2013. július 31., szerda

Blogszabadság


Nincs kedvem írni, olyan mintha szabin lennék. Furcsa érzés nem igazán tudom elmagyarázni.
Majd biztos belelelndülők újra.

Csodás esküvőn voltunk a hétvégén, Lili vitte a gyűrűket. Rendkívül fehyelmezetten teljesítette ezt a szép feladatot. A hihetetlen 39 fok ellenére. Isti volt a sofőr, ingben, öltönyben....háromszor öltözött át...mi csak egyszer a lányokkal.

A lagzi jó volt, egyig maradtunk, igaz Léna kétszer is aludt, de arra nagyon nyügi lett. Lili még maradt volna, nagyon jól érezte magát.








Isti véletlenül popsi kenőcs helyett fogkrémmel kente be a Lénus popóját....:-)

Mostanában nyügi vagyok, olyan semmilyen.Vigyáznom kell hogy ne szúrkálódjak. Isti is nyügi. Szerintem ő már fáradt, jó hogy mindjárt szabin lesz! :-) 

Hívtak a munkahelyemről hogy akkor számolhatnak- e velem. Jó érzés.

Csütörtökön mmr oltás...brrrr..beszereztem a nozódákat. (Bem téren van.)

Várom a nyaralást és közben utálom hogy holnap már augusztus lesz.

2013. július 24., szerda

Vagyunk

De régen írtam, pedig volna miről:-)

Például főztem baracklekvárt! Olyan finom lett hogy magában ettük. Aztán betöltöttem őket a mosogatógépben elmosott majd kiáztatott üvegekbe és másnapra uborka ízük lett!! Azt hittem szétrobbanok dühömben, de nem robbantam, hanem főztem új lekvárt. De azért ha rágondolok még mindig nagyon bosszant a dolog.

Voltunk a mamáéknál és megint tudatosult bennem hogy mennyire fontos az udvar, a tér a gyerekeknek! :-) Jól kipurcantak! Nagyon jó volt.

A hétvégén esküvőre megyünk meg lagziba. A Lili lesz a gyűrűhordó koszorúslány. Nagyon készül rá, alig várja és rettenetesen izgul. Gyakorol egyenesen menni. :-D

Strandoltunk is. A Léna annyira élvezte, folyamatosan kacagott. Lili idén először lemert csúszni az óriás csúzdán, be is pótolta az elmúlt éveket egyből, lecsúszott vagy százszor. 

Voltunk a vizes játszin is. Itt volt a barátnőm kislánya két delutánt nálunk, bebuszoztunk hogy ne unatkozzanak annyit a lakásban és vizeztünk. Szuper volt. Léna imádja, togyog az árkokban, forgatja a kereket, állítgatja a zsilipeket. 
Én vittem nekik fürdőruhát, azért mert amikor először voltunk Lili ruhája tök vizes lett, vannak vízköpők is, meghát vizes játszi na, és a nagylány már szégyellős levenni a ruhát, a hideg vizes testre tapadt ruha pedig szerintem még nyáron is veszélyes, nem akarom hogy betegek legyenek. Szóval ha illik, ha nem, én viszem a fürdőrucit mert nyakig eláznak a kölkök ha nagyon belemelegednek a játékba és nem akarom öt percenként átöltöztetni őket. 

Van egy - két kényes téma is amiről írni akarok, de most nem tudom össze szedni a gondolataimat.

2013. július 15., hétfő

Sorsszerű

Lénának a nevét a terhesség vége felé választottuk ki. 
Nagyon sokáig gondolkodtam (- tunk) a megfelelő néven.
Szóba került a Mia, a Liza, az Emma. Meg még egy csomó másik névre is gondoltunk de már nem is tudom hogy mik voltak azok. 
Aztán március végén autóval jöttünk haza a Kikából, amikor a rádióban felcsendült a német énekesnő Lena dala. 
Felkiálltottam:
- Legyen Léna! Anyakönyvezik azt?
Később hozzá gondoltam a Mírát is mivel Lilinek is van egy második neve (Maja), így most mindkét gyereknek ugyanannyi betűből áll a neve és ugyanaz a monogrammja.
Ma eszembe jutott hogy Léna története lassan két éve kezdődött, egészen pontosan 2011.07.21- én.
Mivel hogy aznap fogant,persze csak majdnembiztos hogy aznap, hisz 100%- ban ezt sosem fogjuk megtudni. Én mégis július 21- ét tartom Lénus létezésének első napjának.

Aztán eszembe jutott még valami ma, ami tavaly érdekes módon nem tűnt fel.

Léna hivatalalos névnapja július 21- én van!!!!!
Van ebben valami sorsszerű, igaz?

