2013. február 27., szerda

Megint nyúlfarknyi

Ma végre úgy fél éves tervezés után (de lehet hogy több) meglátogatott két barátnőm:
- Csilla áprilisban fog szülni, szépséges kismama, majd kicsattan az örömtől és az erőtől! Csodás!
- Éva kisfia áprilisban lesz két éves.
Meg ugye az én Lénám, aki áprilisban lesz egy.
Mosolyogtunk is a gyerekeken 2, 1, 0 és mindegyik áprilisban.
Kivéve az én Lilim aki májusi és hihetetlen türelemmel és örömmel játszott a kicsikkel. (ő akart foglalkozni velük nem mi kértük rá.)

Az eslő sztárfotó is megérkezett ma öcsémék magzatáról. :-) Másfél centis csoda.

Ma olvastam valahol:
Az anyaság a világ legnehezebb munkája.
De az anyaság a világ legszebb munkája is.

Milyen igaz! :-)

2013. február 25., hétfő

Kötődés

Mikor nincs itthon, akkor érzem a legjobban hogy mennyire a részem, hogy mennyire kötődünk egymáshoz, hogy milyen erős hogy mekkora stabilitást ad nekem. Hogy szeretem mindenestül, akkor is szeretem amikor nem szeretem. Egyedül őt viselem el (a gyerekeken kívül) maradéktalanul. Nem tudnék mással élni, még magammal sem.
Holnap már itt lesz újra. :-)


Most anyám van itt, ő egy fél mondattal elűzi a hülyeséget az agyamból. Rájöttem azért mert ő már végigment az én életszakaszomon és ért engem. Meg persze ismer engem, mert ő soha nem volt ennyire paragép (hüle) mint én.

Ma volt itt a védőnő, azt mondta Lénusra simán ki lehetne tölteni az egy éves státuszt. Jó érzés.
Mindkét lány már olyan nagy, megint meginogtam harmadik gyerek ügyileg, Isti egyből kapott rajta. Aztán persze megbeszéltük hogy nem. Tudom hogy a 'NEM' a jó döntés, de akkor is na.

Lilinek megint pozitív a pisi tesztje. Holnap doki. Aggaszt.

Ígérem lesz hosszabb poszt is, most még úgy fáj a nyakam és épp tervezem hogy belesüppedek egy jó kis önsajnálatba.

2013. február 24., vasárnap

Áááááá- update

Beállt a derekam, a hátam, a nyakam.
ISZONYATOSAN fáj.
Alig bírok mozogni, most örülök hogy a Lili holnap még itthon marad és még kicsit taknyos, mert nem tudom hogy mennék érte a suliba.

Ja és hol szeret egy tíz hóapos baba játszani és mivel?
Igen, a kutya helyénél a fotel alatt a kutya játékaival.
Vegülis a Pedró is elszedte az ő cuccait....



2013. február 23., szombat

Végre elmondhatom

Végre világgá kürtölhetem, mert eddig titok volt, de ma megtudtta a család apraja és nagyja is, hogy nagy- nagy örömünkre hogy az ÖCSÉM APA A SZERELME MEG ANYA LESZ!

:-D

Nekem mondták el elsőként, nagyon megtisztelő. :-)

2013. február 21., csütörtök

Egyveleg

Lili délutánra nagyon betaknyosodott. Frászban vagyok, mert nagyon nem szeretném ha beteg lenne újra, ráadásul újra fáj a pisilés is.
Minden házi és homeós praktikámat bevetettem nála és estére jobban lett.
De holnap szépen ágyban marad, majd játszunk hogy ne unja magát,de nagyon nem szeretném ha megint belekeveredne valami komolyabb betegségbe és megint hosszabb iskolai hiányzás lenne a vége.

Azonkívül szombaton szülő és nagyszülő látogtás van betervezve és ez nekem több okból is borzasztóan fontos hogy meg is történjen.
Meg a jövő héten is van pár ezér éve halogatott fontos programom.

Amúgy meg amint a Lili náthájától úgy megijedtem hogy rögtön nagyon betegnek éreztem magam, ezért gyorsan főztem magamnak egy teát aztán gyorsan úgy leégettem a torkom vele hogy rögtön utána küldtem egy nagy üveg ásványvizet, amitől meg felfúvódtam, mert nyilván nyeltem egy csomó levegőt a vedelés közben.
Persze náthás egyátalán nem vagyok, egy kicsit sem.

