Szállodai élmények

A nő szemei annyira a fakó arca szélein ültek, hogy ijesztőnek tűnt amikor a csontos állkapcsát szólásra nyitotta. Magas volt és rettenetesen vékony, csontos mintha a bőre alatt nem is lenne hús. De nem ez volt a zavaró benne. Hanem az  ápolatlan haja. Durván ápolatlan haja.
Virágos kinyúlt blúz volt rajta és földig érő testhez simuló szoknya.
Lefele ment a lépcsőn egy kisfiú kezét szorongatva. A gyerek az ő fia volt, az rögtön látszott a szemein, bár a kis szőke, négy- öt év körüli kópé még így is bájos volt.
Mögötte loholt egy hosszú loboncú tini:
- Anya! Várjmá meg hallod???
Aztán ültek az étteremben. Pocakos apuka tartozott hozzájuk és egy harmadik gyerek is. A hosszú hajú lány arcát szemüveg keretezte, szőrös volt a szája felett, látszott a szájában a félig megrágott étel ahogy bőszen magyarázott valamit az öccsének.
A legkisebb fel - alá futkozott csontos anyja meg utána:
- Állj meg fiam, nagyon rossz vagy! Nézzd meg még a kisbaba is jó! - Mutatott a Lenára.
Nem szeretem ha a gyerekeimmel példálóznak.
Lestem ki a fejemből és nem tudom miért lettem iszonyatosan ideges.
Ha ideges vagyok az kiül az aromra, így szoktam kitenni a homlokomra a ' ne zavarjank' táblát.
Ennek ellenére hozzám hajolt egy nő amint a tejszínes ragulevesemet kanalaztam:
- Van benne tejföl? Kérdezte.
-?????
- Nem ehetek tejfölt. Folytatta.
- Nem tudom! - válaszoltam. Biztosra tényleg nem tudtam.

Éjjel a Léna nem aludt. Órákig. A betegség és az ünnepek teljesen felborítottak az alvását.Én ültem vele a sötét szobában, halkan hogy az Isti és a Lili tudjanak pihenni.Az éjszakázásban az a rossz hogy az ember nagyon magányosnak érzi egy idő után magát.

Reggel persze nem bírtam felkelni így nélkülem mentek sétálni.
Másnap a csontos nő velem szemben ült a szálló kandallójánál elhelyezett kanapékon.
Egy régebbi laptop volt a kezében és nagyokat sóhajtozott ütögette az egeret. Megborzongtam.
Valamiért viszolyogtam, zavart a jelenléte. A haja ugyanolyan volt mint előtte nap, koszos és fésületlen. Ruhát sem cserélt.
Egyszercsak megjelent a pici fia. Láthatóan zavarta az asszonyt hogy ott a gyereke.
Felugrott és megjátszott negédes hangon közölte a gyerekkel:
- Máté ha rossz vagy a boszorkány kijön a kemencéből és akkor lesz neked jaaaaj!
Aztán felüldte a fiúcskát:
- Menj fel és mond meg apádnak hogy vele maradsz!!!
Este frankfurti leves volt és a tejfölös nő megint engem talált meg a kérdésével. Sőt harmadnap is, azt akarta tudni hogy tudom- e melyik a baracklé.

Második éjjel sem aludtam. Reggelre fájt a fejem, nagyon, mintha satuba szorítánák láthatatlan kezek. Rossz kedvem volt és nem is titkoltam. Csesztettem a családomat.
Utálom ilyenkor magamat és mégsem tudok órákig kiemelkedni az önsajnálatból.

Aztán kialudtam a bajaim.
Most már javában tüzijátekoznak mindenfelé.
Pedró ugat, a fotel alól. Nagyon bátor kutya.
Nagyon sokáig gondolkodtam, feltegyem- e ide a videót amit karácsonyra készítettem.
Felteszem, ezzel kívánok Nektek

NAGYON BOLDOG ÉS EGÉSZSÉGES ÚJ ÉVET!!!!!!
Itt láthatjátok! BUÉK!

December huszonhetedike van

Idén is elmúlt a karácsony. Mire számítottam igaz?Minden évben elmúlik és én minden évben nagyon sajnálom. Szép ünnepünk volt. Szebb mint tavaly.

Gyorsan elmesélem a karácsonyunk, szavakkal nemigazán tudom visszaadni az élményt.

Szenteste négyesben voltunk. Lénuskám nagyon nézett és tátott szájjal csodálkozott, Lili nagyon izgatott volt és nagyon örült, én sírdogáltam a meghatottságtól, Isti meg vigyorgott ezerrel.
Nagyon szép esténk volt. Nagyon örülök hogy átélhettem.
A kacsáért csillagos ötöst kaptam a családtól. Aki tud az tud kérem. :-)
Én a következőket kaptam Istitől:
- billentyűzetet a táblagépemhez mert nagyon utálom az érintőképernyőt, ráadásul vadakat szoktam írni mert folyton elcsúszik az ujjam.
- Head Set-et, mert folyton a vállammal fogtam a telefonom hogy szabad legyen a kezem.
- Rowling új könyvét, mert a Harry Pottereket is imádtam, szerintem nagyon tud írni a hölgy.
Lili pedig egy műsorral készült, nagyon édes volt. Minden tánclépést ő talált ki.

Karácsony első napján megjártuk a nagy és dédszülőket. Mindenhol jól éreztük magunkat. Lénus is nagyon jól bírta az utazást és a sok nyüzsgést. Sokat nevettünk.

Tegnap pedig tesómék, anyuék és a szerelmeik voltak itt. Én hétkor keztem el sütni a pulykát, fél háromra sült meg......
De jó lett.
Jól sikerült ez a nap is, mindenki jól érezte magát, aminek külön örülök hogy az Isti rettenetesen fel volt dobva, olyan jó kedve volt, olyan felhőtlen jó kedve. Boldogság volt látni.

Biztos eszembe fognak jutni dolgok, érzések az ünnepről, most túl fáradt vagyok ahhoz hogy igazán felidézzem.

Holnap utazunk Bakonybélbe. Nagyon várjuk. Három nap négyesben. Pihenünk. Olvasni fogunk, sétálni, aludni, beszélgetni, játszani.
Várom a reggelt. Már összecsomagoltam.

Libabőrös, háton futkosó lelki orgazmus

Libabőrös, háton futkosó lelki orgazmus.
Na az van nekem éjfél óta.
Merthogy ezt a napot várom, nem is tudom augusztus 31 óta.
(Mint a Shrekben a Szamár.)

A ma reggeli havazás olyan volt mint egy csoda és kár hogy vége van, de most nagyon örülök neki hogy legalább ennyi is volt. Szánkóztunk és hagytuk hogy megcsípje az orrunkat a hideg, a Fagy Jancsi. De jól is esett!

Istim ma turbó erővel esett neki a lakásnak. Jelentem rend van, nem minden csilli - villi mint azt terveztem, de csilli. A villi helyett meg szánkóztunk.

Kivettem a kacsát is a mélyhűtőből, várja szegény hogy holnap jól megkenegessem mézzel és az ünnepi asztal dísze legyen. Mélyhűtő...
Pénteken a pulyka, egy hatalmas robajjal kiugrott a mélyhűtőből. Valószínüleg rosszul volt becsukva a hűtő ajtaja. Persze már keményre volt fagyra és akkorát koppant a konyha kövén hogy hirtelen kaptam a szívemhez hogy: " Mégis lesz világvége?". Még szerencse hogy a család már a ház előtt várt rám hogy induljunk bevásárolni, így csak én voltam tanúja a kopasztott és fagyott pulyka menekülési kísérletének. (Az állatvédők kedvéért írom le, természetesen az állat már a vágóhídon kimúlt és nem nálunk a hűtőben.)

Tegnap este sütöttem ismét bejglit. Vékonytésztás, szurokfeketemákosat.
Azt mondta az Isti hogy tökeletes. Meg sem repedt. Tisztára odavagyok hogy sikerült.

A karácsonyi bevásárlásnál egyszer az Isti háttal állt nekem, valahol fizetett. Olyan melegség öntött el hogy az leírhatatlan. Egyszerűen néztem a hátát és örültem hogy tudom milyen az arca, a mosolya, akkor is, ha nem látom. Boldog voltam hogy hozzám tartozik hogy bármikor megölelhetem.

Az első karácsonyi varázslat is megtörtént már, a gyerekek megyógyultak. Nekem ez a legszebb ajándék. Lénus még picit náthás, de ez már semmi ahhoz képest amilyen beteg volt.

Concolor fajtájú fát vettünk, nem is tudtam hogy van ilyen, narancsos az illata és nem hullat. Nem volt drága, 3000 volt, nálam magasabb. Nem ő a legtökéletesebb fa, de az ölembe hoztam hazáig és beleszerettem.

Alig várom a holnapot. Olyan izgatott vagyok hogy nem bírok elaludni....

Akinek még nincs karácsonyi hangulata, ne aggódjom az jöhet a legutolsó pillanatban is! Fel kell ismerni és be kell engedni az érzést. :-)

NAGYON BOLDOG KARACSONYT ÉS VARÁZSLATOS ÉRZÉSEKET KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL!!!!


A kedvenc karácsonyi lemezemről (Bojtorján):

Itt lehet meghallgatni a vidám dalt.

"A mai nap nem olyan, mint más
A mai nap nem lesz senki hibás
A mai nap örömünnep vár ránk
És nem lesz vitatkozás

Reggel a kishúgom arcát lesem
Mért nem veszekszik velem
Eddig nem múlt el egy reggel
Eddig nem volt egy este
Állandóan visszaszólt nekem

Izgatott nagyon a nagymama
Rémülten túr a sufniba
Pedig én ide tettem,
Vagy oda tettem
Vagy talán mégis amoda

Én is úgy érzem, jobb ember vagyok
Majdnem olyan jó, mint a nagyok
Fényes az arcom
Tiszta a csizmám
Így nézhetnek ki az angyalok."



http://m.youtube.com/#/watch?v=8MdvQpCrOkI&desktop_uri=%2Fwatch%3Fv%3D8MdvQpCrOkI&gl=HU

Haladunk

Lénus jobban van. Köhög a váladék miatt, de mintha kevesebb lenne...bár még így is állandóan orrot szívunk, már el sem teszem a porszívót. Tegnap éjjel felkelt mert berottyantott, virágos jó kedve volt, majdnem hajnali négyig ébren volt és kacagott meg játszott.
Aztán persze reggelre bealudt. Én felkeltem a Lilihez, aztán tíz felé Lénus is felkelt, majd tizenegytől egyig mind a ketten aludtunk. Az igen jó volt. Ma sokat aludt egész nap, gondolom pótolta az éjszakát. Áttört még egy foga, a hatodik csücske is.
Este, nem kérte a szokásos " cicit", apját hívta a kis kezeivel hatalmas könnyeket hullajtva és az ő mellkasán aludt el nagyon békésen. Ez van, apás. Igazából nagyon örülök neki.
Ami jó hogy ma már kétszer evett is, krumplit, almát és banánt is. Nagyon örülök neki. Kifelé megyünk ebből a hülye náthából.

Lili tegnap reggel közölte a csajszival amikor odament hozzá hogy hagyja békén.
Tegnap jó kedve is volt, aztán ma megint összebalhéztak. Tisztasági felelős lévén a Lili bement termet takarítani. Utána ment a kötekedős csajszi meg a sleppje és el kezték csesztetni a Lilit hogy véletlenül beletörölt a táblán abba amibe nem kellett volna. Volt megint táska rugdosás is.
Este teljesen maga alatt volt. Jó hogy itt a szünet, megnyugszanak a kedélyek. Sokat beszélgetünk vele, ő pedig szerencsére mindent elmond, azt is bevallja ha ő rosszat csinál.
Fáradt is nagyon, kell a pihenés a gyerekeknek is.

Készítettem egy szuper vidót rólunk, az évünkről, majd valahogy feltöltöm a youtubra.

Ma haladtam a takarításban. Tiszták az ablakok, az ajtók, a függönyök, a polcok.
Holnap gyorsan rendet teszek az íróasztalon, kisúrolom a fürdőt és a wc- t, húzok tiszta ágyneműt (főként a betegség és nem a karácsony miatt). Aztán kész.
Még sütök egy bejglit mert az előző iszonyatos lett,meg egy püspökkenyeret.
Meg úgy szeretnék még az ünnepek előtt az Andi barátnőmmel találkozni!

Isti holnap már szabin van. Csavargunk egyet, meg megveszem ami még kell.
Ma megjött ( az Isti hozta) a pulyka, 10,5 kg ki kellett vennem a fagyasztó fiókjait hogy beférjen.

Fenyőt is vennünk kell még.

Eon rendben.

Ja és ne röhögjetek ki, de ma annyit harsogták a holnapi világvegét hogy elkeztem félni....
De csak 12:01-ig kell aggódni, mert akkor már Ausztráliában december 22 lesz.De 11:59/kor meg még december 20 lesz Amerikában valahol. Szóval az egész világon egyetlen percig sincsen egyszerre december 21. Vagy?
Gyagyás vagyok tudom.

Jó volna egy kis hó.

Pedig én annyira de annyira ....

