Ezzel a mondattal kezdődött a beszélgetés:
- Majd 2014- be megyünk Toscanaba (nagy álmom), arra nagyobb lesz a Lénus.
Ezzel a mondattal pedig folytatódott:
- Arra már lehet hogy öten leszünk.
Kajánul mosolygott a férjem.
Nem! - feleltem én határozottan.
Később aztán rákérdeztem:
- Te tényleg akarsz mégegy gyereket?
A valasz nemleges fejrazás volt, nem túl meggyőző nemleges fejrázás.
Mégegyszer megkérdeztem:
- Akarsz mégegy gyereket?
Válasz:
- Egy fiút.
Állam leesett, kérdeztem újra?
- De biztos?
Bizonytalan felelet:
- Nem, mire helyre jönnék anyagilag, jöhetnél újra gyesre.
Megnyugodtam, én már nem akarok több babát. Vágyaim szerint szülnék még, nem is egyet. De ott vannak az észérvek mellette. A korom, a munkahelyem, a világ helyzete, az idő amiből kevés van, mert rohanuk, sajnos rohan a jelenkor. A telekommunikáció felgyorsult és vele gyorsult minden.Mire gondolok: Régen kapott az ember levélben egy feladatot, elolvasta, válaszolt rá, postára adta. Eltelt legalább három nap a két levél között. Most rohannak az emilek, nem három naponként hanem három percenként. Telefonfülke, mint létező tárgy, van még?
Szóval őket szeretném, a két lányom, egészségben, tisztességgel felnevelni.
Le akarom zárni a témát ezért mégegyszer rákérdezek:
-Teljesnek érzed az életedet a két lányoddal?
A válasz egyértelmű IGEN.
Azért utánam szól:
-Ha "becsúszna" megtartjuk!
2012. november 28., szerda
Bridget Jones filmbe illő nap
Ez a bejegyzés az étvágy és a nyugvó gyomor megzavarására alkalmas mondatokat fog tartalmazni. Gondoltam szólok.
Van egy sárga fotelunk, az a fotel ami alatt a kutya lakik. Reggel mikor a Lili és az Isti elmennek otthonról ott szoktam meginni a kávét, közben átnézem a maileket, a blogokat.
Így volt ez a minap is, annyi külömbséggel hogy Lénus is az ölemben ült.
Egyszercsak erős kaki szagot éreztem, azt hittem Lénus megtöltötte a pelust.
De nem, a gyerek szó szerint tiszta volt.
Kerestem honnan jöhet a szag és egy idő után már erősen gyanakodtam a kutyára.
Szóval kerestem a kutya végtermékét.
Meglett.
Az eb hátsó lábán, beleragadva jó alaposan a szőrébe.
Felmértem a helyzetet, tudtam magától aztán nem fog lejönni.
Elsőnek nedves wc papírral próbálkoztam. Félig sikerrel is jártam.
De kénytelen voltam a hónom alá kapni szegény állatot a hatsójával felfelé hogy megnézzem pontosan mi is a helyzet altájon. Erre azért volt szükség, mert ha csak simán akartam nézelődni, mindig útban volt a kutyusunk farka.
Szóval megállapítottam hogy nem okés a helyzet és nekiálltam egy ollóval levágni a kakitól összeragadt szőrt.(Az olló már nincs meg.)
Így sem volt teljes a siker ezért kénytelen voltam beállítani szegény állatot a kádba hogy vízzel leveressem a seggecskéjét hogy minden lejöjjön onnan ami nem odavaló.
Persze a végére tiszta lett Pedrókám. Én meg kis túlzással fertőtlenítettem még a fertítlenítőt is.
Ugyanezen a napon, délután feljöttek apuék.
Apukám békésen üldögélt a sárga fotelban majd egyszercsak megszólalt: " Itt gáz szag van!"
Felállt, szagolgatott. Végén már Zsuzska is érezte hogy gáz van, sőt én is!
Én nagyon félős vagyok, ezért azonnal kimentem a lépcsőházba és elzártam a gázcsapot.
Persze a kazánról megfeletkeztem, ami persze nem tudta hogy nincs gáz (a kis hüle) és bekapcsolt. Aztán elkezdett morogni, meg villogni rajta egy piros felkiáltó jel. Én meg ahogy kell, gyorsan kiguliztam hogy nagy a baj és most azonnal el kell hagynunk a lakást.
Kihúztam a gépezetet a konektorból. Nyugi lett. Meg hideg. Mert ugye én ráadásul ablakokat is kinyitottam hogy kimenjen a lakásból a mérgező légnemű.
Kicsivel később észre vettem hogy nem a kazánt, hanem a mosógépet húztam ki a konektorból! (Igen, mosni akartam, kétszer izzadtam le mire rájöttem hogy nem bedöglötta mosógép, hanem nincs bedugva.)
De akkor miért nem működik a kazán? Teljes kipurcanást mutatott a gépezet.
Na, ekkor eltőrt a mécses. Zsuzskára telefonon ráöntöttem (szegényre) a kétségbeesésemet, majd felhívtam az Istit, kész voltam.
Mire hazaért én már zokogtam (jó példa a gyerekeknek mi?). Az én drágám kb. 2 perc alatt elindította a fűtést. Egyátalán nem volt mérges, se bosszús, sőt nagyon is jókedvű volt, mert fogadóóráról jött, ahol hosszú percekig dícsérték a Lilit. NAGYON dícsérték.
A végére a poén, ami ha belegondolunk nem is olyan vicces...
Isti biztos ami biztos körbeszagolga a lakást, a fotelt is.
Majd közölte ő is érzi, de ez nem gáz szag, hanem erjedt pisiszag.
Pedró megjelölte jó alaposan a fotel lábait (mert az övé), mi meg nem vettük észre és ott maradt.
Szóval takaríthattam újra....
De legalább gáz az nincs, csak én vagyok olykor az...:-)
Van egy sárga fotelunk, az a fotel ami alatt a kutya lakik. Reggel mikor a Lili és az Isti elmennek otthonról ott szoktam meginni a kávét, közben átnézem a maileket, a blogokat.
Így volt ez a minap is, annyi külömbséggel hogy Lénus is az ölemben ült.
Egyszercsak erős kaki szagot éreztem, azt hittem Lénus megtöltötte a pelust.
De nem, a gyerek szó szerint tiszta volt.
Kerestem honnan jöhet a szag és egy idő után már erősen gyanakodtam a kutyára.
Szóval kerestem a kutya végtermékét.
Meglett.
Az eb hátsó lábán, beleragadva jó alaposan a szőrébe.
Felmértem a helyzetet, tudtam magától aztán nem fog lejönni.
Elsőnek nedves wc papírral próbálkoztam. Félig sikerrel is jártam.
De kénytelen voltam a hónom alá kapni szegény állatot a hatsójával felfelé hogy megnézzem pontosan mi is a helyzet altájon. Erre azért volt szükség, mert ha csak simán akartam nézelődni, mindig útban volt a kutyusunk farka.
Szóval megállapítottam hogy nem okés a helyzet és nekiálltam egy ollóval levágni a kakitól összeragadt szőrt.(Az olló már nincs meg.)
Így sem volt teljes a siker ezért kénytelen voltam beállítani szegény állatot a kádba hogy vízzel leveressem a seggecskéjét hogy minden lejöjjön onnan ami nem odavaló.
Persze a végére tiszta lett Pedrókám. Én meg kis túlzással fertőtlenítettem még a fertítlenítőt is.
Ugyanezen a napon, délután feljöttek apuék.
Apukám békésen üldögélt a sárga fotelban majd egyszercsak megszólalt: " Itt gáz szag van!"
Felállt, szagolgatott. Végén már Zsuzska is érezte hogy gáz van, sőt én is!
Én nagyon félős vagyok, ezért azonnal kimentem a lépcsőházba és elzártam a gázcsapot.
Persze a kazánról megfeletkeztem, ami persze nem tudta hogy nincs gáz (a kis hüle) és bekapcsolt. Aztán elkezdett morogni, meg villogni rajta egy piros felkiáltó jel. Én meg ahogy kell, gyorsan kiguliztam hogy nagy a baj és most azonnal el kell hagynunk a lakást.
Kihúztam a gépezetet a konektorból. Nyugi lett. Meg hideg. Mert ugye én ráadásul ablakokat is kinyitottam hogy kimenjen a lakásból a mérgező légnemű.
Kicsivel később észre vettem hogy nem a kazánt, hanem a mosógépet húztam ki a konektorból! (Igen, mosni akartam, kétszer izzadtam le mire rájöttem hogy nem bedöglötta mosógép, hanem nincs bedugva.)
De akkor miért nem működik a kazán? Teljes kipurcanást mutatott a gépezet.
Na, ekkor eltőrt a mécses. Zsuzskára telefonon ráöntöttem (szegényre) a kétségbeesésemet, majd felhívtam az Istit, kész voltam.
Mire hazaért én már zokogtam (jó példa a gyerekeknek mi?). Az én drágám kb. 2 perc alatt elindította a fűtést. Egyátalán nem volt mérges, se bosszús, sőt nagyon is jókedvű volt, mert fogadóóráról jött, ahol hosszú percekig dícsérték a Lilit. NAGYON dícsérték.
A végére a poén, ami ha belegondolunk nem is olyan vicces...
Isti biztos ami biztos körbeszagolga a lakást, a fotelt is.
Majd közölte ő is érzi, de ez nem gáz szag, hanem erjedt pisiszag.
Pedró megjelölte jó alaposan a fotel lábait (mert az övé), mi meg nem vettük észre és ott maradt.
Szóval takaríthattam újra....
De legalább gáz az nincs, csak én vagyok olykor az...:-)
2012. november 26., hétfő
Nincs szó
Ma reggel egy nagyon kedves kollégám fia meghalt.
Nemrég, kb. egy hete, akut leukémiát diagnosztizáltak nála.
Küldött egy képet is róla, azt írta hozzá:
"Egy 14 és fél éves fiú az utolsó hétvégéjén."
