2012. június 30., szombat

Szegény ember vízzel főz, a hülye meg víz nélkül

"Siker szériám" folytatódik.
Reggel kitaláltam, ha már úgyis el kell mennem a postára betérek egy-egy boltba hozzávalókért egy szuper ebédhez. Ma svéd ebéddel készültem, mert az Isti nagyon szereti a mandula tortájukat. Ha pedig lúd akkor legyen kövér, gondoltam, csinálok svéd húsgombócokat is.
Lénus ma ötkor felébredt (kettőig neteztem) és már nem tudtam visszaaludni. Így reggel, nem sokkal fél nyolc után, már úton voltunk Babócámmal a postára, a gyógyszertárba és az élelmiszer boltokba. Természetesen gyalog.
A környék összes boltját megjártam, de most sem kaptam darált mandulát.

Tizenegyre értünk haza, Lénus épp megunta a túrát és kezdett nagyon meleg is lenni.
Bucusom hamar elaludt, mondjuk úgy, én sem voltam toppon. A több mint három órás gyaloglás és a hajnali kelés lehorgasztotta a sütés iránti lelkesedésemet.
Feltettem a krumplit főni. Közben beszedtem a ruhát a teregetőről, megetettem a kutyát. Felhívtam anyut vele beszéltem, amikor égett szag csapta meg az orromat.
- A fraaancba, a krumpli!
Gyorsan letettem a telefont ugyanis bevillant, hogy nem tettem a krumplihoz vizet és úgy tettem fel a lángra.
Gyorsan kijavítottam a hibát, ami komoly súrolással és újabb zöldség hámozással járt.
Aztán neki álltam a mandulát ledarálni, hús klopfolóval. Mert darálóm nincs, a botmixer meg a múltkor sem jött be. De most egész jól működött a dolog, lett apróra ütögetett mandulám.
Kikevertem a torta alapot. Betettem sülni. Kényes tészta, maximum 20 percig lehet a sütőben különben kiszárad.
Ezért ránéztem az órára és memorizáltam, 12:02 volt.
Léna közben jelezte hogy enne már. Kényelmesen lekucorogtunk a kanapé sarkába, aztán arra ébredtem hogy megy a sütő.
Arra gondoltam, vajon miért kapcsoltam be, hisz a fasírtokat nem sütőben akarom sütni.
Aztán leesett.....bameg! Ez nem lehet igaz? Hány óra? 12:42....
Gyorsan kivettem a tortát a sütőből.
Hát el nem égett, de kellően kiszáradt így nem tudtam ketté vágni. Darabjaira hullt.

Ekkor jobbnak láttam,hogyha ezek után alszom egyet, mielőtt még több kárt teszek.
Fogtam Lénusomat, beszélgettem vele, vártam hogy elálmosodik. Mikor már ásítozott, betettem a bölcsőbe. Aztán én is lefeküdtem. De nem ment az elalvás. Járt az agyam minden félén, a végén már fájt a fejem, nagyon akartam aludni. Nem ment, na ilyen lehet a túlpörgés a gyerekeknek. Borzalmas! Ráadásul legalább ötször kimentem megnézni hogy tuti elzártam-e a gázt, lekapcsoltam-e a sütőt, bezártam-e az ajtót.
Végül mégiscsak bealudtam, négykor ébredtem, Léna még szundikált.
Összeszedtem magamat, megfőztem a vanilía kremét, megkentem a tortalap darabokat vele és megszórtam szeletelt mandulával.
Magyarul sütöttem svéd mandulatorta falatkákat.

De legalább az íze jó....

2012. június 28., csütörtök

Kutyakozmetika


Pedrónak már nagyon aktuális volt egy szőrvágás. Normál esetben egyátalán nem hullik a szőre, de amikor nyírják repül, száll mindenhová.
Ezért megkértem anyut hogy nyírassuk meg nála az ő kutyájával együtt. ( Házhoz jövős és nagyon kedves a kutyakozmetikusunk, vagyis a Pedró kutyakozmetikusa.)
A mai napra, reggel fél kilencre kaptunk időpontot.
Terv szerint anyu kutyájával kezdtek és telefonon hívtak engem hogy induljak mert hamarosan végeznek. Erre azért volt szükség,hogy ne kelljen olyan sokat várakoznunk a Lénával a Pedróra, de igazából nagyon is jól elvoltunk, addig sétáltunk és dumáltunk egy nagyot Andi barátnémmal.

Mikor időre kell mennem a Lénával, még mindig izgulok egy kicsit, igaz evés szempontjából már négy óránkéntra van hitelesítve. Azért én mindig felkészülök, és ellenőrzők is mindent elindulás előtt.
Jól jött ki a szopi is, megvolt a büfi is, a kakis pelus is, szépen el tudtunk indulni.
Vittem a kutya kedvenc májkrémét is,nyírás jutalomként.
Ha nincs a táskámban a kocsikulcs, általában fent szoktam felejteni a lakásban.
De nem most! Igazán nem akartam duplán megjárni a babahordozóval a lépcsőt. Minden megvolt, megy ez nekem. :-)
Lénuska nem aludt az úton, gügyörészett elég sokat, nagyon édes volt.

Utálok kocsiban telefonálni még akkor is ha nem én vezetek. De azt beszéltük meg anyuval hogy megcsörgöm mielőtt odaérek és ő lejön a kutyáért.
A piros lámpánál megálltam,nyúltam a telefonért,elnéztem jobbra az anyósülésre és a körforgalomban szépen megfordultam....

......és én a gondos pakoló hazamentem a KUTYÁÉRT!


Öregszünk...... (ez van)

Tegnap is voltunk sétálni, mint általában minden este.
Pedró mostanában minden kutyához oda akar menni válogatás nélkül persze.
Nincs is ezzel gond, mert ötven méternél (ennyi kiló szeretnék lenni, mármint ötven) nem merészkedik tőlünk. A kis méretű kutyáktól nem kell tartani, a nagyok meg nem veszik észre.
A mai séta újdonsága hogy megjelentek a szúnyogok. Hú de ki nem àllhatom őket!
Léna jól elvolt kézi hajtású jàrművében szúnyoghàlóval beborítva.
Próbáltunk védekezni mi is a vérszívók eme csoportja ellen, de a 'menjünk gyorsan haza' stratégia bizonyult a legbiztosabb tervnek.
Lili elől rollerrel, mögötte Isti babakocsival, aztán én a két dundi kis lábammal (egyébként nem vagyok kövér csak alacsony :-)), mögöttem póráz, annak a másik végén meg a Pedró.
Így mentünk szép liba sorban az út szélén. A Lili egyszer már meg is jegyezte, hogy mi vagyunk az, anyaliba, az apaliba, a kicsiliba meg a babaliba....a Pedró meg a GAliba.
Szóval sietősen megcéloztuk a lakást. Én is mentem volna, de valami visszatartott, sőt húzott a másik irányba. Meglepődve fordultam hátra, Pedró volt mind az 1,7 kilójával rángatott a visszafelé. (Ma még kevesebb lesz, mert frizurázkodni megy.)

Megfordultam két kamasz ( nálam magasabbak, úgy 15 évesek) sétáltattak két fehér kutyust.Na jó, gondoltam, legyen neked karácsony és oda engedtem hozzájuk Pedrikémet.
Aztán egyszerre vagy tíz szúnyog próbált végzetes csapást mérni rám, én pedig nemigen tudtam visszaverni a támadást ( túl nagy a testfelületem) ezért gyorsan egy hangos, köszi sziasztokkal elköszöntem.
Udvariasan vissza köszöntek.
"CSÓKOLOM!"
Igazából ezzel a monológgal ide akartam kijukadni: két tizenéves azt köszönte egy 33 évesnek ( az Isti szerint 34 ) hogy csókolom. Ráadasul a héten ez már másodszor fordul elő velem, mert egy erősen kamasz is lemagázott már.Ha belegondolok anno 14-15 évesen (nem lennék semmi pénzért újra annyi), nekem is vénnek tűntek a harmincasok. A még idősebbeket meg egyenesen sajnáltam! Pedig nem is vagyunk még csak öregecskék sem, én tök fiatalnak érzem magam. Az Isti meg egyenesen gyerek! :-)
Egy hatvanas azt mondta Nekem, hogy a nő életében a legszebb kor 40 felé jön el. Már nagyok a gyerekek ugyanakkor még minden téren aktív és szép az ember lánya.

De kifelé akkor is öregszünk. Ez van.

Anyu ilyen lesz ha eljön az ideje, remélem én is:


2012. június 27., szerda

Megjegyzés küldése

Sikerült beállítanom a megjegyzés rovatot, így mostantól könnyebb lesz megjegyzést írni.
Ha nem tudtok bejelentkezni a névtelen elnevezésű profilt válasszátok! :-)
De kérlek legalább becenevet írjatok!:-)

2012. június 26., kedd

Kistesó a Lili szemszögéből


1. Mikor megtudta, hogy tesója lesz

Felugrott. Bevágta a szobája ajtaját. Utána mentünk, ágyan feküdt, arcát a párnába nyomta. Kérdeztük mi a baj?
" Nagyon nem jó ám ilyesmivel viccelni!" - mondta majdnem sírva.

