2013. december 31., kedd

2013. december 22., vasárnap

Van segítség

A karácsonyi nagytakarításkor rózsaszín napszemüveggel a fejünkön kell felmosni.

2013. december 17., kedd

Lili mondta, avagy a gyerekek csodálatos hite

A télapó létezik. Igaz az ajándékokat már a szülők veszik, mert sok a gyerek és a társasházakban nincs kandalló,de a leveleket ő olvassa.

2013. december 11., szerda

Számvetés (bocsánat ha unalmas!)

Szombaton moziba megyünk.A Jégvarázsra.
Hárman. Lili, Isti és én. Lénus anyuval lesz.
Lili rettentő boldog, mióta Lénus van, nem voltunk együtt csak vele.
Jó lesz.

Kopik a listám, még ezek vannak hátra ami a karácsonyt illeti:

- konyhaszekrény mosás
- kanapé tisztítás
- vásárlás
- lelkem ünneplőbe öltöztetése
-család lelkének ünneplőbe öltöztetése

Ami nem a karácsonyt nem illeti még hosszabb. De nem baj, úgy szép az élet ha zajlik.
:-)
-  végleges szerződés
- munkáltatói támogatás papír aláíratás aztán személyügyre vinni
- laptopom munkáltatóval ellenőriztetés minden program kipróbálása
- papírok leadás államkincstár 
- papírok leadás bank
- szülői a bölcsiben
- Lili szereplése a suli színdarabbab, főszerepről van ám szó!
- egy jó barátnői dumcsi péntek este
- munkahelyi orvosi vizsgálat
- autó elhozatala a szerelőtől 
-  Isti Pest PM nagyvizsga

(Mindez a jövő héten, illetve holnap.)

2013. december 8., vasárnap

2013. december 5., csütörtök

Homár,ne már!

A Lidlibe lehet venni homárt. Előfőzött és sós tengervízben fagyasztott példányok.
Gondoltam karácsony lesz,próbáljuk ki. Rákererestem a neten hogyan kell elkészíteni.
Két módja a legismertebb:
1. Élve forró lobogó citrommal, sóval, borssal izesített vízbe dobni. (Így van elfőzve valószínüleg a fagyasztott is.)
2.Élve felvágni utána grillezni és foghagymás vajjal meglocsolni.

Hát nálunk nem lesz homár, szegény kis állatok basszus! :-(

2013. december 3., kedd

Az ádventi naptár és a szeretet

Reggelente nem mindig (na jó majdnem mindig nem) kelek fel mikor Lili elmegy suliba, Isti meg dolgozni. Nyílván együtt mennek. 
December lévén ádventi naptár nyitogató idő van. Lili alig várta hogy neki állhasson kinyitni a kis ablakokat.
Mikor felkeltem ez fogadott a konyhaasztalon:

2013. november 30., szombat

Kutya beteg

Pedró napok óta furcsa volt, nem üdvözölt bennünket, nem ugrált, nem játszott, alig evett, olykor nyüszített ha rágott....gondoltam fáj a foga. 
Aztán bújkálni is kezdett.Beült a kiságy alá, a fürdőbe, a szobainasok alá.
Végül pénteken minden különösebb ok nélkül (oké véletlenül lesodortam az ágyról ahogy keltem fel, mert nem vettem észre hogy ott van, de ez sajnos már előfordult máskor is) előadta a mentőautó magánszámát, sőt hangosabbam szírénázott mint a legújabb roham mentő. 
Isti ma reggel elvitte állatorvoshoz. Kérem az ebnek mandulagyulladása van.
Kapott antibiotikumot, utcára nem vihetjük. 
Most már határozottan jobban van!  

Na, hol a kutya? :-)

2013. november 27., szerda

Karácsonyi teendők listája

- mikulás ajándékok beszerzése
- főnökömnek saját készítésű lekvárok, dió, szaloncukor
-Anitának tea ( csajoknak is)
-ajándék Isti, Lili, Léna, Pedró, kutyák
- ajándékcsomagolás
- sütés: beigli, mézes, sajtos, magvas, gyümölcskenyér, kókuszoscsiga
-takarítás fürdő, wc
- konyhaszekrény és ajtó mosás
- menü összeállítás
- vásárlás
- lelkem ünneplőbe öltöztetése
-család lelkének ünneplőbe öltöztetése

2013. november 25., hétfő

Kicsit sem meglepő

Nem is tudom miért lepődök meg azon hogy itt fáj meg ott fáj.
Nem vagyok már fiatal, középkorú kezdek lenni.
Végülis van egy majdnem 9 éves lányom.

2013. november 21., csütörtök

Lakáseladás, házvétel, hitel, szocpol és én mégcsak a hajamat sem tépem

Néha azért arra gondolok hogy mi a francnak vágtunk mi ebbe az egész lakáscserébe, olyan jó kis lakásunk van. Aztán rájövök hogy pont azért mert hogy olyan jó KIS lakásunk van és nem olyan jó NAGY lakásunk van.
Léna reggelente berongyol a gyerekszobába, ágaskodik, tekergeti a nyakát hogy fel lásson Lili magaságyára. Ha a Lili nem fekszik az ágyában (mivel hogy suliban van) azonnal rohan a ceruzás dobozhoz (ami persze tilos) kimarkol egy nagy adag ceruzát háta mögé dugja és siet vele a fotel mögé.
Ott aztán jó esetben egyesével csak megcsodálja az írószereket, rossz esetben meg is eszi őket.
Lili a világ legjobb nővére, de a ceruzáit, a füzeteit nem adja. Jogosan, ami az övé az az övé.
Egyre jobban kell a külön gyerekszoba, egyre jobban kellene az udvar, a tér.

Csütörtökön aláírtuk a lakásunk adás- vételi szerződését.Vagyis eladtuk a lakást. Ment egy ideig a huza- vona hogy ki mikor fizet mit meg hova. Mindjárt leírom hátha van vagy lesz valaki hasonló cipőben. Pénteken átmentünk a leendő házunkba ott is megbeszéltük az ütemezést.
Féltem belépni a házba a történtek után, de el kell mondanom hogy hihetetlen nyugalom vett ott körül, elmúltak az aggodalmaim. Beszéltünk a bácsiról is, sajnálom a fiait, sajnálom azt ami történt hogy gyászolniuk kell. Nagyon jó embereknek ismertük meg őket.

Szóval, a piszkos anyagiak. Egyébként csak elsőre tűnt bonyolultnak.
A lakásunk árának  első részletet amit a vevőnk kifizet nem látjuk, megy a Magyar Államkincstárnak, ugyanis még másfél évig jelzálog van a lakáson mert anno igénybe vettük a szocpolt két gyermekre. Ez 2.8 Millió forint. Zálogba kerül ez a pénz és utolsó részletként leendő otthonunk mostani tulajdonosainak utalja majd át a Kincstár. El tehát nem veszik a pénz, értem azt is miért van erre szükség...nyilván sok volt a visszaélés a szocpollal. 

A második részletből, amit januárban kapunk, visszafizetjük a még fent álló hitelünket a banknak, így tehermentes lesz a lakás. 

Az utolsó részletet vevőnk Fundamentából fizeti ki, az imént megnevezett cég 90 napra fizet (az adás- vételi beadásától), vagyis február végén+ az átutalási idő, március 15- ig ígértek. Kiköltöznünk április 30- ig kell. A törvény egyébként 60 napot engedélyez a teljes kifizetéstől.

December elején megkötjük a végleges szerződést a házra. 

Feladat lesz a sok papírozással, de megéri. Aztán a végén itt nagyon szeretnék kitakarítani úgy nagyon igaziból, na meg az új helyen is festetünk és takarítunk.