Ezt nem lehet kibírni.
Csak bőgni tudok és toporzékolni a tehetetlen dühtől.
Nagyon fáj, iszonyatosan sajnálom.
Nagyon szép család, négy gyermekkel. Igazi gyermekcentrikusok.
Összetartóak.
MIÉRT????
Nemrég, kb. egy hete, akut leukémiát diagnosztizáltak nála.
Küldött egy képet is róla, azt írta hozzá:
"Egy 14 és fél éves fiú az utolsó hétvégéjén."
Ezt nem lehet kibírni.
Csak bőgni tudok és toporzékolni a tehetetlen dühtől.
Nagyon fáj, iszonyatosan sajnálom.
Nagyon szép család, négy gyermekkel. Igazi gyermekcentrikusok.
Összetartóak.
MIÉRT????
2012. november 25., vasárnap
Az anyaságról másképp
Rengetegszer hallottam a "Mama kérlek meséld el nekem" kezdetű dalt.
Egy időben standard volt, minden anyáknapján ez szólt.
A minap a Youtubon meghallgattam (véletlenül keveredtem a dalhoz) és életemben először nagyon felfigyeltem a szövegére is.
Erre:
"Hisz jól tudod, nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet.."
Mielőtt leírnám mire gondolok, szeretném elmondani, hogy nagyon szeretem az anyut, nagyon nagy köszönet neki mindenért, mert tudom nem voltam könnyű gyerek és sokat tett értem.
Nagyon sok jó ami bennem van, az tőle van. Tudom hogy végtelen a szertetete és soha nem vár hálát.
Viszont nekem mint ANYÁNAK és nem mint gyermeknek, rengeteget tanított e mondat.
Mert tényleg, én/mi akartuk a lányainkat, sőt hálásnak kell lennünk hogy ők bennünket választottak szülőknek.
Kérte Tőlem bármelyik is hogy cseréljem ki rendszeresen a pelusát?
Kérte Tőlem bármelyik is hogy a testemből etessem?
Kérte Tőlem bármelyik is hogy éjszakázzam vele? Hagyhatnám sírni is...
Kérte Tőlem bármelyik is hogy "lemondjak" értük ....hát, sok mindenről.
Kérte Tőlem bármelyik is hogy amikor magamnak indulok vásárolni, mégis inkább rájuk költsem a pénzem?
Kérte Tőlem bármelyik is a feltétel nélküli szeretetemet?
Kérte Tőlem a Lili hogy több éjjelen át virrasszak mellette hogy figyeljem el ne kaparja a kis bárányhimlős pöttyeit?
NEM!!!!
Egyszerűen minden tett ami értük van, szívből jön és természetes és felemelő és nagyon szívesen és NEM kell érte hála. Az kell hogy egészséges, boldog emberek legyenek!
Mit akarok ezzel mondani? Nehéz megfogalmazni, de azt hogy a sok túlcsordulós " légy hálás az anyádnak" elvárásokkal soha nem fogom terhelni a gyerekeinket. Úgy akarom nevelni őket hogy mindig szeressenek ők is minket az apjukkal és soha ne legyünk nekik teher.Szeretetből jöjjenek, öleljenek, ne hálából.
Mert mi akartuk őket, mert mi kaptuk őket ajándékba az összes édes munkával és felelősséggel ami velük jár. Mert minden önfeledt mosolyuk a legnagyobb fizetségünk. Köszönetet elfogadunk és adunk is. De, hála nem kell.
u.i. Ez persze nem jelenti azt hogy nekem soha nincs elegem és soha nem fáradok el.Mert igenis néha vágyom arra hogy a gyerekek nélkül legyek egy picit. Mert vágyom csajos beszélgetésekre, vásárlásra, kettesben férjes programokra. Néha az ANYASÁG " munkahelyből" is kell egy kis szabadság, az embert úgyis visszahúzza nagyon gyorsan a szíve.:-) Jó ez így.
Egy időben standard volt, minden anyáknapján ez szólt.
A minap a Youtubon meghallgattam (véletlenül keveredtem a dalhoz) és életemben először nagyon felfigyeltem a szövegére is.
Erre:
"Hisz jól tudod, nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet.."
Mielőtt leírnám mire gondolok, szeretném elmondani, hogy nagyon szeretem az anyut, nagyon nagy köszönet neki mindenért, mert tudom nem voltam könnyű gyerek és sokat tett értem.
Nagyon sok jó ami bennem van, az tőle van. Tudom hogy végtelen a szertetete és soha nem vár hálát.
Viszont nekem mint ANYÁNAK és nem mint gyermeknek, rengeteget tanított e mondat.
Mert tényleg, én/mi akartuk a lányainkat, sőt hálásnak kell lennünk hogy ők bennünket választottak szülőknek.
Kérte Tőlem bármelyik is hogy cseréljem ki rendszeresen a pelusát?
Kérte Tőlem bármelyik is hogy a testemből etessem?
Kérte Tőlem bármelyik is hogy éjszakázzam vele? Hagyhatnám sírni is...
Kérte Tőlem bármelyik is hogy "lemondjak" értük ....hát, sok mindenről.
Kérte Tőlem bármelyik is hogy amikor magamnak indulok vásárolni, mégis inkább rájuk költsem a pénzem?
Kérte Tőlem bármelyik is a feltétel nélküli szeretetemet?
Kérte Tőlem a Lili hogy több éjjelen át virrasszak mellette hogy figyeljem el ne kaparja a kis bárányhimlős pöttyeit?
NEM!!!!
Egyszerűen minden tett ami értük van, szívből jön és természetes és felemelő és nagyon szívesen és NEM kell érte hála. Az kell hogy egészséges, boldog emberek legyenek!
Mit akarok ezzel mondani? Nehéz megfogalmazni, de azt hogy a sok túlcsordulós " légy hálás az anyádnak" elvárásokkal soha nem fogom terhelni a gyerekeinket. Úgy akarom nevelni őket hogy mindig szeressenek ők is minket az apjukkal és soha ne legyünk nekik teher.Szeretetből jöjjenek, öleljenek, ne hálából.
Mert mi akartuk őket, mert mi kaptuk őket ajándékba az összes édes munkával és felelősséggel ami velük jár. Mert minden önfeledt mosolyuk a legnagyobb fizetségünk. Köszönetet elfogadunk és adunk is. De, hála nem kell.
u.i. Ez persze nem jelenti azt hogy nekem soha nincs elegem és soha nem fáradok el.Mert igenis néha vágyom arra hogy a gyerekek nélkül legyek egy picit. Mert vágyom csajos beszélgetésekre, vásárlásra, kettesben férjes programokra. Néha az ANYASÁG " munkahelyből" is kell egy kis szabadság, az embert úgyis visszahúzza nagyon gyorsan a szíve.:-) Jó ez így.
2012. november 24., szombat
Címtelen
A sorozatos nemalvások miatt, hulla fáradt vagyok, ezért most nincs erőm írni.
De jön a hétvége, kipihenem magam aztán jövök. :-)
De egy idézetet szeretnék megosztani, nagyon elgondolkodtató és sok mindent megmagyaráz nekem, a múltbéli privát eseményeink tekintetében:
"Mit tehetünk,ha úgy érezzük, hogy sokan összekeverik a szeretet hatalmát a hatalom szeretetével..." /Jimi Hendrix/
Itt meg egy fotó amin fogalmam sincs mit csinál a Lénus.:-)
De jön a hétvége, kipihenem magam aztán jövök. :-)
De egy idézetet szeretnék megosztani, nagyon elgondolkodtató és sok mindent megmagyaráz nekem, a múltbéli privát eseményeink tekintetében:
"Mit tehetünk,ha úgy érezzük, hogy sokan összekeverik a szeretet hatalmát a hatalom szeretetével..." /Jimi Hendrix/
Itt meg egy fotó amin fogalmam sincs mit csinál a Lénus.:-)
2012. november 22., csütörtök
Két sor
Eszeveszetten töröm az agyam és nyitogatom a szekrényeket! Hova dugtam el azt a rengeteg karácsonyi ajándékot, amit már nyár óta folyamatosan veszek?Áááá!
A harmadik gyerekem
A férjem. De mint tudjuk "akit az Istenek szeretnek azt megtartják gyereknek".
Internetről rendelt neki ajándékot a Jézuska és direkt nem házhoz kérte a rendelést, tudván,hogy Isti kíváncsi. Nincs is ezzel probléma mert én is az vagyok.
Ma aztán átugrottam egy pick- pack pontra a csomagomért.
Hazacipeltem,annyira nehéz nem volt,inkább csak nagy.
Isti ( mivel itthon van ám, éljen, éljen! ) egész este azt kérdezgette hogy mi az. Abban bízott hogy a szokásos módon majd megtörök és vallok, sőt még meg is kapja az ajándékot!
DE NEM! Ezennel szilárd vagyok mint a kőszikla. Holnap pedig gondosan el fogom dugni az ajándékot.Jelenleg ideiglenes dugi helyen várják a meglepik a végleges helyüket, mármint karácsonyig a véglegeset.
Még 32 nap és szenteste.
Lili ma jobban volt, este viszont forgolódot sokat mire elaludt. Remélem hamarosan pozitív hírekkel jövök. Nagyon felzaklat a dolog, aggódom.
Köszönöm a kedves hozzászolásásaitokat. Az önbizalmán fogunk dolgozni. De nagyon, és ha kell, akkor segítséggel.
Internetről rendelt neki ajándékot a Jézuska és direkt nem házhoz kérte a rendelést, tudván,hogy Isti kíváncsi. Nincs is ezzel probléma mert én is az vagyok.
Ma aztán átugrottam egy pick- pack pontra a csomagomért.
Hazacipeltem,annyira nehéz nem volt,inkább csak nagy.
Isti ( mivel itthon van ám, éljen, éljen! ) egész este azt kérdezgette hogy mi az. Abban bízott hogy a szokásos módon majd megtörök és vallok, sőt még meg is kapja az ajándékot!