2.Mikor elhitte végre

Örömétől zengett az óvoda, az utca, a világ. :-)

3. Mikor terhes voltam (így látott engem):

Első trimeszter :Már megint alszik. Már megint vajaskenyér a vacsora.

Második trimeszter: Már megint bőg. Már megint ideges. Már megint alszik. Már megint vajaskenyér a vacsora.

Harmadik trimeszter: Már hozzá sem lehet bújni, akkora nagy. Már megint bőg. Már megint ideges. Már megint alszik. Már megint vajaskenyér a vacsora.

4. A szülés után , közvetlenül mint első akit felhívtunk a jó hírrel

Apa: " Megszületett a tesó, itt van a kezemben!
Lili: Akkor értem jöttök és otthon aludhatok?
Kicsit később, eufóriás állapotban kiabálta:
" Nővér lettem!"

5. Kórház

Milyen aranyos! A legszebb kisbaba! Mikor foghatom meg? Mikor jössz már haza? Meddig nem megyek oviba?

6. Elsö napok otthon

Lili;
Jaj de szép! Ugye milyen aranyos? Hát szia mia pici Hugicám, én vagyok a nővéred!
De büdös ez a gyerek, beszart! Fújj! Olyat kakil mint a mustár. Nővér lettem! Adjátok ide, MEG TUDOM FOGNI! FEL TUDOM EMELNI!

Mi: hallkítsd le a tévét! Pszt, hallkabban alszik a tesó. Hallkan légy, ne beszélj annyit! Csendben menj, ne rohanj! Ne visíts. Igen mindjárt csak előbb megnézem, megfogom stb. a Lénust. De téged is szeretlek. Ugyanúgy. Ne vedd ki a bölcsőbő!Tartsd a fejét!Csendben légy. Pszt....

7. Első hónaptól

Lili:
Bepelenkáztathatom? Kell oviba mennem? Lénuska, szia kicsim, nagyon szeretlek nem ám sírsz, itt van veled a tesó! Fáj a pocid, megsimogatom, kijön a kaki nyomd meg, ügyes vagy!Már tisztába tudom tenni!

Éjjel ha felébredt a sírásra:
Anya etesd már meg az Istenért!

Mi: játszin nem maradhatunk tovább, Lénuska fáradt! Hozzd ide a cumit, a pelenkát!Hallkítsd le a tévét! Pszt, hallkabban,alszik a tesó. Hallkan légy, ne beszélj annyit! Csendben menj, ne rohanj! Ne visíts. Igen mindjárt csak előbb megnézem, megfogom stb. a Lénust. De téged is szeretlek. Ugyanúgy. Ne vedd ki a bölcsőből! Tartsd a fejét!Csendben légy. Pszt....


Ugye nem is olyan könnyű nővérnek lenni. De van mi kárpótolja és a Lili ezt fiatal kora ellenére értékeli, olyannyira hogy elviseli az állandóan pisszegő szüleit. Borzalmasak vagyunk...változtatnunk kell szülői magatartásunkon.
Léna elősször őrá mosolygott, aztán nevetett. Folyton nézi, mindig megnyugszik a jelenlététől. Hangosan gagyog hozzá, csodás hangocskán úgy ahogy senki máshoz nem "beszél". Ha nem szól hozzá a Lili, akkor a Léna kezdeményez.

MÁR MOST ÉREZNI A TESTVÉRI KAPCSOLATOT, A KÖTŐDÉST!

Anyu mindig azt mondja, ha azt elérte hogy mi a tesóimmal, mindig szeretni és becsülni fogjuk egymást, ha igazi jó testvérek leszünk, akkor ő már elégedett az életével.
Az összetartásra nevelés nekem is célom. Ha már kinőnek a gyermek korból és összekapnak majd, békíteni fogok.Ha majd haragszom az egyikre, nem mondom el a másiknak. Ha valamin vita lesz velem, nem állítom egyiket a másikkal szemben a "pártomra". Nem fogok egyiknek a másikkal példálózni féltékenységet szítva ezzel.
Amit szabad az egyiknek azt szabad a másiknak is.
Ugyanúgy szeretem őket csak máshogy.

"Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk..."
( Ismerős arcok)


2012. június 25., hétfő

Az úszótábor mellékhatása + Gastro ör perc :egy húsz perces vacsoráról

Lili mindig is egy nem alvó, pörgő, beszélő, mindigvalamitgyorsancsináló gyerek volt és az is a mai napig.
Még a nyár elején azt mondta, amikor beszélgettünk családi terveinkről a meleg évszakot illetőleg, hogy ő már nagylány és szívesen elmenne úszótáborba.
Kerestem neki egyet, befizettem,és a napközis tábor a mai nappal kezdődött.

Már tegnap este nagyon izgatott volt. Én is.
Több oka is volt a parámnak :
1. Még soha nem ment így idegenek közé. Mert ugye a bölcsis nénivel is ismerkedtünk a "mélyvíz előtt" meg az óvó nénivel is. A suliban meg a legjobb barátnője az osztálytársa lesz. Táborban volt már, de azt mind anyu vezette.
Féltem hogy visszafordul az utolsó pillanatban...amit nem engedhettem volna meg neki. Féltettem a tanároktól ( nem azért mert "megeszik" hanem azért, hogy vigyáznal -e rá, hisz nem ismertem őket).
Féltettem hogy nem marad-e le, talál-e barátot. Annyira paráztam hogy majdnem vettem neki egy mobilt. Már fel is öltöztem hogy megyek a Tescóba. Vasárnap éjjel, feltöltős mobilért. De aztán össze szedtem magamat. A gyerek soha nem láthatja az ősén hogy retteg de még azt sem hogy féldegél. Az ős véd és erősít.
2. Én vittem, reggel 3/4 8- ra, mert Isti megint elutazott. Még mindig nincs meg a rutin a két gyerekkel való elindulás terén. Ráadásul ha időre megyünk. Ráadásul ha reggel 3/4 8- ra.Meg a forgalom, meg a parkolás....

Sikerült. Még egy kávét is ittam reggel így is ott voltunk időre, még előbb is.
Lili fogta a kezem, izzadt a tenyere. Gyorsan vert a kis szíve, éreztem mikor megöleltem.
De nem adta fel. Ott állt vagy húsz idegen között szófogadóan, integetett mikor indultak a termükbe. De még csak vissza sem fordult, pedig még akkor is ott álltam amikor már teljesen eltűnt a szemem elől.
Na, akkor kirohantam az iskolából, Lénust toltam a babakocsiban magam előtt. Szóval lefutottam életem második hét méterét.
Kiértem és elszakadt a cérna. Sírtam mint egy kiscica aki nem kapott tejet.
Folytak a könnyeim a büszkeségtől, meg hogy már ilyen nagy es hogy már milyen jól boldogul nélkülem, bátor ügyes édes leány. Csodálatos érzés. Igaziból kicsit magamra meg az apjára is büszke voltam, mégiscsak mi neveltük ezt a csajt!
Egész nap Licikém járt a fejemben. Mi lehet vele, jól érzi- e magát?
Délután mikor mentem érte, már a köszönéséből is tudtam hogy szuper napja volt. Aztán mesélt, sokat, Kamilláról az új barátról, a feladatokról, az ebédről, a kedves tanár nénikről, meg hogy alig várja hogy holnap legyen és újra mehessen. Most nem bántam hogy nem áll be a szája.

Na és ugye itt jön a képbe az úszótábor melléhatása:
Lili alaszik. Délután hat óra óta mélyen alszik. Most fél tizenkettő van. Éjjel.
Az a Lili, aki este tizenegy előtt sosem aludt még el, akit ha hagyunk, hétvégén éjjel háromkor is csak oroszlán üvöltésnek megfelelő " azonnal feküdj le " című mondat gyakori elhörgése után kerül ágyba.
Az a Lili akinek kevesebb az alvás igénye mint egy duracel nyuszimak ( pedig mindent kipróbáltunk már hogy korábban és többet aludjon, de ő ilyen, mióta e világon van). Ezért is fura hogy Lénuska szinte mindig alszik.

Szóval ma este kilenckor néztük egymást az Istivel (pizsamában), hogy
-jé, minden gyerekünk alszik!
Még nem volt ilyen. :-) Mármint hogy egyszerre aludtak a gyerekek "emberi" időben.

