2012. október 24., szerda

Ezt még leírom....

.....aztán lezárom magamban a betegséget, a kórházat. Elmúlt, mögöttünk van.
Holnap kiszedik a varratokat én pedig gyógyultá nyílvánítom magam. Jól vagyok. Tényleg.

De!
Az a bizonyos magyar egészségügy. Nem politikáról, nem pénzről fogok beszámolni hanem emberekről.

A kórház olyan amilyen. Működik. Lehetne jobb is, de rosszabb is.
A sebészet fürdője szép és tiszta, sokkal jobb mint a szülészeté.
Bár a bagószag az folyamatos. Ezt nagyon nem értem.


Csapó 1.

Hétfőn a beteg felvételen elég sokan vártak. Szék alig volt. Aztán persze itt is belógott valaki soron kívül, ami okán hatalmas felháborodás tört ki a várakozók körében.
Én kivártam a sorom.
A felvételi helyiségben kávé illat terjenget, pici kényelmetlen székre ültettek.
Nem tudom köszönt -e nekem valaki, de inkább nem, vagy csak igen halkan.Én azért, jó reggelteztem erőltetett mosollyal. Nagyon magam alatt és kiszolgáltatott voltam akkor.
Vettek vért, mogorván, szótlanul. Mintha robotok volnánk. Azért én megköszöntem és további szép napot is kívántam.

Csapó 2.

Sebészet.Itt már köszönt a főnővér. Leültetett a váróba bennünket, mert ágyat azt nem tudott adni. Nem tudta mi lesz velem, hova kell mennem.
Vártunk. Közben telefonált a nővér sokat, rólam is beszélt,így tudtuk meg hogy délben lesz ERCP- m. Kihallgatott telefon beszélgetésből.
Aztán jött egy orvos, ő is rólam beszélt, meg szidta az ügyeletest aki felvett, csak úgy ambuláns lappal. Fogalmam sem volt hogy ez mit jelent.
Isti tíz óra felé megkérdezte a nővértől hogy akkor tud- e valamit rólam.
Ja, igen lesz a vizsgálat, ugye nem ettem- ittam, majd jön a beteghordó.
Kaptam ágyat. Dél előtt tíz perccel még nem jött a beteghordó. Aggódtam hogy lekésem a vizsgálatot. A nővér mérgesen telefonált valakinek, hogy hol van már aki engem átvisz a másik épületbe.
Szóltunk hogy tudok menni, majd Isti elkísér.

Csapó 3.

Gastrón elkeverték a papírjaim. Itt kedves volt a recepciós.
Adtak egy ágyat. Várjak a profra. Nem mertem elfeküdni sem. Istit haza küldték.
Ijedt emberek vettek körül, mindegyik arra várt hogy valamelyik testnyílásán lenyomják a csövet. Senki sem beszélt, csak az ápolónő, a lányával, privát. Hosszan.
Aztán telefonált valami gyógyszerésszel, már kiabált is hogy mennyi dolga van, mert szaros lepedőket kell cserélnie.....
Hol? Itt csak vizsgálat előtt és után vannak a betegek. Nincs is megágyazva, csak egy zöld lepedőt adnak mindenkinek.
Senki nem szólt, nem mondta mi lesz.
Aztán befutott a prof, ugye aki beszólta azt a bizonyosat hogy miért vannak a gyerekorvosok. Mondta hogy akkor majd háromkor megtükröz.
Kaptam egy infúziót, fáztam, szomorú, magányos és elveszett voltam.
Senki nem szólt hozzám, csak a többi beteg bokákolását, nyögését és hangos eregetését hallottam.
Aztán a nővér megint telefonált, kiabált: " itt ugyan nem volt beteghordó, most én kísérjem fel? " Rólam volt szó, jeleztem majd megyek egyedül, megtalálom a röntgent.

Csapó 4.

Röntgenben kaptam egy mosolyt, mondták nem fog fájni csak kellemetlen lesz.
Fél órát vártam egy székben ülve. Aztán felültettek egy asztalra befújták a szám Lidocainnal, kaptam valamit vénásan.
Aztán hallgattam ahogy a két asszisztens beszélget. Remélték hogy hamar végzünk mert mindjárt lejár a munkaidejük. Prof sehol. Kérdeztem fáj- e majd a beavatkozás.
Rámnéztek, esküszöm meglepődtek hogy ott vagyok.
Aztán megvolt a vizsgálat, ilyeneket hallottam" told mélyebre, ja, a pancreasban (hasnyálmirigy) vagyok, vérzik, kérek egy ballont".
Sokszor nagyon fájt.
A vizsgálat után nem szabad menni, tehát egy tolószékben vártam a beteghordót, az egyik nővér vigyázott rám. Szótlanul sms- eket írt.

