Az irodalmi kávéházban (Kozi) büszkélkedtünk

A mai napon este hatkor a hugomnak kiállítása nyílt, pár munkájából. Nagyon tehetséges. Fest, rajzol. De készít ékszert és ruhát is. Simán és vígan megélne a keze ügyességéből.
A gyerekszobába a rajzokat nálunk ő készítette pillanatok alatt. Hihetetlen na. Talán most sok pozitív visszajelzést kap. Nagyon remélem mert kellene neki az önbizalomból sok!
Nagyon jó kis megnyitó volt, Isti igen jól érezte magát. Én voltam a gonosz aki a hazaindulást sürgette....de hát gyerekre figyelve, szárazon, kiközösítve a teraszról mert ott cigifüst van, egymagamban nem akkora buli a buli. Így utólag sajnálom, tényleg fel volt dobva a Kedvesem.

Az első képen a tesóm látható, ő a picike :-) Ungvári István remek színésszel ( remélem nem sértődik meg hogy ide tettem a fényképét, ha igen leveszem). A második képen pedig az egyik kedvencem a munkái közül.
Aki teheti nézze meg a kiállítást, érdemes!
Lili egyébként ma osztálykiránduláson volt, nagyon fel van dobva, de erről majd holnap, úgy érzem a tesómnak "jár" egy külön bejegyzés. :-) Büszkék vagyunk rá.

Azért mert nekünk így jó

Léna 14 fogú lett, Lili bulija a kis barátnőivel jól sikerült.
:-)

De most másról akarok írni.

Későn kelünk mert későn fekszünk. Lili mindig ilyen volt, én világéletemben ilyen voltam, emlékszem mindig azt mondták, jó portás lesz belőlem. Sőt apu és az öcsém, a hugom is ilyen bagoly típúsú emberek. Isti is kezd hozzánk alakulni. :-)
Lénának is kitolódott az alvása. Igazából még decemberben a betegségek kapcsán. Néha visszaállt a " normális" (a társadalom álltal kialakított norma szerinti bioritmus) kerékvágásba a lefekvés témája.

Aztán csütörtökön rájöttem miért nem akarok én ezen igazából változtatni.
Aznap én korán keltem, nyolckor, nekem az korán van. Lénus 10 előtt ébredt.
Suliba anyu ment a Liliért.
Hát délután háromkor már néztem az órát, nem tudtam mit kezdeni magunkkal, a szél fújt mint állat, ezért nem sétáltunk.
Istiék fél hétre értek haza. Mindig ilyen sokáig dolgozik, kivéve pénteken. Arról meg hogy kiküldetésbe is jár, számomra rengeteg sokszor, arról nem is beszélek.

Iszonyatosan hosszú volt így a nap. Ha minden napom így telne el én biztos becsavarodnék.
Olyan jókat alszunk a Lénussal délelőtt, aztán kelünk,készülődünk, vagy a Liliért megyünk, vagy sétálni és pikk- pakk délután van.
Szóval egyenlőre nem változtatok. Most még megtehetem. Tavaly nyáron is bámultuk a Nagylányommal az olimpiát minden éjjel! Nagyon jó volt! Most filmekkel készülök.
Aztán majd augusztusban beállunk a korai kelésre mire kezdődik a suli, Lénus ráér novemberre "normalizálódni".
Mert ezen a nyáron még nem kell dolgozom, itthon lesznek a csajaim, Isti is hosszabb szabit tervez. Évezhetjük az időtlenséget, az együttlétet. Úgy ahogy az nekünk jó.
Ha éjfélig, akkor éjfélig bámuljuk a tévét ( vagy még tovább), és ha délig alszunk, akkor majd kettőkor eszünk ebédet.
A következő nyár már úgyis szabályokkal lesz teli, de ez a nyár, ez a miénk! :-)

Hormonháború

Még mindig nem menstruálok. Szülés után másfél évig, vagy a szoptatás abbahagyása után fél évig normális jelenség.
Én mégis nagyon szeretném ha újra rendszeresen beköszöntene a mikulás.
Soha nem hittem hogy vágyni fogok rá.
De a hormonháború ami bennem dúl az most már borzalmas.