Most pedig jöhet a tepsis rántotta születésének története, a szülész orvos szemszögéből:

A húsz perces vacsora, amit az uram felettébb értékelt a következő módon került az asztalra.
Megbeszéltük hogy rántotta lesz, ahogy szeretjük,mindent bele módra, mert sikerült isteni kenyeret beszerznem.
De lusta voltam előszedni a nagy serpenyőt. De tepsi volt elő, a sütő üres volt és jött az ötlet. Felszeltem vékonyra, két szem újkrumplit, egy répát, fél lila hagymát, egy paradicsomot és egy kaliforniai paprikát.Valamint bekapcsoltam a sütőt. (5 perc). Fogtam a tepsit, tettem pici olajat és vizet az aljába majd beleszórtam a következőket: kocka bacont, a vékonyra szeletelt zöldségeket, szalámi karikákat, borsot, sót, ételízesítőt majd megkevertem ( 1 perc).
Betoltam így a sütöbe. Fogtam 4 tojást,leütöttem, felvertem, sóztam, borsoztam. Lereszeltem öt deka sajtot, felszeleteltem a kenyeret, megterítettem, majd kivettem az elősütött ételt a sütőből és ráöntöttem a tojást ( kicsit megkutyultam), rászórtam a sajtot (7 perc). Majd mehetett vissza az egész a sütőbe, kb. 7 perc alatt összesült a tojással a zöldséges baconos alap, szépen összefogta, és a sajt is ráolvadt a tetejére. Nagyon guszta lett. Fotó legközelebb.
Hát így született a mennyei tepsis rántotta. :-)

2012. június 24., vasárnap

Vasárnap esti okosság : "Szászor ölelj még!

Avagy évi 328500 ölelés Kovácséknál

Anya öleli apát (fincsi), Anya öleli Lilit (érzelemdús és szoros), Anya öleli Lénát ( puha és meleg).
Aztán.
Apa öleli Lilit. Apa öleli Lénát.
Aztán.
Lili öleli Lénát.

Mindezt legalább napi ötször.

Mert ha bánatunk van ölelő karokat keresünk, mert ha örömünk van valakinek a nyakába ugrunk. Ha gyengék vagyunk vagy félünk erős karokra vágyunk, ha mi vagyunk erősek akkor ölelve adjuk át a hatalmunkat.
Mert az ölelléssel elmondhatjuk "szeretlek, fontos vagy nekem, melletted állok".
Ezért napi öt ölelés jár mindenkinek!

Ezt találtam a neten (www.rd.hu):

"A kisbabák testileg összhangban vannak az anyjukkal. Amikor az anya magához öleli a gyermekét, az emlő bőre felmelegszik vagy lehűl – attól függően, mire van szüksége a kicsinek. A baba ilyenkor általában elalszik, amivel energiát takarít meg, s azt a fejlődésre és a súlygyarapodásra fordíthatja. A bőr-bőr kapcsolat az agyfejlődés kulcsfontosságú lépéseire is kedvezően hat.
A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy azok a babák, akiket anyjuk hosszú időn át tart a bőrén, kisebb valószínűséggel halnak meg a szülés körüli időszakban, kevésbé érzékenyek a fájdalomra, nagyobb eséllyel lesznek hajlandók szopni.
A kenguru-babázás annyira kedvező hatású a koraszülött babák esetében, hogy egyes szakértők a módszer rendszeresebb alkalmazását sürgetik az újszülött-intenzívosztályokon.
Egy tavalyi kutatásuk alapján a svéd Uppsalai Egyetem szakértői azt javasolják, hogy az újszülöttellátás megváltoztatásával tegyék lehetővé az anyák és kicsinyeik együtt maradását. A koraszülött és az alacsony súlyú újszülötteket méhen kívüli magzatnak kellene tekinteni, s ezért az egészséges fejlődéshez minél többet kellene érintkezniük az anyjuk bőrével."

Ez pedig egy hozzá tartozó történet ( A baba akit az érintés hozott vissza) én csak sírtam és sírtam rajta:

http://www.rd.hu/A_baba_akit_az_érintés_hozott_vissza

Ölellezzetek! :-)

Fáradt vagyok ráadásul ez egy szomorú bejegyzés


Aki vidám ne olvassa el, nem akarom senki kedvét elrontani!

Ma nagyon elneteztem az időt és mindjárt leesik a káposzta a nyakamról.
Pedig valamit annyira akartam mesélni, leírni, kiírni magamból.
De mondom nincs agyam jelenleg. Mert a káposztának nem lehet.

Viszont találtam egy képet a fészbúkon és egyből jött hozzá pár gondolat és hála.
Amióta meghallottam a két kis ikerbaba balesetét és azt hogy ők már angyalkák lettek, nem alszom jól. Délutáni szunya alatt is csak hánykolódtam.
Akkorák voltak mint a Lénus. Nagyon megvisel, pedig nem ismertem őket.
Annyira rossz. Sajnálom őket és a szülőket is. Ma mikor sétálni indultunk is eszembe jutott,hogy szegények ők is csak sétálni indultak.....
Mennyi mindennek kellett összejönni ott és akkor abban a pillanatban, hogy megtörténjen a tragédia:
- pont akkor vakított a nap
- pont akkor kerülték ki az oszlopot
- pont akkor értek oda amikor az autó
- keskeny járda
-nem voltak bekötve (talán nagy volt még a biztonsági öv)
- pont ott és pont akkor
Szerencsétlenség.

Rövid időn belül másodszor érzek mérhetetlen hálát a feljebbvaló felé, legyen az bármi, ki miben hisz: Isten, Élet, Sors. Most, és amikor a kórházban voltunk. Hálás vagyok az egészséges gyerekekért.

A nagy kérdés pedig a következő:
Hányszor úszunk meg életünk során egy - egy balesetet,csak azért mert például, öt perccel később indulunk el otthonról?

Mit számít ha éjjel fel kelnek a babák?Ha csacsognak, ha elfárasztanak, ha nincs egy percünk magunkra mellettük?
De velünk vannak.

Mit számít ha nem vehetünk nagyobb lakást, autót, drága nyaralást?
De itt vagyunk egymásnak.

Bocs a lelkizésért!
Nem lesz több ilyen.Mindenkinek végtelen szerencsét kívánok!

Itt a kép, erről jutott az eszembe.

2012. június 22., péntek

Már pedig ennek a hasnak mennie kell


Mármint az én hasamnak, és itt nem valami vírusra gondolok ami 'has - menést'okoz.
Én konkrétan el akarom tüntetni a hasamat. Vagyis azt, ami a hasam helyén van.
Ugyanis a hasam helyén bőr van meg zsír. Sok csúnya bőr, sok csúnya zsírral. Én pedig utálom az egészet úgy ahogy van.
Tudom még épp hogy most szültem, de igazából ennek a hasnak lelki oka van.

Amikor az ikreink a 23. héten megszülettek 2006 októberében, semmi másom nem maradt belőlük mint a kinyúlt bőröm. (Hatalmas hasam volt velük, mert sok volt a magzatvíz, kb. 8 liter, ráadásul a víz nem úgy tágít mint egy sima terhesség.)
Őszintén, én nem akartam lefogyni, mert ott volt a nagy has meg az emlék a babákról.
Tudom ez így nagyon kicsavart, összefont, érthetetlen. Bár tudnám elmagyarázni, de szerintem ezt csak az érti, aki átélt már hasonlót.
Volt aztán 2007- ben hogy fogytam több mint 10 kilót. Jól is éreztem volna magam , de hiányzott a hasam.

De most itt a Lénus, akiről mindaddig nem hittem el hogy itt lesz amíg a mellkasomra nem tették a születése után és nem éreztem a kis bőre melegét.

Most jól vagyok, végleg le akarom zárni a múltat. Lezárni és nem elfelejteni.

Szóval már nem kell nekem ez a has, menni kell.

Mit főzzek ma


Így keltem reggel. Azt már előző éjjel elhatároztam hogy mandula puding az lesz.
Mert az Isti nag kedvence és én még soha nem készítettem neki.
Volt még darált hús itthon. Mindig van belőle,mert átváltozhat fasírttá,bolognaivá, milánóivá,stefánia vagdalttá, rakott káposztavá és chilivé is (az utolsó kettő ugye nem nekem való a szoptatás miatt).
Viszont mivel mandulát nem találtam sehol, nagy bátran neki indultunk a boltnak,reggel tíz óra felé. Húsz percet kellett csak sétálnunk, de a Lili és én is alig vártuk hogy beléphessünk a hűvös üzletbe.Ez a meleg KATASZTRÓFÁLIS! Léna szerencsére aludt.
Ráadásul nem kaptunk darált mandulát. Egészet igen, héjasat, baromi drágán.
Ezen oknál fogva neki álltam megszabadítani 12 dkg mandulát a héjától. A klasszikus forró víz aztán gyorsan hidegvíz nyakon öntős módszert alkalmaztam. Szépen le is tudtam szedegetni majdnem az összes héjat. Még mindig mandula illatú a kezem. Hmmm...:-)
Aztán jött a fekete leves! Azaz, hogyan daráljunk le 12 dkg mandulát (kábé annyit, mérlegem sincs) daráló nélkül?
Hát botmixerrel (az Aventot nagyon féltem)!
Neki is álltam. Feszültség oldásként burítottam előtte a mandulára tejet, azért hogy puhuljon egy kicsit. Hát a botmixer így is majdnem belerokkant a feladatba.A mandula fele meg szétszóródott a lakásban. Így most nem csak mandulás pudingung hanem mandulás lakásunk is van. Ami testvéri kapcsolatban fog állni a hangyás lakással ha holnap nem takarítok ki nagyon aprólékosan, a mai 'sziszifuszi' imitált söprögetés helyett.
Végülis lett darált mandula,nem túl apró mint a bolti, de legalább jó ropogós tőle a puding.
A desszert további összeállítása innentől gyerkjáték volt.
Az Isti pedig nagyon díjazta és nagyon finomnak találta a végeredményt (tényleg nagyon jó lett), így holnap majd erre gondolok takarítás közben és így nem fog bosszantani a vele járó szöszmötölés.
Persze a turmixolós kaland miatt nem maradt időm csak egy gyors fasírtkenyér sütésére. Így is háromra lett ebéd. Bár javamra legyen mondva, igazán jó a fasírtom. Soha nem teszek bele kenyeret, zsömlét, lisztet, prezlit stb. Viszont dupla adag tojással gazdagítom.
Ma még friss petrezselyem zöldjét is raktam bele. Jól megbolondította. Tejben sütöttem melléje új krumplit. Ma készült elősször így köret nálunk, saját ötlet,arra gondoltam, a krumpli pürébe is van tej, hát miért is ne lehetne tejjel sütni is. Szóval beleszórtam a krumplit a tepsibe, rá szórtam apróra vágott petrezselyemzöldet, egy kis ételízesítőt és öntöttem rá annyi felestejet amennyi ellepte. Mire megsült,teljesen elsülte a folyadékot. NAGYON FINOM!!!!! Még magában is.
Most befejezem e bejegyzést és el kezdek gondolkozni a következőn:

Mit főzzek ma??

A mandula puding receptje:

-12 dkg darált, hámozott mandula némi tejjel krémesre keverve
-3 dkg liszt
- 6 dl tej
-10 dkg cukor
-1 vaniliáscukor
Meleg tejjel kb. 1dl-el, simára keverjük a lisztet, közben felforraljul a tejet a cukorral. Lassú legyen a láng. Ha forr belekeverjük a lisztes tejet, majd a mandulát is. Sűrűségig főzzük, olykor megkavarva. Kb 15 perc. Utána mehet egy nagy,vagy sok kicsi kiöblített pohárba.
Ízértéke maximális.:-)

2012. június 21., csütörtök

Karácsonyi hangulat


Tudom a 35 fokos melegben nagyon meglepően hangzik a bejegyzés címe.
Hogy jutottam el idáig?
Ma elindultam zumbázni, totàlis késéssel. Ugyanis Bucuskám etetése este hét órára tevődött. A zumba is hétkor kezdődött. Persze kicsit előbb megszopiztattam, átadtam apjának és mentem. A helyszín előtt 0 azaz nulla darab szabad parkoló volt , de még a közelben sem tudtam megállni. Köröztem mint részeg rendőr a főtéren, semmi. Már majdnem bőgtem olyan ideges voltam. Aztán majdnem elütöttem egy gyanútlan kerékpáros nénit. Ekkor jobbnak láttam ha haza indulok. Lúzer voltam. Tudom. Sajnálom. Anyámnak meg igaza volt, indulok én mozogni csak nem érek oda.
Legközelebb családilag megyünk és gyalog.

Miután hazaértem, még sétáltunk is ebben a fülledt időben.
(Meddig tart még ez a meleg:-0)
Hogy igazán egy picit se fázzak, a Lili régi babakocsiját előszedtem a tárolóból azzal a céllal hogy kimosom. (Kisebb és jobban elfér az autóban,valamint nem 2000 kg.)
6 éve áll a tárolóban, az eredeti színe a kosztól csak sejthető volt. Felcipeltem az emeletre és elkezdtem leszerelni minden egyes mosgépben mosható részét. Még csavarhúzó is kellett hozzá! Miután sikerült, betettem hideg mosásra, a babakocsi vázát pedig lezuhanyoztam a fürdőkádban. Miután végzett a gép, szépen vissza is állítottam mindent az eredeti állapotra. Az Isti meg is jegyezte hogy úgy szerelek mint egy Istennő.
A művelet végére ki is melegedtem rendesen. Szakadt rólam a víz.
Na itt jött a képbe a karácsony.
Egyszer valahol olvastam, hogy melegben meleget kell inni, mert a hidegtől még jobban izzad az ember. Gondoltam főzők egy teát. Mivel a konyhaszekrényben minden van csak rend nincs, sokáig keresgéltem, majd ráakadtam a következő fantázia nevű téára: " A kandalló melege". A dobozán havas táj, alma, fahéj, kandalló,benne pattogó tűz. Beleszagoltam és igazi karácsony illat csapta meg a lelkemet. Azóta nem tudom kiverni a karácsonyi dallamokat a fejemből.
Régen már augusztusban elkezdtem megvásárolni a karácsonyi ajándékokat. Komoly listám volt, ötletekkel és saját jelrendszerrel. Minden meglepetést többször átcsomagoltam, mert imádtam elképzelni hogy fogják kibontani, hogy fognak neki örülni. Anno személyre szóló ajándék kísérőket is készítettem.
Aztán valahogy kiábrándultam a karácsonyból ( most hosszú lenne leírni hogy miért, de el fogom regélni ígérem) és én mindent szinte az utolsó pillanatban vettem meg és csomagolásként beleszórtam a cuccokat egy dísz zacskóba. Az idei ünnep egy emlékezetes és pirulós (szégyenemben) eseménye viszont rádöbbentett hogy újra barátságot kell kötnünk, nekem és a Karácsonynak.

Történt ugyanis hogy a Isti a szemétből hozott vissza egy ajándék kísérőt. Amit Ő írt nekem. Én pedig mégcsak el sem olvastam! Vörös volt a fejem. Pedig olyan kedves szavak voltak a kicsi kis képeslapon. Boldog tizedik közös karácsony kívánt vele. Azóta a pénztárcámban őrzőm egy 2003-ban írt kinyomtatott e - mail levelével együtt.

Viszont ha marad ez a hangulat (majd szagolgatom a teát), akkor neki állok listát készíteni, meg ajándékokat vásárolni.

Úgy nem szegem meg az akció mánia terápiámat ugye?

2012. június 19., kedd

Akciómánia

Beteg vagyok. Akciómániában szenvedek végső stádiumban. Már csak egy utolsó esélyem van meggyógyulni.

Tehát csatlakozom a képzeletem beli "Anonim Akciómánia Klubhoz, az AAK- hoz, valamint felírtam magamnak egy nagyon szigorú terápiát.


Virág vagyok akciómániás.
Virág vagyok és kigyógyulok a szenvedély betegségemből, az akciómániából.
Virág vagyok, már tudom, hogy az akciós árú sokszor drágább mint a nem akciós.

A TERÁPIA

Végezendő:
Addig amíg úgy kell felhívni a figyelmemet az " akció" feliratra és úgy se vegyem észre egyből.

1. Előbbi négy mondat napi 5x3 ismételgetése. (Virág vagyok...)
2. Szórolapok azonnali szelektív hulladékba helyezése a címlap megtekintese nélkül.
3. Különböző web helyek látogatásának elhagyása: ALDI, LIDL, SPAR, KIKA és társaik.
4. Imént említett egységek látogatásának maximalizalása havi 1-re.
5. Az élelmiszer beszerzés helye: a kisbolt.
6. Mielőtt valami a bevásárló kosárba kerül, 60 másodpercen át végig gondolandó a kővetkező: "Biztos szükségem van rá?" Amennyiben a kérdésre nem érkezik 60 másodpercen belül 3 " igen mert" - tel kezdődő ész szerű válasz, akkor a termék megvásárlása tilos.
7. Vásárlás előtt bevásárló lista készítése és csak a listán szereplő dolgok megvétele.
8. Hitelkártya feldarabolása. Nagyon picire.
9. Bankártya itthon felejtése, csak kézpénzes fizetés alkalmazása úgy,hogy a pénztárcában lévő összeg, pont annak a fele amennyit általában költenék.
10. Interneten minden webáruház kosara telepakolható, majd elképzelhető milyen jó lenne ha megvehetnénk. De utána azonnal törlendő a kosár egész tartalma.
11. Akció felirat ignorálása. Nem megvenni dogolat csak azért mert akciós! ( Pl. Fuga tisztító kefe.)
12. Fizetés után rögtön megetetni a persely malacot, annyi pénzzel aminek a bedobása még nem fáj x 2.
13. Minden nap összeírni azon dolgok árát amelyek a terápia miatt mellőzöttek lettek. Összeadni és örömködni milyen sokat spóroltunk aznap.
14. Havi kimutatás készítése a spórolásról, majd fej falba verése hogy eddig is mennyit lehetett volna takarékoskodni. Eme pont motivációként elkönyvelendő.
15. A pontok 1-14ig szigorú betartása.

Húú, kemény lesz! Ja és még egy pont

+ 1 A neten kinézett iskolatáska is tabu ( pedig milyen cuki és akciós)!
Gyereket nem rábeszélni. Táska augusztusban és nem online vásárlandó. Gyerek felprobál és választ.