DE NEM! Ezennel szilárd vagyok mint a kőszikla. Holnap pedig gondosan el fogom dugni az ajándékot.Jelenleg ideiglenes dugi helyen várják a meglepik a végleges helyüket, mármint karácsonyig a véglegeset.
Még 32 nap és szenteste.
Lili ma jobban volt, este viszont forgolódot sokat mire elaludt. Remélem hamarosan pozitív hírekkel jövök. Nagyon felzaklat a dolog, aggódom.
Köszönöm a kedves hozzászolásásaitokat. Az önbizalmán fogunk dolgozni. De nagyon, és ha kell, akkor segítséggel.
2012. november 21., szerda
Aludni akarok!
Nem tudok aludni. Egyszerűen nem megy, nagyon rossz érzés. pedig iszonyat fáradt vagyok.Cikáznak a fejemben a gondolatok.
Isti nincs itthon, tán azért? Németországban van.
De anyu itt van, itt volt tegnap is segíteni. Itt is aludt.
Isti holnap reggel már hazarepül.:-)
Lili ma sírógörcsöt kapott.
De kezdem az elején.
Tegnap éjjel Lénus négyig fent volt, fél egytől (miért fáj a fogzás? miért nincs szünet négy fog után?). Én meg persze túl pörögtem és nem tudtam elaludni akkor sem amikor már a Buci durmolt. Még fél örkor néztem az órát...ami fél hatkor csörgött. Kimásztam az ágyból mint egy zombie. Egy biztos volt, ilyen állapotban nem ülök a volán mögé, főleg úgy nem hogy mögöttem ül a két gyerekem, mellettem meg az anyám. Mondtam anyunak hogy képtelen vagyok vezetni, nem kockáztatok. Menjen el ő dolgozni, Lili maradjon itthon.( Anyu 06:50- re ment dolgozni, jogsija nincs). Lilim közben magától felkelt és közölte ő igenis megy iskolába, mert nem akar lemaradni. Felöltözött és negyed hétkor elmentek a buszra. Szóval egy órával előbb iskolában volt. Rettenetesen büszke voltam rá, felajánlottam hogy maradhat itthon, aludhat, de nem, Ő ELMENT suliba. Tanulhatok a gyerekemtől.
Órák után hazahoztam. Elővettük a leckét. Megint rá kellett jönnöm Licka rettenetesen maximalista. Egy példát leírok. Olvasásból az volt a házi hogy rajzolja le amit olvasott. Konkrétan azt hogy " Lola emel." Lili, a Lola nevű kislányt úgy rajzolta le súlyzókkal a kezében hogy a pólójára virágmintákat is rajzolt hogy minél jobbam látszódjon hogy lány van a képen. Majd tökéletesen kiszínezte.Ilyen feladatból volt vagy kilenc. Meg matek, meg környezet, meg írás...
Órákig dolgozott. Aztán kidőlt és eltört a mécses. Az ölembe vettem a nagy (egy fejjel kisebb nálam) zokogó gyermekem, simogattam, puszilgattam. Rájöttem hogy milyen régen volt az ölemben, milyen régen bújtunk össze. Belegondoltam a helyzetébe.Míg kórhazba voltam, azt álmodta meghaltam, a suliban a maximalizmusa, az anyós viták, a kistesó, a sokszor gyenge és fáradt anyja. Magamba néztem, elhanyagoltuk őt egy kicsit, mert Ő már NAGY. (Most utálom magamat.)
Lili csak zokogott hosszan. Simogatás nem segítet, megmosdattam, egy óra múlva rászóltam eréjesen, szedje össze magát. Nem hatott.
Lementünk a levegőre.Akkorát esett mint a nagykabát. Esés közben lehetősége lett volna megkapaszkodni a babakocsiban. Egy pillanatra meg is fogta, aztán elengedte. Láttam ahogy átfut az agyán hogy nem döntheti fel a kocsit. Inkább elesett. Nem túlzok, így volt.
Imádom.
Később kis hőemelkedése lett, meg a fülét fájlalta. Remélem nem lesz beteg csak a sírás okozta a tüneteket. Adtam neki gyógyszert.
Mikor anyu este megjött, akkor megnyugodott.
De holnap nem engedem suliba, holnap Lili nap lesz. Kicsit meg kell nyugtatnom, holnap csak egy matek és egy magyar van ami fontos. Be tudjuk pótolni.
De a lélek sokszor mindennél fontosabb. Sokkal fontosabb.
U.i: Anyám iszonyatosan horkol.
Isti nincs itthon, tán azért? Németországban van.
De anyu itt van, itt volt tegnap is segíteni. Itt is aludt.
Isti holnap reggel már hazarepül.:-)
Lili ma sírógörcsöt kapott.
De kezdem az elején.
Tegnap éjjel Lénus négyig fent volt, fél egytől (miért fáj a fogzás? miért nincs szünet négy fog után?). Én meg persze túl pörögtem és nem tudtam elaludni akkor sem amikor már a Buci durmolt. Még fél örkor néztem az órát...ami fél hatkor csörgött. Kimásztam az ágyból mint egy zombie. Egy biztos volt, ilyen állapotban nem ülök a volán mögé, főleg úgy nem hogy mögöttem ül a két gyerekem, mellettem meg az anyám. Mondtam anyunak hogy képtelen vagyok vezetni, nem kockáztatok. Menjen el ő dolgozni, Lili maradjon itthon.( Anyu 06:50- re ment dolgozni, jogsija nincs). Lilim közben magától felkelt és közölte ő igenis megy iskolába, mert nem akar lemaradni. Felöltözött és negyed hétkor elmentek a buszra. Szóval egy órával előbb iskolában volt. Rettenetesen büszke voltam rá, felajánlottam hogy maradhat itthon, aludhat, de nem, Ő ELMENT suliba. Tanulhatok a gyerekemtől.
Órák után hazahoztam. Elővettük a leckét. Megint rá kellett jönnöm Licka rettenetesen maximalista. Egy példát leírok. Olvasásból az volt a házi hogy rajzolja le amit olvasott. Konkrétan azt hogy " Lola emel." Lili, a Lola nevű kislányt úgy rajzolta le súlyzókkal a kezében hogy a pólójára virágmintákat is rajzolt hogy minél jobbam látszódjon hogy lány van a képen. Majd tökéletesen kiszínezte.Ilyen feladatból volt vagy kilenc. Meg matek, meg környezet, meg írás...
Órákig dolgozott. Aztán kidőlt és eltört a mécses. Az ölembe vettem a nagy (egy fejjel kisebb nálam) zokogó gyermekem, simogattam, puszilgattam. Rájöttem hogy milyen régen volt az ölemben, milyen régen bújtunk össze. Belegondoltam a helyzetébe.Míg kórhazba voltam, azt álmodta meghaltam, a suliban a maximalizmusa, az anyós viták, a kistesó, a sokszor gyenge és fáradt anyja. Magamba néztem, elhanyagoltuk őt egy kicsit, mert Ő már NAGY. (Most utálom magamat.)
Lili csak zokogott hosszan. Simogatás nem segítet, megmosdattam, egy óra múlva rászóltam eréjesen, szedje össze magát. Nem hatott.
Lementünk a levegőre.Akkorát esett mint a nagykabát. Esés közben lehetősége lett volna megkapaszkodni a babakocsiban. Egy pillanatra meg is fogta, aztán elengedte. Láttam ahogy átfut az agyán hogy nem döntheti fel a kocsit. Inkább elesett. Nem túlzok, így volt.
Imádom.
Később kis hőemelkedése lett, meg a fülét fájlalta. Remélem nem lesz beteg csak a sírás okozta a tüneteket. Adtam neki gyógyszert.
Mikor anyu este megjött, akkor megnyugodott.
De holnap nem engedem suliba, holnap Lili nap lesz. Kicsit meg kell nyugtatnom, holnap csak egy matek és egy magyar van ami fontos. Be tudjuk pótolni.
De a lélek sokszor mindennél fontosabb. Sokkal fontosabb.
U.i: Anyám iszonyatosan horkol.
2012. november 19., hétfő
Ha valamelyikünk előbb meghal én felköltözöm Győrbe
Szombat délután csavarogtunk egy jót, este megnéztük az x- faktort, aztán egy filmet is. Valahogy igen jó kedvünk volt.
A gyerekek is jól bírták, igencsak elvoltunk.
Lilit jó későn parancsoltuk ágyba, mondtuk neki hogy igenis le kell feküdnie mert nem lehet vasárnap délig hemperegni,hisz akkor este nem tud elaludni és bizony akkor a hétfő reggel az kínszenvedés.
Istivel sokáig fent voltunk. Régen volt ilyen. Én ugyan jól bírom az éjszakázást, én bagoly voltam világ életemben, de Apuci inkább a pacsirta fajta. Vagyis inkább nem is, mert reggel is meg este is nagyon szeret aludni. (Az melyik madár?)
Egyszercsak ránézett családunk egyetlen hímnemű tagja az órájára és nőnemű módon felvisított:
- Basszus, két óra van ( éjjel)! Nem baj, nem számít majd alszunk délig a Lilit meg felkeltem! Elnevettük magunkat, mert persze ha alszunk, Lilit sem tudjuk felkelteni.
Aztán Isti folytatta:
Na ez most olyan volt mint amikor öreganyád azt mondta öregapádnak (ők még a szülővárosomban laknak):
" Aptya, ha valamelyikünk előbb meghal, én felköltözök Győrbe!"
A gyerekek is jól bírták, igencsak elvoltunk.
Lilit jó későn parancsoltuk ágyba, mondtuk neki hogy igenis le kell feküdnie mert nem lehet vasárnap délig hemperegni,hisz akkor este nem tud elaludni és bizony akkor a hétfő reggel az kínszenvedés.
Istivel sokáig fent voltunk. Régen volt ilyen. Én ugyan jól bírom az éjszakázást, én bagoly voltam világ életemben, de Apuci inkább a pacsirta fajta. Vagyis inkább nem is, mert reggel is meg este is nagyon szeret aludni. (Az melyik madár?)