.....a karácsonyi hangulatra akartam koncertrálni!

De annyi minden jött közbe hogy ma teljesen meglepődtem amikor Ancsika (édes - kedves barátnőm) boldog ünnepeket kívánt.

Előbb viszont a jóhír, a Groupama elbíralta a kártérítési kérelmemet, holnap utal.168 800- ért adtam az epémet. Apára és Lilire költöm egy részét mert nagyon helyt álltak akkor.Anyunak is veszek valamit.

A kisebbik nyűgöm:
Kaptam az áramszolgáltató cégtől egy levelet. Szuperajánlottat, postánátvevőset.
Két levél is volt az egyetlen borítékban. Az elsőben fenyeget egy kikapcsolással december 29- én, a másodikban egy kikapcsolással január 10-én.
A ludas egy augusztus végi csekk, amit tényleg nem ért be hozzájuk. Átutaltam és valamiért nem jött létre a tranzakció. Amit persze csak ma, a felszólítás miatt ellenőríztem.
Anno úgy tűnt rendben volt az utalás.
Szóval én is nagyon sáros vagyok az ügyben. Mentségemre legyen mondva egyetlen fekszólítás sem jött, ez tuti, az olyan levelektől félek és ha elő is fordul olykor, azonnal feladom.
Szóval én ma elutaltam az eonnak a tartozást, meg a kamatot, meg a felszólítási díjat is.
Az Isti fel hívja őket holnap hogy tuti beért- e, oké-e. Mert most rettegek hogy jön egy csuklyás muksó december 29- én és elvágja a fenyőfán az égősor vezetékét azért, mert én anno augusztusban elcsesztem egy átutalást kilencezer forintról.

A nagyobbik két nyűgöm:
Tegnap már bőgtem mint egy gyerek hogy nemigaz hogy a Léna nem javul.
Óránként orrszívás és hiába. Nem evett semmit, már az orra is kisebesedet, a légvétele közben meg röfögött. Persze kigugliztam hogy mekkora nagy tüdőgyulladása lehet a gyereknek. Ölben tudott csak elaludni, mert úgy ugye emelve volt a mellkasa. Álmában is szívtam az orrát hogy tudjon pihenni. Isti rengeteget babusgatta, az ő mellkasán tudott igazán pihenni.
Hányt a váladék miatt, köhögött.
Aztán reggel a Lili melegen kelt, torokfájással.
Megvolt a program: gyerekorvos látogatás.Elvittem mindkét lányomat.
Szerencsére Lénusnak nincs se tüdő, se fül, se torokgyulladása. Viszont annyira hurutos hogy antibiotikumot kell kapnia. Utálom ezt, de a mi doktornőnk tényleg csak akkor írja fel, ha tényleg szükség van rá.

Lilinél nem talált semmi komolyat. Rám nézett és azt mondta hogy Lickám valamiért nem akar iskolába menni.
Egész hazaúton ezen járt az agyam, hogy mi a baj és hogy miért nem vettem észre én???
Kiválóan teljesít, minden dolgozata 100%, az írás kivételével az 95%. Magatartása, szorgalma példás!!!! Azt hittem akkor minden oké...
Aztán este beszélgettünk, sírt, zokogott, előjött belőle mi a baj.Nagyon érzékeny gyerek.
Van egy lány, aki cseszteti. Egy lány az " alfahím", a vezér ( ismerem rég) akitől fél a többi, a főnök, aki kiközösítí az én lányomat! MIÉRT?? Azt mondja a Lili ha az említett lány ( példaként) nincs az udvaron, nincs gond, játszanak vele, jól érzi magát, de ha a lány is az udvaron van akkor szekálják, ő meg áll a tanár mellett. Még a hátizsákjat is megrugdalták!
Elcsukló hangon, halkan, ijesztően felnőttesen és fájdalmasan mondta ki: " Akkor nincsenek barátaim!"
Nagyon nehezen reagáltam le és valószínüleg nem is jól. Megöleltem és azt mondta neki, mi a barátai vagyunk és az iskolában is lesz neki, de ahhoz ott kell lenni és nem szabad félnie attól a lánytól, hanem nézze levegőnek, ne hagyja hogy uralkodjon rajta.
Hol az én nagyszájú lányom?!
Nehéz dolgok ezek, megint van mit megoldani. Nehéz ez, de megoldjuk.
Holnap megy iskolába. Mennie kell. Úgy érzem csak segíteni tudunk itthon támogatással, de ha kell akkor apa bemegy. Apa, mert apa higgadt és indulatmentes. Apát imádjuk.

Aztán szorosan megöleltem a Licit és elmondtam neki hogy ő a világ legjobb gyereke, hogy imádom és senkire le nem cserélném.

Még két nap suli, aztán csak a karácsony lesz a szívünkben, nem lesz gonoszkodó osztálytárs, eon, betegség és bánat.
Igyekszem nagyon pozitív lenni. Lénus már nem "röfög", a Lilit meg szorítva ölelem, az Isti meg kapcsolgathatja a hóembert....aztán ha ők vigyorognak boldogan, akkor feltöltődöm én is és kigyúlnak bennem a karácsonyi lélekfények.

Áááááááá!!!!

Lili meggyógyult! :-)
Léna pedig annyira de annyira náthás. Sokszor szívjuk neki és csak szopizni hajlandó. Felváltva alszik a mellkasunkon. Borzasztó, annyira féltem! Mikor múlik már el???

Karácsonyi takarítással iszonyatosan le vagyok maradva, de legalább vasalnivaló nagyon kevéske van. Meg persze még vennem kell rénszarvasos wc papírt. Nem mellesleg még vásárolnunk is kell. Kajaügyileg.
A sütéssél jól állok, na persze van egy Lili nevű kiskuktám. Sütöttünk gesztényés szaloncukrot, diós és mákosbejglit, mézeskalácsot, nürnbergit és sajtos rudakat. Még szeretnék gyümölcskenyereket sütni.
A menü az összeállt.
24- én vacsira lesz dióleves, sült narancsos kacsa, sacher torta, persze fenyőalakú (vagy hóember, a Lili dönti majd el).
26- án meg megsütöm a bazi nagy pulykát gesztenyével mert sokan leszünk. Desszertnek vanilía torta lesz.
A többi napokon máshol eszünk.

Szombaton becsomagoltuk a Lilivel az ajándékokat. Igen a gyerekkel. Ő mégis elhiszi hogy majd a Jézuska teszi a fa alá.Persze az övét már én egyedül egy éjszaka becsomagoltam és elrejtettem.
Lili nagyon akart csomagolni én meg nagyon türelmetlen voltam vele. Tök lelkiismeret furdalásom van. Nem tudom mi bajom volt, de talán az a helyzet hogy a csomagolás csakis az én IMÁDOTT feladatom. Önző voltam. Ez most rossz érzés nagyon.
Meg is van a büntetésem...nem cimkéztem fel semmit, így fogalmam sincs melyik becsomagolt könyv kié...

Teljesen le vagyok egyébként törve, nagyon beárnyékolja az ádventet pici Lénusom betegsége.
Pedig úgy szeretem egyébként a készülődést.

Most megnézem a babámmal a mellkasomon a Kisasszonyok című filmet.
Még nem láttam azt mondják nagyon jó. Karácsonyos, kosztümös. Nekem való.

Erről jut eszembe még fenyőfánk sincs!

Holnap el kell mondanom a Lilinek hogy ő a legjobb gyerek világon!

Katonai búcsúztatás

"Hónod alá nyúlnak, lágyan felemelnek,
Segítenek majd, hogy megmaradj embernek."

Ma temették a nagybátyám. Nagyon szép szertartás volt. Még nem voltam ilyen búcsúztatón.
Nagyon szép és megható volt.
Nem akarom ezt ragozni, de ennyit le szerettem volna írni.

Most karácsony lesz és én boldog akarok lenni.

Fogtündér

A múltkori mozifilmben szerepelt a fogtündér is. Elég komoly szerepet kapott, kiderült ugyanis hogy a tejfogaink őrzik a gyermekkori emlékeinket. A fogtündérek segítenek visszaemlékezni a gyermekkorunkra.
Természetesen minden tejfogacskát a párna alá kell dugni lefekvés előtt és a tündér éjszaka elviszi azt és egy pénzt tesz a helyére.
Ma takarítás közben megtaláltam az én (díszdobozba gondosan elraktározott) tejfogaimat. Lilinek erről eszébe jutottak a saját fogacskái amit egy katicás, direkt erre a célra vásárolt dobozban gyűjtögetünk.
Boldogan futkosott fel és alá, hogy bizony ő ma beteszi őket a párnája alá és reggelre tuti elviszi a fogtündér. Abban is biztos volt hogy egy huszast talál majd a foga helyén. (Nem húszezrest, sima huszast.)
Jelentem nincs huszasom.De százasom az van. Megvártam míg elalszik a Lili hogy becsempésszem a pénzt a párnája alá, a fogat meg persze ki.
A Lilinek bazinagy párnája van, a fog meg nagyon picike.
Én megpróbáltam a lehető legóvatosabban és legdiszkrétebben kicsenni a fogat a párna alól. Nem ment. Aztán vártam, sokat. Vártam hogy elforduljon egy kicsit a Lili, hogy lejebb csússzon a feje a párnáról. A türelem meg fogat termett...szóval sikerült. Eldugtam a fogat az enyémek közé, persze megkülömböztető jelzéssel ellátva.
Ja és mind a nyolc kiesett tejfogát szeretné egyeséval a párnája alá rejteni. Ráadásul én javasoltam neki hogy naponta csak egy fogat dugjon el ( féltem ha egyszerre akarja őket húszasra cserélni sokat kell kotornom a feje alatt és lebukom).
Szeretem hogy hisz még ezekben a dolgokban. A Jézuskában is hisz. Szerintem ez jó. Olyan varázslatossá teszi az ünnepet.

Ha már tejfogak....
Lénusnak áttört az ötödik foga. Nagyon sokat forgolódott, sírdogált az éjjel. Mára meg hőmemelkedése lett. Nem tudom a fogtól- e, vagy elkapta- e a Lilitől betefgséget.
Hányt is, nem tudom hogy a betegségtől- e vagy azért mert a Lili túl nagy adagot tett a szájába és félrenyelt.
Nagyon nyügi is, szóval inkább ez betegség, ráadásul nekem is hőemelkedésem van.
De inkább most mint karácsonykor....
Holnap viszem őket orvoshoz és remélem hogy nagyon hamar egészséges lesz mindenki.
Ha betegek a gyerekek én mindig parázok. Az a hülye fejem!

Egy story a végére, bár nagyon gondolkodtam megírjam- e.
De végülis miért ne? :-)

Ritkán van hogy mindkét gyerek mélyen és egyszerre és nem túl későn elalszik.
Az olyan alkalmakat pedig ki kell használni 18 karikás programra.
Ezen alkalommal, Isti hátra döntötte a fejét egy szép pillanatban, amikoris a tarkójával pontosan a zenélő hóember apró bekapcsoló gombját nyomta meg. Az meg iszonyat hangosan elkezte énekelni és zenélni hogy 'Merry Christmas'.
A gyerekek nem keltek fel, mi meg azóta is ezen röhögünk.

Vegyes

Szombaton elmentünk a Lilivel a moziba.
Annyira jó volt csak vele lenni és annyira jó volt tudni azt hogy a Lénus is szuperul elvan az apukájával.
A film az "Öt legenda" számomra lenyűgőző volt. Nem is a karácsonyról szól, sokkal inkább a csodába vetett hitről. Úgyanúgy meglehet nézni húsvétkor mint karácsonykor.
Mesevilágba kalauzol és arra bíztat hogy higgyünk az ünnepekben és abban amit jelentenek.

Nagyon sokat gondolkodtam azon hogy mi is az a karácsonyi hangulat. Hogy létezik - e egyátalán.
Abban biztos vagyok hogy tenni kell értel, magától nem fog megérkezni. Itt pedig most arra a szentimentális dologra gondolok hogy be kell engedni magunkba, magát a karácsonyt.
Figyelni kell az apró jeleket hogy melyik fogja megnyitni a szívünket. Lehet egy dalfoszlány, egy gyerekkori emléket idéző gondolat, egy illat, bármi.

Az igazi karácsonyi hangulat végigfut az ember gerince mellett, felmelegítí belülről és mosolygásra készteti.

Haragszom azokra az emberekre akik a saját karácsonyi elképzeléseiket rákényszerintik másokra, mert azzal megölik a karácsony szellemét.
Hiszem azt hogy el kell fogadnunk ki hogy szereti az ünnepet.
Halkan vagy hangosan, sok ajándékkal vagy kevéssel, sütve főzve vagy böjtölve.

Lili beteg, nem nagyon, talán időbe elkaptuk, de antibiotikumot azért szedni kell hogy ne terjedjen a fertőzés.

Na megyek, nézzük a Télaput!