3-4 hete már gondoltam rá, hogy 'hejj a mindenit lehet hogy peteérésem van'?
Aztán rá pár napra annyi pattanásom lett, amennyi tinikoromban sem volt.

Tegnapelőtt éjjel úgy fájt az alhasam jobb oldalon hogy meg se mertem mozdulni. Tegnap délután és este pedig úgy görcsölt a hasam mintha szülni készülnék.
Ma a fejem fájt, bal oldalon mintha ki akarta volna valaki nyomni a szememet. Többször is benéztem a tükörbe hogy megvan- e még a szemem. Természetesen jó hipochonder lévén rögtön strokra gyanakodtam. Annyira fájt hogy elaludni se tudtam, most már viszont elmúlt.
Elő is kaptam a netről jó barátomat Dr. Guglit és elolvastam egy csomó cikket a témával kapcsolatban.

Megnyugodtam. Szegény szervezetem csak próbálkozik ennyi kihagyás után újra belőni a ciklusomat.
A jobb oldalam azért fájt mert onnét készülődött egy vagy több kis petesejt (egyébként minden más tünet is megvolt, gondolok itt a nyálkára és a méhszájra), a hasam aztán azért görcsölt mert a sárgatestből kiömlő folyadék a hasüregbe ürül és irritálja a nyálkahártyát ami görccsel válaszol, valamint hormonális hatásra a méhszalagok feszülnek.
A fájdalom intenzitása több petesejt érésére enged következtetni (nálam nagy az ikerhajlam amúgy is).
A fejfájás, tipikusan egy oldalon érezhető, az ösztrogén szint hirtelen esésére utal, ami ugye peteérés után következik be.
A pattansokat az emelkedett progeszteron okozza, ami ugye a ciklus második felében dominál.

A nyugtalanságról és nehezen alvásról még nem is szóltam, ami ráadásul a tejjel megy a Bucinak is...együtt szoktunk rosszul aludni.

Szóval jó ha újra lenne normális ciklusom és elmúlnának vagy csökkenének a jelenlegi tüneteim az nagyon jó volna.

Csodálatosak ezek a hormonok és nem lebecsülendőek hisz képesek létrehozni egy új embert. Ahhoz képest mi egy kis fejfájás? Igaz?

Mindesetre Isti ilyenkor a kezemet sem foghatja meg!!!!

Vita

Összekaptam a Lilivel. Próbáltam vele beszélgetni mikor hazaért, elég morgós volt (fáradt), minden kérdésemnél elutasított.
Aztán megkérdeztem tőle hogy örültek- e a suliba a hatalmas szatyor kupaknak, mivel hogy gyűjtés van, és Nyunyika hozta neki 50 km- ről, mert nagyon nyerésre áll az osztályuk.
Rám nézett és ezt mondta:
- Anya b@zdm...
Nem tudom hogy akarta folytatni, mert odamentem hozzá és szájon vágtam (előtte megnéztem hogy hová csapok, hátha van némi seb még a száján).
Aztán elpapoltam neki, hogy ugyanmár kérdezhessek már valamit, meghogy örülhetne hogy én még ezzel is törődök, a hülye iskolai kupakgyűjtő versennyel.
Isti szerint túl sokat dumáltam, a szájon vágás oké, mert ilyet nem mondunk, de ne alázzam a szövegeléssel.
Szerintem nem aláztam, viszont teljesen szembe mentem az elveimmel, mert a gyerek egyátalán nem kérte tőlem hogy gyűjtsem neki a kupakokat, nekem volt fontos, tehát nem kellett volna előadnom a mártírt.(Meg a gyereknek pofont adni is nagyon nem az én stílusom.)

Így átgondolva viszont teljesen jogos amit Isti mondott.

Fel kell készülnöm, lesz még tini is.

Lili hamar elaludt, volt ölelés is, békülés is.

Azért én nem tudok ilyen hamar túllépni a dolgon és keresem a miérteket.