Egyszercsak ránézett családunk egyetlen hímnemű tagja az órájára és nőnemű módon felvisított:
- Basszus, két óra van ( éjjel)! Nem baj, nem számít majd alszunk délig a Lilit meg felkeltem! Elnevettük magunkat, mert persze ha alszunk, Lilit sem tudjuk felkelteni.
Aztán Isti folytatta:
Na ez most olyan volt mint amikor öreganyád azt mondta öregapádnak (ők még a szülővárosomban laknak):
" Aptya, ha valamelyikünk előbb meghal, én felköltözök Győrbe!"
2012. november 18., vasárnap
Biztosítás
Nagyon izgulok. A lákás biztosításunkhoz ami az én nevemen van, kötöttem anno egy élet- és balesetbiztosítást is. Az otp partnerénél a Groupamánál.
Majdnem nyolc éve vagyok az ügyfelük és mivel a számlámról ők veszik le a havidíjat ezért mindig pontosan fizettem.
Megkerestem őket másfél hete hogy volt ez a kis műtétem hogyan kell intéznem a kártérítést.
Hamar kaptam is választ hogy milyen papírokat kell beküldenem nekik. Nem kevést pénzt fizetnek, ráadásul az epetükrözésér is jár kártérítés.
Aztán átnéztem a kötvényt, amiben az áll hogy nyolc munkanapon belül jelezni kell a káreseményt. Paff...
Hát nekem a műtét után nyolc nappal nem a biztosító járt az eszembe! Örültem hogy egyben vagyok, hogy van tejem hogy tudok mozogni...
Ezért egész pontosan 19 munkanappal később jelentettem be hogy operáltak. Vagyis a 17. napon hívogattam őket sikertelenül, illetve a győri iroda emailje is visszajött azzal hogy 'nem kézbesíthető'. Ezért a honlapjukon keresztül írtam ( vagyis az Isti írt) nekik.
Pontosan így van a kötvényben: "Amennyiben a bejelentés nem történik meg, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak, a biztosító kötelezettsége nem áll be."
De az én esetemben minden tiszta, a zàrójelentésemben minden ott van feletén, fehéren.
Vagy így is beleköthetnek a dologba? Kicsit túl pörgöm tudom....de le kellett írnom.Vagy örüljek hogy jól vagyok és hagyjam a biztosítót?
Egyébként szép hétvégénk volt és már jól is vagyok. (Köszönöm az érdeklődést.:-))
Majdnem nyolc éve vagyok az ügyfelük és mivel a számlámról ők veszik le a havidíjat ezért mindig pontosan fizettem.
Megkerestem őket másfél hete hogy volt ez a kis műtétem hogyan kell intéznem a kártérítést.
Hamar kaptam is választ hogy milyen papírokat kell beküldenem nekik. Nem kevést pénzt fizetnek, ráadásul az epetükrözésér is jár kártérítés.
Aztán átnéztem a kötvényt, amiben az áll hogy nyolc munkanapon belül jelezni kell a káreseményt. Paff...
Hát nekem a műtét után nyolc nappal nem a biztosító járt az eszembe! Örültem hogy egyben vagyok, hogy van tejem hogy tudok mozogni...
Ezért egész pontosan 19 munkanappal később jelentettem be hogy operáltak. Vagyis a 17. napon hívogattam őket sikertelenül, illetve a győri iroda emailje is visszajött azzal hogy 'nem kézbesíthető'. Ezért a honlapjukon keresztül írtam ( vagyis az Isti írt) nekik.
Pontosan így van a kötvényben: "Amennyiben a bejelentés nem történik meg, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak, a biztosító kötelezettsége nem áll be."
De az én esetemben minden tiszta, a zàrójelentésemben minden ott van feletén, fehéren.
Vagy így is beleköthetnek a dologba? Kicsit túl pörgöm tudom....de le kellett írnom.Vagy örüljek hogy jól vagyok és hagyjam a biztosítót?
Egyébként szép hétvégénk volt és már jól is vagyok. (Köszönöm az érdeklődést.:-))
2012. november 17., szombat
Példakép
Tények komment nélkül.
Még a péntek délutáni sétánkon történt.
Kivételesen vittem magammal Pedrót is. Általában otthon hagyom, mert rettenetesen fázós és általában a babakocsi aljában köt ki mindig és még ott is vacog. Ő egy igazi szobakutya.
Lénus általában elalszik amire az utcasarokra érek. Most is így volt ezért megálltam hogy átlapozzam a reklám újságokat amiket a postaládánkból szedtem ki induláskor. Pedró elfoglalta magát a lámpaoszlop szagolgatásával.
Egyszercsak "menő" biciklivel közeledett felénk egy nagyon bájos szőke kislány.Apukája követte jócskán lemaradva egy "menő" babakocsit tolva.
Ruházatuk alapján is jómódúnak tűntek.
A kislány megállt mellettünk és ámulattal nézte a kutyát.
- Szia! Szeretnéd megsimogatni? - mosolyagtam.
Apuka közben odaért, nem állt meg,lassam ment tovább.
ÉN köszöntem. Apuka nem. Jó a fülem, halkan sem.
Azért megkérdeztem:
- Megsimogathatja a kislány a kutyát?
A válasz egy vállrándítás volt.
Hát ha neki mindegy.....Felemeltem a Pedrót és oda tartottam a kislánynak.
Megsimogatta. Közben én elmeséltem hogy a kutyus egyátalán nem harapós meg hogy mennyire nem szereti a hideget.
Apuka már türelmetlen volt, nógatta a gyerekét hogy induljanak már.
Én letettem a kutyát hogy rajtunk ne múljon az indulás.
De gondoltam megvárom míg a felnőtt férfi köszön el először.
Nem kellett sokat várni, apuka megszólalt:
- Kata gyere már és köszönj a KUTYÁNAK!
Szó nélkül mentek tovább. Bár én se szólaltam meg.... nem tudtam beszélni mert leesett az állam.
Még a péntek délutáni sétánkon történt.
Kivételesen vittem magammal Pedrót is. Általában otthon hagyom, mert rettenetesen fázós és általában a babakocsi aljában köt ki mindig és még ott is vacog. Ő egy igazi szobakutya.
Lénus általában elalszik amire az utcasarokra érek. Most is így volt ezért megálltam hogy átlapozzam a reklám újságokat amiket a postaládánkból szedtem ki induláskor. Pedró elfoglalta magát a lámpaoszlop szagolgatásával.
Egyszercsak "menő" biciklivel közeledett felénk egy nagyon bájos szőke kislány.Apukája követte jócskán lemaradva egy "menő" babakocsit tolva.
Ruházatuk alapján is jómódúnak tűntek.
A kislány megállt mellettünk és ámulattal nézte a kutyát.
- Szia! Szeretnéd megsimogatni? - mosolyagtam.
Apuka közben odaért, nem állt meg,lassam ment tovább.
ÉN köszöntem. Apuka nem. Jó a fülem, halkan sem.
Azért megkérdeztem:
- Megsimogathatja a kislány a kutyát?
A válasz egy vállrándítás volt.
Hát ha neki mindegy.....Felemeltem a Pedrót és oda tartottam a kislánynak.
Megsimogatta. Közben én elmeséltem hogy a kutyus egyátalán nem harapós meg hogy mennyire nem szereti a hideget.
Apuka már türelmetlen volt, nógatta a gyerekét hogy induljanak már.
Én letettem a kutyát hogy rajtunk ne múljon az indulás.
De gondoltam megvárom míg a felnőtt férfi köszön el először.
Nem kellett sokat várni, apuka megszólalt:
- Kata gyere már és köszönj a KUTYÁNAK!
Szó nélkül mentek tovább. Bár én se szólaltam meg.... nem tudtam beszélni mert leesett az állam.
2012. november 16., péntek
Gyengeség
Nem vagyok jól.
Szédülök, zsibbadok és fáj a fejem.
Biztos benyaltam valami hülye vírust mert még mindig nyenge az immunrendszerem.
Növelem a vitamin adagomat.
Gyerekek és az Isti szerencsére jól vannak.
Jól akarok végre lenni!
Szédülök, zsibbadok és fáj a fejem.
Biztos benyaltam valami hülye vírust mert még mindig nyenge az immunrendszerem.
Növelem a vitamin adagomat.
Gyerekek és az Isti szerencsére jól vannak.
Jól akarok végre lenni!
2012. november 14., szerda
Fél deci és ingyen kiskutyák
Fél deci
Annyira megkívántam a forralt bort hogy húúúúú!
Ez még hétvégén volt.
Azt nem tudom megmondani mikor ittam utoljára egy kortynál több alkoholt.
Több mint egy éve.
Vasárnap nem bírtam, ittam pár kortyot a forralt borból, maximum fél decit.
Becsíptem tőle. Szédültem, vihogtam.
Tanulság: akinek a máj funkciós értékei az egekben voltak tényleg me igyon egy kortyot se!
Ma egész nap nyűgös voltam. Nem , MÉG MOST IS AZ VAGYOK! :-)
Más. Apuéknál édes foxi keverék kiskutyák születtek. Még kettőnek keresünk gazdit. Természetesen ingyen elvihetőek, de csak jó helyre.Karácsony körül "költözhetnek" új családjukhoz.
:-)
Annyira megkívántam a forralt bort hogy húúúúú!
Ez még hétvégén volt.
Azt nem tudom megmondani mikor ittam utoljára egy kortynál több alkoholt.
Több mint egy éve.
Vasárnap nem bírtam, ittam pár kortyot a forralt borból, maximum fél decit.
Becsíptem tőle. Szédültem, vihogtam.
Tanulság: akinek a máj funkciós értékei az egekben voltak tényleg me igyon egy kortyot se!
Ma egész nap nyűgös voltam. Nem , MÉG MOST IS AZ VAGYOK! :-)
Más. Apuéknál édes foxi keverék kiskutyák születtek. Még kettőnek keresünk gazdit. Természetesen ingyen elvihetőek, de csak jó helyre.Karácsony körül "költözhetnek" új családjukhoz.
