Mikor nincs itthon, akkor érzem a legjobban hogy mennyire a részem, hogy mennyire kötődünk egymáshoz, hogy milyen erős hogy mekkora stabilitást ad nekem. Hogy szeretem mindenestül, akkor is szeretem amikor nem szeretem. Egyedül őt viselem el (a gyerekeken kívül) maradéktalanul. Nem tudnék mással élni, még magammal sem.
Holnap már itt lesz újra. :-)
Most anyám van itt, ő egy fél mondattal elűzi a hülyeséget az agyamból. Rájöttem azért mert ő már végigment az én életszakaszomon és ért engem. Meg persze ismer engem, mert ő soha nem volt ennyire paragép (hüle) mint én.
Ma volt itt a védőnő, azt mondta Lénusra simán ki lehetne tölteni az egy éves státuszt. Jó érzés.
Mindkét lány már olyan nagy, megint meginogtam harmadik gyerek ügyileg, Isti egyből kapott rajta. Aztán persze megbeszéltük hogy nem. Tudom hogy a 'NEM' a jó döntés, de akkor is na.
Lilinek megint pozitív a pisi tesztje. Holnap doki. Aggaszt.
Ígérem lesz hosszabb poszt is, most még úgy fáj a nyakam és épp tervezem hogy belesüppedek egy jó kis önsajnálatba.
Olyan szépen írtad a kötődéses részt! :)
VálaszTörlésLili gyógyuljon meg minél előbb, és reméljük a doki jókat fog mondani!