Egyébként próbálom meggyőzni magamat arról hogy semmi köze a dolognak ahhoz hogy ma kedd volt. :-( Ez bánt a legjobban.

Beszív, kifúj, beszív, kifúj és visszatér önmagához.

Gondolatok

Kaptam " kérdezős díjat", Dóritól és Szandrától. Nagyon köszönöm hogy gondoltatok rám.
A díjat, bocsánat, de nem adom tovább, tényleg bocsánat de még megmagyarázni sem tudom miért, egyszerűen így érzem. Bocsánat. Tényleg. Az előző díj jobban ment, ott tudtam a miérteket.

Két kérdést kaptam. Röviden válaszolok. Sokat gondolkoztam rajtuk. Aztán a végére kiderült hogy a két kérdésre ugyanaz a válasz.

1.
"Gyermekként álmodtam - avagy mire vágytál a leginkább kisgyermekként?"

Elváltak a szüleim, előtte sokat veszekedtek. Nem jártunk együtt nyaralni, kirándulni...sehová...
a végén nem néztünk együtt tévét, nem nevettünk együtt, én mindig arra vágytam hogy legyen anyukám és apukám akik jóban vannak egymással. Irigyeltem azokat az osztálytársaimat akiknek a szülei kézenfogva jártak.
Nekem nem teljesült ez az álmom.
Viszont felnőttként most megadatott hogy én egy harmónikus házasságban (küzdöttünk persz mi is egymással és egymásért) élhetek, ahol van apa, anya(én) és gyerekek.


2.
"Mi az amit jelenleg a legjobban elszeretnétek elérni? Mi az a cél?"

Azt szoktam mondani hogy nincs az a hatalom aminek megengedném hogy a gyerekeim ne családba nőljenek fel. Ez az örök és legfontosabb célom: apa, anya, gyerekek. Ha nem is mindig boldogan és gondtalanul, de egységben.

Pár gondolatom még lenne a kérdésektől függetlenül, megosztanám:

Csakis akkor lehet jó életünk (lehetünk boldogok) ha szüntelenül hálásak vagyunk azért, amink van.
Kell hogy értékeljük, vigyázzuk és tiszteljük azokat a dolgokat amik fontosak, nélkülözhetetlenek nekünk.
Semmit nem természetes, mindig pontosan azt bírtokoljuk amit megérdemlünk.

Igenis hiszek a jószerencsében. Hisz a minap a Lili egy kerékpár elé vágódott "csak" ki, nem egy autó elé, ami öt centire állt meg a fejétől...
Igenis hiszem hogy lehet pont ott és pont akkor lenni....

Vannak felettünk álló dolgok mint a betegség és most megint csak azt mondom, hogy hálás vagyok hogy jól vagyunk.

Töretlen hitem van abban hogy képes vagyok az életem nagy részét irányítani és hatalmas a bizodalmam abban hogy ami tőlem független rossz, az elkerül.
Szívesen végig aggódom az életemet csak soha ne történjen velünk tragédia.

Tudom hogy meg kell küzdenem a gyermekeim tiszteletéért és szeretetéért.
A férjeméért is. A szüleiméért is. A testvéreiméért is.
Mert azért mert valaki valakinek a közeli hozzátartozója nem jelenti azt hogy automatikusan szeretnie kell. Illetve nem csinálhatunk valakivel aztamit akarunk csupan a "vér jogán".
Tudom hogy így van csak néha elfelejtem.

Az anyaságom nem jogosít fel arra (és erre tudatosn készülök), hogy beleszóljak a gyerekeim felnőtt korába hogy az életüket éljem, vagy ami rosszabb az én életemet éltessem velük.
Az én feladatom a feltétel nélküli adás mert én akartam hogy megszülessenek és nem ők kérték hogy szüljem meg őket. Ugyanakkor hiszem ha szükségem lesz rá szívből adják majd ők is nekem a szeretetüket ( hisz már most) és törődésüket.

Meg kell tanulnom élvezni a napokat, mert elmúnak, tényleg elmúlnak és lehet hogy már leéltem az életem felét.