:-)
2012. november 13., kedd
Nem csap- csap és az iskolai nyílt tanórák ( csak fordított sorrendben)
Ma reggel az első két órát,egy matekot és egy magyart megnézhettek a szülők a suliban.
NAGYON JÓ VOLT!
Azt kell hogy mondjam B. néni nagyon élvezetes órákat tart.
Határozott és mégis kedves. Nagyon sokat mozgatja a gyerekeket, rengeteg játékot visz a tanulásba. Nagyon tetszett.
Lili nagyon fegyelmezett volt és rettenetesen ügyes. (Hú anya milyen büszek rá! )
B. Néni megállított és elmondta hogy kicsit aggódott a Lili két hetes hiányzása miatt DE! ennek ellenére mind a két dolgozatot vagyis a matekot és a magyart is 100 %-ra írta meg. Vagyis hibátlanul, önállóan, élete első dolgozatait.SZUPER!
Ráadásul ezek az eredmények hivatalosan bekerültek a Lili ellenőrzőjébe is,ahová ezeken felül beírták a példás érdemjegyet is, magatartásból és szorgalomból is.
(Anya rettenetesen büszke, vigyáznia kell mert visszahízik, apa is rettenetesen büszke! Bár magatartásból megelégednénk a " jó"- val is, mert szerintem egy gyerek egy kicsit azért lehet rossz. Nem?)
M. Néni viszont nemcsak nekünk nem szimpatikus, több szülő is lázad....én kimaradok a "felkelésből".
Lénussal ma elmentünk a bölcsibe Andi barátnémhoz. Buci nagyon jól érezte magát!Nézte a gyerekeket a nagy szemeivel még vigyorgott is. :-)
Este viszont nem akart tejpépet enni és egyszercsak belemarkolt a tányérba.
Eddig ugye csak szilárd dolog volt a kezébe és ezért amikor a pépes anyag kibuggyant az ujjai között nagyon elcsodálkozott. Persze nagyon tetszett neki és kimerte a tányérból az összes tejpépet. Én meg hagytam neki, egyszer szabad, meghát legszívesebben én is dagonyáztam volna a tányérban. Tök buli lehet. (Majd főzök magamnak egy adag tejbegrízt.)
Amikor már az összes pép az etetőszék tálcáján volt hirtelen elkezte szétkenni és bele is csapkodott. A 'Milupa gyümölcsös tejpép négy hónapos kortól' meg repült mindenfelé.
Ekkor elkiabáltam magam: Nem csap- csap! Elég határozott lehettem mert megállt a keze a levegőben.
Aztán fogtam és átöltöztettem a gyereket.
Egyébkent meg bosszús vagyok mert nem sikerült elmennem egy buliba ahová a kollégaim hívtak meg. Pedig nagyon jól esett hogy gondoltak rám. :-(
NAGYON JÓ VOLT!
Azt kell hogy mondjam B. néni nagyon élvezetes órákat tart.
Határozott és mégis kedves. Nagyon sokat mozgatja a gyerekeket, rengeteg játékot visz a tanulásba. Nagyon tetszett.
Lili nagyon fegyelmezett volt és rettenetesen ügyes. (Hú anya milyen büszek rá! )
B. Néni megállított és elmondta hogy kicsit aggódott a Lili két hetes hiányzása miatt DE! ennek ellenére mind a két dolgozatot vagyis a matekot és a magyart is 100 %-ra írta meg. Vagyis hibátlanul, önállóan, élete első dolgozatait.SZUPER!
Ráadásul ezek az eredmények hivatalosan bekerültek a Lili ellenőrzőjébe is,ahová ezeken felül beírták a példás érdemjegyet is, magatartásból és szorgalomból is.
(Anya rettenetesen büszke, vigyáznia kell mert visszahízik, apa is rettenetesen büszke! Bár magatartásból megelégednénk a " jó"- val is, mert szerintem egy gyerek egy kicsit azért lehet rossz. Nem?)
M. Néni viszont nemcsak nekünk nem szimpatikus, több szülő is lázad....én kimaradok a "felkelésből".
Lénussal ma elmentünk a bölcsibe Andi barátnémhoz. Buci nagyon jól érezte magát!Nézte a gyerekeket a nagy szemeivel még vigyorgott is. :-)
Este viszont nem akart tejpépet enni és egyszercsak belemarkolt a tányérba.
Eddig ugye csak szilárd dolog volt a kezébe és ezért amikor a pépes anyag kibuggyant az ujjai között nagyon elcsodálkozott. Persze nagyon tetszett neki és kimerte a tányérból az összes tejpépet. Én meg hagytam neki, egyszer szabad, meghát legszívesebben én is dagonyáztam volna a tányérban. Tök buli lehet. (Majd főzök magamnak egy adag tejbegrízt.)
Amikor már az összes pép az etetőszék tálcáján volt hirtelen elkezte szétkenni és bele is csapkodott. A 'Milupa gyümölcsös tejpép négy hónapos kortól' meg repült mindenfelé.
Ekkor elkiabáltam magam: Nem csap- csap! Elég határozott lehettem mert megállt a keze a levegőben.
Aztán fogtam és átöltöztettem a gyereket.
Egyébkent meg bosszús vagyok mert nem sikerült elmennem egy buliba ahová a kollégaim hívtak meg. Pedig nagyon jól esett hogy gondoltak rám. :-(
2012. november 12., hétfő
"Jóevő"
Rettenetesen büszke voltam magamra és talán gáz, mégis bevallom hogy még a saját vállamat is megveregettem dícséret képpen.
Ugyanis észre vettem hogy Lénus akkor eszik a legtöbbet ha én etetem.
Mert ugye nem kis feladat az,mikor az ember kínálgatja a babát az új ízekkel.
Kell hozzá türelem, rá kell érezni a baba ritmusára, figyelni kell minden kis rezdülését (nehogy félre nyeljen meg ilyenek).Továbbá nem lebecsülendő az a cukormázás hang amivel előadom a "ha ezt mind megeszed,meglátod milyen aranyos állatka van a tányérod aljára rajzolva" című evésre buzdító magánszámomat.
Minden etetés után büszkén szoktam mutogatni a Lénus üres tányékáját.
Természetesen ma is kapott enni a gyerek (mindegyik, többször is). Vidáman kanalaztam neki a gyümölcspürét. A szemem sarkából láttam hogy Isti néz bennünket.
Én magam elé vizualizáltam az arcát amint éppen elolvad a boldogságtól azt látván hogy milyen szépen eszik a gyerek, meghogy én milyen ügyesen etetek.
Már kezdett dagadni a mellem amikor Isti rám szólt:
- TE NE EGYÉL OLYAN SOKAT BELŐLE!!!!
Ugyanis észre vettem hogy Lénus akkor eszik a legtöbbet ha én etetem.
Mert ugye nem kis feladat az,mikor az ember kínálgatja a babát az új ízekkel.
Kell hozzá türelem, rá kell érezni a baba ritmusára, figyelni kell minden kis rezdülését (nehogy félre nyeljen meg ilyenek).Továbbá nem lebecsülendő az a cukormázás hang amivel előadom a "ha ezt mind megeszed,meglátod milyen aranyos állatka van a tányérod aljára rajzolva" című evésre buzdító magánszámomat.
Minden etetés után büszkén szoktam mutogatni a Lénus üres tányékáját.
Természetesen ma is kapott enni a gyerek (mindegyik, többször is). Vidáman kanalaztam neki a gyümölcspürét. A szemem sarkából láttam hogy Isti néz bennünket.
Én magam elé vizualizáltam az arcát amint éppen elolvad a boldogságtól azt látván hogy milyen szépen eszik a gyerek, meghogy én milyen ügyesen etetek.
Már kezdett dagadni a mellem amikor Isti rám szólt:
- TE NE EGYÉL OLYAN SOKAT BELŐLE!!!!
2012. november 11., vasárnap
Balul elsült szülinap
Istinek ma van a szülinapja.
Tegnap tejfakasztó buliban volt. Ami nagyon jó alkalomnak ígérkezett arra hogy Lilivel készülni tudjunk.
Készítettünk egy rajzolt tortát, rajta a szöveget hogy "boldog szülinapot apa, nagyon szeretünk!". Lickám készített neki egy tároló dobozt, nagyon szép lett.
Sőt Lili még a Léna és a Pedró nevében is készített pár apróságot.
Én sütöttem egy tortát és bepácoltam a liba mellett. Amit direkt erre az alkalomra vettem.
Becsomagoltam az ajándékot is, egy óraforgatót. Amit nagyon szeretett volna.
Százszor elképzeltem hogy mennyire fog örülni, mennyire meg fog hatódni.
Még pityeregtem is boldogságomban.
Aztán ma reggel, alig vártuk hogy megköszönthessük.
Isti meg fáradt volt és másnapos.
Nem ízlett neki a kaja. Nem értékelte a tükörre ragasztott feliratokat. (Szerintem.)
Nyűgös volt, kólát kívánt.
Na én meg jól felhúztam magam, hogy ennyit készültünk ő meg nem is foglalkozik vele csak a fejét fogja. Hát ki mondta hogy igyon pálinkát?
Az Istinek ettől persze tök rossz kedve lett. Mármint az én durcizásomtól.
Persze tudom hogy túl reagáltam. Este aztán megsimogattam a fejét.
Ő azonnal kapott a kezem után és vissza simogatott.:-)
Ettől függetlenül úgy érzem ezt meg kell beszélnünk. Lehet most fel fogom kelteni. Mert én aludni most a lelkifuradalás és a csalódott " de akkor is" érzések miatt egyátalán nem tudok....
Utálom ezt a szituációt és utálom magamat is benne!
Tegnap tejfakasztó buliban volt. Ami nagyon jó alkalomnak ígérkezett arra hogy Lilivel készülni tudjunk.
Készítettünk egy rajzolt tortát, rajta a szöveget hogy "boldog szülinapot apa, nagyon szeretünk!". Lickám készített neki egy tároló dobozt, nagyon szép lett.