Jön a tavasz. Ezt onnét tudom hogy iszonyatosan porosnak látom a lakást, mert a nap besüt és megvilágítja, mondhatnám az orrom alá dörgöli hogy álljak már neki a tavaszi nagytakarításnak.
Lassan hajlok rá, mert ki akarom rakni két hét múlva a húsvéti díszeket, már hajtok hogy szép barkát tudjak venni. (Mindezektől függetlenül, karácsonyig sajnos még 307 nap van.)
Aktív tavasz lesz ez, húsvét, a csajok szülinapja, tavaszi szünet, megyünk Badacsonyba is.
Jó hogy mindig van mit várni.

u.i.A lépcsőházon is látszik a tavasz, ma láttam szinte ahogy a lepcsőfokok mérgesen köpködik rám a port hogy tegyek rendet. Jól van, na, majd a hétvégén feltakarítok!

2013. február 19., kedd

Határozottan tücsök vagyok

Tücsök vagyok és nem hangya. Tücsök a legrosszabb fajtából.Ráadásul számolni sem tudok és azt hittem hogy ugyanannyit lehet költeni gyedből mint fizetésből. Hát nem lehet, úgy csak mínuszokat lehet felhalmozni a folyószámlán.
Mindezzel azt akarom mondani hogy le vagyok égve. Nagyon.
Istit meg nem akarom állandóan " szipolyozni", amúgy is ő rendezi az anyagi terhek legnagyobb részét.
Ezért a mai nappal beiindítottam Virág takarékos konyháját és sikerült megterveznem a hétre egy olyan menüt, amiért hétezernyolcszázvalamennyit fizettem az Aldiban.
Este mindig meleget eszünk,(kivéve ha "én napon" nincs kedvem főzni), úgy főzök hogy nekem marad másnapra ebéd is:

- hétfő:borsófőzelék, sült sonka
- kedd:túróstészta tejfellel ( szalonna van itthon azt pirítok rá)
- szerda: Istinek egy adag chili, Lilinek, nekem darástészta mert nagyon szeretjük
- csütörtök: fasírt, saláta és rizs
- péntek: mozarellás, paradicsomos tészta, kukoricás szósszal
- szombat: tejfeles bableves + császármorzsa, vacsi hideg
- vasárnap: brokkolikrémleves, sült oldalas,sült kelbimbó ( ez van itthon) héjában sült krumpli, vacsira dödölle.

Lénának persze külön főzök.Miniadagokat, e célból egy hónapban egyszer megyünk a bioboltba. 3000 forint körül szoktam fizetni. Készítek neki főzelékeket, paradicsomlevest, túrógombócot tojásfehérje nélkül.

Persze kenyeret vagy valami péksütit is sütni fogok. Liszt, víz, élesztő, lekvár, tej, kakaó mindig van itthon.

Egyébként egyátalán nem olyan vészes nem vásárolni mint hittem. Ráadásul ha ránézek a GYED okára Lénusra, akkor egyből boldogság önt el és semmi más nem számít csak ő meg a nővére.
:-) (Ez egy kicsit közhelyes, de nagyon igaz.)

2013. február 18., hétfő

3 szem kockacukor

Nagyon érdekes hogy milyen apróságok tudnak hozzám közelebb hozni eseményeket.
Jelen esetben például a második világháborút, amit elsőként a suliba utáltam, mert nem láttam mást belőle mint azt a rengeteg évszámot amit be kellett magolni a sajnálatos esemény kapcsán.
Aztán a szívembe markolt amikor a gyerek nagyapám az emlékeit mesélte el, a borzalmas emlékeit abból az időből. A mama apja, a Don kanyarnál tűnt el, ma sem tudjuk mi lett vele, én állandóan kutatok a neten, jó lenne egy kicsiny nyom, jó lenne tudni mi történt vele, a mamának sokat jelentene. Már sokszor éreztem azt hogy közel vagyok a megoldáshoz a kutatásban, aztán a végén mindig kiderült mégsem a dédapámra leltem rá.
Egyik ilyen őrült internetes keresés során jutottam el a következő történethez:

A szigorú Sir Winston Leonard Spencer Churchillnek a háború alatt, mint minden nag vezetőnek, neki is volt egy földalatti titkos birodalma. Levegőtlen, kényelmetlen, nyomasztó helyiségekből álló irányító központ.
Mikor feltárták a sok titkot és fájdalmat rejtő helyiséget (2009- től, 2010- ig múzeumként üzemelt), találtak egy katona fiókjában három szem kockacukrot, a felesége adta neki.
Elképzeltem ezt a pár szem ésesítőt. Összetétele valószínűleg 100% szeretet. Merthogy Londonban azokban az időkben jegyre adták az alapvető élmiszert. A kockacukor minimum olyan drága lehetett mint most a libamáj, de főként nehezen beszerezhető volt.