A mikuláscsomag- avagy anya ne újítson

Úgy gondoltam, mivel a Lili nem épp egy édességet szerető és magába tömő gyerek, na meg a húsvéti csokinyuszi termést épp a minap helyeztem a kukába, hogy idén a télapó egy jó minőségű télapócsokit és valami játékot hoz, a sok édesség helyett.
Meg is írtam az ősz szakállúnak a levelemet a fenti ötlettel és az öreg jóvá is hagyta.
Tegnap reggel Licikém csizmájába a jelenleg nagyon menőnek számító sminkeskönyv (nagyon csajos, a rajzolt arcokat lehet sminkelni) került.
Lili nagyon örült neki.
Este viszont elkomorodott.
Mondom neki, :
- Mi újság, mi a baj Lickám?
- Nem hozott csokit a télapó! A télapó édességet szokott hozni.
Na ezen nagyon meglepődtem, próbáltam elmagyarázni hogy miért azt hozta a mikulás amit hozott. Meg persze le is szúrtam szegényt hogy ne legyen már ilyen elégedetlen.

Aztán este virslit főztem, a ketchupm meg elfogyott. Lili vállalkozott rá hogy lefut a közeli kisboltba és vesz.
Adtam neki pénzt, öltözött és el is ment. Hamarosan boldogan ért haza.
VETT MAGÁNAK EGY MIKULÁSCSOMAGOT! ! !
Ráadásul közölte hogy tök jó mert féláron volt ( marhán oda kell figyelnem, mit mondok...).

Az nem érdekel mit gondol rólam a boltos, de a gyerek jelzését vettem. Nem újítok többet, a hagyomány az hagyomány, ráadásul a télapó zsákja: " cukrot, diót, mogyorót rejteget".

Megint tanultam a gyerektől.

u.i. Ma a klasszikus " Karácsonyi Éneket" nézzük meg a mozit áttettem holnapra, mert Lili nagyon fáradt volt tegnap este és gondolom ez ma sem lesz másként.

December 6.

Tegnap a munkahelyem karácsonyi vacsoráján voltam.
Annyira izgultam hogy előző éjjel nem is tudtam rendesen aludni. :-)
Nagyon jó volt találkozni a kollégákkal. Annyira örültem nekik, olyen kedvesen fogadtak. Nagyon feltöltött. Boldoggá tesz hogy ilyen remek csapathoz tartozhatom.
Nagyon hiányoznak az emberek, a pörgés, de ugyanakkor rettenetesen élvezem a Kisbucimmal töltött napokat. Van úgy órákig csak csodálom a gyerekeim és nem csinálok semmi más.
Olyan jó ez!
Ma reggel meg megjött a mikulás!Volt ám öröm!
:-)
A Lili csizmájába került egy szaloncukor is amit nem én tettem oda. Nyílván megvan ennek a reális magyarázat, de én most úgy döntöttem hiszek a csodában.

Tegnapelőtt volt az első ( nem komoly) pánikrohamom.
Ránéztem az Istire, és ijedetn mondta, neki:
- Le vagyok maradva!
-???
-Még nem takarítottam ki, még nem sütöttem semmit!
- December negyedike van!!

Ma meg már hatodika! De ahogy ülök itt a rendetlenség közepén igenis kezdek nagyon izgulni hogy minden meglegyen. De stresszelni nem vagyok hajlandó.
A kocsiban már csak karácsonyi lemezeket hallgatok.
Míg a alszik a Lénus megnézem a 'Karácsony mindenáron' című filmet. Laza vígjáték.
Tegnap Brideget Jonest néztem, nem túl karácsonyi, de mégis úgy kezdődik, az ünneppel.

Holnap pedig moziba megyek a Lilivel. Csak ő meg én! Annyira várom, olyan régen voltam vele kettesben. Megnézzük az ' Öt legenda' című karácsonyi filmet! :-)

Boldog piros ruhás, fehér szakállú napot kívánok Mindenkinek!

December 3.

"Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"
Wass Albert



Tegnap éjjel felkelt Lénus. Megtöltötte a pelust. Mindig felkel rá és kimegy az álom a szeméből.
Nekem is kiment. Nem is tudom, éjjel kettő lehetett.
Természetesen a leges - leges legjobb időpont arra, (ha már egyszer felkelt a gyerek) hogy az ember kihalássza a szekrény oldala és a fal közé beesett ádventi naptárat. Eddig nem tudtuk kivenni, újat készültem beszerezni.
Mert ugye még elsején beesett a nagy és nehéz szekrény oldalához, a vékony ablaknyitogatós,csokis naptár. Lilinek vettem, hát már jópár hete.
A nagy és nehéz szekrény teteje tele van mindennel. Nem tudom mi ez a minden, régóta készülünk rendbe tenni....
A nagy és nehéz, rendetlen szekrény jobb oldalán egy nagy és nehéz rendetlen íróasztal van, a bal oldala meg a falhoz simul. Na oda esett be a naptár, a bal oldalához. Az ujjam se fért be.
Elősként a radiátorra akasztható teregetővel próbálkoztam, az is beesett. Aztán odébb toltam nagyon halkan és lassan és lilia fejjel az asztalt. Fél centire sikerült talán megmozdítanom, remegett a monitor a tetején. Léna meg közben kacagott. Igaza is volt, nevetséges voltam.
Külömböző dolgokkal próbáltam kipiszkálni a bújdokló naptárat. A végén már a parketta szegély is a kezemben maradt, azt húztam végig a fal mellett és egyszercsak kiugrott a naptár a fal mellől és egyenesen orrba vágott.
Rettentő büszke voltam magamra, még akkor is, ha itt - ott behorpadt a papír a naptár kis ablakain.
Bucinak nagyon tetszett az elővarázsolt kincs, odaadtam neki had nézegesse.
Persze megrágcsálta a sarkát így elvettem tőle.
Letettem az ágy mellé, aztán amikor felálltam jól ráléptem.
Szegény naptár, nem jól indult neki az ádvent.
Megsimogattam és biztonságba helyeztem, aztán reggel diadalittasan vittem magammal, így ébresztettem fel a Lilit:
- Kiszedtem!!!! Egyből három ablakot nyithatsz!
Isti csodálkozva nézett rám, utoljára akkor láttam ilyennek az arcát, amikor egyszer nagyon régen, egy éjjel. egy keskeny panel folyosón, egyedül átvittem a francia ágyat az egyik szobából a másikba. (Külföldön volt és hiányzott, nem tudtam aludni és elfoglaltam magam.)


Napközben megnéztem a " Boldog Karácsonyt Miss King" című filmet. A Váratlan utazás című sorozat külön része. Nagyon szép, pityergős film.
Lili ma későn ért haza, nem én mentem érte, ezért közös karácsonyi tévézés nem volt, de pótolni fogjuk. Gyertyát azért gyújtottunk.

Jó lenne egy kis hó, de lagalább egy kis fehérség.

Ádvent

Nem akarok a halállal foglalkozni.


Ádvent van. Ezt várom augusztus óta.
Minden nap szeretnék valamit tenni azért hogy közelebb hozzam a szívünkhöz az ünnepet.
A tegnapi nap " elcsúszott", így csak ma gyújtottunk gyertyát az ádventi díszünkön.
Azért a Grincset megnéztük. Minden nap szeretnék valami karácsonyit nézni, hallgatni, érezni.

Szóval, tegnap megnéztük a Grincset, ma pedig feldíszítettük a lakást.
Én még gyorsan készítek egy tervet, hogy semmi ne maradjon ki a készülődésből.
Különleges ez a karácsony. Lénusunk első karácsonya.
(Lilinek a nyolcadik, nekem a harmincharmadik, Istinek a harminckilencedik, a kapcsolatunknak meg a tizenegyedik.)

Léna megkapta az első babakekszét. Hú nagyon oda volt érte. Azóta, ha meglátja a kekszes dobozt már csapkod is a kis kezeivel örömében. A második kekszet már elfelezte a kutyával. A Pedró pedig aljas módon kihasználja hogy a Léna élvezi ahogy eteti.Folyton ott sündörög körülötte.
Megint fogzik, ismét két foga jön. Az első négy kis fogacska már teljesen kibújt.
Licikémnek fáj a füle, nagyon remélem hogy nem lesz beteg. Kezdi élvezni hogy lassan megtanul olvasni. Mindent elolvas. Folyamatosan betűz. :-)

Isti meg köztem most megint fellángolt valami hatalmas nagy szerelem. Mindig szeretjük egymást csak most lángol.

Esik a hó. Szép.

Fekete

Ma meghalt autóbalesetben a nagybátyám.
Minden kavarog.
Holnap nem bírok elmenni a kollégám kisfiának a temetésére.
Önző vagyok?
Minden kavarog.

Téma : családalapítás

Ezzel a mondattal kezdődött a beszélgetés:
- Majd 2014- be megyünk Toscanaba (nagy álmom), arra nagyobb lesz a Lénus.

Ezzel a mondattal pedig folytatódott:
- Arra már lehet hogy öten leszünk.
Kajánul mosolygott a férjem.

Nem! - feleltem én határozottan.

Később aztán rákérdeztem:
- Te tényleg akarsz mégegy gyereket?
A valasz nemleges fejrazás volt, nem túl meggyőző nemleges fejrázás.
Mégegyszer megkérdeztem:
- Akarsz mégegy gyereket?
Válasz:
- Egy fiút.
Állam leesett, kérdeztem újra?
- De biztos?
Bizonytalan felelet:
- Nem, mire helyre jönnék anyagilag, jöhetnél újra gyesre.

Megnyugodtam, én már nem akarok több babát. Vágyaim szerint szülnék még, nem is egyet. De ott vannak az észérvek mellette. A korom, a munkahelyem, a világ helyzete, az idő amiből kevés van, mert rohanuk, sajnos rohan a jelenkor. A telekommunikáció felgyorsult és vele gyorsult minden.Mire gondolok: Régen kapott az ember levélben egy feladatot, elolvasta, válaszolt rá, postára adta. Eltelt legalább három nap a két levél között. Most rohannak az emilek, nem három naponként hanem három percenként. Telefonfülke, mint létező tárgy, van még?
Szóval őket szeretném, a két lányom, egészségben, tisztességgel felnevelni.

Le akarom zárni a témát ezért mégegyszer rákérdezek:
-Teljesnek érzed az életedet a két lányoddal?
A válasz egyértelmű IGEN.

Azért utánam szól:
-Ha "becsúszna" megtartjuk!

Bridget Jones filmbe illő nap

Ez a bejegyzés az étvágy és a nyugvó gyomor megzavarására alkalmas mondatokat fog tartalmazni. Gondoltam szólok.

Van egy sárga fotelunk, az a fotel ami alatt a kutya lakik. Reggel mikor a Lili és az Isti elmennek otthonról ott szoktam meginni a kávét, közben átnézem a maileket, a blogokat.

Így volt ez a minap is, annyi külömbséggel hogy Lénus is az ölemben ült.

Egyszercsak erős kaki szagot éreztem, azt hittem Lénus megtöltötte a pelust.
De nem, a gyerek szó szerint tiszta volt.

Kerestem honnan jöhet a szag és egy idő után már erősen gyanakodtam a kutyára.
Szóval kerestem a kutya végtermékét.
Meglett.
Az eb hátsó lábán, beleragadva jó alaposan a szőrébe.

Felmértem a helyzetet, tudtam magától aztán nem fog lejönni.
Elsőnek nedves wc papírral próbálkoztam. Félig sikerrel is jártam.
De kénytelen voltam a hónom alá kapni szegény állatot a hatsójával felfelé hogy megnézzem pontosan mi is a helyzet altájon. Erre azért volt szükség, mert ha csak simán akartam nézelődni, mindig útban volt a kutyusunk farka.

Szóval megállapítottam hogy nem okés a helyzet és nekiálltam egy ollóval levágni a kakitól összeragadt szőrt.(Az olló már nincs meg.)

Így sem volt teljes a siker ezért kénytelen voltam beállítani szegény állatot a kádba hogy vízzel leveressem a seggecskéjét hogy minden lejöjjön onnan ami nem odavaló.

Persze a végére tiszta lett Pedrókám. Én meg kis túlzással fertőtlenítettem még a fertítlenítőt is.


Ugyanezen a napon, délután feljöttek apuék.
Apukám békésen üldögélt a sárga fotelban majd egyszercsak megszólalt: " Itt gáz szag van!"
Felállt, szagolgatott. Végén már Zsuzska is érezte hogy gáz van, sőt én is!
Én nagyon félős vagyok, ezért azonnal kimentem a lépcsőházba és elzártam a gázcsapot.
Persze a kazánról megfeletkeztem, ami persze nem tudta hogy nincs gáz (a kis hüle) és bekapcsolt. Aztán elkezdett morogni, meg villogni rajta egy piros felkiáltó jel. Én meg ahogy kell, gyorsan kiguliztam hogy nagy a baj és most azonnal el kell hagynunk a lakást.
Kihúztam a gépezetet a konektorból. Nyugi lett. Meg hideg. Mert ugye én ráadásul ablakokat is kinyitottam hogy kimenjen a lakásból a mérgező légnemű.
Kicsivel később észre vettem hogy nem a kazánt, hanem a mosógépet húztam ki a konektorból! (Igen, mosni akartam, kétszer izzadtam le mire rájöttem hogy nem bedöglötta mosógép, hanem nincs bedugva.)
De akkor miért nem működik a kazán? Teljes kipurcanást mutatott a gépezet.
Na, ekkor eltőrt a mécses. Zsuzskára telefonon ráöntöttem (szegényre) a kétségbeesésemet, majd felhívtam az Istit, kész voltam.
Mire hazaért én már zokogtam (jó példa a gyerekeknek mi?). Az én drágám kb. 2 perc alatt elindította a fűtést. Egyátalán nem volt mérges, se bosszús, sőt nagyon is jókedvű volt, mert fogadóóráról jött, ahol hosszú percekig dícsérték a Lilit. NAGYON dícsérték.