Sőt Lili még a Léna és a Pedró nevében is készített pár apróságot.
Én sütöttem egy tortát és bepácoltam a liba mellett. Amit direkt erre az alkalomra vettem.
Becsomagoltam az ajándékot is, egy óraforgatót. Amit nagyon szeretett volna.
Százszor elképzeltem hogy mennyire fog örülni, mennyire meg fog hatódni.
Még pityeregtem is boldogságomban.
Aztán ma reggel, alig vártuk hogy megköszönthessük.
Isti meg fáradt volt és másnapos.
Nem ízlett neki a kaja. Nem értékelte a tükörre ragasztott feliratokat. (Szerintem.)
Nyűgös volt, kólát kívánt.
Na én meg jól felhúztam magam, hogy ennyit készültünk ő meg nem is foglalkozik vele csak a fejét fogja. Hát ki mondta hogy igyon pálinkát?
Az Istinek ettől persze tök rossz kedve lett. Mármint az én durcizásomtól.
Persze tudom hogy túl reagáltam. Este aztán megsimogattam a fejét.
Ő azonnal kapott a kezem után és vissza simogatott.:-)
Ettől függetlenül úgy érzem ezt meg kell beszélnünk. Lehet most fel fogom kelteni. Mert én aludni most a lelkifuradalás és a csalódott " de akkor is" érzések miatt egyátalán nem tudok....
Utálom ezt a szituációt és utálom magamat is benne!
2012. november 9., péntek
Kutyatár
Pedró a fotel alatt lakik. Nagyon jó kis kuckója van, szeret ott. Persze ezen kívül még millió helyen szereti lógatni a lábait.
Van egy nagy pihe - puha meleg párnája.
Illetve most nincs, mert mosásban van.
Történt ugyanis hogy rendet raktam a kutya birodalmában. Azt szeretném előre leszögezni hogy nem évente, hanem kétheti rendszerességgel varázsolom rendezetté a kis otthonát.
Viszont ma rájöttem hogy a kis kutyuskánk raktárnak használja a fél négyzetméterét.
A következő dolgok kerültek ma elő Pedró párnája alól:
- 2 db. Lénától csórt cumi ( nem haragszom mert már nem cumizik a Buci)
- egy levél Homeogéne ( homeopátiás gyógyszer)
- 3 db C- vitamin (????)
- 5 db hajgumi (Lilié)
- bizonytalan mennyiségű kockasajt csomagolópapír
- egy csomag rágó
- egy piros plüss mikuláscsizma
- a kabátkája
- egy plüss koalamaci
- egy gyufásdoboz
- több darab bot szerű, azonosíthatatlan valami (???)
- 2 db. grafit ceruza
- zokni mindegyik család tagtól ( fél pár)
Mostantól figyelni fogom. Meg kell tudnom minek neki ez a sokk cucc.
Gyanítom web áruházat akar nyitni.:-)
Biztos tartalékolni akar mert decemberben apuka lesz!
Van egy nagy pihe - puha meleg párnája.
Illetve most nincs, mert mosásban van.
Történt ugyanis hogy rendet raktam a kutya birodalmában. Azt szeretném előre leszögezni hogy nem évente, hanem kétheti rendszerességgel varázsolom rendezetté a kis otthonát.
Viszont ma rájöttem hogy a kis kutyuskánk raktárnak használja a fél négyzetméterét.
A következő dolgok kerültek ma elő Pedró párnája alól:
- 2 db. Lénától csórt cumi ( nem haragszom mert már nem cumizik a Buci)
- egy levél Homeogéne ( homeopátiás gyógyszer)
- 3 db C- vitamin (????)
- 5 db hajgumi (Lilié)
- bizonytalan mennyiségű kockasajt csomagolópapír
- egy csomag rágó
- egy piros plüss mikuláscsizma
- a kabátkája
- egy plüss koalamaci
- egy gyufásdoboz
- több darab bot szerű, azonosíthatatlan valami (???)
- 2 db. grafit ceruza
- zokni mindegyik család tagtól ( fél pár)
Mostantól figyelni fogom. Meg kell tudnom minek neki ez a sokk cucc.
Gyanítom web áruházat akar nyitni.:-)
Biztos tartalékolni akar mert decemberben apuka lesz!
2012. november 8., csütörtök
Most gonoszkodó leszek
Előre bocs. Nem vagyok másokat kinevető ember, rossz indulatú meg főleg nem!
De most mégiscsak elnevettem magam. Hangosan röhögtünk az Istivel, na persze nem ott és nem akkor ahol a "sértett" hallhatta.
Telefont mentünk venni. Számhordozás miatt elsőként a régi szolgáltatóhoz mentünk be.
Sorszámot kellett húzni, elég sokat vártunk. Az üzlet picike volt és széktelen, egymás nyakába lihegtek az emberek.
Minden ügyfél és "páciens" közötti beszélgetést hallgatózás nélkül lehetett hallani.
A középső pultnál egy fiatal ügyfélszolgálatos srác dolgozott ( a továbbiakban ÜS), szembe vele pedig egy középkorú úr, az ügyfél állt ( a továbbiakban ÜÚ ).
A következő képpen hajlott le a beszélgetés ( kis részlet):
ÜÚ: Nekem olyan kérdéseket tegyen fel amire igennel vagy nemmel tudok felelni.
ÜS: Rendben. Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mi?
ÜS: Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mármint az egyémhez?
Így leírva nem is olyan vicces. Lehet hogy várakozós türelmetlen kínunkbam volt csak az?
Mindenestere minden elismerésem az ügyfélszolgálatosoké.
Bár ezt az iszonyatos fejlődést a telekommunikációban nagyon nehéz követni.
Például fogalmam sincs mi az a 3G hálózat....
Persze vártunk a másik szolgáltatónál is. Ott volt legalább szék. Lilivel végig nyomkodtuk az összes telefont. Meg volt egy icipici laptop is. Azt nekem sikerült úgy kikapcsolnom, hogy visszakapcsolni már nem lehetett ( és még én nevetek másokon).
Mikor az Isti rákérdezett miért kapcsolgattam én csak annyit mondtam neki hogy azért, mert értek hozzá.
Erre a mellettünk lévő srác kacagott fel hangosan.
Kölcsön kenyér visszajár.:-)
Nem mellesleg, Lénus négy fogú és elkezdett kúszni. Keresi a kutyát a helyén, ha nincs ott körülnéz. Határozottan okosodik. Sőt okos. Összefüggéseket észrevesz.
Lili mindent leír és elolvas amiben van: a, m, o és i betű.
Isti meg még mindig tökéletes.
Imádom őket.
De most mégiscsak elnevettem magam. Hangosan röhögtünk az Istivel, na persze nem ott és nem akkor ahol a "sértett" hallhatta.
Telefont mentünk venni. Számhordozás miatt elsőként a régi szolgáltatóhoz mentünk be.
Sorszámot kellett húzni, elég sokat vártunk. Az üzlet picike volt és széktelen, egymás nyakába lihegtek az emberek.
Minden ügyfél és "páciens" közötti beszélgetést hallgatózás nélkül lehetett hallani.
A középső pultnál egy fiatal ügyfélszolgálatos srác dolgozott ( a továbbiakban ÜS), szembe vele pedig egy középkorú úr, az ügyfél állt ( a továbbiakban ÜÚ ).
A következő képpen hajlott le a beszélgetés ( kis részlet):
ÜÚ: Nekem olyan kérdéseket tegyen fel amire igennel vagy nemmel tudok felelni.
ÜS: Rendben. Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mi?
ÜS: Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mármint az egyémhez?
Így leírva nem is olyan vicces. Lehet hogy várakozós türelmetlen kínunkbam volt csak az?
Mindenestere minden elismerésem az ügyfélszolgálatosoké.
Bár ezt az iszonyatos fejlődést a telekommunikációban nagyon nehéz követni.
Például fogalmam sincs mi az a 3G hálózat....
Persze vártunk a másik szolgáltatónál is. Ott volt legalább szék. Lilivel végig nyomkodtuk az összes telefont. Meg volt egy icipici laptop is. Azt nekem sikerült úgy kikapcsolnom, hogy visszakapcsolni már nem lehetett ( és még én nevetek másokon).
Mikor az Isti rákérdezett miért kapcsolgattam én csak annyit mondtam neki hogy azért, mert értek hozzá.
Erre a mellettünk lévő srác kacagott fel hangosan.
Kölcsön kenyér visszajár.:-)
Nem mellesleg, Lénus négy fogú és elkezdett kúszni. Keresi a kutyát a helyén, ha nincs ott körülnéz. Határozottan okosodik. Sőt okos. Összefüggéseket észrevesz.
Lili mindent leír és elolvas amiben van: a, m, o és i betű.
Isti meg még mindig tökéletes.
Imádom őket.
2012. november 6., kedd
Csend a hegyek között 2.
Ott tartottam hogy neki vágtunk meghódítani a számunkra reális magasságot.Semmiképpen sem a csúcsot, mert az alacsonyabbik csúcs is 3106 méter magas és egy kisgyerekkel meg egy babával nem mászik sziklát az ember.
Nagy köd volt, ami lenyűgözött engem. Olyan volt messziről mintha a hegyek vastag sállal tekerték volna körbe magukat, elrejtve ezzel a csúcsokat, a völgyeket és a szakadékokat. Közelről persze semmit sem láttunk csak autóztunk óvatosan a tejfehér párában.
Hamarosan felértünk egy turista csomóponthoz. Nagy parkolót és egy zárva lévő fizetős bódét találtunk. Ettől a magasságtól ugyanis fizetősek az utak. Gondolom drága a fenntartásuk. Persze a pénztár zárva volt,de a sorompó nyitva. Ebből arra következtettünk hogy szabad az út felfelé. Itt már volt hó. Elmentünk egy "aranymosó" vidámpark mellett, ahol nyáron valóban lehet a kristály tiszta hegyi patakban kincseket keresni. Nagyon jó program lehet, nyáron vissza kéne menni....