Látom magam előtt az asszonyt. A nyirkos London bombázásban megsérült utcáin fázósan, apró léptekkel siet, testalkata törékeny, arca könnyáztatta. Egyik kezét a zsebében tartja, a másikkal vékony kabátját szotítja össze. Sötét van, közvilágítás nincs csak az eget átszelő, bajt hozó katonai repülőgépek villantanak olykor a szürkületbe. Az asszony kapkodva lélegzik, biztos helyen, otthona pincéjébe akar lenni mielőbb, kezét még akkor sem veszi ki a zsebéből, amikor megbotlik egy elhagyott játékbabába és hasra esik. Egy pillanatig belenéz a játék üres tekintetébe, megfogja a műanyag kis kezet és érzi egy másik, picin kéz simogatását rajta, mert a gyermekmancsok melegek, különlegesek, hatalmuk van és örök nyomot hagynak. Az érzés egy pillanatra fényt hoz, egy pillanatra legyőzi a háborút mert azt üzeni mindig van holnap és az élet mindig legyőzi a halált. De a fiatal nő nem merülhet bele a váratlanul jött boldogságba, neki küldetése van és mégjobban megszorítja a marka tartalmát. Feláll és most már rohan. Hideg vízű pocsolyába lép, cipőjét átjárja a hideg, de ő csak fut, kezével a zsebében. Aztán befordul végre egy kapualjba, lerohan a lépcsőn, ott várja a férje, a férfi akit szeret, a férfi akinek mennie kell dolgozni. Megölelik egymást, nem tudják lesz- e holnap. Aztán a nő kibontja az öklét és átnyújtja a férfinek a kincsét: vékony szalvétába csomagot három szem kockacukrot. Nézik egymást, a férfi nem kérdi meg honnét van, tudja milyen nehezen juthatott hozzá az asszony, talán száz inget is kimosott érte hideg vízben, lugos szappannal, attól olyan érdes a keze. Vissza akarja adni a cukrokat, legyen a feleségéé, de a nőnek nem kell, nagyon határozottan rázza a fejét. Nem, a cukor az emberé, teába, lent a bunkerbe, ahová nem jut be a fény, ahol a félelem az úr, ahol levegő sincs ott olyan jól eshet egy kis édes, meleg tea. Őt ez a gondolat viszi tovább, hogy a férjének lesz pár jó perce, édes teát fog inni.
A katona elmegy hát a muszájba, térképész, ül az iróasztalnál. Titkokat őríz, emberek sorsát rajzolja térképre,haditerveket vet papírra, parancsra. Érzi a súlyát. Mikor nagyon nehéz már a szíve kihúzza az íróasztalának fiókját, ellenőrzi a kockacukrokat. Napjában többször.
Nem teszi teába őket, nincs meleg víz a bunkerban. Meg sem eszi őket, csak nézni, tartogatja, még rosszabb időkre. Olykor kézbe vesz egy szem cukrot, gyengéden megszorítja és a feleségére gondol, olyankor szépnek látja a jövőt. A kis édes kockák pedig mosolyogva pihennek a fiók mélyén, látványukkal édesítenek....


Úgy képzelem, azért maradtak meg ezek a cukrok, mert véget ért a háború és nem kellett már a férfinak visszamennie a földalatti irodába. Azt remélem hogy a felesegével együtt nagyon sok édes teát ittak meg együtt egy hosszú életen át. (Egyébként eredetileg postán érkeztek a cukrok a bunkerba, de az én szívemnek fontos a napi ölelés.)

Mindenesetre ma megint határozottan felértékeltem a saját életemet.


2013. február 13., szerda

Láttam, egyes

Ma idegbajos vagyok, vagyis estére lettem az. Három apróság történt egyszerre amitől igazságtalan és bunkó lettem. Lecsesztem mindenkit és most szégyellem magam. Úgy kieresztettem a hangom hogy a Léna sírva fakadt. Rettenetesen bánt.
Maguknak a legnehezebb megbocsájtani. Bár megérdemlem most ezt a lelki kínt.
Nem mentegetőzöm, gyónni akartam.