A végére a poén, ami ha belegondolunk nem is olyan vicces...

Isti biztos ami biztos körbeszagolga a lakást, a fotelt is.
Majd közölte ő is érzi, de ez nem gáz szag, hanem erjedt pisiszag.
Pedró megjelölte jó alaposan a fotel lábait (mert az övé), mi meg nem vettük észre és ott maradt.
Szóval takaríthattam újra....

De legalább gáz az nincs, csak én vagyok olykor az...:-)

Nincs szó

Ma reggel egy nagyon kedves kollégám fia meghalt.
Nemrég, kb. egy hete, akut leukémiát diagnosztizáltak nála.
Küldött egy képet is róla, azt írta hozzá:
"Egy 14 és fél éves fiú az utolsó hétvégéjén."
Ezt nem lehet kibírni.
Csak bőgni tudok és toporzékolni a tehetetlen dühtől.
Nagyon fáj, iszonyatosan sajnálom.

Nagyon szép család, négy gyermekkel. Igazi gyermekcentrikusok.
Összetartóak.

MIÉRT????

Az anyaságról másképp

Rengetegszer hallottam a "Mama kérlek meséld el nekem" kezdetű dalt.
Egy időben standard volt, minden anyáknapján ez szólt.
A minap a Youtubon meghallgattam (véletlenül keveredtem a dalhoz) és életemben először nagyon felfigyeltem a szövegére is.

Erre:

"Hisz jól tudod, nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet.."

Mielőtt leírnám mire gondolok, szeretném elmondani, hogy nagyon szeretem az anyut, nagyon nagy köszönet neki mindenért, mert tudom nem voltam könnyű gyerek és sokat tett értem.
Nagyon sok jó ami bennem van, az tőle van. Tudom hogy végtelen a szertetete és soha nem vár hálát.

Viszont nekem mint ANYÁNAK és nem mint gyermeknek, rengeteget tanított e mondat.

Mert tényleg, én/mi akartuk a lányainkat, sőt hálásnak kell lennünk hogy ők bennünket választottak szülőknek.

Kérte Tőlem bármelyik is hogy cseréljem ki rendszeresen a pelusát?
Kérte Tőlem bármelyik is hogy a testemből etessem?
Kérte Tőlem bármelyik is hogy éjszakázzam vele? Hagyhatnám sírni is...
Kérte Tőlem bármelyik is hogy "lemondjak" értük ....hát, sok mindenről.
Kérte Tőlem bármelyik is hogy amikor magamnak indulok vásárolni, mégis inkább rájuk költsem a pénzem?
Kérte Tőlem bármelyik is a feltétel nélküli szeretetemet?
Kérte Tőlem a Lili hogy több éjjelen át virrasszak mellette hogy figyeljem el ne kaparja a kis bárányhimlős pöttyeit?

NEM!!!!

Egyszerűen minden tett ami értük van, szívből jön és természetes és felemelő és nagyon szívesen és NEM kell érte hála. Az kell hogy egészséges, boldog emberek legyenek!

Mit akarok ezzel mondani? Nehéz megfogalmazni, de azt hogy a sok túlcsordulós " légy hálás az anyádnak" elvárásokkal soha nem fogom terhelni a gyerekeinket. Úgy akarom nevelni őket hogy mindig szeressenek ők is minket az apjukkal és soha ne legyünk nekik teher.Szeretetből jöjjenek, öleljenek, ne hálából.
Mert mi akartuk őket, mert mi kaptuk őket ajándékba az összes édes munkával és felelősséggel ami velük jár. Mert minden önfeledt mosolyuk a legnagyobb fizetségünk. Köszönetet elfogadunk és adunk is. De, hála nem kell.


u.i. Ez persze nem jelenti azt hogy nekem soha nincs elegem és soha nem fáradok el.Mert igenis néha vágyom arra hogy a gyerekek nélkül legyek egy picit. Mert vágyom csajos beszélgetésekre, vásárlásra, kettesben férjes programokra. Néha az ANYASÁG " munkahelyből" is kell egy kis szabadság, az embert úgyis visszahúzza nagyon gyorsan a szíve.:-) Jó ez így.

Címtelen

A sorozatos nemalvások miatt, hulla fáradt vagyok, ezért most nincs erőm írni.
De jön a hétvége, kipihenem magam aztán jövök. :-)

De egy idézetet szeretnék megosztani, nagyon elgondolkodtató és sok mindent megmagyaráz nekem, a múltbéli privát eseményeink tekintetében:


"Mit tehetünk,ha úgy érezzük, hogy sokan összekeverik a szeretet hatalmát a hatalom szeretetével..." /Jimi Hendrix/


Itt meg egy fotó amin fogalmam sincs mit csinál a Lénus.:-)

Két sor

Eszeveszetten töröm az agyam és nyitogatom a szekrényeket! Hova dugtam el azt a rengeteg karácsonyi ajándékot, amit már nyár óta folyamatosan veszek?Áááá!

A harmadik gyerekem

A férjem. De mint tudjuk "akit az Istenek szeretnek azt megtartják gyereknek".
Internetről rendelt neki ajándékot a Jézuska és direkt nem házhoz kérte a rendelést, tudván,hogy Isti kíváncsi. Nincs is ezzel probléma mert én is az vagyok.
Ma aztán átugrottam egy pick- pack pontra a csomagomért.
Hazacipeltem,annyira nehéz nem volt,inkább csak nagy.
Isti ( mivel itthon van ám, éljen, éljen! ) egész este azt kérdezgette hogy mi az. Abban bízott hogy a szokásos módon majd megtörök és vallok, sőt még meg is kapja az ajándékot!
DE NEM! Ezennel szilárd vagyok mint a kőszikla. Holnap pedig gondosan el fogom dugni az ajándékot.Jelenleg ideiglenes dugi helyen várják a meglepik a végleges helyüket, mármint karácsonyig a véglegeset.
Még 32 nap és szenteste.

Lili ma jobban volt, este viszont forgolódot sokat mire elaludt. Remélem hamarosan pozitív hírekkel jövök. Nagyon felzaklat a dolog, aggódom.
Köszönöm a kedves hozzászolásásaitokat. Az önbizalmán fogunk dolgozni. De nagyon, és ha kell, akkor segítséggel.

Aludni akarok!

Nem tudok aludni. Egyszerűen nem megy, nagyon rossz érzés. pedig iszonyat fáradt vagyok.Cikáznak a fejemben a gondolatok.
Isti nincs itthon, tán azért? Németországban van.
De anyu itt van, itt volt tegnap is segíteni. Itt is aludt.
Isti holnap reggel már hazarepül.:-)

Lili ma sírógörcsöt kapott.
De kezdem az elején.
Tegnap éjjel Lénus négyig fent volt, fél egytől (miért fáj a fogzás? miért nincs szünet négy fog után?). Én meg persze túl pörögtem és nem tudtam elaludni akkor sem amikor már a Buci durmolt. Még fél örkor néztem az órát...ami fél hatkor csörgött. Kimásztam az ágyból mint egy zombie. Egy biztos volt, ilyen állapotban nem ülök a volán mögé, főleg úgy nem hogy mögöttem ül a két gyerekem, mellettem meg az anyám. Mondtam anyunak hogy képtelen vagyok vezetni, nem kockáztatok. Menjen el ő dolgozni, Lili maradjon itthon.( Anyu 06:50- re ment dolgozni, jogsija nincs). Lilim közben magától felkelt és közölte ő igenis megy iskolába, mert nem akar lemaradni. Felöltözött és negyed hétkor elmentek a buszra. Szóval egy órával előbb iskolában volt. Rettenetesen büszke voltam rá, felajánlottam hogy maradhat itthon, aludhat, de nem, Ő ELMENT suliba. Tanulhatok a gyerekemtől.
Órák után hazahoztam. Elővettük a leckét. Megint rá kellett jönnöm Licka rettenetesen maximalista. Egy példát leírok. Olvasásból az volt a házi hogy rajzolja le amit olvasott. Konkrétan azt hogy " Lola emel." Lili, a Lola nevű kislányt úgy rajzolta le súlyzókkal a kezében hogy a pólójára virágmintákat is rajzolt hogy minél jobbam látszódjon hogy lány van a képen. Majd tökéletesen kiszínezte.Ilyen feladatból volt vagy kilenc. Meg matek, meg környezet, meg írás...
Órákig dolgozott. Aztán kidőlt és eltört a mécses. Az ölembe vettem a nagy (egy fejjel kisebb nálam) zokogó gyermekem, simogattam, puszilgattam. Rájöttem hogy milyen régen volt az ölemben, milyen régen bújtunk össze. Belegondoltam a helyzetébe.Míg kórhazba voltam, azt álmodta meghaltam, a suliban a maximalizmusa, az anyós viták, a kistesó, a sokszor gyenge és fáradt anyja. Magamba néztem, elhanyagoltuk őt egy kicsit, mert Ő már NAGY. (Most utálom magamat.)
Lili csak zokogott hosszan. Simogatás nem segítet, megmosdattam, egy óra múlva rászóltam eréjesen, szedje össze magát. Nem hatott.
Lementünk a levegőre.Akkorát esett mint a nagykabát. Esés közben lehetősége lett volna megkapaszkodni a babakocsiban. Egy pillanatra meg is fogta, aztán elengedte. Láttam ahogy átfut az agyán hogy nem döntheti fel a kocsit. Inkább elesett. Nem túlzok, így volt.
Imádom.
Később kis hőemelkedése lett, meg a fülét fájlalta. Remélem nem lesz beteg csak a sírás okozta a tüneteket. Adtam neki gyógyszert.
Mikor anyu este megjött, akkor megnyugodott.
De holnap nem engedem suliba, holnap Lili nap lesz. Kicsit meg kell nyugtatnom, holnap csak egy matek és egy magyar van ami fontos. Be tudjuk pótolni.
De a lélek sokszor mindennél fontosabb. Sokkal fontosabb.



U.i: Anyám iszonyatosan horkol.

Ha valamelyikünk előbb meghal én felköltözöm Győrbe

Szombat délután csavarogtunk egy jót, este megnéztük az x- faktort, aztán egy filmet is. Valahogy igen jó kedvünk volt.
A gyerekek is jól bírták, igencsak elvoltunk.
Lilit jó későn parancsoltuk ágyba, mondtuk neki hogy igenis le kell feküdnie mert nem lehet vasárnap délig hemperegni,hisz akkor este nem tud elaludni és bizony akkor a hétfő reggel az kínszenvedés.

Istivel sokáig fent voltunk. Régen volt ilyen. Én ugyan jól bírom az éjszakázást, én bagoly voltam világ életemben, de Apuci inkább a pacsirta fajta. Vagyis inkább nem is, mert reggel is meg este is nagyon szeret aludni. (Az melyik madár?)

Egyszercsak ránézett családunk egyetlen hímnemű tagja az órájára és nőnemű módon felvisított:
- Basszus, két óra van ( éjjel)! Nem baj, nem számít majd alszunk délig a Lilit meg felkeltem! Elnevettük magunkat, mert persze ha alszunk, Lilit sem tudjuk felkelteni.
Aztán Isti folytatta:
Na ez most olyan volt mint amikor öreganyád azt mondta öregapádnak (ők még a szülővárosomban laknak):

" Aptya, ha valamelyikünk előbb meghal, én felköltözök Győrbe!"

Biztosítás

Nagyon izgulok. A lákás biztosításunkhoz ami az én nevemen van, kötöttem anno egy élet- és balesetbiztosítást is. Az otp partnerénél a Groupamánál.
Majdnem nyolc éve vagyok az ügyfelük és mivel a számlámról ők veszik le a havidíjat ezért mindig pontosan fizettem.
Megkerestem őket másfél hete hogy volt ez a kis műtétem hogyan kell intéznem a kártérítést.
Hamar kaptam is választ hogy milyen papírokat kell beküldenem nekik. Nem kevést pénzt fizetnek, ráadásul az epetükrözésér is jár kártérítés.
Aztán átnéztem a kötvényt, amiben az áll hogy nyolc munkanapon belül jelezni kell a káreseményt. Paff...
Hát nekem a műtét után nyolc nappal nem a biztosító járt az eszembe! Örültem hogy egyben vagyok, hogy van tejem hogy tudok mozogni...
Ezért egész pontosan 19 munkanappal később jelentettem be hogy operáltak. Vagyis a 17. napon hívogattam őket sikertelenül, illetve a győri iroda emailje is visszajött azzal hogy 'nem kézbesíthető'. Ezért a honlapjukon keresztül írtam ( vagyis az Isti írt) nekik.
Pontosan így van a kötvényben: "Amennyiben a bejelentés nem történik meg, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak, a biztosító kötelezettsége nem áll be."
De az én esetemben minden tiszta, a zàrójelentésemben minden ott van feletén, fehéren.
Vagy így is beleköthetnek a dologba? Kicsit túl pörgöm tudom....de le kellett írnom.Vagy örüljek hogy jól vagyok és hagyjam a biztosítót?