Nem bánom hogy ilyen sok időnek telik még el (az idő amúgy is rohan), nem lenne jó minden egyben:
munka és bölcsikezdés, költözés. Jó ez így, úgy ahogy van. :-)

u.i. Daléneklő versenynek csütörtökön lesz eredménye.
u.i.2. Javulok! Két hete nem néztem Szomszédokat!

Verseny

Na most kell Lilinek szorítani! Népdaléneklési versenyre ment. Önként.
Szerintem sokkal szebben szaval mint énekel, de menni akart és bejutott a döntőbe.
Nem bánom, mert bízom benne hogy az ilyen versenyek erősítik a lelkét illetve ha nem az elsők között végez akkor megéli a "vereséget" is, megtanulhatja azt is hogy a résztvétel is nagyon fontos.
Szüksége volna erre mert a maximulizmusából fakadóan még mindig sokat szorong.
Szóval nem is tudom miért izgulok jobban, hogy helyezést érjen el vagy hogy ne.
Nyílván nagyon boldog lenne ha bent lenne az első háromban, amitől én is boldog lennék.
De el kell fogadnia és meg kell tanulnia kezelni azt is hogy mindenben nem nyújthat száz százalékot, és azt is hogy az életben szabad hibázni is (bizonyos keretek között), na meg azt is hogy mindig nem sikerülhet minden és vannak egyszerűen rossz napok is.
Jelenleg 29 darab ötöse és 1 darab négyese van cooper futásból (eléggé megviselte, javítani akar).
Minden felmérő 98-100% közötti, gyönyörűen ír, minden szorgalmi feladatot megcsinál.
Pedig mi sem számon nem kérünk és el sem várunk. Ilyen, magát hajtha, és ez aggaszt engem, mert tudni kell lazítani is.

Lassan le kell szoknom ezekről a bejegyzésekről mert Lili tökéletesen olvas és érti is amit olvas.


2013. november 19., kedd

TélaPÓ

Azt hiszem végérvényesen elrontottam.

Léna azt hiszi a PÓ- ra (télapó) hogy csokiból készült édesség.
Tegnap egy mikulásos mesét néztünk, én boldogan sikogattam minden alkalommal amikor a Nagyszakállút mutatták. Léna csodálkozva nézett rám, meg a konyhaszekrényre (ott tartjuk az édességeket). 
Aztán ma a pékségben boldogan mutatott a csokimikulásra hogy: PÓÓÓ!

Tehát a jóságos gyermekszerető Öregúr a Léna olvasatában ehető.

Van mit helyretenni. :-)

2013. november 18., hétfő

2013. november 15., péntek

Ilyen - olyan láz

Ma megkapta Kisbucim hat éves koráig bezárólag az utolsó másfél éves oltását, kissé megcsúszva mivel ma 19 hónapos! :-)
Nagyon sírt, de inkább csak mert utálta az egész szituációt. Remélem nem lesz lázás.

Én viszont az vagyok, MOZI LÁZBAN égek. Utoljára 2012.04.05- én voltam moziban (07- re voltam kiírva) mert nagyon meg akartam nézni az Amerikai Pitét. Léna megengedte.

De most 3 film is lesz amit látni akarunk és fogunk is a Lilivel. 
A legjobb az egészben pedig az lesz hogy LILI+ ÉN programok lesznek, nagyon hiányzik a Nagylányom, alig van időn egymásra, ami főként mostmár azért van, mert nagyon nagy lány és szerintem idő előtt, de megkezdte a "szobámban vagyok, hagyjatok békén" korszakot. 
Na nem dacos, de jól elvan. Barkácsol, szöszmötöl, tanul...

A kiszemelt filmek pedig, amik nekünk kellenek a karácsonyi hangulathoz.

Ezt a fimet szeretném a legjobbam megnézni:

Csillaghercegnő


Mikulás mentő akció



Jégvarázs


2013. november 14., csütörtök

:-(

Azért az mégiscsak olyan szomorú hogy a Kis Gyufaárus lány meghal a mese végén.

Erről jutott eszembe:

2013. november 12., kedd

Lili kérdez

Apa neked melyik volt a kedvenc életszakaszod?
Gyerekkor, tinikor, felnőttkor vagy ÖREGKOR?????


:-) He- he!

(A válasz viszont megható volt:
- Azóta amióta ismerem anyukád!)

2013. november 6., szerda

Menők?

Sokszor elgondolkozom azon hogy vannak- e igazi barátaim.
Vannak. Nagyon kevesen, de vannak.

Aztán vannak a "menők", akikról azt hiszem hú de boldogok, nagyvilágiak, tudják mi az élet... és tartozni akarok hozzájuk.
De mindig rá kell jönnöm hogy legtöbbször tényleg nem minden arany ami fénylik.

Persze a legjobb barátom az Isti és azt hiszem ez nagyon jó dolog, mert emelett a többi dolog is működik. 
Arra is rá kellett jönnöm, sokszor "elmegyek" olyan emberek mellett, akik igaz barátaim lehetnének.
Ma egy nagyon kedves régi ismerős házaspár keresett telefonon.
Ők ki voltak hangosítva, így mindkettőjükkel tudtam beszélni.
Őszintén, igaziból érdekelte őket hogy hogy vagyok.
Nagyon jó érzés.
Oda kell figyelnem ezekre a dolgokra. Mert ezek számítanak.

Még egy apróság:-)

2013. november 5., kedd

Esik + egy kép

Esik az eső. De ha eláll csodálatos pocsolyában dagonyázós idő lesz. Van gumicsizmánk.


2013. november 3., vasárnap

Kutya baja- szigorúan 18 éven felülieknek!!!!!

Igazából írhatnám úgy is hogy a Pedró baja.
Történt ugyanis hogy anyunál töltöttünk másfél napot mikor Isti elutazott.
Pedrókánk meg halálosan szerelmes az anyu tacskó kutyájába, amit szünet nélkül ki is mutatott oly módon hogy utánfutóként párzó mozdulatokat végzett a tacsilány hátsó felén. Amikor azt írom szünet nélkül akkor nem ferdítem el a valóságot, annyi kivétellel hogy éjszaka pár órára különzártuk őket. Egyébként egyfolytában ment a kutyavonatozás. Persze mivel Pepikénk mégiscsak minike,még a tacskó kutyát sem érte fel céljának eléréséhez, ezért szegény, a lány kutyus combjának oldalán,annak is a szálkás szőrén húzkodta a kis "rúzsát"***(ami testalkatához nézve nem is olyan kicsi).
A lány kutyus kezdetben esendően és könyörögve nézett rám hogy vigyem már haza kéretlen udvarlóját, aztán fenyegetően nézett és mintha az állatvédőkről vakkantott volna valamit.Én meg jól meg is ijedtem és haza is autóztunk.

Hazatérésünk után egy nappal, furcsa vércseppekre lettem figyelmes a lakásban. Az hogy Pedró egyfolytában aludt az nem volt furcsa, gondoltam elfáradt a nagy munkában...
De aztán észrevettem hogy a vércseppek a kutyához vezetnek. Felemeltem gyengéden és sérüléseket kerestem rajta. Egyből meglett a vérzés helye. A kis "rúzsa" szegény állatnak sötét bordóvá valtozott és a duplájára nőtt...hát igen aki drótszőrű tacskó drótszőrén húzogatja a legérzékenyebb testrészét az esetlegesen ilyen kidörzsöléses sebesüléseket okoz.
Anyukám javasolta hogy húzzam fel neki kissé az említett helyen a bőrét és kenjem be körömvirággal. Mármint körömvirág krémmel.
Nos a kutya ezt nem engedte mert még a hasa érintésére is vonyított így inkább bekén hagytam.
Két nap alatt el is múlt a kutya baja.