L & L

Holle Anyó rázza rendesen a párnáit, vagy épp a szorgos lányka dolgozik nála.
Nagyot sétáltunk ma is és este vagy egy órát ültem az ablakbam és csak bámultam a hópelyheket, a finom szitálást. Nagyon megnyugtat, valahogy úgy érzem, ha hó esik, nem eshet bajunk.

Írnék egy kicsit a gyerekekről.

Lénus úgy döntött nem hajlandó mostantól pürét enni. Pár napja éppen hogy csak eszik és végre ma rájöttem hogy miért! Darabosat akar. Úgyhogy csak párolok neki kis kockákra vagdosva mindent, ő pedig rendkívül fegyelmezetten egyesével berakosgat mindent a szájába majd megrág és lenyel. Biztosan jól elrág mindent mert nem találkoztam semmi extrával a pelusban.
Tudom hogy a szemfogak jönnek utoljára, Bucinak mégis áttört egyik felső szemfoga, úgyhogy megvan a kilencedik foga is, nagyon édes olyan mint egy kis fél vámpír. Az örlő fogai is rettenetesen fehérlenek és kemények, a nyála meg újra nagyon folyik.
Tegnap a banánt is egybe kapta, persze ott ülök mellette amikor majszol, de nagyon ügyes, a nagyobb darabokat addig forgatja a szájában míg lenyelhetővé válik.
Tud pohárból is inni. Ez úgy derült ki, hogy előtte felejtettem a poharat, megfogta és ivott belőle, szépen mint a nagyok. Nagyon ügyes. Egyre bátrabban próbál bútorok mellett lépkedni, bár felállni még csak a kiságyban tud, vagy belém kapaszkodva.
Felülni eddig feltudott, most meg mintha elfelejtette volna, csak az állás érdekli. Mászni is megmutatta hogy tud, aztán inkább popón közlekedik. Nagyon aranyos.
Rendkívül megfontolt, tudományos jelleggel tanulmányoz mindent, akár egy órát is eljátszik egyedül. Imádja a Lilit, mindig nevet neki, még akkor is ha álmos.
Nagyon keveset nyügi, nagyon rendes gyerek, alig sír. Sokat mosolyog, az idegenektől fél.
Tisztán mondja hogy "hamm", így hívja a mellemet is. Mondja hogy baba, aphúú.
Megy már a g betű is. Édesen halandzsázik. Holnap lesz tíz hónapos.

Lili nagyon nagyon nagylány. Gyönyörű. Lénus a mindene, végtelen a szeretete és gyengédsége feléje.
Folyton vitatkozunk. :-D
Olyan felnőttesen kezdett beszélni, mintha már most kamasz volna, bár azt mondják, már van egy előkamaszkor is.
Nagy a szája, nagyon önálló. Ebből adódnak a vitáink. Mindenre azt hiszik hogy már tudja. Valamint határozottan meg van róla győződve hogy megengedheti magának azt amit a felnőttek.Például azt hiszi rám szólhat. Mindemellett nagyon jó és illemtudó gyerek. Tökéletesere törekszik és magasra tette a saját mércéjét, emiatt én kicsit aggódom. Félek hogy maximalizmusa miatt sok irreális kudarc élménye lesz.
Hatalmas szíve van, nagyon segítőkész. Érzékeny, rettenetsen.Kedves, gondoskodó, ha elalszom betakar. :-)
Nagyon magamat látom benne, ő az én tükröm ahogy szoktam mondani és többet tanultam tőle mint eddig bárkitől az életben.
Egyszer kaptam anyutól egy könyvet amibe ez volt beleírva:
" ....Neked, aki megtanítottad nekem az anyaságot."
Akkor nem értettem ezt, most viszont már tudom. Az első gyerekhez az embert fűzi egy különleges extra szál, mert tényleg ő hívja az embert elsőként anyának. Megmagyarázhatatlan dolog ez, jól írta anyu. Lili tanította nekem az anyaságot. Hiányzik amikor suliba van.

Egyformán szeretem őket, mindegyikükért meghalnék, bármikor, bárhogy gondolkodás nélkül.