Csapó 5.

Felvittek az osztályra, Lili Isti bejöttek.
Mikor elmentek, elkezdett fájni, egyre jobban. Kimásztam a nővérekhez infúzióval a kezemben, hogy kérek valami csillapítót.
Mutogattak egymásra hogy majd valaki ad.
Az egyik megszánt. Adott valamit. Szart se ért.
Ordítottam, fetrengtem, szobatársaim rohantak hogy azonnal hívjanak orvost hozzám. Elzavarták őket.
Azt hittem meghalok. A nővér azt mondta tűrjek már egy kicsit.
Ekkor jött Horváth Doktor. Megsimogatott, azt mondta ez hasnyálmirigy gyulladás lesz, azonnal adatott morfin származékot.
Ettől jobb lett, elaludtam.
Utána néztem, a hasnyálmirigy gyulladás azért fáj ennyire, mert az emésztő enzimek bent ragadnak a szervben és gyakorlatilag az ember elkezdi emészteni, megenni saját magát. Brutál.
Vért vettek, ami bizonyította a gyulladást és elrendelték a null diétát.

Csapó 6.

Nem igazán kértem semmit a nővérektől. Két hölgy ( ők viszont nagyon rendesek voltak) kivételével morgott az összes. Öreg fekvő néniknek vittem ágytálat, frissen műtötten is, mert a nővérek nem értek rá. Vagdalóztak, pofákat vágtak, kiabáltak. Vagy ami még rosszabb volt, szótlanul tették a dolgukat. Mosdattak, injekcióztak, ágyat húztak úgy mintha a beteg EMBER ott se lenne.
Próbáltam kedves lenni velük, mindent megköszöntem, a semmit is.
Isti mikor jött értem hozott sütit, kávét.
Egybők körbe ugráltak.
De akinek nincs senkije vagy nincs pénze bevinni a sütit?
A legrosszabb az volt mikor lekiabált az orvos hogy örüljek hogy élek.
A többi orvos egyébként nagyon kedves és emberi volt.

Végere

Szóval én tudom hogy a rendszer, a kevés pénz, a munkakörülmény....
De akkor is, beteg, fájdalmakkal küzdő, olykor magatehetetlen betegekkel nem szabadna így bánni.
Nem részletezem tovább, viszont bocsánatot kérek az összes olyan nénitől, akit kinevettem vagy akire legyintettem amikor azt mondták:
" Csak egészség legyen!"
Mert igazuk volt, csak az legyen, nem kell más!

2 megjegyzés:

  1. Mennyire durva ... tényleg csak egészség legyen!
    S hozzáteszem, hogy akik ott dolgoznak, elhiszem, hogy kevés a pénz, de erre vállalkoztak és ez a hivatásuk és mindenki más elvégzi a munkáját ... de nekik sokkal-sokkal empatikusabbnak, emberségesebbnek kellene lenni. ha meg már megcsömöllött az egésztől, akkor a fenének van ott ... Liz

    VálaszTörlés
  2. Jaj, Te szegény.. Ám azt hiszem, sajnos mindegyikünk találkozott már hasonlóval, különösen, aki hosszabb időt (nem egy napos ambulancia) töltött kórházban. És valóban, az ember amikor beteg, olyan elesettnek érzi magát. Ilyenkor javulásra és gyámolításra van a leginkább szüksége, ehelyett még jól bele is "rúgnak" ezek a "kedves nővérek" (tisztelet annak az igggencsak kevés kivételnek). Sajnálom, hogy meg kellett ezt éljed és örülök, hogy jobban vagy.
    De sajnos nagyon elgondolkodtató és elszomorító, amit leírtál... :((

    VálaszTörlés

Sikerült beállítanom a megjegyzés rovatot, így mostantól könnyebb lesz Megjegyzést írni.Ha nem tudtok bejelentkezni a névtelen elnevezésű profilt válasszátok! :-)