:-)

Gyerekek alaszanak. Elindítottam egy jó filmet, ezerszer láttam már de szeretem, háttérzajnak pont jó lesz vasaláshoz. Mert úgy könnyebb. Egészen hangulata van. 

2013. július 13., szombat

Az előbb döbbentem rá

Egy rohadt szúnyog köröz a lakásban. 
Én néman fekszem, többször elhúz a fülem mellett a kis helikopter.
Aztán egyszercsak nem hallom a zümmögést.
Felülök, nézem a falakat és keresem a szúnyogot. (Mert matricát akarok belőle csinálni.)
Nem látom, ezért hangosan beszélni kezdek hozzá:
- Szúnyogocska, kérlek engem csípj meg ha éhes vagy, ne a gyerekekekt! 

Remélem hallotta a kis dög mert utálom ha szúnyogcsípéssel az arcukon ( karjukon, lábukon..) kelnek a csajaim. 

Arra pedig most döbbentem rá hogy igazán mondhattam volna a szúnyognak hogy az Istit csípje meg! :-)

2013. július 11., csütörtök

Éjszakai csendélet?

lApró ujjacskák próbálják a szemhéjamat felnyitni.
Az első gondolatom: "körmöt kéne vágni a gyereknek", a második: "vajon hány óra? "
Fél három. Éjjel.
Próbálom visszaltatni. A kutya álmában ugat. Léna felül, rámnéz majd rámutat a kutyára és közli velem:
- Va- va.
Erre Lili jelenik meg az ajtóban, nem számítok rá, ijedtemben nagyot ugrok. (Legalább most már tudom hogy lehet fekve is ugrani.)
Léna megörül a nagytesónak. Álom kimegy a szeméből, enyemből is. Lili eleve nem volt álmos.
Visítunk. Léna hangosan, én némán. Isti holnap dolgozik, nem kelthetjük fel.
A fogam között sziszegem: nincs ramazuri, csönd, simizitek egymás kezecskéjét aztán csicsiss!
Csúnyán nézek, közben meg imádom őket, így éjjel háromkor is.

Lili névnap van. Ma már (tegnap) megköszöntöttük mert a napján Isti későn ér haza én meg buliba megyek, meg mert nem bírtam ki...:-)
Boldog Lili napot Nagylányom! :-)

03:12 Léna fekszik a földön, hason. Ha bealszik majd ágyba teszem.

Megvan a felkelés oka. Hátározottan szaga van és a pelus irányából jön.
Lili meg az ajándékba kapott könyvet OLVASTA!!! 

(A kép nappal készült. Léna ugrik. Lili biztat és dícsér.)

2013. július 10., szerda

2013. július 9., kedd

Hééé

Ismeritek azt az érzést amikor mindent elrendeztek magatok körül, aztán a legnagyobb nyugalomban, a kedvenc italotokkal, rágcsálni valótokkal lehuppantok a kanapéra egy nagyon kellemes atmoszférájú szobában, megnyomjárok a táviányítón a "kezdődik" gombot...Majd amikor elindul a film, már tudjátok az első képkockából hogy jó lesz ezért még kényelmesebbre vacokljátok magatokat a puha párnák közé és kikapcsoljátok az agyatokat és elrepültök egy másik világba, amikor pedig visszatértek onnan, olyan frisseség tör rátok mintha egyvégtében 12 órát aludtatok a lehető legédesebben!?
Na ez hiányzik most nekem. Kéne egy kis kikapcsolódás. Isti sokat volt külföldön mostanában én meg azt veszem észre hogy feszült vagyok, nyügös és rosszul alszom (mert pörgök).Elfáradtam.
Kéne egy kis lazulás. Egyfolytában csinálok valamit.Kezd hiányozni a munka, de csak egy kicsit és utalom az érzést, mert olyan mintha a Lénát bántanám vele, pedig tudom hogy nem.
Rég volt hogy töltődtem úgy igazán.
Épp azon gondolkoztam hogy egy kisgyerekes anya mikor van szabadságon? Vagy csak mikor telik le a munkaideje? Soha. Nincs is ezzel baj, mert ha kiteszem a lábam már jönnék is vissza öt perc után kicsi Csibéimhez.
Na de akkor is! Vasárnap, annak ellenére hogy nem itthon ettünk, hatszor raktam rendbe a konyhapultot! Igen, megszámoltam. Hatszor és csak délután.
Viszont nincs sem mosásom, sem vasalásom.Még a végén háziasszony szindrómám lesz, nagyon kell figyelnem! 

Meg igazából nincs is nekem semmi bajom az ég egy adta világon, csak most jól esett puffogni egy kicsit.(Azér jó volna megnézni egy filmet a fent említett módon, úgy hogy kalóriamentes gumicukrot zabálok közben.) 