Egyébként szép hétvégénk volt és már jól is vagyok. (Köszönöm az érdeklődést.:-))

Példakép

Tények komment nélkül.

Még a péntek délutáni sétánkon történt.

Kivételesen vittem magammal Pedrót is. Általában otthon hagyom, mert rettenetesen fázós és általában a babakocsi aljában köt ki mindig és még ott is vacog. Ő egy igazi szobakutya.
Lénus általában elalszik amire az utcasarokra érek. Most is így volt ezért megálltam hogy átlapozzam a reklám újságokat amiket a postaládánkból szedtem ki induláskor. Pedró elfoglalta magát a lámpaoszlop szagolgatásával.
Egyszercsak "menő" biciklivel közeledett felénk egy nagyon bájos szőke kislány.Apukája követte jócskán lemaradva egy "menő" babakocsit tolva.
Ruházatuk alapján is jómódúnak tűntek.

A kislány megállt mellettünk és ámulattal nézte a kutyát.
- Szia! Szeretnéd megsimogatni? - mosolyagtam.
Apuka közben odaért, nem állt meg,lassam ment tovább.
ÉN köszöntem. Apuka nem. Jó a fülem, halkan sem.
Azért megkérdeztem:
- Megsimogathatja a kislány a kutyát?
A válasz egy vállrándítás volt.
Hát ha neki mindegy.....Felemeltem a Pedrót és oda tartottam a kislánynak.
Megsimogatta. Közben én elmeséltem hogy a kutyus egyátalán nem harapós meg hogy mennyire nem szereti a hideget.
Apuka már türelmetlen volt, nógatta a gyerekét hogy induljanak már.
Én letettem a kutyát hogy rajtunk ne múljon az indulás.
De gondoltam megvárom míg a felnőtt férfi köszön el először.
Nem kellett sokat várni, apuka megszólalt:
- Kata gyere már és köszönj a KUTYÁNAK!

Szó nélkül mentek tovább. Bár én se szólaltam meg.... nem tudtam beszélni mert leesett az állam.

Gyengeség

Nem vagyok jól.
Szédülök, zsibbadok és fáj a fejem.
Biztos benyaltam valami hülye vírust mert még mindig nyenge az immunrendszerem.
Növelem a vitamin adagomat.
Gyerekek és az Isti szerencsére jól vannak.

Jól akarok végre lenni!

Fél deci és ingyen kiskutyák

Fél deci

Annyira megkívántam a forralt bort hogy húúúúú!
Ez még hétvégén volt.
Azt nem tudom megmondani mikor ittam utoljára egy kortynál több alkoholt.
Több mint egy éve.

Vasárnap nem bírtam, ittam pár kortyot a forralt borból, maximum fél decit.

Becsíptem tőle. Szédültem, vihogtam.

Tanulság: akinek a máj funkciós értékei az egekben voltak tényleg me igyon egy kortyot se!

Ma egész nap nyűgös voltam. Nem , MÉG MOST IS AZ VAGYOK! :-)

Más. Apuéknál édes foxi keverék kiskutyák születtek. Még kettőnek keresünk gazdit. Természetesen ingyen elvihetőek, de csak jó helyre.Karácsony körül "költözhetnek" új családjukhoz.
:-)

Nem csap- csap és az iskolai nyílt tanórák ( csak fordított sorrendben)

Ma reggel az első két órát,egy matekot és egy magyart megnézhettek a szülők a suliban.
NAGYON JÓ VOLT!
Azt kell hogy mondjam B. néni nagyon élvezetes órákat tart.
Határozott és mégis kedves. Nagyon sokat mozgatja a gyerekeket, rengeteg játékot visz a tanulásba. Nagyon tetszett.
Lili nagyon fegyelmezett volt és rettenetesen ügyes. (Hú anya milyen büszek rá! )
B. Néni megállított és elmondta hogy kicsit aggódott a Lili két hetes hiányzása miatt DE! ennek ellenére mind a két dolgozatot vagyis a matekot és a magyart is 100 %-ra írta meg. Vagyis hibátlanul, önállóan, élete első dolgozatait.SZUPER!
Ráadásul ezek az eredmények hivatalosan bekerültek a Lili ellenőrzőjébe is,ahová ezeken felül beírták a példás érdemjegyet is, magatartásból és szorgalomból is.
(Anya rettenetesen büszke, vigyáznia kell mert visszahízik, apa is rettenetesen büszke! Bár magatartásból megelégednénk a " jó"- val is, mert szerintem egy gyerek egy kicsit azért lehet rossz. Nem?)
M. Néni viszont nemcsak nekünk nem szimpatikus, több szülő is lázad....én kimaradok a "felkelésből".

Lénussal ma elmentünk a bölcsibe Andi barátnémhoz. Buci nagyon jól érezte magát!Nézte a gyerekeket a nagy szemeivel még vigyorgott is. :-)
Este viszont nem akart tejpépet enni és egyszercsak belemarkolt a tányérba.
Eddig ugye csak szilárd dolog volt a kezébe és ezért amikor a pépes anyag kibuggyant az ujjai között nagyon elcsodálkozott. Persze nagyon tetszett neki és kimerte a tányérból az összes tejpépet. Én meg hagytam neki, egyszer szabad, meghát legszívesebben én is dagonyáztam volna a tányérban. Tök buli lehet. (Majd főzök magamnak egy adag tejbegrízt.)
Amikor már az összes pép az etetőszék tálcáján volt hirtelen elkezte szétkenni és bele is csapkodott. A 'Milupa gyümölcsös tejpép négy hónapos kortól' meg repült mindenfelé.
Ekkor elkiabáltam magam: Nem csap- csap! Elég határozott lehettem mert megállt a keze a levegőben.
Aztán fogtam és átöltöztettem a gyereket.

Egyébkent meg bosszús vagyok mert nem sikerült elmennem egy buliba ahová a kollégaim hívtak meg. Pedig nagyon jól esett hogy gondoltak rám. :-(

"Jóevő"

Rettenetesen büszke voltam magamra és talán gáz, mégis bevallom hogy még a saját vállamat is megveregettem dícséret képpen.
Ugyanis észre vettem hogy Lénus akkor eszik a legtöbbet ha én etetem.
Mert ugye nem kis feladat az,mikor az ember kínálgatja a babát az új ízekkel.
Kell hozzá türelem, rá kell érezni a baba ritmusára, figyelni kell minden kis rezdülését (nehogy félre nyeljen meg ilyenek).Továbbá nem lebecsülendő az a cukormázás hang amivel előadom a "ha ezt mind megeszed,meglátod milyen aranyos állatka van a tányérod aljára rajzolva" című evésre buzdító magánszámomat.
Minden etetés után büszkén szoktam mutogatni a Lénus üres tányékáját.

Természetesen ma is kapott enni a gyerek (mindegyik, többször is). Vidáman kanalaztam neki a gyümölcspürét. A szemem sarkából láttam hogy Isti néz bennünket.
Én magam elé vizualizáltam az arcát amint éppen elolvad a boldogságtól azt látván hogy milyen szépen eszik a gyerek, meghogy én milyen ügyesen etetek.
Már kezdett dagadni a mellem amikor Isti rám szólt:

- TE NE EGYÉL OLYAN SOKAT BELŐLE!!!!

Balul elsült szülinap

Istinek ma van a szülinapja.
Tegnap tejfakasztó buliban volt. Ami nagyon jó alkalomnak ígérkezett arra hogy Lilivel készülni tudjunk.
Készítettünk egy rajzolt tortát, rajta a szöveget hogy "boldog szülinapot apa, nagyon szeretünk!". Lickám készített neki egy tároló dobozt, nagyon szép lett.
Sőt Lili még a Léna és a Pedró nevében is készített pár apróságot.
Én sütöttem egy tortát és bepácoltam a liba mellett. Amit direkt erre az alkalomra vettem.
Becsomagoltam az ajándékot is, egy óraforgatót. Amit nagyon szeretett volna.
Százszor elképzeltem hogy mennyire fog örülni, mennyire meg fog hatódni.
Még pityeregtem is boldogságomban.

Aztán ma reggel, alig vártuk hogy megköszönthessük.
Isti meg fáradt volt és másnapos.
Nem ízlett neki a kaja. Nem értékelte a tükörre ragasztott feliratokat. (Szerintem.)
Nyűgös volt, kólát kívánt.
Na én meg jól felhúztam magam, hogy ennyit készültünk ő meg nem is foglalkozik vele csak a fejét fogja. Hát ki mondta hogy igyon pálinkát?
Az Istinek ettől persze tök rossz kedve lett. Mármint az én durcizásomtól.

Persze tudom hogy túl reagáltam. Este aztán megsimogattam a fejét.
Ő azonnal kapott a kezem után és vissza simogatott.:-)
Ettől függetlenül úgy érzem ezt meg kell beszélnünk. Lehet most fel fogom kelteni. Mert én aludni most a lelkifuradalás és a csalódott " de akkor is" érzések miatt egyátalán nem tudok....
Utálom ezt a szituációt és utálom magamat is benne!

Kutyatár

Pedró a fotel alatt lakik. Nagyon jó kis kuckója van, szeret ott. Persze ezen kívül még millió helyen szereti lógatni a lábait.
Van egy nagy pihe - puha meleg párnája.
Illetve most nincs, mert mosásban van.
Történt ugyanis hogy rendet raktam a kutya birodalmában. Azt szeretném előre leszögezni hogy nem évente, hanem kétheti rendszerességgel varázsolom rendezetté a kis otthonát.
Viszont ma rájöttem hogy a kis kutyuskánk raktárnak használja a fél négyzetméterét.

A következő dolgok kerültek ma elő Pedró párnája alól:

- 2 db. Lénától csórt cumi ( nem haragszom mert már nem cumizik a Buci)
- egy levél Homeogéne ( homeopátiás gyógyszer)
- 3 db C- vitamin (????)
- 5 db hajgumi (Lilié)
- bizonytalan mennyiségű kockasajt csomagolópapír
- egy csomag rágó
- egy piros plüss mikuláscsizma
- a kabátkája
- egy plüss koalamaci
- egy gyufásdoboz
- több darab bot szerű, azonosíthatatlan valami (???)
- 2 db. grafit ceruza
- zokni mindegyik család tagtól ( fél pár)

Mostantól figyelni fogom. Meg kell tudnom minek neki ez a sokk cucc.
Gyanítom web áruházat akar nyitni.:-)
Biztos tartalékolni akar mert decemberben apuka lesz!

Most gonoszkodó leszek

Előre bocs. Nem vagyok másokat kinevető ember, rossz indulatú meg főleg nem!
De most mégiscsak elnevettem magam. Hangosan röhögtünk az Istivel, na persze nem ott és nem akkor ahol a "sértett" hallhatta.

Telefont mentünk venni. Számhordozás miatt elsőként a régi szolgáltatóhoz mentünk be.
Sorszámot kellett húzni, elég sokat vártunk. Az üzlet picike volt és széktelen, egymás nyakába lihegtek az emberek.
Minden ügyfél és "páciens" közötti beszélgetést hallgatózás nélkül lehetett hallani.

A középső pultnál egy fiatal ügyfélszolgálatos srác dolgozott ( a továbbiakban ÜS), szembe vele pedig egy középkorú úr, az ügyfél állt ( a továbbiakban ÜÚ ).

A következő képpen hajlott le a beszélgetés ( kis részlet):

ÜÚ: Nekem olyan kérdéseket tegyen fel amire igennel vagy nemmel tudok felelni.
ÜS: Rendben. Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mi?
ÜS: Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mármint az egyémhez?

Így leírva nem is olyan vicces. Lehet hogy várakozós türelmetlen kínunkbam volt csak az?
Mindenestere minden elismerésem az ügyfélszolgálatosoké.
Bár ezt az iszonyatos fejlődést a telekommunikációban nagyon nehéz követni.
Például fogalmam sincs mi az a 3G hálózat....

Persze vártunk a másik szolgáltatónál is. Ott volt legalább szék. Lilivel végig nyomkodtuk az összes telefont. Meg volt egy icipici laptop is. Azt nekem sikerült úgy kikapcsolnom, hogy visszakapcsolni már nem lehetett ( és még én nevetek másokon).
Mikor az Isti rákérdezett miért kapcsolgattam én csak annyit mondtam neki hogy azért, mert értek hozzá.
Erre a mellettünk lévő srác kacagott fel hangosan.
Kölcsön kenyér visszajár.:-)


Nem mellesleg, Lénus négy fogú és elkezdett kúszni. Keresi a kutyát a helyén, ha nincs ott körülnéz. Határozottan okosodik. Sőt okos. Összefüggéseket észrevesz.
Lili mindent leír és elolvas amiben van: a, m, o és i betű.
Isti meg még mindig tökéletes.
Imádom őket.

Csend a hegyek között 2.