Hálás vagyok azért amim van. Minden nap.

Boldog születésnapot Életem!

Még mindig meghatódom amikor a picike tortával, reggel, szülinapi dallal keltjük fel a szülinapján....már nyolc éve...és még remélem nagyon sokáig...ha meg már nem velünk fog élni és nem mi keltjük reggel, akkor majd telefonban fogjuk minden reggel felköszönteni!

Jól sikerült a szülinapja, azt mondta ez volt a legjobb eddig! :-)

Kész

Készen vannak a torták! (Még az egyikre kell díszítő tejszín.)
Készen van a hús a szendvicsekhez!
Készen van a köszöntő videó!
Készen van a dekoráció!
Készen van a tisztára (majdnem) súrolt kanapé!
Én is kész vagyok! :-)

Ma talán alaszunk

Nagyon kéne, mert holnap tortát sütök. Kettőt is.
Egy tejszínes eprest meg egy fehércsokis málnást.
Takarítok hogy pénekre a nagy napra minden passzoljon.

Áttört a szemfoga Bucinak, szóval bízom a dologban.:-)

Hiánypótló bejegyzés

Lili születését még nem írtam le. Valahol megvan amit a szülés után lejegyeztem, de a hangsúly jelen esetben is a "valaholon" van.
Majdnem 8 év telt el azóta, de emlékszem. Az egészre sajnos nem tisztán, de vannak részletek amik nagyon megmaradtak.

Úgy ahogy Lénánál sem, semmi jóslófájásom nem volt.
A kiírt időpont után az orvosom nézett magzatvizet. A vizsgálat nagyon fájt, mivel a méhszáj még zárt volt. Véreztem is rendesen. Ez pünkösdhétfőn volt.
Emlékszem aznap rengeteget sétáltunk és nagyon jó idő volt.
Este aztán Isti lefeküdt, én nem, már akkor is éjjeli bagoly voltam.Rejtvényt fejtettem.
Az első fájás 0:26- kor jött. Hirtelen hasított belém, nagyon felkaptam rá a fejem.
Aztán húsz perc múlva jött mégegy. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert azt mondta egy barátnőm akkor menjek be a kórházba ha annyira fáj hogy lekaparom a csempét a falról.
:-)
Bekapcsoltam a tévét, 'Jafar visszatér' című Disney fimet játszották, a közepéig bírtam nézni, utána már nagyon fájt. Beültem egy kád vízbe, de a fájások erősebbek lettek és öt percesek.
Alig bírtam kimászni. Hajnali öt óra lehetett.
Milliószor elképzeltem hogy fogom elmondani Istinek hogy "itt az idő".
Összeszedtem magam, szóltam neki:
- Isti valaki nagyon szeretne veled találkozni!
Hajnali öt lévén persze mélyen aludt. Felemelte a fejét, rám nézett, a fal felé fordult és durmolt tovább.
Ekkor már nem voltam túl gyengéd és talpra állítottam.
Gyorsan elolvastuk a terheses könyvemben hogy tényleg szülünk - e. Isti felhívta az orvost majd fél hét felé 3 perces fájásokkal bementünk a kórházba.
Felvettek, kaptam kórházi hálóinget, megvizsgáltak...a vizsgálat közben pedig elfolyt a magzatvíz!
Lili elindult kifelé. Igaz még egy ujjnyira sem voltam nyitva.
Hosszú vajúdás volt, nagyon fáradt voltam, hisz már éjjel sem aludtam, nagyon fájt.
Kaptam egy EDA- t fél 12 felé hogy legyen erőm majd nyomni.
Rengeteg oxitocin folyt le hogy táguljak, kaptam cukros infúziót is mert Lili aludt a pocakomban és nemigazán vett részt a születésében (szerintem ez az infúzió hat még neki mindig).:-)

Mivel RH negatív a vércsoportom, Lili vércsoportját is meg kellett születése után állapítani.
Hoztak egy laboros papírt, nekem kellett kitölteni. Anyja neve rublikához simán,automatikusan beírtam anyu nevét. Még jó hogy átnéztem a papírt. Hisz az én lányom anyja nevéhez az én nevemet kell írni!!!
Azt hiszem ott akkor abban a pillanatban esett le igazán hogy ANYA leszek!!!