Kicsit apáról:
Isti, a férjem, a legőszintébb és legegyenesebb ember a világon. Kivételes kommunikációs készsége van, nagyon kitartó és céltudatos. Ahogy öregszik egyre romantikusabb (éljen).
Kávé, cipő és autó és óraimádó. Szereti,a végtelenségig szereti a lányait.

Ja, Pedró! Itt szuszog a hónom alatt, frissen mosott. Egyszerűen családtag.

2013. február 11., hétfő

Kreatív

Egy biztos. Életemben béna voltam a barkácsolás terén. Semmi ötletem sem volt e téren soha.
Dehát mit kinem hoz az anyaság az emberből.
Lili Törpilla lesz a farsangon. Lili barnahajú. Törpilla meg durván szőke.
Lickának még egy korábbi Csipkerózsika jelmez révén van valahol egy szőke parókája.
A hangsúly a valahol-on van, ugyanis ez egy ismeretlen helyszínt takar.
Nem akaródzott új műhajat vennem, igen drága, a farsang meg csak két órás mulatság lesz.
Amúgyis vettem már egy hupikék harisnyát (mit kerestem) meg egy hupikék vékony garbót is. Majdnem egyformán kékek. Találtam egy fehér szoknyát amiről leszedem a fodrokat és rávarrom egy hosszú fehér trikóra, az lesz a Törpillaruhácska, sapi is van már. A harisnyát ráhúztam egy most divatos benti csizmára vagy lábmelegítőre, most olyan bucis lett mint a törpöké, erre adtam még egy fehér titokzoknit, mert ugye a lánytörp fehér magassarkúban van.
A kérdés csupán a haj volt.....
Aztám megláttam a mikulásbabánkat, vagyis a nagy fehér szakállát. Leszedtem róla, szegény bábu, egy kis szakálla meg bajsza azért maradt, jól fejébe húztam a piros sapkját,így aki nem tudja mekkora szőrzete volt neki korábban, annak fel sem tűnik a változás.
A télapó szakállát úgy gondoltam hogy belevarrom a törpsapkába, jobb is lesz mint egy paróka mert így legalább nem fogja melegíteni majd a Lili fejét a bulitól fülledt tornateremben, ráadásul Lili imád táncolni is.
Egy bökkenő volt már csak, a szín. Vagyis hogy lesz az öreg, hófehér ősz-műanyagszálas szakállából, szőke (sárga) Törpilla hajzuhataga?
Vettem egy olcsó hajfestéket, nem fogta be a műszálakat. A lakást meg szellőztethettem télvíz idején mert majdnem felfordultunk az ammónia szagtól.
Aztán próbálkoztam temperával, de az meg összeragasztotta a szálakat. A sima festék is, spray formában is. A filctoll sem jött be.
Aztán egyszercsak bevillant hogy mi a megoldás.
Kék ételfestékért voltam a Tescoba (mert a farsangi muffinok teteje is hupikék cukormázzal lesz bevonva természetesen, kék papírom is van és kék szalvétát is vettem.)
Aztán amikor már kijöttem a boltból, akkor jutott eszembe hogy vehettem volna sárga ételfestéket is, hátha befogná a parókát. 89 forintért adják, nem a világ vége.
Tervbe vettem hogy újra visszamegyek és veszek, de Fortuna mellém állt mert találtam itthon, bevetettem és MEGFESTETTE a hajat (meg a kezem, meg a mosdókagylót, meg a radiátort).
Nem mondom hogy örökké ilyen színe lesz, meg kicsit mű is az egész, de akkor is jó na. Most megyek és belevarrom a sapkába, meg megvarrom a ruhát is.
Csatolok egy fotót, ez még csak a prototípus, varrás előtti állapot.
De azért ügyi voltam ugye? Én,aki eddig csak pálcikaembert tudtam rajzolni. :-)


2013. február 8., péntek

Csak úgy elmesélem

- Te! Reggel ha alszom mindig nézzd ám meg hogy élek- e!
Furcsán nézz rám. Sejtem hogy milyen gondolatok járnak a fejében, nem tudja hogy viccelek- e, vagy komoly vagyok, tán gyerekesnek tart.
Folytatom hát én, válaszolván fel nem tett kérdésére:
- Miért, tán azt hiszed én halhatatlan vagyok?
Látom hogy megijed, mintha tényleg most jönne rá hogy az én mellkasomban is csak olyan szív dobog ami megállhat.
El akarom magyarázni neki:
- Ha éjjel én átálmodnék a megváltozhatatlanba és reggel Te nem veszed észre, akkor mi lesz egész nap a Kisbabával míg hazaértek?
Ekkor sem szólt, meg azóta sem beszéltünk erről.
Reggelente én felszokam kelni mikor elindulak a Nagylánnyal a hétköznapokba.
Két napja nagyon fáradt voltam, nem ébredtem meg a reggeli készülődés hangjaira.
Egyszercsak éreztem a leheletét az arcom felett, érzetem a simogató kezét.
Ellenőrzött. Lélegeztem és boldog voltam.