Ott tartottam hogy neki vágtunk meghódítani a számunkra reális magasságot.Semmiképpen sem a csúcsot, mert az alacsonyabbik csúcs is 3106 méter magas és egy kisgyerekkel meg egy babával nem mászik sziklát az ember.
Nagy köd volt, ami lenyűgözött engem. Olyan volt messziről mintha a hegyek vastag sállal tekerték volna körbe magukat, elrejtve ezzel a csúcsokat, a völgyeket és a szakadékokat. Közelről persze semmit sem láttunk csak autóztunk óvatosan a tejfehér párában.
Hamarosan felértünk egy turista csomóponthoz. Nagy parkolót és egy zárva lévő fizetős bódét találtunk. Ettől a magasságtól ugyanis fizetősek az utak. Gondolom drága a fenntartásuk. Persze a pénztár zárva volt,de a sorompó nyitva. Ebből arra következtettünk hogy szabad az út felfelé. Itt már volt hó. Elmentünk egy "aranymosó" vidámpark mellett, ahol nyáron valóban lehet a kristály tiszta hegyi patakban kincseket keresni. Nagyon jó program lehet, nyáron vissza kéne menni....
Kúsztunk felfelé, szó szerint kúsztunk, mert nehezen bírta az autó a 10 fokot emelkedő és 10 centi hóval lepte utat. Én nagyon féltem, szakadékok mellett mentünk el a keskeny úton. Aztán egyszer csak nem ment tovább. Vissza kellett fordulni. Na, hát én rettenetesen beremegtem. Talán csak azért nem pisiltem be mert az összes altáji izmommal görcsösen kapaszkodtam a kocsi ülésébe.
Megszólalni sem bírtam csak vártam hogy túl legyünk rajta.... keskeny út, havas, lejtős, csúszós, előttünk szakadék, hátul meg a két gyerek. Brrr...persze az Isti tudta mit csinál.
Vissza óvatoskodtunk a parkolóba, ott kiszálltunk élvezni a havat és a levegőt. Imádtam a fehérséget, a fenyőket, a csörgedező patakok hangját, a tisztaságot és a nyugalmat. Hógolyóztunk, aztán azt vettük észre hogy kisüt a nap, felszárítja a ködöt és lassan- lassan megmutatják magukat a hegyek, először csak egy kicsit, aztán egyre inkább. Hihetetlen volt, csak úgy kapkodtuk le a képzeletbeli kalapunkat a természet előtt.
Aztán az éhség vissza kergetett minket a faluba. Azt viszont eldöntöttük hogy délután, ha már eloszlik teljesen a köd, újra felmegyünk .
Én kikötöttem hogy kizárólag csakis a parkolóig, mert én azon a szerpentinen soha többé nem vagyok hajlandó végig menni, se gyalog, se autóval, de még hótolóval sem.
Rauris nagyon kedves, hegyi városka. Régi épülettekel illetve a jellegzetes hegyi fa burkolású házakkal.
Egy kis vendéglőbe voltunk. Nagyon nem voltunk éhesek, azért Lickám egy pici pizzát mi pedig rétest ettünk. Az étterem hangulatos volt, a pincér kedves, természetes, a rétes meg isteni.
Lénust is megettem, átpelusoztam, majd észre vettem az ablakból hogy az egyik drogéria nyitva van!
Igen, kövezzetek meg én abba a csodavidékben is megörültem a drogériának és be is mentem. A bébiételek és tejpépek sokkal olcsóbbak mint nálunk!! Illetve találtam, csomagolás sérült ( itt - ott gyürött papírdoboz és celofán) márkás krémeket 90%- kal leértékelve. Királyság. Mellesleg jegyzem meg hogy Sparban is voltunk és kávéfőzőt is vettünk mert két harmad volt az ára az itthonihoz képest.

Vissza a hegyekhez.
Annak ellenére hogy megbeszélük hogy csak a parkolóig megyünk, Isti mintha nem látta volna meg hogy elmegyünk a sorompó mellett,tovább hajtott.
Ugyanis az utat letakarították! Én nem szóltam, majd meg haltam a félelemtől de tudtam mennyire fontos neki hogy felmenjünk a tisztáshoz, oda ahová még autóval menni lehet, 1600 méterig.
Épségben, részemről leizzadva felértünk.
Mit írjak? MEGÉRTE! Még fantasztikusabb levegő, még több téli fenyőerdő, még nagyobb csend, sokkal több igazi puha fehér hó és kezüket felénk nyújtogató, mosolyogva ránk kacsintó hegycsodák vendégei voltunk odafent.
Csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni az élményről a táj fantasztikumáról és arról a békességről ami ott uralkodik. Mintha nem lenne fájdalom és keserűség a világban, abszulut lélekterápia és milliónyi nemes és szentimentális gondolat az erőről és a múltról amikor még nem foglalt el az ember ennyi helyet a földből.
Extázisban voltunk.

Lénus felébredt. Isti úgy kapta ki a kicsi lányát a kocsiból mintha az élete múlna rajta mert ezt " neki is látnia kell! "
Persze Buci nem igazán értette minek örülünk.:-)
Lili persze annál jobban élvezte. Millió hóangyal készült az érintetlen hóban.

Sokat nem maradtunk mert én a legnagyobb békében is para királynő tudok lenni. Tartottam egy esteleges behavazástól, mert ugye odafent tíz perc alatt eshet tíz centi. Havas úton meg nem igazán tudtunk volna lemenni. Túrázni gyerekekkel a nagyon ismeretlen, embermentes terepen nem akaratunk.
Most jutott eszembe, lehettek ott az erdőben farkasok? Hát medvék? Basszus, de jó hogy akkor nem aggódtam emiatt.

Telepakoltuk a testünk lelkünk mindennel ami jó volt a tisztáson aztán leiindultunk a városkába, a hotelhoz.

Hamar este lett. Vacsiztunk, beszélgettünk. Gyerekek kidőltek, gondolom az oxigéndús levegő miatt.

Másnap reggeli után haza indultunk. Lemondtam róla hogy bemenjünk Salzburgba, anélkül is hosszú út várt ránk.
Megbeszéltük egyenesen haza megyünk. Bár lett volna ezernyi látni való még, nem akartunk vissza élni a gyerekek türelmével. De nem bánom, mert örülök hogy együtt voltunk.

Itthon Lénus nagyon örült " rég " nem látott játékainak. Mi meg a képeknek. Többször megnéztük.

Összefoglalva örülök hogy elmentünk. Köszönöm hogy átélhettem.

Csend a hegyek között

Nagyon tartottam ettől az úttól. Egyrészt azért mert nagyon messze utaztunk el (ca. 500 km) a gyerekek meg mégiscsak kicsik még, másrészt tudtam hogy lesz hó,amit minden esetben szeretek, kivéve a szerpentineken.
Még nyárról maradt el ez a kirándulás, akkora már nem volt szabad helye a szállodának mert túl későn akartam foglalni.
Nagyon akciósan vettük az utat, 39 000 forint volt a két éjszaka négyünknek, szállás 3 csillagos hotelben félpanzióval, wellness használattal, üdvözlő itallal, a gyerekeknek ajándék fagyival. Szóval meg úgy is megérte az árat hogy a Léna nem vette igénybe sem a félpanziót, sem a fagyit, de még a wellnest sem.

Első nap

"Kilenckor indulunk. "Mondta az én drágám. Magamban persze mosolyogtam, tudtam én hogy nem lesz belőle semmi.
Azért elég korán ébren voltunk. Márhogy magunkhoz képest.
Isti bevarázsolta a kocsiba a csomagjainkat, én rendeztem a gyerekeket és elpakoltam az elemózsiát az útra (naaaagyon finom sajtos- virslis utazó kifliket sütöttem).
Valamikor, tíz után indultunk (egész jó), anyunak elvittük Pedrónkat, érzékeny búcsút vettünk tőlük majd nyakunkba vettük a Rauris felé vezető irányt.
Mivel útba esett a szülővárosom bementünk a papáékhoz is. Ettünk ebédet.
Fél egykor pedig már tényleg Rauris volt a cél.

Meg kell mondjam büszke vagyok a gyerekekre.
Lili nagyon türelmes volt sőt még élvezte is az alagutakat. Néha azért nyüglődött, de szerintem ez abszulút belefért.
Sokat beszélgettünk és csak egyszer álltunk meg pihenni, pelust cserélni, Lénust etetni, kávézni.
Buci egybként végig aludta az egész utazást.
A táj egyre szebb lett, nőttek a hegyek.
Hét óra után értünk a hotelhoz. Tök sötétben. (Ennek még lesz jelentősége.)

Gyors kipakolás után vacsiztunk.
Még nem voltunk, " jaj de jó kiràndulunk" hangulatban.
A szobánk átlagos volt, kicsit zsúfolt és emeletes ágyas ( Lili nagyon díjazta), viszont mega nagy erkély tartozott hozzá.
Isti elaludt. Mi nem, mivel Lénus végig aludta a kocsiban a napot éjjel négyig bírta és jókedvűen eljátszogatott. :-)

Miután Léna elszindított én még mindig ébren voltam. Olyan csend volt hogy már szinte zavart. Hihetelen. Semmi zaj, csak a néma csend. Körül ölelt.


Második nap

Reggel felkeltünk....kinéztünk az ablakon....és óriási pelyhekben szakadt a hó!
Gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni.
Az étterem falai és a plafon üvegből készültek, ezért olyan érzésem volt mintha a hóesésben enném a zsemlémet.
Nagy élmeny volt.

Az hozzá tartozik a történethez hogy őszölésünk időpontja dátumilag nem a legjobb volt. A nyári szezon elmúlt, a felvonókat bezárták, a Grossglockner (Európa leghíresebb hágója) is behavazott ezért nem lehetett megközelíteni, az élményparkok és sóbányák szintén kitették a zárva táblát, a síszezon pedig még nem kezdődött meg. Gyakorlatilag csak a mi szállodánk működött, az éttermek nagy részén is lakat volt, kicsit kihalt a város, a környék.

Azért mi elindultunk az egyik nagyon kedves pincér javaslatára a völgy vége felé, hogy felmenjünk amilyen magasra csak lehet.

Kimentünk a parkolóhoz és leesett az állunk, mert ugye világos volt és láthattuk a körénk és fölénk táruló természetet. A csodaszép táj és a szépséges hó lepte hegyek ledobták magukról éjszakai sötétségből font takarójukat és megmutatták nekünk milyen csodálatosak, hatalmasak és tekintély parancsolóak. A friss levegő pedig leírhatatlan volt.
Mindkét gyerek náthája elmúlt egy nap alatt.

Most már nagyon fáradt vagyok, holnap folytatom az élmény beszámolót, mert azt mindenképpen el kell mesélnem hogy kiderült, milyen gyáva nyuszi vagyok! :-)

Rauris

Még itt vagyunk. Hó.3000 méter magas hegyek. Ha hazaértünk posztolok. :-)

Én így emlékezem rájuk

Nem szeretem a temetőket, a hideg sírokat, nem szeretm hinni hogy kiket szerettem ott vannak a hideg földben,
nem szeretem hinni hogy kiket szerettem ott vannak a sötét urnában.
Nem szeretem gyertyával, virággal díszíteni a köveket, az én gyászom nem ilyen.

De ettől még emlékezem, ettől még tisztelem meghalt szeretteimet.

Mert én azt szeretem hinni és hiszem, hogy itt vannak kiket szerettem a szívemben,
a szívem melegében.
Mesélek róluk a gyerekeknek, mert így tartom őket örökre szépnek.

Hiszem azt is hogy vigyáznak rám fentről és óvnak, a gyerekeimet is. Főleg a dédi.
Hiszem ha eljön az ideje majd ők segítenek tovább menni ebből a világból és újra találkozunk.
DE ! Addig még rengeteg feladatom van.



http://m.youtube.com/watch?feature=fvwrel&v=4OZhhlovwew


A Padlás című musicalből:

Valahol, a fényeken túl
ami szép volt s elmúlt, újra vár
valahol, az árnyakon túl
újra befogad egy távoli táj
ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra

s az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények
ó régen várnak ránk az örökre szépek
nincs még rá szó,
milyen az a múlt-bolygó

valahol, az alkonyon túl
hova annyi fénylő csillag hullt
valahol az álmon is túl
már a harag is a múltba simult
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat
az a hely, mit nem hagy el a fény
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek
ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek
új ország vár vissza sose enged már

Ott van a múltunk egy távoli tájon
s az elveszett éveket el lehet érni újra
nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el
hogy élnek az emlékek még valahol

Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek

Túl a fényeken, túl az árnyakon

Ott ébrednek ők az örökre szépek
új bolygó vár, egy földöntúli világ
másik, békés táj.