***A kutya rúzsa, a kan kutyának az a farka amelyiket nem tudja csóválni.

Egyébként Pedró rendkívűl interaktív. Ha meghúzzuk a fülét akkor hangot ad.


                      Szereti

2013. november 2., szombat

Pozitív

Ma csodás napom van. Találtam a kanapén egy tiszta, folt mentes négyzetcentimétert.

2013. október 31., csütörtök

Szülészet Győr 2. - V. szülésélménye

A tegnapi posztot folytatva Sógornőm is elmeséli a történetüket. Íme.


Szülésem Története

     2013.februárjában,párom és családjaink legnagyobb örömére fogadtuk a hírt hogy első babánkat várjuk. Terhességem kilenc hónapja komplikáció és panaszmentesen, a legnagyobb boldogságban telt. Találtam egy nagyszerű orvost is (H.Z.) aki végig a legnagyobb odafigyeléssel vigyázott ránk.

     Október 8.-án délután 5 óra körül éreztem az első fájásokat, nem sokkal éjfél előtt már 10 perces gyakorisággal. Első terhességnél már ez is nagyon ijesztő és fájdalmas volt,ezért úgy döntöttünk bemegyünk a kórházba. Amikor odaértünk, egy nővér gúnyos mosolya fogadott minket, célozván arra hogy 10 perces fájásokkal még nem kellett volna bejönni. Miután megvizsgáltak azt mondták, maradjak reggelig és majd akkor meglátjuk hogyan tovább.

Lesétáltam a nőgyógyászatra vajúdni, egy kórterembe kísértek ahol két másik kismama is volt. Ott találtam hát magam az éjszaka közepén, görcsök közepette egy sötét és hideg kórteremben, páromat persze hazaküldték,nővért vagy orvost még a folyosón sem láttam. A mellékhelyiségben, a WC-ben és a mosdókagylóban szó szerint minden volt, csak WC-papír és szappan nem. Mivel aludni nem tudtunk, beszélgetve a két másik kismamával kiderült, hogy egyiküket a szülőszobáról fordították vissza, mert az ügyeletes orvos úgy látta hogy készen áll a szülésre, a szülésznő pedig nem. (az említett kismama csak 3 nappal később szülte meg a babáját) A másik kismama másfél napja vajúdott már a nőgyógyászaton.

A reggeli vizit idejére fájásaim 6-7 percesekre sűrűsödtek. Az akkor ügyeletes orvosok úgy döntöttek, mindhármunkat megvizsgálják, kiültettek hát minket a hideg és huzatos folyosóra, hogy várjunk ott türelmesen amíg a többi beteget is megnézik! Kb. 10 perc kínlódás után megláttam végre saját orvosomat, aki sietős léptekkel jött hozzám, kivett a sorból és azonnal megvizsgált a szülészeten. Azt mondta sajnos nem tágultam szinte semmit sem. Megkértem hogy ha lehet, hadd menjek haza vajúdni legalább pár órára hogy otthon, nyugodt környezetben a párommal lehessek és mivel nagyon közel lakunk, ha 3 percesekre sűrűsödnek a fájások, azonnal visszajövünk.Végül így is lett, annak ellenére hogy az osztályon mindenki akinek lehetősége volt rá elmondta hogy ez azért nem szokványos eljárás. Sűrű és roppant intenzív fájásaim ellenére örültem, mikor elhagyhattam végre a nőgyógyászatot és a kórházat. 

     9.-én este 6 órára fájásaim szinte elviselhetetlenek és 2-3 perces gyakoriságúak voltak. Félve ugyan az előző napok tapasztalatai miatt, de újra nekiindultunk a kórházba. Egy másik "kedves" nővér fogadott fogadott minket, aki rám nézve csak ennyit mondott: "Nem úgy néz ki mint aki annyira vajúdik". Akkor már 26 órája voltak fájásaim, nem ettem, nem aludtam semmit. Orvosomnak (H.Z.-nek) köszönhetően az akkor ügyeletes orvos már tudta hogy mi a helyzet velem, megvizsgált és értesítette őt, aki 15 percen ott is volt velünk. Magzatburkot kellett repeszteni, infúziót kaptam, H.Z. mindent részletesen és türelmesen elmagyarázott végül úgy döntött, hogy császárral kell világra segíteni kislányunkat Zsófiát, aki 20:25kor végre gyönyörű hangon felsírt a műtőben. 

Másnap reggel behozták Zsófit, én szinte azonnal próbáltam szoptatni és ellátni őt is és magamat is a császár után, különböző kommentek és nem túl kedves vélemények kíséretében a nővérektől, hogy mindezt hogyan is kellene tennem. 
Nyugdíjas korú szüleim szerettek volna mielőbb meglátogatni, és mivel vidékről jöttek, a tömegközlekedés miatt 10 perccel 2 óra előtt ott voltak. A nővér minősíthetetlen stílusban közölte velük hogy a látogatási idő 2kor kezdődik, így várakoztak az előtérben, de a nővér még fél 3-kor sem szólt nekik, hogy most már bemehetnek. Ugyanezen a napon sógornőm és családja is meglátogatott, akiket szintén minősíthetetlen stílusban tessékelt ki a kórteremből ahol egyedül voltam, ugyanaz a fekete, rövid hajú nővér. Hozzá sem kell tennem, hogy velem is milyen hangnemben beszélt mindezek miatt. Segítőkészség és együttérzés nulla.

Pénteken este szintén meglátogatott sógornőm, ugyanez a kedves nővér volt az ügyeletes, aki nem engedte be őket hozzám. Kimentem hát én az előtérbe a picivel együtt, amit megint csak nem sikerült szó nélkül hagynia, mert szerinte ez nagy felelőtlenség volt. Nem is értettem hogy miért szól bele. Egy másik éppen arra tévedt orvos pedig azt kritizálta hogy a sógornőmmel volt a még nem 2 éves Léna is, ami szerinte felháborító este 8-kor!!

Lényeg a lényeg, nagyon nem szeretném azt gondolni hogy az egész szándékos volt, de ugyanezen az éjjelen hajnali 2-kor lakótársat kaptam, egy kb 50 éves kisebbségből származó hölgy személyében, akit miután betoltak a kórterembe, az előzőleg említett nővér a szemembe nézve,hangosan és egy gúnyos mosoly kíséretében további kellemes pihenést  kívánt  nekem. 
Nem kell részleteznem hogyan éreztem magam az utolsó két napon a "betegtárs" jelleme és egész családja társaságában!!!!    
Szerencsére az orvosom (H.Z), szavak nélkül is megértve a helyzetet biztosított róla hogy vasárnap (egy nappal korábban mint lehetett volna) mielőbb hazamehetek. Ő reggel 7-kor elő is készítette a papírjaimat és megvizsgált hogy ez tényleg így is legyen.

Hab volt csak a tortán hogy végül délutánig vártunk a gyerekorvosra akinek jóváhagyása nélkül még saját felelősségre sem hagyhattuk el a kórházat, majd egy újabb órát arra, hogy a baba kiskönyvét kiállítsák.
Az már pedig csak igazi nyalánkságnak számít, hogy lázmérőt a második napon kaptam csak, minden nap kétszer ugyan számon kérték tőlem hogy mértem e lázat, de annak eredményét soha senki nem kérdezte, a lázlapomat mégis rendszeresen vezették valamilyen adatok alapján. Az hogy az étkezésre 15 percet kaptunk, akkor is ha a baba éppen evett vagy sírt. A fürdetéseket nem kívánom kommentálni, sem a tisztaságot a kórteremben vagy az ágynemű-csere hiányát. A napi vizit pedig kimerült abban kérdésben hogy volt e székletem.