Aztán egyszercsak 12 után végre eltűnt a méhszáj, szülhettem.
Folyamatosan kérdezgettem az orvost kb. mennyi idő múlva leszünk már túl rajta.
Ő biztatott, mondta kb. fél óra.
Erre én: Varrással együtt?
Erre ő: Mi vagyok én Singer?
Volt erőm nevetni rajta. :-)
Tolófájásokat nem igazán éreztem, csak az hogy fáj folyamatosan.

Aztán 13:08- kor előbújt az én édes kicsi LÁNYOM és én ANYA, Isti pedig APA lett.
Gyönyörű volt, rózsaszín, maszatos, apró, puha,meleg hajasbaba.
Hihetetlen érzes volt mgamhoz ölelni.
Emlékszem azt sem tudta hol vagyok, Isti fogta a Kincsünk, kezembe nyomta a fényképezőgépet a szülőágyon és kért egy fotót. Sikerült.:-)
Aztán rendbe tették, megkaptuk és már szopizott is.

Lili születése ugyan sokkal hosszabb volt, de nem fájt annyira mint a Léna világra jötte.
Isti végig velem volt. Támogatott. Csodálatos ember.
Fantasztikus érzés volt anyává válni, a mai napig beleborzongok a csodába.

Hálás vagyok a családomért.

Lili majdnem nyolc

Nagyon nagyon nagyon nagyon készülök az első szülöttem szülinapjára.
Annyira jó testvér és kicsit akaratlanul is háttérbe szorult az elmúlt évben.
Nem könnyű egy kisbaba mellett " A Nagytesónak" lenni.
A forgatókönyv kész, tortaterv kész, videó készül....remélem Isti is előbb el tud jönni a munkahelyéről hogy meglepje a suli előtt. (Meg jó volna zavartalanul készülnöm a hazajöttére..lakásdíszítés, tortadíszítés...takarítás....).
Izgi, izgi.

???????

Nem tudom mi van.....mivan?
Borultunk megint, sírva kelt fél egykor, fájdalom sírással, fáradt, aludt volna vissza, de nyöszórgött, aztán felült, puszit adott sokat, bújt és most ez van ( lásd. fotó). Hétemeletes tornyot épít aztán megtapsolja magát.
Ráadásul mégcsak mérges és bosszús sem vagyok, csak kicsit fáradt.
Annyira édes, annyira szeretem és annyira hamar nagy lesz!

Pedig azt mondtam nem fogok sírni!

Nagy izgalommal vágtam neki az anyáknapi műsornak.....annyira tudok izgulni mikor szerepel a gyerekem hogy határozottan kényszerítenem kell magamat arra hogy koncentráljak.
Alig találtam parkolót, nem azért mert nem volt, hanem azért mert legalább háromszoros hely kellett hogy be tudjak állni, na meg ha lehet legyen árnyékos is....
Találkoztam BóbitaMónival is parkolóhelykeresés közben. 2x. :-)
Nagyképűen mondtam neki hogy úgy döntöttem nem fogok bőgni, edzett vagyok.
Léna nagyon jól viselkedett, csak egyszer kiabált hangosan amikor meglátta a nővérét és rendkívül megörült neki.
Szóval pityergés......már az első öt percben törölgettem a szemem, pedig akkor mégcsak tudtam hogy mindjárt verset fog mondani a Lili. Amire készült az apjával (és nemcsak a tanár nénivel), titokban és sokat.
Nagyon szépen összeállított műsor volt, de nekem mégiscsak az én lányom mondta a legszebben, a legtökéletesebben a verset....NEKEM mondta csak nekem! Egy idő után csak a fényképezőgépen keresztül bírtam nézni, vagy nem nézni...könnyeztem, de jól titkoltam.
Olyannyira hogy meg is jegyezte Lickám:
"Azt hittem jobban fogsz sírni!"
Kaptam egy szép könyvet, amibe belerajzolta a kezét, engem, virágokat és saját kezével eme sorokat írta bele:
"Azt kívánom neked, mindig legyél boldog sokáig éljél!"
Ugye ér sírni? :-)