Kúsztunk felfelé, szó szerint kúsztunk, mert nehezen bírta az autó a 10 fokot emelkedő és 10 centi hóval lepte utat. Én nagyon féltem, szakadékok mellett mentünk el a keskeny úton. Aztán egyszer csak nem ment tovább. Vissza kellett fordulni. Na, hát én rettenetesen beremegtem. Talán csak azért nem pisiltem be mert az összes altáji izmommal görcsösen kapaszkodtam a kocsi ülésébe.
Megszólalni sem bírtam csak vártam hogy túl legyünk rajta.... keskeny út, havas, lejtős, csúszós, előttünk szakadék, hátul meg a két gyerek. Brrr...persze az Isti tudta mit csinál.
Vissza óvatoskodtunk a parkolóba, ott kiszálltunk élvezni a havat és a levegőt. Imádtam a fehérséget, a fenyőket, a csörgedező patakok hangját, a tisztaságot és a nyugalmat. Hógolyóztunk, aztán azt vettük észre hogy kisüt a nap, felszárítja a ködöt és lassan- lassan megmutatják magukat a hegyek, először csak egy kicsit, aztán egyre inkább. Hihetetlen volt, csak úgy kapkodtuk le a képzeletbeli kalapunkat a természet előtt.
Aztán az éhség vissza kergetett minket a faluba. Azt viszont eldöntöttük hogy délután, ha már eloszlik teljesen a köd, újra felmegyünk .
Én kikötöttem hogy kizárólag csakis a parkolóig, mert én azon a szerpentinen soha többé nem vagyok hajlandó végig menni, se gyalog, se autóval, de még hótolóval sem.
Rauris nagyon kedves, hegyi városka. Régi épülettekel illetve a jellegzetes hegyi fa burkolású házakkal.
Egy kis vendéglőbe voltunk. Nagyon nem voltunk éhesek, azért Lickám egy pici pizzát mi pedig rétest ettünk. Az étterem hangulatos volt, a pincér kedves, természetes, a rétes meg isteni.
Lénust is megettem, átpelusoztam, majd észre vettem az ablakból hogy az egyik drogéria nyitva van!
Igen, kövezzetek meg én abba a csodavidékben is megörültem a drogériának és be is mentem. A bébiételek és tejpépek sokkal olcsóbbak mint nálunk!! Illetve találtam, csomagolás sérült ( itt - ott gyürött papírdoboz és celofán) márkás krémeket 90%- kal leértékelve. Királyság. Mellesleg jegyzem meg hogy Sparban is voltunk és kávéfőzőt is vettünk mert két harmad volt az ára az itthonihoz képest.
Vissza a hegyekhez.
Annak ellenére hogy megbeszélük hogy csak a parkolóig megyünk, Isti mintha nem látta volna meg hogy elmegyünk a sorompó mellett,tovább hajtott.
Ugyanis az utat letakarították! Én nem szóltam, majd meg haltam a félelemtől de tudtam mennyire fontos neki hogy felmenjünk a tisztáshoz, oda ahová még autóval menni lehet, 1600 méterig.
Épségben, részemről leizzadva felértünk.
Mit írjak? MEGÉRTE! Még fantasztikusabb levegő, még több téli fenyőerdő, még nagyobb csend, sokkal több igazi puha fehér hó és kezüket felénk nyújtogató, mosolyogva ránk kacsintó hegycsodák vendégei voltunk odafent.
Csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni az élményről a táj fantasztikumáról és arról a békességről ami ott uralkodik. Mintha nem lenne fájdalom és keserűség a világban, abszulut lélekterápia és milliónyi nemes és szentimentális gondolat az erőről és a múltról amikor még nem foglalt el az ember ennyi helyet a földből.
Extázisban voltunk.
Lénus felébredt. Isti úgy kapta ki a kicsi lányát a kocsiból mintha az élete múlna rajta mert ezt " neki is látnia kell! "
Persze Buci nem igazán értette minek örülünk.:-)
Lili persze annál jobban élvezte. Millió hóangyal készült az érintetlen hóban.
Sokat nem maradtunk mert én a legnagyobb békében is para királynő tudok lenni. Tartottam egy esteleges behavazástól, mert ugye odafent tíz perc alatt eshet tíz centi. Havas úton meg nem igazán tudtunk volna lemenni. Túrázni gyerekekkel a nagyon ismeretlen, embermentes terepen nem akaratunk.
Most jutott eszembe, lehettek ott az erdőben farkasok? Hát medvék? Basszus, de jó hogy akkor nem aggódtam emiatt.
Telepakoltuk a testünk lelkünk mindennel ami jó volt a tisztáson aztán leiindultunk a városkába, a hotelhoz.
Hamar este lett. Vacsiztunk, beszélgettünk. Gyerekek kidőltek, gondolom az oxigéndús levegő miatt.
Másnap reggeli után haza indultunk. Lemondtam róla hogy bemenjünk Salzburgba, anélkül is hosszú út várt ránk.
Megbeszéltük egyenesen haza megyünk. Bár lett volna ezernyi látni való még, nem akartunk vissza élni a gyerekek türelmével. De nem bánom, mert örülök hogy együtt voltunk.
Itthon Lénus nagyon örült " rég " nem látott játékainak. Mi meg a képeknek. Többször megnéztük.
Összefoglalva örülök hogy elmentünk. Köszönöm hogy átélhettem.
Nagy köd volt, ami lenyűgözött engem. Olyan volt messziről mintha a hegyek vastag sállal tekerték volna körbe magukat, elrejtve ezzel a csúcsokat, a völgyeket és a szakadékokat. Közelről persze semmit sem láttunk csak autóztunk óvatosan a tejfehér párában.
Hamarosan felértünk egy turista csomóponthoz. Nagy parkolót és egy zárva lévő fizetős bódét találtunk. Ettől a magasságtól ugyanis fizetősek az utak. Gondolom drága a fenntartásuk. Persze a pénztár zárva volt,de a sorompó nyitva. Ebből arra következtettünk hogy szabad az út felfelé. Itt már volt hó. Elmentünk egy "aranymosó" vidámpark mellett, ahol nyáron valóban lehet a kristály tiszta hegyi patakban kincseket keresni. Nagyon jó program lehet, nyáron vissza kéne menni....
Kúsztunk felfelé, szó szerint kúsztunk, mert nehezen bírta az autó a 10 fokot emelkedő és 10 centi hóval lepte utat. Én nagyon féltem, szakadékok mellett mentünk el a keskeny úton. Aztán egyszer csak nem ment tovább. Vissza kellett fordulni. Na, hát én rettenetesen beremegtem. Talán csak azért nem pisiltem be mert az összes altáji izmommal görcsösen kapaszkodtam a kocsi ülésébe.
Megszólalni sem bírtam csak vártam hogy túl legyünk rajta.... keskeny út, havas, lejtős, csúszós, előttünk szakadék, hátul meg a két gyerek. Brrr...persze az Isti tudta mit csinál.
Vissza óvatoskodtunk a parkolóba, ott kiszálltunk élvezni a havat és a levegőt. Imádtam a fehérséget, a fenyőket, a csörgedező patakok hangját, a tisztaságot és a nyugalmat. Hógolyóztunk, aztán azt vettük észre hogy kisüt a nap, felszárítja a ködöt és lassan- lassan megmutatják magukat a hegyek, először csak egy kicsit, aztán egyre inkább. Hihetetlen volt, csak úgy kapkodtuk le a képzeletbeli kalapunkat a természet előtt.
Aztán az éhség vissza kergetett minket a faluba. Azt viszont eldöntöttük hogy délután, ha már eloszlik teljesen a köd, újra felmegyünk .
Én kikötöttem hogy kizárólag csakis a parkolóig, mert én azon a szerpentinen soha többé nem vagyok hajlandó végig menni, se gyalog, se autóval, de még hótolóval sem.
Rauris nagyon kedves, hegyi városka. Régi épülettekel illetve a jellegzetes hegyi fa burkolású házakkal.
Egy kis vendéglőbe voltunk. Nagyon nem voltunk éhesek, azért Lickám egy pici pizzát mi pedig rétest ettünk. Az étterem hangulatos volt, a pincér kedves, természetes, a rétes meg isteni.
Lénust is megettem, átpelusoztam, majd észre vettem az ablakból hogy az egyik drogéria nyitva van!
Igen, kövezzetek meg én abba a csodavidékben is megörültem a drogériának és be is mentem. A bébiételek és tejpépek sokkal olcsóbbak mint nálunk!! Illetve találtam, csomagolás sérült ( itt - ott gyürött papírdoboz és celofán) márkás krémeket 90%- kal leértékelve. Királyság. Mellesleg jegyzem meg hogy Sparban is voltunk és kávéfőzőt is vettünk mert két harmad volt az ára az itthonihoz képest.
Vissza a hegyekhez.
Annak ellenére hogy megbeszélük hogy csak a parkolóig megyünk, Isti mintha nem látta volna meg hogy elmegyünk a sorompó mellett,tovább hajtott.
Ugyanis az utat letakarították! Én nem szóltam, majd meg haltam a félelemtől de tudtam mennyire fontos neki hogy felmenjünk a tisztáshoz, oda ahová még autóval menni lehet, 1600 méterig.
Épségben, részemről leizzadva felértünk.
Mit írjak? MEGÉRTE! Még fantasztikusabb levegő, még több téli fenyőerdő, még nagyobb csend, sokkal több igazi puha fehér hó és kezüket felénk nyújtogató, mosolyogva ránk kacsintó hegycsodák vendégei voltunk odafent.
Csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni az élményről a táj fantasztikumáról és arról a békességről ami ott uralkodik. Mintha nem lenne fájdalom és keserűség a világban, abszulut lélekterápia és milliónyi nemes és szentimentális gondolat az erőről és a múltról amikor még nem foglalt el az ember ennyi helyet a földből.
Extázisban voltunk.