Az előző bejegyzés folytatása

-avagy túl vagyunk az oltásOKon

Két szurit is kapott a Lénus. :-(
Sírt. Licikém nagyon messze állt hogy ne is lássa az eseményt. Könnyes volt a szeme, az enyém is. Sajnáltuk a Bucust.
Aztán hazafelé Lili már zokogott, úgy szánta a kishúgát. Nagyon megható volt. Én ugyan nem sírhattam, mert vezettem, és elég volt a tűző nappal megküzdeni a látási viszonyokért.
Most nagyon nyügi a drágám. Alig bírt elaludni. Kapott egy fél Germicid kúpot, mert úgy veszem észre fáj neki az oltások helye, hason meg nem tud elaludni. A duplaszuri miatt meg kizárt az oldalt fektetés.
Az egyetlen jó dolog az egészben (amellett hogy immunizálva lettünk), hogy a hőség miatt felvettem a fekte nyári ruhám majd megkérdeztem a nagylányom hogy miként festek benne. Lili egyenesen Selena Gomezhez hasonlított.
Olyan jól esett a bók ( tudom hogy nem igaz, van önkritikám) hogy még az egy óráig tartó naptejjel való kenegetés sem akasztott ki (mindegyikünket végig kentem mielőtt elindultunk).

U.i. A kutyát nem naptejezem.

Lénus 8 naposan

2012. június 18., hétfő

Oltás és az érzések amiket kiváltott belőlem

Holnap megyünk az első védőoltásra, pont délre, a legnagyobb melegben.
Nagyon szeretjük a Tatai doktornőt, igazi gyermekorvos. Még soha nem csalódtunk benne ( Lilivel nála kezdtünk 7 éve, így evidens volt hogy a Lénust is hozzá visszük.)
Mindig minden nyavalyára tudta a választ,sőt napra pontosan megmondta azt is mire múlik el a betegség. Nem erőlteti a nem kötelező védőoltásokat, őszinte és csak akkor ad antibiotikumot, ha muszáj. Lili talán eddig háromszor kényszerült antibiotikum kúrára.

Szóval holnap oltás. Tudom hogy kell, hog a javunkat szolgálja, de akkor is meg fogják bökni az én drága Picurom hátsóját, ami fájni fog neki !!!
Anno az első oltásra a Lilit anyukám vitte el. Igen, azért, mert én egy gyáva kukac vagyok.
Mondogattam ma a Lénusnak hogy mi vár rá holnap, de ő cak vigyorgott. Vagy nem értette, vagy kiröhögött,hogy miért kerítek ekkora feneket egy ici-pici szúrásnak.
Miért nem lehet hogy engem szúrnak meg, én meg majd bele lehelem, egy titkos "anyacsatornán" a védőanyagot?! Vagy átpuszilgatom, vagy átsimogatom! Miért nem készítik el kanalasnak? Miért nem lehet máshogy beadni az oltóanyagot csak oltva?
Lehet nem kéne ennyire paráznom, mert az ráragad a gyerekre. Mert a para és a nyugtalanság bezzeg simán átadható.
Ennek kapcsán elhatároztam, hogy csak szépekre fogok gondolni.
Egyből el is ugrottam a Tescoba. Pedig a Tescot nem is szeretem, meg nem is szép, de mennem kellett egy kicsit, ki a lakásból, egyedül, és a Tesco van a legközelebb. Ráadásul egy napellenzős sapit akartam beszerezni a Bucusnak. (Nem sikerült, de volt alkoholmentes citromos Gösser! Király!)
Amikor oda úton voltam, Takács Tamás énekelt a rádióba. Arrólt dalolt hogy "pocsolyába lépett". Egy nagyon jó, rég volt karácsonyi buli jutott róla eszembe. A dalról és NEM a pocsolyáról. Isten látja lelkem én még soha nem léptem pocsolyába és nem is akarok.
El dalolgattam magamban (akkor nem fáj senkinek), sőt, még szólt a zene amikor leparkoltam, így megvártam a végét és még táncikáltam is egyet. Mentségemre legyen mondva szinte üres volt a parkoló és nem látott senki. Remélem. Jól éreztem magam.
Aztán kiszálltam és megállapítottam, hogy milyen tökéletesen sikerült beállnom a vonalak közé. Miért nincs az embernek hátul is egy keze, amivel vállon veregethetné magát? Tudom meglehetősen hülyén néznénk ki vele, de megszoknánk a látványt és természetéssé válna (bár kesztyűt nehéz volna húzni rá).
Nos tehát, ott állok én a parkolóban, kidúdolgatva, kitáncikálva magamat, tökéletesen leparkolva és fülig érő szájjal...de ekkor elkomorodtam. Az ugrott be, hogy ez most olyan idilli és az ilyen "jaj de szép és jó minden" képek után szokott a filmekben bekövetkezni a tragédia. Paff! Aztán elhessegettem eme borús gondolataimat, azzal érvelve, hogy nem egy filmben vagyunk, hanem ez a való világ és a legnagyobb tragédia az lesz ha pénztárnál előveszem a hitelkártyám. Arról nem is beszélve, a filmekben mindig csodás és légies hölgyek szerepelnek eme jelenetekben, ahhoz pedig hogy hasonlatos legyek a légieshez jelzőhöz, fogynom kéne alaphangon harminc kilót.
Azért írtam betűvel a harmincat, mert ha számmal írtam volna le, csak úgy virítana a szövegben és engem szekálna, hogy gyerünk fogyjak már.
Tehát hazafelé nagyon nagy nyugalomba jöttünk már, én meg a kis Gössereim. :-)

De azért az oltás miatt parázok, de nagyon hősies leszek majd! Remélem azt is, nem lázasodik be a Bucus, ebben a melegben nagyon szar lenne. El ne felejtsek hűtő tapaszt venni az Aldiban.
Holnap az Isti is elutazik, de hazajön este, de úgy utálom mikor elmegy. Hülye autópálya. De nem lesz semmi baj, mert ez a való világ és nekünk még rengeteg feladatunk van benne.
Viszont nem feledem, hogy az ember boldogsága egy cérna szálon lóg és valami esztelen mindig köröz körülötte egy éles ollóval. Ezért nagyon kell vigyázni azt a cérna szálat. Szeretni kell, gondoskodni róla és hálásnak lenni neki amiért tartja a boldogságunkat! Az ollóssal meg meg kell tanulni együtt élni mert ha elkergetjük úgyis jön helyette másik.

De hogy valami jót is írjak.
Vettem eg 15 ml- es cumisüveget a Müllerben. Nagyon kis cuki. Bár a Léna még soha nem fogadott el cumisüveget, én akkor is megvettem, mert olyan kis aranyos ( a Léna is, de most a cuclikára gondolok). Eredetileg arra találták ki, hogy ha gyógyszert kell adni a babának, ebből adjuk, tutita menve, általa akkora adagot kap a baba amekkorát kell. Vannak fenntartásaim eme funkciójával kapcsolatban, mert nehezen hiszem el hogy a keserű gyógyszert kiinná belőle a gyerek.
De képzeljétek, elfogadta a Lénus és megissza belőle a baba vizet! Eddig semmi másból nem fogadta el! Nagyon ügyes kanállal és pohárral is, de kocsiban és útközben így mégiscsak könnyebb!
Meg hát olyan cuki.... :-)

2012. június 17., vasárnap

Vasárnap esti okosság (téma:anyatej)

Az anyatej mennyiségének változása + Növekedés ugrások a szoptatás mennyiségében

Innét jegyzeteltem ki a szerintem legfontosabbakat:

http://www.szuloklapja.hu/baba/body/cikkek.phpVALASZTAS=teljes_cikk&CIKK_CIME=Mennyit+szopik+%E9s+mennyit+h%EDzik+a+csecsem%26%23337%3B%3F

http://www.babaszoba.hu/articles/A_7_leggyakoribb_ok_amiert_ido_elott_abbamarad_a_szoptatasaid=20080128014938

A tejbelövellés utáni napokban, hetekben elsősorban hormonális tényezők befolyásolják a tejmennyiséget - főként ennek köszönhető a szinte állandó teltségérzés a mellekben. Amikor két-három hét elteltével a kereslet-kínálat elve alapján lassan annyi tej termelődik, amennyit a baba fogyaszt, sok édesanya puhának, üresnek érzi a mellét a korábbiakhoz képest. Ha a baba ezzel egyidejűleg ráadásul hasfájós korszakába lép, és ezért sokat sír, vagy épp növekedési ugrás miatt több tejet kér, mint addig, a látszat valóban az, hogy éhes marad. Rengeteg tejem volt, és most egyik napról a másikra elment - mondja sok aggódó mama, s előveszi a fagyasztott készleteket vagy a megnyugtatás céljából vásárolt tápszeres dobozt a szekrény tetejéről. Pedig egyikre sincs szükség! A látszat csal! Hiába puhább a mell, mint korábban, tejtermelő képessége nem szűnt meg és nem is csökkent. A tej jelentős része szoptatás alatt termelődik. Tegyük tehát mellre a babát, ha kéri, akkor is, ha ez napokig túlságosan gyakorinak tűnik. Így három-négy nap múlva annyi tejünk lesz, amennyit a baba kér. Ha eddig egy mellből is jóllakott, de most már nem, tegyük rá nyugodtan mindkettőre.