Ratkó József: Zsoltár (Ének: Vikidál Gyula)
"Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot váltanak;
egyetlen halott sincs közülük;
fiatalok,mint az idő.
Újra születnek minden gyerekkel;
megöletnekminden halottal -
harmadnapra föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját."

Zsófia

Tegnap kiderült, októberben nem Máté Bendegúz hanem Zsófia fog érkezni a családba. Az öcsém lányos apuka lesz! :-) Ennyi lány unokát és dédunokát egy rakáson! :-D Én örülök nagyon, bár ha fiú lenne akkor is ugyanígy éreznék.

Egyébként igyekszem írni, mert van miről, Lilivel erre a napra voltam kiírva 8 éve (mintha tegnap lett volna), meg aztán pityeregtem is pedig azt hittem nem fogok, de örömömben.
Most viszont KO vagyok. Áttört a bal alsó szemfoga a Lénának, vagy egy hajszál választja el tőle hogy kibújjon. A szemfogak a legrosszabbak mert csontból nőnek. Még jó hogy csak négy van belőlük. :-)

Eddig a gyöngyvirág VOLT az egyik kedvenc virágom

Kövezzetek meg de én nem tudtam hogy ez a csodás illatú gyöngyvirág halálosan mérgező növény. Akár már egy levele is! Ettől pedig most nagyon szaranyának érzem magam, nagyon le vagyok törve.
Azért hihetetlen! Miért nem tanítják (verik bele a fejünkben) az iskolában?
Mert nyílván rettenetesen hasznos ha valaki hangyával szeretne legózni hogy a rovar fej, tor és potroh alkatrészekből áll, de azért mégiscsak jobb volna tudni hogy mitől halhat meg az ember nagyon gyorsan a saját kertjében.
Merthogy Kisbuci másfél hete megkóstolta a gyöngyvirág kis harangocskáit, én meg persze kiszedtem a szájából, SZERENCSÉRE, mert akkor még nem tudtam hogy szó szerint halálos veszélyben van a gyerekem, egyszerűen csak mindent kiszedek a szájából.
Próbálom lazán felfogni, de ez most kicsit sem vicces. Anyám kiírtja az ovi kiskertjéből is a növényt, igaz oda nem jár gyerek, de biztos ami biztos, ezen felül Lili már kuncogot rajtam, annyiszor elmondtam hogy NEM. ESZÜNK. GYÖNGY.VI.RÁ.GOT meg mást sem amit magunk vagy az osztálytársaink szednek, még akkor sem ha százan röhögnek mert nem merjük megenni az ismeretlen eredetű piros bogyót ( például).

Még annyi hogy pünkösdi rózsát, aranyesőt se tartsatok gyerek számára elérhető helyen.

Itt olvashattok a mérgező növényekről ,jobb félni és tudni és megtanítani mint megijedni.

A popsitörlő nemcsak arra jó amit a neve takar....( meg egy Isti story a végére)

Hanem arra is hogy az ember lánya találkozzon olyan emberekkel, akiknek az életét ismeretlenül már két éve követi.
Dorkát és anyukáját Lizt, pocaklakó kora óta "ismerem".Mármint Dorka pocaklakó kora óta.
Ma pedig találkoztunk is velük, elmentünk hozzájuk popsitörlőt venni.
Izgultam mint egy randi előtt, hisz olyan érzésem volt mintha egy könyv amit olvasok kelne életre.
Ilyesmit éreztem akkor is amikor megláttam Bóbitáékat, Dóriékat, Szandrát.
Jé léteznek! - ez villant be, pedig tudtam ám hogy ők tényleg vannak.