Lénus felébredt. Isti úgy kapta ki a kicsi lányát a kocsiból mintha az élete múlna rajta mert ezt " neki is látnia kell! "
Persze Buci nem igazán értette minek örülünk.:-)
Lili persze annál jobban élvezte. Millió hóangyal készült az érintetlen hóban.
Sokat nem maradtunk mert én a legnagyobb békében is para királynő tudok lenni. Tartottam egy esteleges behavazástól, mert ugye odafent tíz perc alatt eshet tíz centi. Havas úton meg nem igazán tudtunk volna lemenni. Túrázni gyerekekkel a nagyon ismeretlen, embermentes terepen nem akaratunk.
Most jutott eszembe, lehettek ott az erdőben farkasok? Hát medvék? Basszus, de jó hogy akkor nem aggódtam emiatt.
Telepakoltuk a testünk lelkünk mindennel ami jó volt a tisztáson aztán leiindultunk a városkába, a hotelhoz.
Hamar este lett. Vacsiztunk, beszélgettünk. Gyerekek kidőltek, gondolom az oxigéndús levegő miatt.
Másnap reggeli után haza indultunk. Lemondtam róla hogy bemenjünk Salzburgba, anélkül is hosszú út várt ránk.
Megbeszéltük egyenesen haza megyünk. Bár lett volna ezernyi látni való még, nem akartunk vissza élni a gyerekek türelmével. De nem bánom, mert örülök hogy együtt voltunk.
Itthon Lénus nagyon örült " rég " nem látott játékainak. Mi meg a képeknek. Többször megnéztük.
Összefoglalva örülök hogy elmentünk. Köszönöm hogy átélhettem.
2012. november 5., hétfő
Csend a hegyek között
Nagyon tartottam ettől az úttól. Egyrészt azért mert nagyon messze utaztunk el (ca. 500 km) a gyerekek meg mégiscsak kicsik még, másrészt tudtam hogy lesz hó,amit minden esetben szeretek, kivéve a szerpentineken.
Még nyárról maradt el ez a kirándulás, akkora már nem volt szabad helye a szállodának mert túl későn akartam foglalni.
Nagyon akciósan vettük az utat, 39 000 forint volt a két éjszaka négyünknek, szállás 3 csillagos hotelben félpanzióval, wellness használattal, üdvözlő itallal, a gyerekeknek ajándék fagyival. Szóval meg úgy is megérte az árat hogy a Léna nem vette igénybe sem a félpanziót, sem a fagyit, de még a wellnest sem.
Első nap
"Kilenckor indulunk. "Mondta az én drágám. Magamban persze mosolyogtam, tudtam én hogy nem lesz belőle semmi.
Azért elég korán ébren voltunk. Márhogy magunkhoz képest.
Isti bevarázsolta a kocsiba a csomagjainkat, én rendeztem a gyerekeket és elpakoltam az elemózsiát az útra (naaaagyon finom sajtos- virslis utazó kifliket sütöttem).
Valamikor, tíz után indultunk (egész jó), anyunak elvittük Pedrónkat, érzékeny búcsút vettünk tőlük majd nyakunkba vettük a Rauris felé vezető irányt.
Mivel útba esett a szülővárosom bementünk a papáékhoz is. Ettünk ebédet.
Fél egykor pedig már tényleg Rauris volt a cél.
Meg kell mondjam büszke vagyok a gyerekekre.
Lili nagyon türelmes volt sőt még élvezte is az alagutakat. Néha azért nyüglődött, de szerintem ez abszulút belefért.
Sokat beszélgettünk és csak egyszer álltunk meg pihenni, pelust cserélni, Lénust etetni, kávézni.
Buci egybként végig aludta az egész utazást.
A táj egyre szebb lett, nőttek a hegyek.
Hét óra után értünk a hotelhoz. Tök sötétben. (Ennek még lesz jelentősége.)
Gyors kipakolás után vacsiztunk.
Még nem voltunk, " jaj de jó kiràndulunk" hangulatban.
A szobánk átlagos volt, kicsit zsúfolt és emeletes ágyas ( Lili nagyon díjazta), viszont mega nagy erkély tartozott hozzá.
Isti elaludt. Mi nem, mivel Lénus végig aludta a kocsiban a napot éjjel négyig bírta és jókedvűen eljátszogatott. :-)
Miután Léna elszindított én még mindig ébren voltam. Olyan csend volt hogy már szinte zavart. Hihetelen. Semmi zaj, csak a néma csend. Körül ölelt.
Második nap
Reggel felkeltünk....kinéztünk az ablakon....és óriási pelyhekben szakadt a hó!
Gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni.
Az étterem falai és a plafon üvegből készültek, ezért olyan érzésem volt mintha a hóesésben enném a zsemlémet.
Nagy élmeny volt.
Az hozzá tartozik a történethez hogy őszölésünk időpontja dátumilag nem a legjobb volt. A nyári szezon elmúlt, a felvonókat bezárták, a Grossglockner (Európa leghíresebb hágója) is behavazott ezért nem lehetett megközelíteni, az élményparkok és sóbányák szintén kitették a zárva táblát, a síszezon pedig még nem kezdődött meg. Gyakorlatilag csak a mi szállodánk működött, az éttermek nagy részén is lakat volt, kicsit kihalt a város, a környék.
Azért mi elindultunk az egyik nagyon kedves pincér javaslatára a völgy vége felé, hogy felmenjünk amilyen magasra csak lehet.
Kimentünk a parkolóhoz és leesett az állunk, mert ugye világos volt és láthattuk a körénk és fölénk táruló természetet. A csodaszép táj és a szépséges hó lepte hegyek ledobták magukról éjszakai sötétségből font takarójukat és megmutatták nekünk milyen csodálatosak, hatalmasak és tekintély parancsolóak. A friss levegő pedig leírhatatlan volt.
Mindkét gyerek náthája elmúlt egy nap alatt.
Most már nagyon fáradt vagyok, holnap folytatom az élmény beszámolót, mert azt mindenképpen el kell mesélnem hogy kiderült, milyen gyáva nyuszi vagyok! :-)
Még nyárról maradt el ez a kirándulás, akkora már nem volt szabad helye a szállodának mert túl későn akartam foglalni.
Nagyon akciósan vettük az utat, 39 000 forint volt a két éjszaka négyünknek, szállás 3 csillagos hotelben félpanzióval, wellness használattal, üdvözlő itallal, a gyerekeknek ajándék fagyival. Szóval meg úgy is megérte az árat hogy a Léna nem vette igénybe sem a félpanziót, sem a fagyit, de még a wellnest sem.
Első nap
"Kilenckor indulunk. "Mondta az én drágám. Magamban persze mosolyogtam, tudtam én hogy nem lesz belőle semmi.
Azért elég korán ébren voltunk. Márhogy magunkhoz képest.
Isti bevarázsolta a kocsiba a csomagjainkat, én rendeztem a gyerekeket és elpakoltam az elemózsiát az útra (naaaagyon finom sajtos- virslis utazó kifliket sütöttem).
Valamikor, tíz után indultunk (egész jó), anyunak elvittük Pedrónkat, érzékeny búcsút vettünk tőlük majd nyakunkba vettük a Rauris felé vezető irányt.
Mivel útba esett a szülővárosom bementünk a papáékhoz is. Ettünk ebédet.
Fél egykor pedig már tényleg Rauris volt a cél.
Meg kell mondjam büszke vagyok a gyerekekre.
Lili nagyon türelmes volt sőt még élvezte is az alagutakat. Néha azért nyüglődött, de szerintem ez abszulút belefért.
Sokat beszélgettünk és csak egyszer álltunk meg pihenni, pelust cserélni, Lénust etetni, kávézni.
Buci egybként végig aludta az egész utazást.
A táj egyre szebb lett, nőttek a hegyek.
Hét óra után értünk a hotelhoz. Tök sötétben. (Ennek még lesz jelentősége.)
Gyors kipakolás után vacsiztunk.
Még nem voltunk, " jaj de jó kiràndulunk" hangulatban.
A szobánk átlagos volt, kicsit zsúfolt és emeletes ágyas ( Lili nagyon díjazta), viszont mega nagy erkély tartozott hozzá.
Isti elaludt. Mi nem, mivel Lénus végig aludta a kocsiban a napot éjjel négyig bírta és jókedvűen eljátszogatott. :-)
Miután Léna elszindított én még mindig ébren voltam. Olyan csend volt hogy már szinte zavart. Hihetelen. Semmi zaj, csak a néma csend. Körül ölelt.
Második nap
Reggel felkeltünk....kinéztünk az ablakon....és óriási pelyhekben szakadt a hó!
Gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni.
Az étterem falai és a plafon üvegből készültek, ezért olyan érzésem volt mintha a hóesésben enném a zsemlémet.
Nagy élmeny volt.
Az hozzá tartozik a történethez hogy őszölésünk időpontja dátumilag nem a legjobb volt. A nyári szezon elmúlt, a felvonókat bezárták, a Grossglockner (Európa leghíresebb hágója) is behavazott ezért nem lehetett megközelíteni, az élményparkok és sóbányák szintén kitették a zárva táblát, a síszezon pedig még nem kezdődött meg. Gyakorlatilag csak a mi szállodánk működött, az éttermek nagy részén is lakat volt, kicsit kihalt a város, a környék.
Azért mi elindultunk az egyik nagyon kedves pincér javaslatára a völgy vége felé, hogy felmenjünk amilyen magasra csak lehet.
Kimentünk a parkolóhoz és leesett az állunk, mert ugye világos volt és láthattuk a körénk és fölénk táruló természetet. A csodaszép táj és a szépséges hó lepte hegyek ledobták magukról éjszakai sötétségből font takarójukat és megmutatták nekünk milyen csodálatosak, hatalmasak és tekintély parancsolóak. A friss levegő pedig leírhatatlan volt.
Mindkét gyerek náthája elmúlt egy nap alatt.
Most már nagyon fáradt vagyok, holnap folytatom az élmény beszámolót, mert azt mindenképpen el kell mesélnem hogy kiderült, milyen gyáva nyuszi vagyok! :-)
2012. november 2., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)