2013. február 7., csütörtök

Pánikkeltés?

Amiért a gyerekek a télen már kétszer is betegek voltak, kicsit félek az influenzától. Illetve nem félek, csak jó lenne ha elkerülne bennünket.Még soha senki nem volt se sima se h1n1 fertőzött nálunk. Persze eszembe se jutott volna hogy járvány van ha nem ez folyna a csapból is.
Én, mi alapból nem vagyunk védőoltás pártiak, inkább megelőzés pártiak vagyunk.
Semmi politika nincs emögött, azt azért szeretném kihangsúlyozni, megvannak a SZERINTEM reális érveim.
De viszont arról vagyok meggyőződve (és ezért nem fogom most leírni a véleményemet a témáról), hogy abba hogy valaki oltat, vagy nem oltat, nem szabad beleszólni. Ez mindenkinek a saját döntése kell hogy legyen és én mindenki álláspontját a legnagyobb tiszteletben tartom (még gondolati szinten is).
Tehát járvány van, tetőzött megyénkben is, tombolnak a vírus.

De azért ma kicsit megnyugodtam, amellett hogy félem ezeknek a láthatatlan dögöknek az erejétől.
A Kék Duna rádióban az hangzott el, szó szerint, lemásoltam a honlapjukról:
(http://www.kekduna.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=186915)

"Emelkedett az influenzások száma megyénkben.
A múlt héten 11 407 fő fordult orvoshoz, közülük 232 főnél jelentkeztek influenzaszerű tünetek, az orvoshoz fordulók 2,03 %-ánál. A legtöbb megbetegedést a gyermekek és a fiatal felnőttek korosztályából jelentették."

Tehát az egész megyében van 11407 beteg, télen, cseppfertőzés idején. Ha azt veszük alapul, hogy a népessége megyénknek 448 435 fő aWikipedia szerint, akkor ez nem is olyan nagy szám ezen a héten (2,2544%). Persze egy beteg is sok és az egyént kell nézni és mindenkinek kívánok gyors gyógyulást.
Ez alapján a megye 0,051% - a, 232 fő influenza szerű. Tehát nem mindenki az. Mennyi lehet akkor ténylegesen az influenzás?! 200 fő megyeszerte?
Persze tudom, van aki nem megy orvoshoz és tudom hogy elég gyenge kis okfejtést bonyolítok itt éppen.
Megbántani meg senkit nem szeretnék eme bejegyzéssel, az egész iromány főként a magam megnyugtatására íródott.















2013. február 5., kedd

Én nap

Heti 1x lesz egy nap, amikor nem fogok takarítani, felmosni sem, egyszer sem.
Mosni sem fogok, vasalni sem. A vacsora is hideg lesz.
Azt fogok enni amit csak akarok és meg fogok engedni magamnak egy fél pohár pezsgőt.
Erre a napra fogom a tenni a barátnőzős időpontokat is, sajnos az nem túl gyakori.
Szóval lesz heti egy Virág nap és nekem mégcsak lelkiismeret furdalásom sem lesz miatta. :-)

2013. február 4., hétfő

Szívószál, fánk és habcsók

Szerencsére javulnak a gyerekek, Lili holnap már suliba is mehet. Gennyes hólyaghurutja volt, ami főként azért veszélyes,mert vigyázni kell többek között azokra a szerveire, amik majd nagymamává tesznek engem. Nagyon komolyan veszem, nem akarom hogy visszatérő legyen ez a betegség.
Léna is határozottan jókedvűen kelt, egész nap nem volt nyügi, szóval lekopogom,túl vagyunk a nehezén.
Buci megtanult szívószállal inni. Mikor beteg, non- stop cicin lóg. Nem tudom mennyit ihat/ehet így, de azért mégiscsak 9 kiló és majdnem 10 hónapos, én meg nem vagyok fejős tehén, meg a tej nem a legjobb szomjoltó, szóval azt vettem észre hogy a gyerek szomjas. Határozottan megkönnyebbűlt pár korty víztől. Na itt jött képbe a szívószál.
Ez azért fontos mert pohárból még nem tud tökéletesen inni, cumisüvegből nem tud, csőrös pohárból meg nem akar. De a szívószálazást még élvezi is. :-)