Szóval ma találkoztunk és nagyon jó volt.
Több mint egy órát voltunk náluk és nagyon hamar eltelt. Erre akkor döbbentem rá mikor hazaértünk. Ne haragudj Liz, feltartottalak a munkában és az ebédetek is biztos csúszott miattunk!

Húúú, nagyon jó volt találkozni velük. Dorka fantasztikus, gyönyörű a szőke fürtjeivel. Olyan okos, olyan aranyos és annyira látszik rajta már most hogy aranyból van a kis szíve!
Liz is nagyon kedves és szép és olyan őszinte bátorító szeme van!

Nagyon jó volt ma nekünk és tényleg jó lenne már egy blogtali. Júniusban összehozzuk?

Más téma, de le kell írnom:

Isti ma hozzám bújt alvás előtt, azt mondja:
- De jó párna vagy!
Én elolvadtam, hogy á milyen kedves, mondtam is neki hogy minden éjjel hozzám bújhat.
Aztán elkeztem simogatni a hátát és egyszercsak leesett:
- Te, most le.párnáztál.engem?????
(A párna ugye puha, mint a zsír..amúgy sajnos jogos.)

Anno egyszer Lili olyan 2,5 éves lehetett, ült a hasamon, majd egyszercsak elkezte nyomkodni a hasam és a következő mondókát mondta hozzá:" Gyúrjuk a tésztát, gyúrjuk a tésztát."
Lássuk be, a tészta rosszabb mit a párna.
:-D

Vigyorgunk, vigyorgunk végre, végre

Lili jól van, Léna jól van, Mi jól vagyunk.
Kop- kop- kop.

Isti elterülve, nyitott szájjal, fejét hátrahajtva ül a kanapén.
Nézem...
- Hát Te meg mit csinálsz? - kérdem.
- Végelgyengülést játszom! - feleli a lehető legkomolyabb és legtermészetesbb hangon.
Aha.

Ma anyu volt nálunk ( minden oké ám velünk), lightos anyák napja volt, mert a buli majd szerdán lesz az ünnepségen a suliban, az mindig olyan meghatódós.
Szóval anyu itt volt, mi meg jól kihasználtunk és elmentünk shoppingolni. Kettesben.
Isti már lent várt a kocsiban, én melléje ültem, rámvigyorog és kérdi:
- Akkor mehetünk a bolt randinkra?

:-) :-)

Lili láztalan. Szája javul. Főleg belül aftás még, a nyelvét nagyon fájlalja, ezért keveset eszik, jó barátunk a szívószál. Úgy látom sokat fogyott, de majd összeszedi magát. Gyenge. Ma már levegőzni is voltunk, tegnap is egy kicsit, de akkor még többen megkérdezték tőle hogy elesett- e, miért csúnya a szája. Ecsetel rendesen, szedi a gyógyszert is. Ma voltak itt az öcsémék, vele már játszott is és nevetett is, vasárap óta először. Még leckét is volt kedve írni! Olyan nagyon örülök neki.
:-)
Istivel összevesztünk, felkapta a vizet, de nagyon, üvöltözött velem, azon hogy vizet öntöttem az olajra meghogy szerinte én lecsesztem mert nem joghurtot hozott hanem tejbedarát.
(Rendkívül komoly problémák:-))
Persze én nagyon megsértődtem, ő bocsánatot kért mikor lenyugodott.
Most végig gondoltam. Nem kell ennek nagy feneket keríteni.
Végülis neki is lehet rossz napja, a rossz naphoz mindenkinek joga van.
Sokszor én sem vagyok egyszerű, persze nekem előjogom van mert nő vagyok és magas ösztrogén szinttel rendelkezem. He- he. :-)

Basszus nem vettem ki holnapra húst...most fel kell állnom...jaj ne....