Borsót főztem jól meg sóztam- vagyis egy órára másod osztályú Hamupipőkévé váltam

Imádom a zsenge, friss, édes borsót. Nagyszerű, saját kézzel leszedni, körömmel szétnyitni a héját és a fogaimmal kienni a gömbölyű zöld szemeket.
Idén a friss borsó élvezete kimaradt az epe diéta miatt.
Ma viszont elérkezetnek láttam az időt hogy megpróbálkozzam vele.
Nemcsak én Lénuskám is.
Szóval, ugye babának passzírozni kell a borsót. Meg az epe műtöttnek is.
Én utálom ezt a konyhai műveletet. Egyrészt egy csomó kosszal jár másrészt szerintem egyátalán nem gazdaságos eljárás.
Ezért fogtam egy kiló fagyasztott borsót és még fagyottan beáztattam langyos vízbe, így szépen elváltak a borsószemek a héjuktól.
Majd egyesével elkeztem kinyomkodni őket, mármint a héjából a szemeket.
Nem számoltam meg hány darab borsóból állt az egy kiló, de marha sokból.
Már egyik lábamról a másikra álltam és azt morogtam " sose fogy el basszus". Lili is megsajnált, de nem engedtem hogy segítsen, nem, ilyen rettenetesen monoton melót nem akartam rásózni. Tehát nyomkodtam én tovább őket és egyre jobban sajnáltam Hamupipőkét, szinte láttam magam előtt amint válogatja szerencsétlen a lencsét a hamuból. Aztán a végére magamat sajnáltam de becsülettel kipattogtattam minden egyes szemet.
Hatalmas héj kupac gyűlt össze. Kidobtam, kegyetlenül magasról vágtam a szemétbe hangos " nesze" felkiálltással mintha szegény borsóhéj tehetne róla.
Mondanom sem kell Lilinek és Istinek hagyományos főzeléket készítettem. Borsószemeket héjjastól.
Lénának nagyon ízlett a borsófőzelék. Nekem is. Kárpótolt az íze minden fáradtságért. De azért magamnak legközelebb jövőre főzök csak, Lénusnak meg szívesen kinyomkodom mindig azt a maroknyi adagot amennyit megeszik.

U.i.
A védőnőm azt mondta ne adjak céklát a Lénának egy éves korig.
Bevizsgálták a bioboltost is, tele van nitráttal, mert a cékla szív magába mindent mint a szivacs a szerkezete miatt. Az ANTSZ már nem is fogad céklát bevizsgálásra.
15 évnyi bioművelés után vethető csak cékla. A nitrát pedig károsítja az agyi fejlődés folyamatát. Hasonló a hatás mechanizmusa mint a szén- dioxidnak.
Biztos igaz, mert én egyetelen céklás bébiételt sem láttam még.

Itt én vagyok a felnőtt

Erre jöttem rá ma. Ebből is látszik mennyire gyereknek érzem még magam.
Mikor ma a JOBB oldalamon feküdtem, mert már ott is tudok kb. öt percig, ellenálhatatlan vágyat éreztem hogy meg nézzek egy filmet. Hangosan kattogott az agyam hogy mikor lenne rá lehetőségem merthogy ilyen egy átlag estém:
- míg Isti fürdet én előkészítem a vacsit
- utána vacsizunk
- aztán Léna szopik, alszik
(Lili most nem alszik, szünet van, apa tévéz, vagy Lili tévéz, nincs több tévé)
- utolsóként zuhanyozom, kenegetem magam és legalább öt percig bámulom magam a tükörben pucéran hogy micsoda szuper a szituáció hogy van derekam és majdnem akkora a hasam amekkoráról már álmodni sem mertem (persze magamhoz képest).
Ugyan azt elismerem hogy ez a "jó a tükörbe nézni" program simán felér egy kiváló filmmel.
- Mikor Lili elvonul csicsisba (marha sokáig bírja), akkor van a kettesben levő, házasság ápoló fél - egy óránk. Beszélgetünk. Mindenről. Mindent megbeszélünk. Ez nagyon jó.
- Léna éjfél előtt újra kel. Szopik.
Tehát én legkorábban éjfélre kerülök ágyba.
Nézhetném a filmet, de ugye ilyenkorra már mindenki fekszik, jó esetben alszik is ezért én nem akarok zajongani a tévével. Se villogni.

Nos akkor hol van az a fenyegető mondat, amin anyám mindig csak mosolygott, ami milliószor hagyta el a számat felnőtt koromig, általában akkor amikor ágyba parancsoltak:
" Ha nagy leszek, addig tévézek ameddig csak akarok!"

Szóval ma leesett, felnőtt vagyok és még sem tévézek addig ameddig csak akarok!!!!

Na de ha öreg és nyugdíjas leszek, na, majd akkor! :-)

Csavard fel a szőnyeget

Ma annyira jó kedvű volt az egész család hogy este meghallgattunk sok - sok olyan zenét amit nagyon szeretünk. Isti táncra perdült a lányaival.
Nagyon jó érzés volt nézni őket.
A hosszú hétvégén elutazunk Ausztriába, jó lesz együtt lenni, ezerrel megy a tervezés.
Kicsit félek így a műtét után, de már nagyon régen lefoglaltuk.
Majd vigyázok magamra. Például nem próbálom ki az öt kilométer hosszú szánkópályát.:-) Mert hó tuti lesz. A fehér, megváltozott halmaz állapotú hideg vizet pedig imádjuk.
Biztosan karácsonyi hangulatom lesz!
Forralt bor ugyan kizárva, de boldog leszek én a gyerek puncstól is.

Egy aggaszt...hogy fogunk a kocsiban elférni....hisz a "szokásoson" kívül még el kell csomagolnia téli cuccokat is...

Aki A- t mond mondjon B - t is + akciós ultrahangos párásító

Elmondtam a Lili sulijáról a rosszat, most elmondom a jót is.
Lili két hétig nem volt suliba.
Első héten míg kórházban voltam, vadakat álmodott a halálomról, kialvatlan volt és zaklatott, ezért amelett döntöttek az itthoniak hogy ne menjen.
Aztán mikor hazajöttem a kórházból azt javasolták hogy fogjam itthon, mert eléggé legyengültem a nem evés és ivástól, na meg a műtéttől.
Nem jött volna jól egy betegség.

Szóval ebben a két hétben folyamatosan küldték a tanító nénik a leckét.
Lili ma ment először, nagy örömmel fogadták. Azt mondták megnézik hol tart (mert persze itthon tanultunk ám sokat) aztán majd felzárkóztatják ha kell.
Mikor mentem a Lickámért, M. Néni kétszer köszönt, mosolygott, azt mondta örül hogy lát és jobbukást kívánt.:-)
Szóval, na, de tényleg, most tök rendesek voltak. Nagyon örülök neki.

Egyébként ma délutánra szarul lettem, jött az a csúnya fájdalom a gyomorszájnál...gyorsan bevettem egy algopirynt meg egy nos-pát.
Fáj a hátam is, a gerincem is. Nagyon meg vagyok ijedve.
Biztos sok volt ez ma: vezettem a műtét óta először, álltam a kórházba vagy fél órát, cipeltem a Lénust, babakocsit autóba ki- be pakoltam. Aztán valószínű túl sokat ettem ebédre ráadásul túl gyorsan. Diétásat, de sokat. 6-8x kell keveset ennem. Állandóan ki vagyok tekeredve a szoptatások miatt, mivel a jobb oldalamra még nem tudok feküdni, balról nyújtom a cicim a Kisbucinak, elég érdekes és nyakatekert mutatvány, gondolom az sem jó a hátamnak.
Holnap tanácsadásra kell vinnem Lénát, hát, ha nem leszek jól akkor lemondom, nem kockáztatok.

U.i.
A minap olvastam hogy Bóbitáék és Dóriék ultrahangos párásítót keresnek.
Itt akciós, 12000.
http://m.grando.hu/mebby-polar-ultrahangos-parasito-91853-1529466837?utm_source=lealkudtuk_nl&utm_medium=email&utm_campaign=20121024_daily_neolane&campaignsource=lealkudtuk&bs1=20121024&bs2=napi&tcampaignsource=14

Ezt még leírom....

.....aztán lezárom magamban a betegséget, a kórházat. Elmúlt, mögöttünk van.
Holnap kiszedik a varratokat én pedig gyógyultá nyílvánítom magam. Jól vagyok. Tényleg.

De!
Az a bizonyos magyar egészségügy. Nem politikáról, nem pénzről fogok beszámolni hanem emberekről.

A kórház olyan amilyen. Működik. Lehetne jobb is, de rosszabb is.
A sebészet fürdője szép és tiszta, sokkal jobb mint a szülészeté.
Bár a bagószag az folyamatos. Ezt nagyon nem értem.


Csapó 1.

Hétfőn a beteg felvételen elég sokan vártak. Szék alig volt. Aztán persze itt is belógott valaki soron kívül, ami okán hatalmas felháborodás tört ki a várakozók körében.
Én kivártam a sorom.
A felvételi helyiségben kávé illat terjenget, pici kényelmetlen székre ültettek.
Nem tudom köszönt -e nekem valaki, de inkább nem, vagy csak igen halkan.Én azért, jó reggelteztem erőltetett mosollyal. Nagyon magam alatt és kiszolgáltatott voltam akkor.
Vettek vért, mogorván, szótlanul. Mintha robotok volnánk. Azért én megköszöntem és további szép napot is kívántam.

Csapó 2.

Sebészet.Itt már köszönt a főnővér. Leültetett a váróba bennünket, mert ágyat azt nem tudott adni. Nem tudta mi lesz velem, hova kell mennem.
Vártunk. Közben telefonált a nővér sokat, rólam is beszélt,így tudtuk meg hogy délben lesz ERCP- m. Kihallgatott telefon beszélgetésből.
Aztán jött egy orvos, ő is rólam beszélt, meg szidta az ügyeletest aki felvett, csak úgy ambuláns lappal. Fogalmam sem volt hogy ez mit jelent.
Isti tíz óra felé megkérdezte a nővértől hogy akkor tud- e valamit rólam.
Ja, igen lesz a vizsgálat, ugye nem ettem- ittam, majd jön a beteghordó.
Kaptam ágyat. Dél előtt tíz perccel még nem jött a beteghordó. Aggódtam hogy lekésem a vizsgálatot. A nővér mérgesen telefonált valakinek, hogy hol van már aki engem átvisz a másik épületbe.
Szóltunk hogy tudok menni, majd Isti elkísér.

Csapó 3.

Gastrón elkeverték a papírjaim. Itt kedves volt a recepciós.
Adtak egy ágyat. Várjak a profra. Nem mertem elfeküdni sem. Istit haza küldték.
Ijedt emberek vettek körül, mindegyik arra várt hogy valamelyik testnyílásán lenyomják a csövet. Senki sem beszélt, csak az ápolónő, a lányával, privát. Hosszan.
Aztán telefonált valami gyógyszerésszel, már kiabált is hogy mennyi dolga van, mert szaros lepedőket kell cserélnie.....
Hol? Itt csak vizsgálat előtt és után vannak a betegek. Nincs is megágyazva, csak egy zöld lepedőt adnak mindenkinek.
Senki nem szólt, nem mondta mi lesz.
Aztán befutott a prof, ugye aki beszólta azt a bizonyosat hogy miért vannak a gyerekorvosok. Mondta hogy akkor majd háromkor megtükröz.
Kaptam egy infúziót, fáztam, szomorú, magányos és elveszett voltam.
Senki nem szólt hozzám, csak a többi beteg bokákolását, nyögését és hangos eregetését hallottam.
Aztán a nővér megint telefonált, kiabált: " itt ugyan nem volt beteghordó, most én kísérjem fel? " Rólam volt szó, jeleztem majd megyek egyedül, megtalálom a röntgent.

Csapó 4.

Röntgenben kaptam egy mosolyt, mondták nem fog fájni csak kellemetlen lesz.
Fél órát vártam egy székben ülve. Aztán felültettek egy asztalra befújták a szám Lidocainnal, kaptam valamit vénásan.
Aztán hallgattam ahogy a két asszisztens beszélget. Remélték hogy hamar végzünk mert mindjárt lejár a munkaidejük. Prof sehol. Kérdeztem fáj- e majd a beavatkozás.
Rámnéztek, esküszöm meglepődtek hogy ott vagyok.
Aztán megvolt a vizsgálat, ilyeneket hallottam" told mélyebre, ja, a pancreasban (hasnyálmirigy) vagyok, vérzik, kérek egy ballont".
Sokszor nagyon fájt.
A vizsgálat után nem szabad menni, tehát egy tolószékben vártam a beteghordót, az egyik nővér vigyázott rám. Szótlanul sms- eket írt.

Csapó 5.

Felvittek az osztályra, Lili Isti bejöttek.
Mikor elmentek, elkezdett fájni, egyre jobban. Kimásztam a nővérekhez infúzióval a kezemben, hogy kérek valami csillapítót.
Mutogattak egymásra hogy majd valaki ad.
Az egyik megszánt. Adott valamit. Szart se ért.
Ordítottam, fetrengtem, szobatársaim rohantak hogy azonnal hívjanak orvost hozzám. Elzavarták őket.
Azt hittem meghalok. A nővér azt mondta tűrjek már egy kicsit.
Ekkor jött Horváth Doktor. Megsimogatott, azt mondta ez hasnyálmirigy gyulladás lesz, azonnal adatott morfin származékot.
Ettől jobb lett, elaludtam.
Utána néztem, a hasnyálmirigy gyulladás azért fáj ennyire, mert az emésztő enzimek bent ragadnak a szervben és gyakorlatilag az ember elkezdi emészteni, megenni saját magát. Brutál.
Vért vettek, ami bizonyította a gyulladást és elrendelték a null diétát.