     Így zajlott tehát életem legcsodálatosabb 3 napja a Baba-barát győri Petz Aladár Megyei Oktatókórházban, nem tudom hogy a Megyei vagy az Oktatókórház gondolata riaszt jobban. Baba-barátságát igazolja baba-csomag, amit akkor kaptunk meg amikor 4 nappal távozásunk után végre megkaptuk a zárójelentést és a Születési Anyakönyvi Kivonatot, viszont mindezek mellé egy kellemes Szájpenészt is kapott Zsófi, életének első 3 hetét tehát sikerült Candida-gomba társaságában megélnie, hála ennek a fantasztikus Baba-barát Oktatókórháznak!!!
    Egyetlen pozitívum tehát a gyönyörű kislányunkon kívül orvosom, Horváth Zoltán, aki ÖNZETLENÜL- és ez a mai világban igenis nagybetűs szónak minősül-törődött velünk és tett meg mindent amire lehetősége volt értünk. Köszönjük neki mégegyszer az egész családunk nevében!!
 

2013. október 30., szerda

Szülészet Győr - Most már le merem írni

Két gyereket szültem itt.
Amikor az ember gyenge és kismami és dúlnak a hormonjai és éppen anyuka lett akkor nagyon érzékeny.
El kell mondanom hogy a szülésznőkről  akikkel találkoztam és a fiatal orvosokról csupa jót tudok mondani, meg a csecsemős nővérek nagyrészéről is.
De az "anyukás" nővérek ÚRISTEN, szerintem élvezik ha beszólhatnak, ha megbánthatnak....
Most külső szemlélőként  láttam ezt...és tudom, igen, nehéz munka kevés pénzért, nehéz emberekkel foglalkozni, de akkor kérem....tessék elmenni máshová dolgozni, mert a kiszolgáltatott helyzetben lévő 
anyukákkal ember módjára kéne bánni, de legalábbis nem úgy mint egy felmosóronggyal.

A sógornőm egy nagyon határozott, karakán ugyanakkor kedves lány.
De most 27 órás kemény vajúdás után lett császár és utána anya...első gyereke született..(kicsi Zsófiánk)..
V. nem az a fajta aki elhagyja magát, hamar felkelt, ellátta magát, a gyerekt is.
Nagyon akart szoptatni, nagyon becsülöm érte! 
Második kórházi napján mesélte, hogy miután kiengedték az őrzőből (ahol nagyon rendesek voltak vele) és végre megkapta a gyermekét, próbálta mellre tenni, úgy ahogy tőlem látta. 
Ekkor lépett be egy nővér és kiosztotta nagyon nem oké stílusban hogy császáros így nem szoptathat...
Aha, mondta neki valaki hogy csinálja, hogy kell???Meg ha mondta volna is...
Nők beszélnek így nőkkel? Undorító!!!

Egyik nap a látogatási idő végen olyan stílusban raktak ki és cseszték le a sógornőmet hogy nem részletezem, mert azonnal felmegy a vérnyomásom.

V.annyit kért tőlünk hogy amennyit csak tudjuk látogassuk, mert nagyon nem szereti a kórházat. Igen senki sem szereti, de V. nagyon nem.
Egyik este az öcsém tejfakasztót tartott, Isti odament, mi meg anyuval bementünk a kórházba hét óra körül. Vittük a csajokat is, mert nem volt kire bízni őket, Lili amúgy is oda volt meg vissza a kisbabától.
Bemenni persz nem lehetett (V. egyeül volt a szobában) így az előtérbe jött ki hozzánk.
Lénus lépcsőzött. Senki nem volt rajtunk kívül ott, senkit nem zavartunk.
Aztán előkerült egy doki KSZ Úr és nem emberi hangon a Lénára mutogatva közölte hogy szerinte nem normális hogy "ez a nem két éves" gyerek ilyenkor itt van...
Szerintem meg az nem normális hogy százezret simán zsebre rak egy szülésért a doktor Úr (ezt most konkrétan tudom). De persze nem szóltam, mert V. még ott kellett hogy maradjon.
Arról nem is beszélek hogy csesznek ágyneműt cserélni, lázmérőt adni, hogy a főorvosi vizit előtt rendet rakatnak a kismamákkal, hogy eldugatják a cumit.
Tudom hogy le lehet őket kenyerezni (pénzzel, sütivel, kávéval)  de nem mindenkinek van erre módja és enélkül is normálisan kéne viselkedniük, mert ilyen alapon minden bölcsis néni / óvó néni is tarthatná reggelente a markát hogy normálisam bánjon a gyerekünkkel. Például. Mégsem teszik és mégis tisztességesen bánnak a gyerekekkel.


2013. október 29., kedd

Szellemekkel NEM suttogó

mMióta tudom hogy a házbam amit veszünk (egyre reálisabb a dolog ugyanis elkelt a lakásunk!!! :-), hú basszus rengeteg a papírmunka) meghalt valaki, egyre inkább érzem hogy egy tértisztítást szeretnék végeztetni. Nem a szellemektől félek, hanem mint már írtam a negatív, esetlegesen a házban maradt energiáktól. Hisz minden emberi érzelemnek, örömnek és bánatnak egyaránt nyoma és érzete van és marad is egy ideig. Szóval lehet hogy hókusz- pókusz de az én lelkemnek akkor is jót fog tenni.
Szoktunk mesélni ismerősöknek erről a dologról, Isti meg a legrendesebb férj a világon mert úgy tesz mintha velem hinne és mindenben maximálisan támogat.
Na de hol is akarok kikötni a mondandómmal....
Mostanában, nyílván az én tértisztítós mesélésem kapcsán egyre több szellemmel és túlvilággal kapcsolatos történetek találnak meg bennünket. Én már éjjel újra félek is ha Isti nincs itthon.
Pedig így nappal és józan ésszel tudom és hinni akarom hogy szellemek nincsenek. (Na jó, őrangyalok vannak.)
A múlt éjszaka megszólalt a Léna piacos sárga macis gagyi zenélős játéka, tök hallkan aztán egyre hangosodott ( vagy én lettem egyre éberebb). A furi az hogy kimostam a játekot és eddig nem működött.Nyílván akkorra száradt ki a mosás után, a gombja meg be volt ragadva és azért szólalt meg.Isti is felkelt rá és nézett érdekesen.

Na de most komolyan, ha van is szellem, akkor is pont azzal a gagyi, ronda, zenélős macival akarna játszani???? 

Mindenesetre mostanában nem akarok egyedül maradni éjszaka.

u.i. NINCSENEK SZELLEMEK! Itt a bizonyíték:
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/bebizonyitottak-nincsenek-szellemek-2003652

(Zárójeles kiegészítés a www.homeopatia.info- ról.

Ha jön a zsákos bácsi – gyerekkori félelmek

Amikor egy gyermek nem tud elaludni, mert fél, hogy éjjel szellemek másznak elő a szekrényből, akkor a megoldás nem az, hogy letorkolljuk, hogy szellemek pedig nincsenek, inkább vizsgáljuk meg, milyen a szoba éjszakai látványa az ágyból, az ő szemszögéből. Lehet, hogy a dolog megoldása, hogy az utcai lámpa furcsa árnyékokat vet a falra, és egy vastag függöny elkergeti a rémisztő lényeket.