Licikém

Lilinek ma már csak este volt hőemelkedése. A csak szó, az idézőjeles természetesen.
Viszont reggelre úgy bedagadt a nyaka hogy azt hittem nagy a baj. Nagyon megijedetem.
Adtam neki egy calciumot, ártani nem árt, hátha allergiás a gyógyszerre amit a vírusra kapott.
A szája reggelre kisebesedett, úgy hogy alig tudta kinyitni.
Délután rendelt az orvos, visszavittük. Hála Isten, semmi gyógyíthatatlan (előttem már lepergett minden, tudom túlparázok mindent) hanem herpesz vírusa van és az egyszerűen ilyen mocsok.
Azt mondja a doktornő valakinek annyira megdagad a fogínye hogy nem látszanak a fogai!!!!
A nyaka a nyirokcsomóitól duzzadt meg, ezt is a vírus okozta. Szedi tovább a hétfőn kapott gyógyszert, kapott egy speciális ecsetelőt, mert a száján belül pedig aftái vannak.
Szegényem szívószállal iszik, lassan eszeget, püréket.
Fogyott. Suliba nem mehet, azt mondta a doktornő még kedden is maradhat, gyógyuljon csak meg, majd megsimogatta a fejét és azt mondta neki:
"Nagyon sajnállak Lilike, ez az egyik legcsúnyább betegség, de rendbe fogsz jönni!"
Nagyon szeretjük a doktornőt.

Mindenesetre fáradok de nagyon, éjjelente most a Lilihez kelek vasárnap óta, éjjel is kellett neki mindig láz és fájdalomcsillapító, ma már hogy nem lázas merek majd aludni.
Ezenkívül ma mindenkivel összevesztem, anyám szerint hagytam hogy elhatalmasodjon a Lilin a betegség, mert már kedden vissza kellett volna vinnem orvoshoz, mert antibiotikum kell neki (nem is látta a gyereket). Hétfőn voltunk orvosnál, akkor már kapott a herpeszre vírusgyógyszert, kedden három pici aftája volt, ami ugye nekem is volt már, magától múltak, betegségkor előjöhet. Ennek ellenére kedden konzultáltunk is az orvossal. Szerdán lett pár pöttye a nyelvén is. De ügyeletre csak akkor megyek a mindenféle beteg közé ha nagyon- nagyon- nagyon muszáj, főleg úgy hogy végre nem 38,6-39,1 hőket mértünk neki, hanem végre hanem 37,4-37,8 hőket.
Ma lett ilyen a nyaka, azonnal vittük is. NEM KAPOTT ANTIBIOTIKUMOT!Minek is kéne,tudtam én. Ecsetelőt kapott, gyógyszertárban készítettet, tehát hiába vettem volna repcet nélkül kapható szarokat, az herpeszre nem jó. De máig betadinnal is kentem neki és az gátolta a nagy terjedését az aftáknak, de a nyirokcsomói akkor is bedagadtak volna.Alapelvem hogy inkább 100x feleslegesen orvohoz menni mint egyszer ne. A gyerekeknél be is tartom.
A szája a magas láztól cserepesedett ki. Nedves törlővel, törölgettem neki. Bevásároltam minden földi jót amit szeret, csak egyen.
Nagyon mérges vagyok anyámra ezért a vádért. Éjjelezek, hatfélét főzök neki mióta beteg, a szívem szakad meg érte, simogatom, beszélgetünk, nyugtatom. Soha nem volt a Lili betegen se bölcsibe, se oviba, se suliba. Egy láztalan nap után szoktam visszaengedni közösségbe, hogy ne essen egyből vissza. Több vitamin és gyógytea van itthon mint egy herbáriába és használjuk is őket. Szóval nagyon kikérem magamnak és kurv@ mérges vagyok.

Este rám fért volna a lazulás, nehezen élem meg ha a gyerek beteg, Lénus nagyon izgága, egy pillanatra sem lehet nem rá figyelni, közben a Lili öt percenként kér valamit, tele a fejem, de a filmet 5464345x kellett megállítanom, a végére felkaptam a vizet (nem is láttam a végét) és még az Istinek állt feljebb hogy szar takarót húztam fel neki. Ma úgy érzem ő is bekaphatja! Egyébként nem szoktam írásban káromkodni de ez most jól esett.
Egyébként meg szarok mindenre csak a Lili gyógyuljon már meg.