Késő délután és estefelé valóban kevesebb tej termelődik. Ilyenkor azonban nincs szükség pótlásra, csak gyakoribb szoptatásra. A sok, rövid szopás során magasabb kalóriatartalmú tejet vesz magához a baba - más az összetétel, mint reggel. Célszerű többször ugyanarra a mellre visszatenni, ha csak pár percig szopott aktívan. A nyugtalan időszakot általában hosszú, egybefüggő, nyugodt alvás követi.

A szoptatás nem csak arra való, hogy jóllakjék tőle a baba. A kis csecsemő természetes igénye, hogy sokat legyen testközelben, és akkor is szopizhasson akár egy óra hosszat, ha már nem éhes. Sok szülőnek téves elképzelései vannak arról, milyennek is kellene lennie egy csecsemőnek: azt hiszik, csak szopik (legfeljebb húsz percig), aztán alszik (legalább napi tizenhat órát és a saját kiságyában). Ilyen gyerek is van, láttam már nem is egyet. A többség azonban egyáltalán nem hasonlít erre az eszményinek tekintett bébire! Ez azért nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy ősi ösztönök irányítják viselkedésünket születésünk pillanatától kezdve. Mi lehet félelmetesebb egy magatehetetlen csecsemő számára annál, mint hogy leteszik valahova, és otthagyják? Hogy nem kap enni, ha kér, mert még nem telt el két óra az előző etetés óta? Hogy testmelegre, kapcsolatra, állandó törődésre vágyik, de inkább leteszik, nehogy elkényeztessék? A cumihasználat, mint már annyiszor leírtuk, csökkenti a mellen töltött időt és a szopási gyakoriságot. Vannak nők, akiknek csak akkor termelődik elegendő tejük, ha a baba gyakran szopik. Ezért ha nem gyarapodik elég jól a baba, először az amúgy is felesleges és káros cumit kell kidobni. Ezután rendszerint a tejmennyiség is növekedni kezd. A külön szobában altatott baba általában mélyebben és hosszabban alszik, mint szülei mellett. Előfordul, hogy az éjszakai szoptatás elmaradása is kedvezőtlenül hat a tejmennyiségre. Három hónapos kor körül gyakran együttesen jelentkeznek ezek a kedvezőtlen tényezők: a baba cumizik, külön szobában alszik, az anya pedig fogamzásgátlót szed. Az eredmény gyakran az, hogy nem termelődik elegendő tej. Ez szerencsére a szoptatás egyik időszakában sem visszafordíthatatlan változás.

Növekedés ugrások a szoptatás mennyiségében

A “nagykönyv” szerint 3 hetes, 6 hetes, 3 hónapos és 6 hónapos korban vannak nagyobb növekedésugrások, ezekre érdemes lelkiekben felkészülni. Ha a baba ilyenkor igény szerint egész nap cicin lóghat, akkor pár nap, max 1 hét alatt felnöveli a tejmennyiséget. Ha nem ehet igény szerint, akkor
általában 3 hónapos korra az anyuka tápszer kiegészítésre kényszerül.

Mi,szopi után:


2012. június 16., szombat

Relax

Relax

Nem felejtettem el, a mamáról még megírom a második részt is, de most valami jobban kikívánkozik belőlem.
- /-
Amikor még dolgoztam (a Léna előtt), akkor szinte minden időmet a munka foglalta le, állandó határidők, stressz, rohanás, sokszor este is, sokszor hétvégén is.
Este jártunk haza, hat óra után.

A Liliért majdnem mindig más ment az oviba.
Nagyon rossz érzés hogy amit te magad kialakítottál a gyereked körül, gondolok itt az értékrendre, szemléletekre a lelki dolgokra (és nem a napi rutinra), az egy idő után borul.
Például, engem soha nem érdekelt hogy a nagy világ mit gondol rólam (persze akiket szeretek és fontosak azok véleménye mindig is számított és számítani is fog), számomra az a fontos hogy a mi kis családunk működjön. Vagyis soha nem éltem, élünk "kifelé".
Én nem bájolgok, nem játszom meg magam, amúgy is a munkából adódóan állandóan viselkedni kell. Éppen ezért nagyon szíven ütött, amikor először hagyta el a Lili száját (arra már nem emlékszem hogy minek a kapcsán) a következő mondat:
- Ki fognak nevetni, mit fognak rólam gondolni?
Visszakérdeztem: - Kik?
- Az emberek az utcán - jött a válasz.
Próbáltam aztán a gyerekkel megbeszélni, "visszacsinálni" a dolgokat, de persze én töltöttem vele a legkevesebb időt, azt is fáradtan és túlhajszoltan. Ezért aztán nem is csodálkoztam azon, hogy igazából nem értem el a gyereknél eredményt.

Hogy még egy példát említsek, én nem hasonlítagattam soha a Lilit más gyerekekhez. Soha nem hozta fel neki másokat példának. Nálunk nincsenek "bezzeg" gyerekek.
Engem az érdekel hogy az én gyerekeim hogy fejlődnek.
Éppen ezért lepődem meg amikor a Lili szomorúan közölte velem, hogy " bezzeg x.y már tud két keréken biciglizni".
Te meg gyönyörűen szavalod a Sün Balázst! - vágtam én rá akkor nem túl okosan.
Mert úgy gondolom hogy nem kell mindenben jónak lenni, tökéletesnek meg főleg nem! Főként azért nem kell kedvünk ellenére is két keréken megtanulni mert x.y már tud. Azért kell két keréken megtanulni hogy élvezhessük a kerékpározás nyújtotta örömöket. Már aki szeret biciglizni.Ha ez pedig fél évvel később jön el mint "bezzegéknél",akkor hát fél évvel később.

Boldog, egészséges, elégedett. Azt szeretném ha mindig így jellemezhetném a gyerekeimet.

Visszakanyarodva az ember dolgozik,mert kell. A gyereke meg átalakul. Amin először bosszankodik az ember, aztán megpróbál belenyugodni, de nem tud.
Jön a kétségbeesés, a lelkiismeret furdalás és ebből adódóan a stressz, az állandó gondolkodás és nem alvás.
Rengeteg energiámat vitt el ez a folyamat.

- /-

Amikor még dolgoztam (a Léna előtt), akkor szinte minden időmet a munka foglalta le, állandó határidők, stressz, rohanás, sokszor este is, sokszor hétvégén is.
Este jártunk haza, hat óra után.

Nem volt időm társas kapcsolatokra. Értsd: barátokra. Mert a kicsi megmaradt időmben próbáltam utolérni magam: férjel törődésileg, háztartásilag. Itt most pipa van, ezért is voltunk ma nagyon kedves barátoknál. Csodás iker fiaik vannak és egy nagyon szép életútjuk egymás mellett, amit ha megengednek, egyszer leírok ide.
Nagyon jól éreztük magunkat. Teljesen ellazultam és egyáltalán nem nyomasztott a vasalás gondolata. Lénuska is példásan viselkedett.Lili pedig egyenesen nem akart hazajönni.
Régen sokszor voltam magányos és ez rengeteg energiámat vitt el.
Itt köszönöm nagyon mindazoknak, akik ezek ellenére mellettem maradtak.

- /-

Amikor még dolgoztam (a Léna előtt), akkor szinte minden időmet a munka foglalta le, állandó határidők, stressz, rohanás, sokszor este is, sokszor hétvégén is.
Este jártunk haza, hat óra után.

Nem vot időm blogot írni, olvasni, élvezni a főzést -azt hogy gondoskodhatok általa a legfontosabbakról-, legyantázni a lábam...
Szerveztem állandóan ki megy a gyerekért (most könnyű, mindig tudok érte menni, végre! ) állandóan toppon kellett lennem.
Dolgoztam szívvel, lélekkel és ez rengeteg energiámat vitt el.

- / -

Sorolhatnám még tovább. De nem akarom. Pénteken voltam a munkahelyemen.
Nagyon - nagyon hiányzik a csapat. Sőt a munka is. De a rohanás és a stressz az nem. Élvezem az " időtlenséget".
Feltöltött a munkahelyi látogatás. Csodás volt.
Oda is tartozom, de valahogy máshogy fogom csinálni ha visszamegyek.

Tartozom ezzel magamnak, a gyerekeimnek és az Istinek.
Mert most jó. Laza vagyok és nyugodt. Jól vagyunk. Léna megmentett bennünket.
Kincsre leletem.
Ha pedig megvan a KINCS a CSODA akkor az ember nagyon vigyáz rá.

Meghát ezért lesz energiám zumbázni. :-)





Mama 1. rész


Az anyai nagymamámnak ma van a 73. születésnapja.
Kb. Tíz perce nézem az előzőleg leírt mondatot.
Annyi mondanivalóm lenne róla és mégsem áll valahogy össze, valahogy nem kerül papírra....
Kezdem az elején.