Gyakori a félelem a sötétben is. Ha testvérek alszanak egy szobában, a dolog ragályos is lehet. Az egyik fél, így elkezdi a másik is. Ha egy életkorra jellemző félelem nem tűnik el, ahogy a gyermek nő, hanem állandóvá válik, akkor már fóbiáról beszélünk, ami kezelést igényel.

Az alábbi szerek jellemzőek egy-egy félelemre, de a kezelést bízzuk homeopátiás orvosra!
Félelem (mitől, hol, mikor)
Betörők az ágy alatt: Arsenicum album ( a gyermek általában pedáns és fázós)
Egyedüllét éjszaka: Stramonium (félelem a sötétségtől)
Meghal, ha egyedül van: Arsenicum album
Árnyékok: Calcium carbonicum
Emberek: Barium carbonicum
Magas helyen szédül: Argentum nitricum (a félelem gyomorproblémákat okoz)
Fekete kutya: Pulsatilla (anyás, vigasztalást kereső gyermek)
Kutyák, általában: Belladonna (hisztis, harapós gyerek)
Kísértetek: PhosphorusChina (vérszegénységre hajlamos)
Kígyók: Lachesis (nem bírja a nyaka körül a szoros érintést)
Villámlás: Phosphorus (nagyon érzékeny a légköri változásokra), Belladonna
Tű, éles tárgyak: Silicea (otthon uralkodó, társaságban szégyellős gyerek)
Szél: Chamomilla
Madarak: Natrum muriaticum (visszafojta az érzelmeit, gyakori a székrekedés)
A pontosan leírt fóbia homeopátis kezelése nagyon eredményes. Az esetfelvételkor azonban figyelembe kell venni a gyermek étkezési, alvási szokásait, általános érzelmi és fizikai állapotát, és családját is. A gyerekek apró indikátorként  gyakran szüleik problémáit jelenítik meg betegségek vagy fóbiák formájában. Így, ha már az anyuka is izzadó tenyérrel fog kezet vizsgálat előtt, érdemes az egész családot kezelni, alkatuknak megfelelően.)


2013. október 28., hétfő

Süti

Sütök valami sütit! Kiálltottam fel szombat délután.
Lili nézte a tévét, fel sem nézett úgy szólt hozzám:
- Anya minek sütsz sütit ha úgyis te eszed meg az egészet?

Isti azóta is röhög.

2013. október 24., csütörtök

Rövidke büszke poszt

Lili ma öt darab ötössel tért haza, ebből kettő csillagos! :-) 
Eddig egy darab négyese van tesiből (Cooper futás). 
Hihetetlen maximalista és hihetetlenül okos, valamint nagyon logikusan tud gondolkodni.

Léna új szavat tanult:
Lénuska mit iszik apa?
"Ört "(sört)!  - és nevet...majd hozzá teszi .."egyet"!

2013. október 12., szombat

Levél a sógornőtől

Ma megint volt pár pillanat amiért érdemes élni, meg meg szabad hatódni!

"Kis tündérfülű...
Benyomtam az utolsó szendvicset is, nagyon finom volt (az uborka is). 
Mégegyszer köszönöm Neked/ Nektek a lelki és egyéb támogatást az elmúlt napokban és úgy általában véve, az egész csodás 9 havi projekt alatt! 
Imádlak benneteket!

Sok puszi"

Azt szeretném elmondani hogy a babaóca a tündérfülű és nem én!

2013. október 9., szerda

Nagynéni lettem

Ma este fél kilenckor az Öcsém apuka lett! 
Megszületett az első unokatesó!

Zsófi 3570 g/51 cm.

A tesóm csak nézte és nézte kicsi Zsófit és az egy igazán csodás pillanat volt. 
Vera ANYA meg hős volt ma, nagyon - nagyon nagy hős! 

Nagyon jó érzés! Boldogok vagyunk!

2013. október 8., kedd

Csicsiss Bubu

Vettem az Ikeában még a nyáron egy plüsst a Lénusnak, hogy majd azt hozza neki a télapó.
Aztán voltunk a bölcsiben bevinni egy papírt és akkor szóba került hogy van- e bújós állatkája Kisbucimnak,mert az segíthet neki a beszoktatáskor. Jelentem van neki, én vagyok az, meg a Pedró.
Engem méretemnél fogva, meg csendben sem tudok nagyon lenni nem vihet magával a gyerek a bölcsibe. A Pedrót meg nem engedi a köjál. (Lénus egyébként bölcsis látogatásunkkor ott toporgott mellettem addig a pillanatig amíg meg nem hozták az uzsonnát, akkor  viszont leült a kis asztalhoz enni, ebben nagyon rám hasonlít, azért ebben a szituációban nekem nem volt pofám el enni a gyerekek elől a vajaskenyeret.)

Na de ezekután elhatároztam hogy valami "társat" kerítek a gyereknek.
Elő vettem az ikeás szarvast. Édesen ölelgettem hogy ő Bubu és milyen aranyos, és vele fog aludni a Lénus, mert ő majd jól vigyázz rá, mert ő CSICSISS BUBU.
Léna nézett rám olyan furcsán mint aki kételkedik abban hogy van- e eszem. (Jogos felvetés.)
Aztán levette Bubu zokniait és a saját lábaira húzta.
Meg is ijdetem hogy ez a gyerek majd zoknit visz magával a bölcsibe, vagy az apja cipőjét mert mindig abban sétál. Ettől függetlenül én is és Lili is már majdnem Isteni magaságokba helyeztük Bubu nagyszerűségét és minden alváshoz odatoltuk a kisebbiknek. Aztán ma végre megtört a jég, délután Kisbuci magához ölelte Csicsiss Bubut,majd megmarkolta a szarvát és úgy aludt.

Lilire meg igen büszke vagyok, de ezt legközelebb, mert jelenleg a ciklusomban a progeszteron az uralkodó hormon és ilyenkor igen jól alszom.

Ő Bubu, csak már nincs zoknija:

Gyes Betegség

Kezd rajtam eluralkodni a gyes betegség, a Szomszédok 146. fejezeténél tartok a youtubon.
A szereplőket kívűről fújom. Lenke nénitől meg tök kivagyok.:-)

2013. október 7., hétfő

Kész

Az abszulut fáradtság egyik jele az, ha a kutyának adsz jóéjt puszit, a gyereked fülét meg megvakargatod. 

2013. október 3., csütörtök

Vagyok

íNagyon köszönöm a biztató megjegyzéseket nagyon jól estek!
Több okból is nem írtam, egyrészt a fáradtság miatt,másrészt a rossz kedvem miatt, harmadrész marhára szemtelennek éreztem magam hogy nekem "csak" ez a bajom miközben mások olyan problémákkal szembesülnek mint hogy a kislányukat megoperálják, a kislányuk korábban születik vagy nem sikerül a baba,sőt eltemetik a testvérüket és sajnos még sorolhatnám.
Az én problémám ehhez képest kutyanudli, semmi és engem most mégis kicsit takaréklángra tett.