Csapó 6.

Nem igazán kértem semmit a nővérektől. Két hölgy ( ők viszont nagyon rendesek voltak) kivételével morgott az összes. Öreg fekvő néniknek vittem ágytálat, frissen műtötten is, mert a nővérek nem értek rá. Vagdalóztak, pofákat vágtak, kiabáltak. Vagy ami még rosszabb volt, szótlanul tették a dolgukat. Mosdattak, injekcióztak, ágyat húztak úgy mintha a beteg EMBER ott se lenne.
Próbáltam kedves lenni velük, mindent megköszöntem, a semmit is.
Isti mikor jött értem hozott sütit, kávét.
Egybők körbe ugráltak.
De akinek nincs senkije vagy nincs pénze bevinni a sütit?
A legrosszabb az volt mikor lekiabált az orvos hogy örüljek hogy élek.
A többi orvos egyébként nagyon kedves és emberi volt.

Végere

Szóval én tudom hogy a rendszer, a kevés pénz, a munkakörülmény....
De akkor is, beteg, fájdalmakkal küzdő, olykor magatehetetlen betegekkel nem szabadna így bánni.
Nem részletezem tovább, viszont bocsánatot kérek az összes olyan nénitől, akit kinevettem vagy akire legyintettem amikor azt mondták:
" Csak egészség legyen!"
Mert igazuk volt, csak az legyen, nem kell más!

Kisbuci nagyon anyás lett

Nem tudom mi játszódhatott le Léna fejében akkor amikor én hirtelen, a cicimmel és az anyatejemmel együtt eltűntem. Aztán egyszercsak újra előkerültem.
Miután haza jöttem a kórházból még meglehetősen fájt a jobb oldalam, illetve nem emelhettem meg a Kiscsajomat, ezért minden féle képpen próbálkoztam a szoptatással.
Volt úgy Isti tarotta míg evett.
Tudtam, sokszor kell szopnia hogy felszaporodjon ismét a tej.
Szóval szinte összenőttünk. Éjjel is.
Sokszor megébred, rám sandít fél szemmel, ellenőrzi megvagyok- e aztán alszik tovább.
Napközben szépen eljátszik egyedül, de rendszeresen rám néz, megnyugszik és mosolyog.
Mindenkit ugyanúgy imád, Lilival, apával jól elvan, de anyás lett.

Amúgy én egyre jobban vagyok, ma már az Árkádban is csavarogtunk.:-)
Holnap pedig a szabadban készülünk élvezni ezt a csodás őszt.

Még valami, nemcsak Léna lett anyás, hanem anya ia nagyon Lénás lett.

Felülvizsgálat

Ma voltunk Belágyi Doktor Úrnál. Minden oké velem. Nem fogadta el amit vittünk neki. Pedig Pannonhalmi Patika Pálinkát vittünk meg Lindt csokit.
Lénát viszont megnézte. Kérdezte tudok- e szoptatni.
:-)
Egy hét múlva varrat szedés.

Egyébként a tej napról napra több én pedig napról napra erősebb vagyok.
Összesen öt varratom van.
Kezd helyre állni az életünk.

Mégegyszer nagyon köszönöm a sok és kedves hozzászólást, bíztatást!

Nagyon jól esett, nagyon sokat segítettetek!

Hol jobb hol rosszabb

Dietázom. Szigorúan. De legalább eszem.:-)
Estére nem voltam túl jól. Puffadok állandóan.
Meg kell szoknia a szervezetnek az új helyzetet.
Legalábbis remélem mert rettegek a fájdalomtól.

Kisbuci imádja hogy itthon vagyok. Apjával tíz - tizenegy órákat aludt egyben.
Nekem tegnap óránként kelt. Sikogat, nevet, lekiabál. Nem panasz, a kórházban mit nem adtam volna ezért. De hát fájdogál meg kicsit gyenge vagyok.

Lili írja a leckét, szorgalmasan.

Isti dolgozik. Fáradt. Sajnálom érte.

Pedró holnap két napra elköltözik egy yorki lányhoz. Igazi top modell lehetva kiskutyus mert 1,5 kg. Drukkoljatok had legyen Pedikém apuci!
:-)

Tehetetlen

Kezd zavarni a kötelező ágyban fekvés. Nem emelhetem fel a Lénát, a szopi egy tortúra.
Szegény Isti már hulla fáradt. Főz, mos, takarít, bevásárol, gyereket gondoz, nevel és szeret, kiszolgál engem. Én meg fekszem.
Holnap már dolgozik, jön anyu.
Paracsolgató királynő vagyok. Utálom magam. Fogy a türelmem.

Köszönöm az összes kedves hozzá szólást!
Mega erőt adtak!

Kórház 2.

2012.10.11. Délután

Szóval kétségbe voltam esbe, fél óránként nyomkodtam azt a kevés tejet ami volt. Majd sírva hívtam fel az Istit, azonnal jöjjön mert én műtőbe akarok kerülni, beszéljen az orvossal.Már nem érdekelt mennyibe fog kerülni.
Ez már kora délután volt.
Azt kiderítettem hogy Dr. Belágyi és Dr. Benedek az ügyeletesek, esélyem az aznapi műtétre már csak ügyeletben volt.
Isti beszélt ismerősökkel, mondták a Belágyi nagyon jó.kiderítette azt is hogy éppen operál majd fél három felé jön az osztályra fel.
Aztán kettő felé megjött az Isti és az én nagylányom.
Lilinek feltűnt a Belágyi név és elmesélte hogy van egy osztálytársa aki szintén Belágyi.
Pár hete kapott az osztály előtt egy dicséretet mert észrevette hogy egy labda ütés miatt kibicsaklott egy kisfiú keze ő pedig azonnal elkísérte az orvoshoz. A kisfiút akit Belágyinak hívnak és akinek az apukája sebész.
Kicsi a világ és igaz a mondás, jó tett helyébe jót várj.
A lányomnak még ahhoz is volt bátorsága hogy odamenjen az apjával az orvoshoz es mindezt elmesélje neki.
Isti fekérte legyen az orvosom és jó lenne a műtét még ma mert fogy a tej ami miatt én borzasztóan el voltam keseredve. Isti rendkívül udvarias és mégis határozott. Tud tárgyalni. Dr. BELÁGYI TIBOR - csupa nagybetűvel, aki aznap már legalább hét órát operált, azt ígérte megnezi a leleteimet mert nem hallott még rólam (osztályvezető főorvosról beszélünk).
Aztán Isti és Lili átmentek moziba, Lilit kicsit kizökkenteni az eseményekből.
A mozi öt percre van a kórháztól. Gyors léptekkel kettőre.
Amikor visszaértek a kórházba, épp kaptam a véralvadásgátlót és mondták negyed óra és visznek a műtőbe. Belágyi doktor befutott, bemutatkozott és mondta mindjárt találkozunk a műtőbe.Nagyon megnyugtató volt ahogy végig simította a vállam. Kaptam polyát a lábamra meg nyugtatót és már jött is a beteghordó srác.A szobatársaim és a hozzátartozóik ujjongtak és valaki még tapsolt is. Nagyon jól esett. Isti és Lili velünk jöttek le a lifttel. Nagyon ijedtek voltak. Én nem féltem, talán csak öt percig.
A műtőblokk sötét volt csak engem vártak. Ott jött hozzá, egy nagyon ledves csupa nevetés és mosoly lány. Andi barátnőm altatós asszisztens barátnéja. Véletlenül úgy alakult hogy ő lesz velem amikor elaltatnak. Persze hogy nem véletlenül az én Andi barátnőm keze nagyon is benne volt. Lekötöztek. Tök vicces volt, minden mozdulatért nagyon hálás voltam és hihetetlen volt a bizalmam. Mindenki iránt.
A műtőbe nagyon jó hangulat volt, egy összeszokott csapat várt.
Mondtam nekik en úgy vártam ezt a műtétet mint más a karácsonyt. Nevettek.
Az altató orbos felém hajolt, kacsintott aztán mondta hogy gondoljak valami szépre.
Mondtam neki akkor én most a rántott húsra gondolok, mert ha a gyerekekre akkor bőgni fogok. Aztán számoltam,1...2...ki tudja mennyi és már aludtam is. Álmomban főztem.

A következő emlékképem az hogy DR.BELÁGYI felém hajol hogy minden oké, holnap haza mehetek és szoptathatok. Ahogy toltak vissza az osztályra hallottam hogy a tévében az " Egy perc és nyersz megy".
A helyemen már végig simogattam a hasam, ragtapaszok voltak, tehát sikerült laporoszkóppal kivenni az epehólyagomat. Kicsit féltem hogy vágni kell mert nem lehetett tudni mit művelt odabennt a hasnyálmirigy gyulladás.
Fájt, főleg a felső lyukak egyike, gondoltam ott van a cső ami kivezeti a válladékot. Végül kiderült, nincs cső. BELÁGYI DOKTOR extrán dolgozott hogy tényleg haza mehessek.
Próbáltam aludni de nagyon fel voltam spannolva. Fájt is. Sokan legyintenek hogy ugyan már csak pár lyuk. Hát kérem négy lyuk, amivel hasfalat és jártyát szúrnak át, levegővel szétfújják a szerveket aztán egyet ki is vesznek. Szóval fájt bár a hasnyálmirigy gyulladáshoz képest kutya füle volt az érzés.

Másnap bejött a DOKTOROM, kérdezte emlékszem - e mit mondott, mondtam neki mindenre, mehetek haza este. Mondta igen, nincs cső, sőt úgy kérte az altatást hogy nem 48 hanem 24 óra elteltével szoptathatok is már. Saját maga hozta be a zárót. Soron kívül.
Isti bejött, sokáig velem volt, aztán megkerestem BELEGYI URAT a borítékkal.
Amikor visszajött egyből mondta, "nem fogatta el".
Nagyon kedves volt Istivel is mindent elmondott.

Aztán már ihattam is, hú, isteni volt hat nap koplalás és öt nap nem ivás után az édes tea íze. Nagyon örültem neki.
Az első felkelés rossz volt.
Aztán mindig jobb lett. Beszélni alig tudtam fájt a légvétel is.Harminc körüli pici kövem volt.

Isti fél nyolckor jött értem, felöltöztetett majd tolókocsin eltolt a szülészetre hogy legejjük az altatós tejet.
A kocsiba ülestől féltem, de nem volt olyan rossz, Isti negyvennel hozott haza.
Rettegtem hogy elbőgöm magam, mert az nagyon fájt volna.
Kibírtam, pedig nagy Isten hozott felirat fogadott meg rózsacsokor és finom leves. Diétás persze. Háls voltam.
Léna nézett rám, nem tudott hová tenni, aztán egyszercsak megismert. Vigyorgott, csapkodott, incselkedett. Lili bújt ezerrel, simogatott.
Anyu és Isti annyira ügyesek voltak hogy Léna még hízott is. Kis dagi.:-)

2012.10.13.

Ma már többet ettem, két óránként, este már darabost. Nehezen mozgok, de elég volt egy fájdalom csillapító. Isti még 20 napig nyomja nekem a szurit trombózis ellen.
Nem fáj.
Szoptatás egy külön tortúra, de nagyon örülök hogy meg egyátalán.
Jövő héten kishugim lesz velem, meg apu élettársa.


Akinek hálás vagyok:
A FÉRJEMMEK NAGYON NAGYON
A LÁNYAIMNAK, FŐLEG A LILINEK NAGYON NAGYON
ANYUNAK NAGYON NAGYON
ZSUNAK HOGY SZOPTATTA ESTÉNKÉNT A LÉNÁT NAGYON NAGYON

DR. BELÁGYI TIBORNAK NAGYON NAGYON

DR. KÁRÁSZ TIBORNAK
ANITÁNAK A SZOMSZÉDBÓL
ANDI BARATNÉMNAK
ANDI BARATNÉM ALTATÓS BARATNŐJÉNEK
DR. SZABÓ ÁGNESNEK A HÁZIORVOSOMNAK
AZ ÜGYELETES ORVOSNAK AKI BEUTALT A SEBÉSZETRE
DR. ZSOLDOSNAK
PAPÁNAK A LELKI TAMOGATÁSÉRT
ANIKÓNAK ÉS ANYUKÁJÁNAK
HUGOMNAK
NYUNYINAK
APUNAK, segített hogy szidta velem a rendszert
A SZOABATÁRSAIMNAK
A VÉDŐNŐMNEK BÁNKI JUDITNAK
KARFIOLNAK
MINDENKINEK A SZORÍTOTT A BLOGON, TELEFONBAN ÉS SMS - ben


Amire büszeke vagyok:
Nem hagytam hogy elapadjom a tejem, ennyi koplalás, nemivás és fájdalom mellett sem!!

Aminek örülök az ürömben:
62,5 kiló vagyok.
Kb. 80 voltam szülés után.
BÁr a héten csak kb. 3 kg. ment le.

Plusz egy jó tanács a végére:
Mindenki nézesse meg ultrahangon az epe hólyagját.Ha van kő pedig irány a műtő mielőtt baj lesz.