2013. július 8., hétfő

Napfelkelte

Annyira szeretném látni a napfelketét. Olyan régen láttam mert mindig későn kelünk.
Azt hiszem fent kell maradnom hajnalig. :-)

Lusta vagyok írni mostanában. De pótolni fogom mert a fejem tele van gondolatokkal.


2013. július 2., kedd

Az ingatlanos, a puli és még izé is vagyok

A dédszülőknél jó volt, nagyon jól érezte magát mindenki. Élveztük az udvart, amikor nem volt jéghideg meg orkánszél. A papának meg a mamának meg nagyon jót tettek a dédunokák.
Bár elfáradtak az biztos.
Lénus beleszeretett az összes faliórába, papa gyűjti őket.Minden egészkor órától- óráig futottunk hallgatni a bimm- bamm- okat. Lénus bamm- bamm - nak mondja, nagyon édesen. Itthonról telefonon keresztül hallgatjuk a harangokat, de már ha csak meghallja a papa hangját mutat felfelé és mondogatja hogy bamm- bamm.
Lili katonai rangokkal ruházta fel a kutyákat és önmagát, ő maga közlegény lett. :-) Úgy játszottak.

Papának van egy pulija, minimum 5 éve már. Rendszeresen látjuk. Én nagyon kutyás vagyok, etettem, kedves voltam vele, de valahogy eddig Boncos mégcsak meg sem engedte simogatni magát. Pedig tavaly nyáron is ott voltunk egy hetet. Aztán mielőtt hazajöttünk megtört a jég. Odajött hozzám, leült és adott egy pacsit! Teljesen oda voltam meg vissza a boldogságtól.

Tudnék a mamáéknál szerzett élményekről hosszabban is írni, de most más is kívánkozik belőlem.

Tegnap itt volt egy fiatal ingatlanos lány. Kedvesen fogadtuk, szimpatikus volt.
Beszélgettünk a lakásról, az eladásról. (Egyébként egy ideig aggódtam de most már biztos vagyok benne hogy hamar el fogjuk tudni adni a lakást.Sok ingatlanos megkeresett bennünket a hírdetésünk alapján, nyílván ha úgy gondolnák nem eladható a lakás nem tennék, nem ölnének bele pénzt a hírdetésekbe, kiszállásokba. Illetve jelenleg ez az egy kicsi de mégis két hálószobás, klímás, egyedi fűtésű nem drága, jó állapotú tégla lakás van a környéken. Van egy fiatal lány, aki meg is venné, arra vár átveszi- e Győri székhelyre a munkahelye.)
Aztán szóba jöttek a gyerekek. Nem volt nehéz hisz Lénus körülöttünk tipegett fel- alá.
Szó szót követett, aztán egyszer csak azt mondta hogy az ő kisfia nagyon nyügös volt sokszor, de elment az öccse és most megerősödött, már nem nyügösködik.
Néztünk értetlenül. Aztán dőltek a lányból a szavak, mi pedig meghallgattuk. Februárban bölcsőhalálban meghalt a fél éves kisfia. Nagyon megérintett a története, nem akarom részletezni, nem akarom hogy bárki ráismerjen, nem vagyok felhatalmazva hogy leírjam a történetét. Mindenesetre nem térek magamhoz.
Ilyenkor érzem hogy nincsenek problémáim.

Van egy dolog (témaváltás) amin jár az agyam tegnap óta és "izének" és bizonytalamnak érzem magamat. Lilinek van az utcában egy kis barátnője. Nagyon aranyos kislány, nagyon kedvelem, jó lelkű szófogadó. Nagyon örülök hogy a Lilinek van barátja, mert az nagyon is fontos dolog, főleg egy ilyen kedves kislány. Tegnap felmerült, az anyukája mondta a Lilinek, hogy délelőtt had jöjjön át hozzánk, mert ő akkor dolgozik és a lány egyedül van. Aztán én is beszéltem az anyukával telefonon, nekem azt mondta menjen át hozzájuk délelőtt a Lili  mert egyedül van a kislány. Én ezt értem, de a délelőttök nekük nem jók, aki olvassa a blogomat az tudja miért. Nem szereteném lekötni magam, meg hát nagy felelősség is, meg annyira vártam hogy végre itthon legyen a Lici és végre legyen időnk egymásra.
Úgy pedig nem engedem sehová hogy nincs szülői felügyelet, mert még kicsinek tartom hozzá.
Azt sem szeretném ha egész nap az utcán lennének. 
Szóval naponta délután pár órát nem bánom én, sőt örülök neki ha barátnőznek, vagy ha jön hozzánk a kislány, vagy ha rollereznek. Lelkiismeret furdalásom is van, mert értem a nyári szünet problémáját és sajnálom hogy egyedül van a kislány. Most "izé" vagyok?