Kezdődött ott hogy szeptember elején, pontosabban harmadikán, azon a délutánon, miután délelőtt megírtam az "Eddig úgy tűnik minden oké" című bejegyzésemet.
Egyszerűen csak elmentünk sétálni, úgy ahogy eddig is jó messzire. Aztán hazafelé éreztem hogy rosszul vagyok és mindjárt el fogok ájulni. Tipikusan a kimegy a talaj a lábam alól erzés volt.
Egyből bepánikoltam persze hogy mi lesz a gyerekkel ha én eszméletemet vesztem...bele ne lökjem a betonozott árokba, el ne vigyék, meg ne ijedjen.......ezekre a gondolatokra persze még rosszabbul lettem. Elmentem egy kisboltig, szóltam hogy mindjárt végem, kérem vigyázzanak a gyerekre.Nagyon rendesek voltak. Aztán hívtam az Istit, ő meg húsz perc alatt jött is és összeszedett.
Szédültem, vérnyomásom a 160- at nyaldosta.Nekem,aki 90/70- el élek.
Másnap is szarul voltam, meg harmadnap is. A házi orvos nagyon rendes volt mert házhoz jött.
Azt mondta rettenetesen sápadt vagyok, nyálkahartyáim is. Szerinte vérszegénység, de vegyünk vért.
Tényleg van egy kis vérszegénységem az eredmények alapján, de éppen hogy.
Nagyon "erős" a vérem, sokat adtam vért, valószínű már ezt a változást is megéreztem.
Másrészt kiürültek a vitaminraktáraim is, figyelmeztett ezzel- azzal a szervezetem de nem vettem komolyan. Gondolok például az éjszakai lábikra görcsre és a szívdobogásra ami ugye magnézium hiányra utal. Észre vehettem volna ezt a vas dolgot is a hulló hajam es töredező körmöm, a nagy fokú fáradtság kapcsán, a feszültség és a nehezen elalvás pedig b vitamin hiányra utalt. Ennek oka egyrészt hogy a nyáron totál elhanyagoltuk az egészséges életmódott, másrészt Lénus még aktívan szopik.
Nos már egy hónapja szedek erős vitaminokat és erős vastablettát amit az orvos írt és már nem szédülök, nincs lábikra görcsöm valamint ha letesz a párnára a fejem szinte azonnal elalszom. 
Szuperjó ( de tényleg) házi orvosunk azt is mondta hogy van egy kis gyes betegségem is. Én meg utána néztem és van ilyen, igaziból úgy hívják gyes neurózis és nekem tényleg van:
http://tablet.femina.hu/gyerek/egy_szegyenletesnek_tartott_kismamabetegseg
Valahol logikus én mindig is egy nagyon emberek között létező valaki voltam. Most pedig attól is megijedek ha valaki nyitni próbál felém és bent szorongok a csigaházamban.
De ez is megoldódik mert hívtak dolgozni. Januárban kezdek, egy hónapig távmunkában míg Lénus beszokik a bölcsibe, aztán februártól élesben megy már a dolog. Őszintén megvalva várom.
Tudom Léna is szeretni fog a bölcsiben és ami nagyon megkönnyíti a dolgom az az,hogy olyan emberekhez kerül akikben maximálisan megbízom. 
Teljesen máshogy tekintek most a "maradék" három hónapra.
Vissza kell majd szoknom a pörgésbe, a mindennapokba, de menni fog akkor is ha az eleje nehéz lesz.

Istivel volt nagy vitánk konkrétan a semmin, vagyis azon hogy mindenki fáradt és feszült és kialvatlan, a maximalista Lilink is.De még ez is jó volt mert bőgtem egy csomót, ami rendkívül jó stressz oldónak bizonyult és igazan jó volt beszélgetni és csak úgy összebújni.
Szóval most már minden sokkal de sokkal jobb, sőt jó, de ezt mégegyszer nem vagyok hajlandó elkiabálni.

Mégvalami, a ház amit veszünk. Na ott van egy kis gubanc. Sajnos egyik tulaj meghalt.Hétfőn temették.Most várjuk a hagyatékit, mert míg nincs tisztázva az örökösi viszony addig nem tudunk szerződni (eddig előszerződésünk van illetve foglalóztunk). Most nagyon örülök hogy nem adtuk el a lakást, mehetnénk albérletbe ki tudja meddig.Ami pozitív benne hogy a tolódás miatt én már dolgozni fogok, így jogosult leszek a munkahelyi lakásvásárlási támogatásra, gyed alatt nem adták volna oda pedig nem kis pénz.
De kell is most az idő, fel kell dolgoznom hogy valaki meghalt ott a házban, ráadásul önszántából.
Nagyon sajnáljuk a bácsit, őszintén. De nekem ezt akkoris fel kell dolgoznom.

Mostmár leszek rendszeresen, köszönöm a türelmet.

    Léna és a "babája"

2013. szeptember 3., kedd

Eddig úgy tűnik oké

Vagyis átálltunk, lekopogom jó gyorsan.
Biztos lesznek kisebb kitérőink de az irány megvan.
Őszi napirendünket nagyjából zökkenőmentesen sikerült kialakítani (lekopogom ismét és nagyon ügyelek rá és jaj el sem kiabálom, csak mesélem :-)).

Mert ugye iskola, engem az nem is viselt meg annyira mit vártam, Lili meg egyenesen lelkes és boldog.
Tegnap délután is csak azért pityeredett el, mert apát megbíztuk hogy vegyen egy lecke füzetet a Müllerben, mivel hogy én azt a szuper lovasat eltettem "jó helyre", vagyis nincs meg ma meg már kellett. Na persze Licka nem ezért pityeredett el, hanem azon hogy apukája egy Verdás leckefüzettel jött haza.....megkeresem a csajos - lovast.

Lili háromnegyed hétkor kel, pikk- pakk elkészül és negyed nyolckor már indulnak is. 
Ahogy kiteszik a lábukat Lénus nyitja is a szemét. Mindenkit keres, de se Lili, se apa. :-( Majd megszokja.
Fél tizenkettőkor ebédelünk, aztán akszik, úgy kettő- fél háromig. Fél kilencre pedig kidől és simán elalszik. Azt hiszem most már tényleg csk egyszer alszik naponta.  Lili fél tízkor fekszik.
Tartanunk kell ezt a rendet, mert háromkor indulnunk kell a suliba a Liliért. Ugye négyig van most iskolába minding. Nem bánom, jobb ha megszokja, hisz ha majd újra dolgozom akkor így is úgy is négyig, sőt olykor fél ötig lesz majd a suliban. Annak meg egyenesen örülök hogy felsőben is lesz napközi. Mert bár igenis megbízom a gyerekemben és tudom azt is hogy ügyes, akkor sem akarnám hogy 11 évesen egyedül buszozzon haza, aztán sokáig egyedül várná hogy hazaérjünk. Mert órák után egyre semmiképpen sem fogunk tudni érte menni. Nem a gyerekben nem bízom mondom mégegyszer, hanem hát szép is, csinos is és annyi mindent hallanni.....én félős vagyok, féltem nagyon.
Jó helyen lesz a suliban, rengeteg szakkört és sportot is szerveznek nekik.
De most nagyon hiányzik, meg kell szoknom hogy nincs itthon.

El felejtettem mit akartam még, kicsit el vagyok szontyolodva. 

2013. augusztus 29., csütörtök

Lassan jutunk messzire - Ami igazán jó volt

iAmi igazán jó volt hogy együtt voltunk, hogy feltöltődtünk. Átálltunk a majdnem "nomális" életritmusra, fél kilenc felé kelnek a csajok. Én kicsit előbb. Ugyebár a hotel reggeliről nem akartunk lecsúszni! :-)

Igazán olyan boldognak láthattuk a gyerekeket ami sok időre erőt ad a mindennapokhhoz.
Van a hotelnak két cicája, a Lénus extázisba esett tőlük.
Nekem az volt király hogy nem volt főzés és háztartás, az Istinek volt a grill teraszon pihenés, a kötélpálya.
Lilinek minden jó volt. Pörgött. Legyőzte a magastól való félelmét és naponta többször végig ment a drótkötélpályán.
Lénus imádta a wellnest, boldogan totyogott a babamedencében, órákat üldögéltem ott vele.
Rakosgattuk a vödröket, spricceltünk és nevettünk.
Sokat voltunk levegőn, jó levegőn, éreztük a természet illatát.
A szálloda minden kényelmet megadott.
Aludtunk sokat, összebújva, mindenki mindenkivel.

