Egyszer ugye ezt mondta a mamám a papámnak:
Aptya ha valamelyikünk előbb meghal, én felköltözöm Győrbe!
Hát mama elköltözött.
Nem Győrbe, sokkal messzebb. Váratlanul ért. Mint egy földbe döngöglő nagy pofon.
Tudtam hogy lesznek napok az életemben amikor nem lesz, de nem tudtam hogy ennyire fájni fog.
Bár el tudom fogadni (hazugság), hálás vagyok hogy ilyen sokáig volt mamám, gyerekeimnek dednagymamája, tudom hogy nem szenvedett, de akkor is mérhetetlenül szomorú vagyok.
Ésszel fel sem fogom, hullámokban tör rám.....meg aztán, nagyon aggódom a papámért...58 évet voltak házasok...papa keservesen zokog, ha nem látjuk.
Mikor meghalt, szóltak a kórházból...papa elköszönt a mamától...ezt mondta:
- olyan gyönyörű volt mint amikor zuhanyzás utám frissen volt....mintha aznap született volna!
Anyu azt mondta csak ezt akarta látni, mert borzasztó volt...nem részletzem.
Ez a szerelem.
2016. 03.31. 18:50- kor lett egy harcias ŐRANGYALUNK (3 nappal az agyvérzés és 3 napos gépek által életben tartás után).
Nem érhet már baj.
Nagyon fog hiányozni, össze vagyok törve.
