Tegnap vettem egy szuper hálózsákot a Bucinak. Nem vállon gombolós, tépőzárás, csatolós, hanem csak belebújós. Nagyon pihe - puha mint egy baba takaró és az anyaga is olyan. Kár hogy nincs belőle Lili méret meg anya és apa méret. Meg természetesen Pedró méret. Annyira jó, hogy ma vettem egy nagyobb méretűt is.
Volt hálózsáka a Lénusnak, de egy kivételével mindet kinőtte vagy még a Lilitől örököltekbe nem nőtt bele. Egy darab van amit fel tud venni, de az meg elég vékony. Most meg szerencsére hűvösek az éjszakák.
Kell a zsák mert rendesen lerugdalja magáról a takarót. Meg azért mert lökött az anyja, és ez most megint egy égő story lesz. Ne ítéljetek el légszi!
Hajnalban vagy kora reggel, mikor hogy kel szopizni a Lénus, magam mellé szoktam venni kicsi babócámat. Együtt alszunk szopi után még egy nagyot.
Ez ma is így volt. Aztán a közös alvásunk után általában én előbb felkelek mint a Bucika.
Szóval amikor felébredtem, azt vettem észre hogy a pici baba takarót magamra húztam, azzal próbáltam befedni a nem kicsi testemet.
A gyereken semmi, a saját takaróm meg a hátam mögött.
Nagyon elszégyeltem magam. Mentségemre legyen mondva ujjatlanban voltam meg egy szál bugyiban, gondolom fáztam és kerestem álmomban egy takarót. Lénus rendesen fel volt öltözve, békésen aludt. Nem vette észre a "lopást".
Most meg szupi kis meleg zsákban alszik. Én meg egy ujjas pizsamában.
Ja ès a 65 nap ma 100 és még mindig igaz:
http://www.napomescsillagom.blogspot.hu/2012/06/65-nap.html
Van kék is, 1890-ért a KIK- ben:
Jaj te... ezt a szégyenkezést nem gondolod komolyan ugye? Ez így butaság és egy csomó felesleges bűntudatnak teszed ki magad. Aludtál, nem gonoszságból vetted el azt a takarót. Nem értek én hozzá, de szerintem egy egészséges kisgyerek ha fázik akkor nagyon hangosan a tudatodra fogja adni, hogy megszűnt a komfortérzete. Legalábbis úgy tűnik a kisgyerekek ehhez egészen jól értenek...
VálaszTörlésPáran már kiröhögtek...a gyerek is mindig vigyorog...:-)
TörlésIlyen hálózsák nekem is kell!!! (vagyis Ádámnak :) )! Ádám is folyton lerugdossa, múltkor dédijénél aludtunk, ő az utazóágyban és aranyomnak jéghideg volt a keze, mert lerúgta a takarókat.
VálaszTörlésMi is úgy alszunk, ahogy ti, a hajnali szopi után ott marad velünk Ádám, és előfordult bizony már nálunk is, hogy én nyakig be voltam takarva, Ádámon meg semmi. :)