Isti 10 perces ölharcot vívott egy lódarázzsal, mi addig a fűrdőszobában rettegtünk, Isti győzött.

Született pár előkapható vicces történet is, persze rólam, de nevetek velük mikor elmesélik valakinek.
Én ugyebár nemigen mozgok a muszájon felül. De most úsztam, három hosszot.Isti szerint olyan gyorsan azt hitte cápa van mögöttem.
Aztán azt látva hogy a Lili hogy szökell a faágak között beneveztem én is egy mászásra amagasban.
Mondtam is hogy nyugi, 1,5 perc alatt végigfutok én ezen a kötélpályán.
Beöltöztem, felmásztam, majd az első akadály előtt, ahol át kell kötélen lendülni a másik fához leblokkoltam. Gondolkodtam egy ideig hogy meghaljak vagy beégjek, inkább beégtem és lemásztam, hát tényleg másfél perc volt....:-)

Elmentem a gyakorló pályára,ami ugye alacsonyan van és ott kísérleteztem a kötélen, egyszer lógva maradtam, a teljes súlyom húzott lefelé, marha nehéz vagyok....
Másnap mindenem fájt és zsibbadt, még a nyelvem is,biztos szétcsúsztak a csigolyáim főleg a nyakamnál mert az most is fáj.:-)

Jaj fáradt vagyok írni, nem állnak össze a gondolatok, meséljenek inkább a képek.
De, a csalódások ellenére nagyon jó nyaralás volt! :-D


















2013. augusztus 28., szerda

Mindjárt...Lassan jutunk messzire 3.

Le szeretném írni a nyarlást, azt ami jó volt, de nincs erőm, ma rengeteget rakodtam, fájnak a kezeim, a Léna későn aludt el, de mégis írok egy kicsit. 
A kedvem rossz, drága Ancsikám aki mintha a kishúgom lenne és akinek apukája kollégám volt és barátom, elvesztette a 26 éves testvérét, a kollégám a fiát.Baleset. Tegnap óta tudom és nem térek magamhoz, minden gondolatomban és érzésemben benne van a dolog, ezért is lesz tárgyilagos ez a poszt, pedig boldog és vicces akart lenni.
Egy valamire megint rádöbbentem és sajnos így: írtam egy sms- t Ancsikámnak hogy bármi kell itt vagyok, felhívni nem merem, ez volt a válasz: " Aranyos vagy Virág, de senki nem tud segíteni!"

Ugye mekkora pofon ez az élettől?

Hogy mire jöttem rá? 
NINCSENEK PROBLÉMÁIM!!! 

Oké, akkor a nyaralás, nem, inkább külön poszt lesz.

Áááááááá- update




A fenti képek már két órás munka után készültek, iskolára készítettük fel a gyerekszobát.
Több zacskó szemét került a kukába és minden bútor máshol van.

Az eredmény:





Este ha lesz erőm leírom a nyaralás folytatasát is. :-)

2013. augusztus 25., vasárnap

"Lassan jutunk előre" 2. A csalódások

Amennyire szuper volt a hotel, annyi csalódás ért a kapuin kívül.

A betervezett látnivalók és helyi programok közül egyik sem jött össze.
Gyorsan leírom ezeket, túl akarok lenni rajta, mert aztán csak a szépre szeretnék emlékezni.

1. Kaptárkövek

Ősi temetkezési helyek, kelta sírok vagy a honfoglalók áldozati oltárai? Nézd meg te is a kaptárköveket!

"Ugrom" az ilyen látnivalókra. A hotel úgy hírdette hogy 20 méterre található egy a szálloda bejáratától.

Neki is induktunk, de kaptárkő még 2000 méterre sem volt, így szomorúan fordultunk vissza.
A hotel honlapjáról azóta lekerült a téves infó, igen szóltunk.
Aztán ma kiderült hogy van kaptárkő, Síkfőkúton.

2. Barlanglakások

"A XIX. század elejétől alakulhattak ki Noszvajon a barlang- és pincelakások. A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget és a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket. Ma a barlanglakások, kevés kivétellel, már lakatlanok, a falu délkeleti részén, a „Pocem”-ben lévők jó részében pedig alkotótelep működik. "

"Gépkocsival behajtani tilos! Barlanglakások 200 méter."
Állt egy kézzel írt táblán, egy igencsak kietlen, lelketlen vidéken. Én neki akartam ennek ellenére vágni, de voltak ott kóbor kutyák, na nem magamat féltettem, a gyerekeket. 
Azért egy fűvel benőtt lakást gyorsan megnéztünk.


Lehet nem akartam látni eléggé?

3. Szilvanap és hagyományos népi sütemények sütése a gazdaházban

Ezt nagyon vártam, de nagyon nagyon.
Láttam magam ahogy a helyi idős nénit nézem csillogó szemmel ahogy beavat az igaz cukor és tartósítószer nélküli lekvárfőzés titkába, népzene mellett megoszt velem pár receptet vagy trükköt nagyanyáink szakácskönyvéből.

Helyett szilvanap sem volt, áttették másnapra, vagyis lerövidítették egynaposra.
Süti az volt, kedves helyi néni is aki sütötte, meglehet venni, készen, mint a péknél.
Finom volt, de semmi extra. Se zene, se apró olcsó kis titkok.
Igaz a Lili azt mondta ilyen finomat még életében nem evett! :-) Ez a lényeg igaz?

A gazdaház szép, régi parasztotthon, középen a konyha jobbról balról meg a szobák, hatalmas kemencével. Imádom az ilyet, megrohan a múlt. Múzeumként is működik a ház, éppen ezért azt a nagy hűtőszekrényt nem oda kellett volna betenni...a korhű bútorok mellé.





4. Thummerer pince 

 " A PINCE

  A borászatunk központja Egertől 12 km-re, Noszvajon található. A 2000 m2-es, egykori uradalmi pincét több, mint 100 évvel ezelőtt kézzel vájták a vulkanikus tufa kőzetbe, melyet 2004-ben egy új 2200 m2  -es tufakőbe vájt pincerendszerrel bővíttettünk ki. A kiegyenlített klímájú pince ideális körülményeket biztosít a borok érleléséhez."

Szombaton 11- kor lehetett volna megtekinteni és csakis ekkor! Neki is indultunk, de nem találtuk a bejáratot, sehol egy tábla, egy jel, mi is bénák vagyunk...aztán meglett. Késtünk hat percet. Már elment a csoport. Kerestük az embereket hogy csatlakozzunk, de mindehol tilos feliratokba futottunk.Vártunk a bejáratnál 40 percet egy nagyon szimpatikus lengyel pár társaságában. Ők is késtek.

Aztán megjött a csoport, kértük had nézzük meg a pincét, csak egy kicsit. Kérte a lengyel pár is. A válasz nem volt. Nagyon határozott. Udvariatlan és elutasító. Egy kukkantást sem lehetett.

A lengyeleket jobban sajnáltam, ők messzebről jöttek.

5. De la Motte kastély

Mivel a többi napokon rendezvény miatt délben bezárták, amúgy is csak négyig van nyitva, ma hazafelé akartuk megnézni. Az információnk szerint mivel kicsi a kastély nem kell vezetésen részt venni, öt terem látogatható. A vezetés 3/4 órás, na az a Lénával nem megy, de még a Lilivel se, de látni azért akartam, mert imádom és külömben is micsoda kontraszt ez a gazdaházhoz képest.