Tegnap, a sok napos bezártság (kisebb levegőzéseket leszámítva) és az esős (tél van miért nem a hó esik?)depis idő miatt, mindenki feszült volt, éreztem ki kell mozdulnunk, mert nagy veszekedés lesz ha nem vezetjük le a feszültséget olyan dolgokon, mint például hogy ragad a bevásárlókocsi kereke, hogy már megint hülyén parkolt a szomszéd vagy hogy nincs a méretemben a megaakciós sapkából.
Elmentünk a Tescóba (milyen kreatív). A következőket vásároltuk:
- 2 darab alsógatya akciós 550- ért
- 2 darab melltartó a LILInek, mert persze szügsége az nincs rá, de az olyan felnőttes, olyan menő! Hordani nem fogja, "mert kényelmetlen, meg különben is nekiem még nincs olyan nagy mint neked", ezeket itthon mondta már.
- 2 darab igen édes hajgumit hivatalosan a Lilinek, amúgy meg már lenyúltam, mert kicsi szőrmókok vannak ráragasztva, tök jók.
- 1 darab édes bodyt a Lénának
- savanyúságot
- kicsi üveges ásványvizet mert majdnem szomjan haltam
- szalvétát és papírzsepit
- ÉS fánkot, mert Licka nagyon megkívánta.
A fánk borzalmas volt. De én a hős anya, egyből elhatároztam hogy majd én sütök igazán finomakat.
Ma neki is álltam a szalagos farsangi fánk előállításának és azt kell mondjam hogy messze nem lettek olyanok mint anyué, a szalagok is bénák lettek, de az ízük az nagyon ott van. Fogyott rendesen, de azért pár szem maradt reggelire.
Ugyebár aki fánkot süt, annak tojásfehérje lesz a maradék mivel a szalagoskákba csak tojássárgája kell.
Tehát ma este nekem volt hat darab felesleges tojásfehérjém.
Ki kellett volna dobnom, de nagyon utáltam volna elpazarolni. Járt az agyam mi legyen vele, aztán döntöttem. Habcsók lesz belőlük.
Szépen felvertem a tojást, jól megcukroztam, tettem bele egy tonna diót. Bele töltöttem egy zacsiba hogy szépen kiynomkodom a masszát kis helyes kupacokba. Nem ment, túl folyós volt.
Ráadásul kifolyt a zacsin és összepiszkolta a nejlon oldalát, és ezek után már fogalmam sem volt róla hogy hol van a lyuk. Fogtam a masszát és kiöntöttem a zacskóból vissza a keverőtálba hogy majd halmokat kanalazok. Persze minimum a fele beleragadt a tasakba, tehát a tojásfehérjék fele a cukorral és a dióval együtt már így is menthetetlenül kárba ment.
A diót sajnáltam a legjobban mert az a papáék kertjéből való és a papa pucolta és darálta saját kezüleg. Szóval én lelkileg kötődtem ahhoz a dióhoz!
A kanállal sem sikerült kupackákat, csókokat készítenem. Szétfolyt az egész tészta.
Arról nem is beszélve hogy mindent összekenem vele és fél óráig suroltam a konyhapultot.
Egyfolytában a dióra gondoltam ezért megsütöttem. Gondoltam lesz ami lesz. Az íze? Az nagyon jó lett ezekenek a két milliméter vastag, lapos koronghabcsókoknak.
Ma egész nap zabáltam, holnaptól fogyózom és kész. Négy kilót kell fogynom a felsőtestémből és hármat az alsó részemből.

Még valami. A függöny ma megint leszakadt és én egyből megvarrtam.
Vállveregetés?


2013. február 2., szombat

Fejem

Hidegfront van, fáj a fejem, elviselhetetelen vagyok, minden zavar, hagyjanak lógva.

De legalább a gyerekek javulnak.

u.i Tegnap rájöttem hogy Lili a legnagyobb " tükröm", rengeteget tanulok tőle.