Kisvárosban nőttem fel. Annak is falusias részén.
A mamának volt egy kis dohány boltja, a kocsma, az iskola, a játszótér és az élelmiszer bolt négyese által alkotott központban ( bocs ott volt a buszmegálló is).
Híres volt ez a trafik, családi örökség, még a dédijé volt. Állandó randi és baráti összejövetelek kiinduló pontja. Még szinte ma is hallom hogy valaki a suliból felkiállt:
"Akkor ötkor a trafik előtt!" Meg persze hír-és pletyacsere állomásként is működött.
Gyónni, panaszkodni és dicsekedni is a trafikba jártak, főként középkorú háziasszonyok.

Nagyon picike kis üzlet volt,mint egy mai újságosbódé, csak téglából épült,hófehérre vakolva és igazi piros cserepek voltak a tetején. Mélyzöld volt az ajtó, az ablak és a külső zsaluzinok is,amik a betöréstől óvták a kis ékszerdobozt. Soha nem törtek be.
Berendezése egy hatalmas polc volt, elfoglalva a teljes falszélességet tele dohányárúval, egy nagy asztal középen, azon egy édességes polc. Az asztal egyik oldalán a mama széke, a másikon meg egy vendégszék volt, az aktuális pletyizőnek. Gondolhatjátok ,a szék soha nem volt üres.
Volt még egy álló polc is, játékoknak, újságnak, apróságoknak. De a polc már annyi helyet elfoglalt hogy a mama nemigazán hízhatott,mert akkor nem tudod volna odaférközni a székéhez, amúgy is csak féloldalasan tudta megközelíteni, a polc és az asztal között.:-)
Barna sophit, Fecskét, Munkást,Kossuthot árult.
Olcsó babát, olcsó kisautót meg egy ideig újságot. Volt nála amíg nem gépiesítették totó, lottó is, meg sorsjegy. Na és természetesen Sport szelet, Kapucíner, Duna- és Tiszakavics Frutti meg savanyúcukor.
A fő - fő árúcikk a gyerekeknek, a DONALD RÁGÓ volt.
Bécsbe járt árúért, onnét hozta.
Gyerekként alig vártuk hogy menjen Bécsbe. Más idők voltak, dugdosta a schillinget hogy ne vegyék el a vámosok és "egzotikus" dolgokkal tudja megtölteni a kis gyöngyszemet.

Hat éves koromtól szinte minden szabadidőmet ott töltöttem. Imádtam ha kiszolgálhattam.
Pici ablakon kersztül kellett. Öt percnyi sétára laktunk a trafiktól, de a mama így is mindig elkésett reggelente, pedig biciglivel járt. Bár mindenki tudta nyolckor úgysem nyit ki, majd tíz perccel utána.
A mama soha ne dohányzott és soha nem használt számológépet, papíron adott össze. Tízfilléres árréssel dolgozott, szerintem lelkiismeret furdalása volt hogy kereskedik. Nem volt neki való. A trafik többet vitt mint hozott. Azért a mama onnét ment nyugdíjba. De után bezárt és le is bontották az épületet, a helyadó miatt.
Gyakorta, míg meg nem halt,a dédi is kiszolgált még, egész öregen is, az élete része volt a mini vállalkozás. Sokszor ha otthon vagyok ( nagyszülői ház) és kimegyek az utcára még mindig látom a dédit ahogy a trafik helye felé sétál kendőben, kockás kis kosarával. Olyankor nagyon melege van a szívemnek.
Nagyon hiányzik nekem a TRAFIK csupa nagybetűvel. Az illata, a lelke, az emberek. Ahogy ezt írom rengeteg emlék bújik elő, valahonnét nagyon távolról és mélyről, de belőlem.
Talán fel kellene építeni újra, berendezni újra, ugyanúgy,talán még emlékeznek rá.....csak sajnos a dédi nem térne már vissza vele.



2012. június 14., csütörtök

Ez meg az

És még mért?

Biztos ismeritek a Jégkorszakból azt a részt amikor a mamut (Manfred) sorolja a lajhárnak (Sid), hogy miért nem akarja hogy együtt menjenek tovább. Legalább öt érvet felhoz Manfred ,úgy zúdítja rá Sidre a sértéseket hogy az szinte fáj az ember fülének és minden mondatát a mert szócskával kezdi (pl." mert kicsi vagy és szánalmas").
A kis együgyű lajhár pedig egyet kérdez csupán vissza:
-És még miért?
Lili nagyon sokszor miértezik, főként ha nem szabad neki valamit, vagy ha feladatot kap. Ráadásul egymás utàn nem egyszer. Azt hiszem,elcsúszott 'miért korszakban' szenved.
Legalább öt darab " de miért? "-et tud felhozni. Mikor már kezd eldurrani valamelyikünk agya, akkor a másikunk hangosan közbevág:
- És még miért?
Ilyenkor aztán elnevetjük magunkat és tovább tudunk lépni az aktuális miérteket szülő témáról.

Para

Isti ma elutazott. Itt alszik a hugom. Nézi a Szívek Szállodáját úgy ezredszerre. Én fertőztem meg a sorozattal. Szinte tudom kívülről.
Bár egy időre kiütötte Dr. Csont a nyeregből, de azért mégiscsak a Gilmore csajok a nummero eggyek. Szeretem a hangulatát, hogy nincs benne erőszak. Egyszerűen kiakapcsol.

Igazából azért alszik itt a tesóm mert bármilyen égő, én félek éjszaka egyedül. Mármint másik felnőtt nélkül egyedül.
Sokat gondolkodom rajta hogy miért (na tessék már én is kezdem).

Félek a vihartól is, amit nem szabad kimutatnom a Lili előtt.
De a vihartól is csak éjjel félek. Számolom a másodperceket a villámlás és a dörgés között és egy elemlámpát szorongatok a kezemben arra az esetre ha elmenne az áram.
Lehet segítséget kellene kérnem hogy eme szorongásaim elhagyásához, mert mégiscsak van már két gyermekem, nem nevelhetem őket félelemre.

Mozgás mozogni!

Szerdától járok zumbázni. Valahogy el kell tüntetnem a hasam helyén éktelenkedő bőr és hájtömeget.
Diétázni nem merek a szoptatás miatt,így marad mozgás.
Anyukám szerint 15 éves korom óta készülök már valamilyen mozgás óràra járni (aerobik meg ilyenek), de még soha nem értem oda.
Hát tehetek én róla hogy mindig találkozom valakivel útközben?
A futás sem nekem való, egyszer futottam hét métert a buszra. Elég volt.
A múltkor meg csak neki iramodtam a futásnak, de az Isti rögtön utánam szólt:
- Hagyd abba,nem áll jól!

Talán a zumba bejön. :-)



2012. június 13., szerda

Keresztelő

BackUp státuszban

Időpont: szept. 15 ( ha ráér a Tamás Atya, az egyetlen pap akitől el tudom fogadni a hitet).
Helyszín: Kapuvár Szent Anna templom- ott kereszteltek meg engem is, mert a templom legalább öregebb nálam-.
Keresztapa: Kisöcsém.
Keresztanya: A Kisöcsém csaja, ha addig beújít valakit.
Meghívottak ( Isti még írja a listáját):
- Tamás Atya
- Öcsém Máté, a keresztpapi
-Anyu + Táltos
-Apu
-Nyunyi
-Manci néni (templomilag)
- Húgom
- Papa
-Mama
-Anyós
-Gergő
-Patrícia
-Andris
-Márti
-Isti még gondolkozik
+ mi négyen.

Mivel anyagi kereteink igen korlátozottak az eseményre,a vízbe mártás után, stílusosan a Flóra fürdő egy nagy apartmanját béreljük ki.
2szoba+terasz.Mindenki vonulhat jobbra, balra.
Rendelek egy bazi nagy tortát, olyan szépségeset és finomat mint a Lili szülinapija volt (csak nem sellők lesznek rajta, hanem valami cukiság témához méltóan,esteleg 2 ízű lesz, vagy emeletes. Elvisszük az Aldis kávéfőzőt és hozzá kapszulákat, veszek pezsgőt, sört meg üccsit.
Aztán megünnepeljük a csajt.:-)

De mint írtam mindez még backup.

Teendők:
- Máté hivatalos felkérése (nem a facebookon)
-templom és pap lefoglalása
- apartaman lefoglalása (pipa)
-meghívók
- torta rendelés Judit cukiba
- bevásarlás
- szép ruha mind a négyünknek.

2012. június 12., kedd

Vallomás egy nagyon szégyellni való tettről

Még múlt pénteken történt csak eddig nemigen akaródzott leírnom.
Pedig megfogadtam hogy őszinte blogot fogok vezetni.
Már annyiszor neki álltam ennek a blognak, soha nem volt rá időm, de most van és annyira élvezem.
Szóval csak őszintén, mert az őszinteség fél egészség.
Persze sajnos van amit nem írhatok le, vagy csak nagyon burkoltan, mert nem mindenki szeretne magára ismerni az interneten. Pedig azok a storyk kívánkoznának ki a legjobban. Talán találok majd erre megoldást.