A biztonsági őr fogadott, vagyis ült a kastély előtt. Fényképezni 1000 forintért lehetett volna.

Mondtunk bemennénk. Á azt nem lehet majd 35 perc múlva ha kijön a csoport.

De nem akarunk vezetést, mondtunk. Nem baj, akkor is várni kell, hátha nem szeretik ha bemegyünk, meg majd csak vezetéssel egybekötve mehetünk, ha nem jön több ember akkor anélkül is.

Számoltam 35 perc várakozás+ 5 perc jegyváltás+ 45 perc veztés. Két gyerekkel.....Lénus már kezdett elálmosodni is.....

Kértem akkor had menjünk a csoport után, az jó lenne.Nem lehetett. Ráadásul a biztonsági őr jókat kucogott egy idős páron aki szintén nem várta ki hogy megnézhesse az épületet."Ha- ha nem jött meg a nyugdíj?"Hozzáteszem, se egy pad, se semmi ahol várhatunk volna. A barokk kastélykert is tabu volt.Úgy rohantam ki a kastély udvarából mint akit fojtogatnak. 7 órát utaztunk ide! Összesen.

Azt éreztem csessze meg ez a rugalmatlan falu a kastélyát, a gazdaházát, a pincelakásait, a köveit! Most már lenyugodtan és belátom önmagam gyarlóságait is, na de akkoris, mégiscsak én voltam a kíváncsi turista. Túlreagálom?

Holnap jövök azzal a mi jó volt, szerencsére abból volt a több! :-)

Lili annyira szomorú hogy véget ért a nyaralás hogy a képekre sem tud ránézni. Sírt a drágám hogy vége. Mondtam neki oké, de aztán örüljön inkább annak hogy átélhette. :-)

2013. augusztus 24., szombat

"Lassan jutunk előre." - Első rész UPDATE KÉPEK

Lassan jutunk előre. 
Ez a noszvaji emberek jelmondata. Most tanultam, merthogy itt vagyunk Noszvajon, az ország legtisztább levegőjű településén,már ötödik napja. De holnap már megyünk haza. A navi szerint 2,5 óra az út, gyerekekkel a valóságban meg 4 óra.

Én persze előre elterveztem mindent még otthon, minden napra kitaláltam valamiféle programot, egy dolog valósult meg belőle, a délutáni alvás. Merthogy KisBucival minden nap édesen aludtunk három órát délutánonként.Simára aludtam a fejem. Mondtam is Istinek, hogy nézze már meg milyen sima vagyok.
Ő nézett és azt mondta hogy inkább kerek a fejem. Meg is sértődtem hogy árnyaltan, íly módon lekövérezett, de aztán kiderült hogy ő a sima szót keveri a lapossal. Kiröhögtem, aztán megmagyaráztam hogy sima vagyis ránctalan vagyok mint akit kivasaltak. Ebből is látszik hogy ő nem szokott vasalni. Na de komolyan simát keverni a lapossal?? Be vagyunk lassulva rendesen. :-)

Na de kezdjük az elején.

Én még anno nagyon jó pénzért 50% - os akcióban plusz gyerekeknek ingyenesen lecsaptam a csakegynap.hu- n erre a nyaralásra.
A Hotel Oxigén erdei hotelben vagyunk és mit mondjak leesett az állunk amikor beléptünk a hotelba, aztán amikor megláttuk a szobánkat csak azért nem ájultunk el mert az én kezemben volt a Léna,a Lili nem ájulós, az Istinek meg mégiscsak égő lett volna.
Én ilyen csodás hotelszobában még nem voltam, pedig a munkám révén nagyon sok szállodában megfordultam, de ez a szoba mindent vitt. A fürdőszobáról most nem is szólnék mert akkor sírva fakadok hogy nem fér be az Isti bőröndjébe se (pedig az nagyobb) és nem tudjuk hazavinni.
Bár legszivesebben a matracot vinném, csak túl feltünő lenne kiszambázni vele a recepción.
A szobában az ablak előtt van egy fürdőkád, lehet belőle nézni az erdőt, meg a tévét. Elsőre kicsit bizarr talán, de nagyon kényelmes dolog. A gyerekek imádták. 
A hotel megagyerekbarát. Az étteremben van bébiétel is kitéve (ingyen), van gyerekmenü külön. Rengeteg etetőszékkel, pelenkázóval (szobánkba is kaptunk) rendelkeznek. Külön épületben van a játszóház, ahol minden nap délelőtt és délután is vannak szervezett gyermekprogramok, kivéve a játékos úszásoktatást, az a gyerekwellnesnél van. Mert igen az is van, gyerekszauna, gyerekjóga, baba- mama szoba, gyerekmendence, babamedence. Rengeteg játék.
A hotel erdejében van kis tó, játszótér jó nagy, relaxációs kert, labirintus, mini kresz pálya, egy mini favár ÉS! erdei kötélpálya. Ahol a Lilit megtanította a szakképzett oktató a magasban biztonságosan közlekedni. Licka jelenleg a drótkóteleken él és gyorsabban közlekedik a magasban mint egy mókus. Én is megpróbáltam, háromszor, nem ment...ez van, talán holnap.
Isti is ügyes volt persze és végig ment többször is pályákon.
Mindezekért pedig nem kell plusszban fizetni, semmennyit.
A felnőtt wellnes is jó, szuper hangulatos este a medence (tízig nyitva van), lehet meditálni, japán teaceremónián részt venni. 
Minden nap a szabad ég alatt ettünk, reggelit, ebédet, vacsorát. Egyébként ettünk már jobbat is, de legalább nem nekem kellett mosogatni, meg főzni sem, úgyhogy most befogom a szám, meg azért voltak nagyon finom falatok, úgyhogy keddtől fogyózhatom megint. De az a somlói, az minden csípőre felszedett zsírt megért.
Lilinek meg minden a legfinomabb volt a világon.

Azt viszont leszögezném, hiába van az ember ilyen szép helyen akkor is csak anya marad, meg apa.
Értem ezalatt hogy attól még nem tudja komótosan elfogyasztani a vacsoráját, nyugodtam meginni az italát, nem úszkálhat kényelmesen órákig, vagy meditálnat nyugodtan és a romantikáról már nem is beszélek, mert a gyerekekre attól még vigyázni kell, ráadásul extrán.
Nekem ez tiszta volt, Istinek nem annyira, össze is kaptunk. Aztán megértettem őt, én hozzá vagyok ehhez szokva, neki viszont a "nincs öt percem" érzés nagyon koncentrált volt. 
Be kell valljam, én is kicsit ideges lettem amikor már egy órája áztattam a nem kicsi hátsóm a harminc centis baba medencében és ezredszerre magyaráztam el a Lénusnak hogy a 34 fokos, fertőtlenített vízből akkor sem iszunk a játékmerőkanállal ha előtte jól megfújjuk a vizet hátha forró és meg ne égesse a szánk. Mindezt úgy hogy közben vágyakozva pislogtam a jakuzzi felé. 
De persze aztán nagyon gyorsan összecsiszolódtunk és élveztünk mindent. Ha belegondolok ahogy Lénus kacag és boldog hogy van neki való pancsoló, már mardos is a lelkiismert hogy egy pillanatig a felnőttekhez vágytam a jakuzziba. 

Képek lesznek, meg folytatás is. :-)

A szobánk


A kád


Apa szerelmeivel


Lili a magasban

2013. augusztus 23., péntek

Csak egy mondat

Ma megint meg kellett állapítanom hogy a félhomály határozottan jól áll nekem.