Szóval múlt hét péntek. Elmentünk a Lili volt és a Léna leendő bölcsijébe ( nagyon megszerettük anno a bölcsis gondozót, ő hívott minket).
Elég nehezen megy még nekem a két gyerekkel való nekiindulás, vagyis lassan.
Ügyelnem kell rá hogy a Lénus rendesen egyen, böfizzen, pihenjen is a kis gyomra indulás előtt, legyen rajta megfelelő ruházat. Lili nagyon önálló.
Viszont mióta megvan a Bucus, folyton fel akarja hívni magára a figyelmet. Értsd: beszél! FOLYAMATOSAN. Az Anyuci szó másodpercenként hagyja el a száját. Sajnos egy idő után nagyon idegesítő. pedig tudom hogy azért van ez hogy jelezze ő is itt van ám. Nem lehet könnyű neki. 7 évig csak ő volt.
Még nekem a felnőttnek (koromnál fogva az vagyok) is tanulnom kell az új helyzetet. Mindemelett Lickám annyira rendes és annyira akar alkalmazkodni az új életünkhöz ráadásul imádja a Lénust! Igazából nagyon is büszke vagyok rá. Nagyon - nagyon.

A bölcsibe nagyon jól éreztük magunkat, az agyamban folyton nosztalgiáztam. Hogy a Lili is volt ilyen picuri és a Léna is lesz ilyen nagy.
:-)
A program után, mivel közel volt a Rossmann, nekünk meg kellett pelus,meg mert géppuskával kényszerítettek, bementünk. Léna aludt.
Persze ha én betérek egy drogériába pelenkáért, akkor nemcsak pelenkát veszek ám! Hanem egy csomó fontos dolgot!
Például cipő tároló zacskót (utazáshoz) mert hogy az milyen szuper és most milyen akciós, meg 24 tekercses wc papírt mert olyan szép lila színe van és különben is tökre leárazták és majdcsak elvisszük valahogy az autóig.
Lili mindeközben folyamatosan anyucizot, hogy figyeljek, vegyük meg ezt,meg azt, meg amazt (nem tudom kitől örökölte), ráadásul mindennél megmagyarázza miért kell (ezt sem tudom kitől örökölte). Komolyan mondom fogalmam sincs mikor vett levegőt a folyamatos dumától. Léna is felébredt és hamarosan bőgésre váltott. Siettem fizetni. Lili eközben is beszélt.
Én próbáltam csitítani a Lénát, válaszolgatni a Lilinek, pakolni és fizetni, ráadásul gyorsan hogy ne tartsam fel a sort. Na az idegbaj mérőm már itt kezdett kilengeni.
Majd felpakoltam a nagy csomag pelust, a 24tekercses wc papírt, a folyékony mosogatógép tisztítót (dupla csomag mert akciós) ,(amúgy miért hívják a folyékony mosóport, mosópornak, amikor az nem por hanem lötty?),meg még ezer apró szart, mert az mind kell természetesen.

Próbáltam egyensúlyozni a babakocsival, (Léna a cumi csodás hatására elhalkult), a Lilinek meg nem adhattam cumit ezért tovább mondta.

Mondta, hogy már biztos jó a dinnye, mert mennyit sütött a nap és hogy ő mennyire vágyik rá és egész télen azt a napot várta amikor majd újra dinnyét ehet.
Leesett aztán lassan nekem hogy mire megy ki a monológ...a sarki zöldségesnél látott dinnyét. Oké. Vettünk. + négy kiló került a hátamra egy nejlon zacsiba, éreztem hogy folyik a leve, végig a hátamon.
Az feszültség mérőm itt már erősen kilengett. Nagyon erősen.

Elindultunk a kocsi felé. DE. A Lili belekezdett a mindjárt éhen és szomjan hal előadásba. "Tudod anya ott az a pékség, tudod ott nagyon finom a kenyér. Van kenyerünk otthon? Szerintem nincs, meg mindjárt kiszáradok..."
Bementünk.( Mert nagyon oda kell figyelni a nagyra hogy ne higgye hogy csak a kicsi fontos.) Tényleg jó kis pékség. Kicsit elméláztam a választékon ...aztán a Léna sikítása vissza zökkentett a valóságba.

Léna sírt. Lili mondta. Én sorra kerültem, daráltam az eladónak mit kérek. A dinnyelé folyt a hátamon. A pelenkás zacskó füle vágta a csuklóm. A WC papírtól nem tudtam ringatni a babakocsit. Próbáltam szabaddá tenni ez egyik kezem hogy elő tudjam venni a pénztárcámat.

Én az eladóhoz:
- Tessék mondani még egyszer mennyit fizetek?
Lili velem egyidőben:
-Anyuci akkor abból a kakaós csigából is kértél, tudod aminek csokis a teteje?

.....és ekkor elszakadt a cérna, elszabta a feszültség mérőm mert már annyira kilengett...
Kiabáltam:
-A k....a életbe Lili fogd már be csak egy percre a szádat!

Mindenki engem nézett. Felhörögtem hangosan:
-Majd ha kimentünk szégyellem magam, de most fizetek!

Valahogy elvánszorogtam a millió cuccal , a kakós csigával, egy üvöltő babával és egy sértődött szomorú kislánnyal a kocsiig.
Bepakoltam...indultunk.
Aztán itthon megbeszéltük, bocsánatot kértem. Lili nem haragszik. De én magamra igen....

..... mert mióta kijöttünk a pékségből szégyellem magam.

Két sajnos nem túl jó minőségű fotó ide a végére.
Imádom őket.

A mosoly két oldala.:-)

2012. június 11., hétfő

65 nap

Pont ennyi nap telt el azóta hogy nem vitatkoztunk semmin és én sem durciztam, nem játszottam "egyet se szólok", undok sértődős nagyságos asszonyt. Meg azért hamar kijön mindegyikükből az olaszos temperamentum.

Mit mondjak? Élvezem a házasságomat.
Nemhogy nem veszekedtünk, de minden nap beszélgetünk, mindent kibeszélünk és mondhatom a férjem a legfőbb bizalmasom és a legjobb barátom lett ismét. Pedig ismerjük egymás hibáit,kívül és belül is.
Alapjaiban változott meg a kapcsolatunk, legalábbis bennem. Pontosan tudom hogy melyik volt az a nap (2012.05.17), amikor azt éreztem hogy ez most itt tényleg örökre szól. 11 év együttlét és 7,5 év házasság után éreztem ezt először igaziból és nagyon szilárdan.
Sajnos nem tehetem közzé hogy mi történt ezen a napon, mert nem akarok másokról a tudtuk és beleegyezésük nélkül posztolni.
De a következő szavak elhagyták a férjem száját:
"Még soha életemben nem voltam ilyen boldog! Soha többé nem hagyom bántani senkinek a Virágot!"

Eddig is jó volt a házasságunk és kitartottunk egymás mellett akár mit is dobott elénk a sors. Soha nem éreztem azt hogy én más valakit akarnék csakis az én Istimet.
Persze voltak kicsi, nagy, meg igen nagy veszekedések...:-) Meg tuti lesznek is. :-) De édes a kibékülés.;-)

Azon gondolkoztam ma egész nap, mégis mi más most?
Tudom már. Próbálom megfogalmazni.
Most 2012.05.17-én lettünk véglegesen szorosan egymás mellett egy irányba haladó CSAPAT. Kiegészítve egymást, elfogadva, megbízva és szeretve. Most mertem én elhinni hogy MI összetartozunk.
Nem félek hogy egyszer vége lesz, mert ha úgy is hozná a sors ( csak azért mert, soha nem mond hogy soha) akkor is volt az életemben egy olyan szakasz amikor leírhattam ezt.Boldogan.

Isti, ha elolvastad ezt (tudom nem vagy egy nagy blog rajongó), tudd -hisz tudod-, nagyon szeretlek, köszönöm hogy kitartottál mellettem mindenben és mindig és minden körülmény között. Főként köszönöm Neked a LÁNYOKAT, főleg a Lénát, mert ha nem ragaszkodtál vola ilyen kitartóan ahhoz hogy még egy gyereket szeretnél, akkor ő most nem lenne. Köszönöm hogy olyan apjuk vagy, hogy anyák napjára ajándékot veszek Neked.
Vezess óvatosan, ne szívj annyi cigit, vedd be a vitamint minden reggel ( a kávéfőző mellett van) mert sokáig akarok veled élni.
Te vagy a KIRÁLYOM, teljes mértékben anélkül az elvárás nélkül hogy királynőt csinálj belőlem. Egyszerűen csak :Szeress akkor is amikor nem szeretsz! Mindig mindent beszéljünk meg.

Ezt a bejegyzést egy teljesen józan, teljes mértékben tudtában lévő, rózsaszín ködfelhőtől igenis látó, kipihent,33 éves feleség (Virág) írta a férjének (Isti).

Jó döntés volt:


2012. június 10., vasárnap

Vasárnap esti okosság (téma:babaalvás)

Hogyan (nem) alszanak a kisbabák...

Itt találtam és a szerintem lényeget kimásoltam:

http://babaalvas.freeblog.hu/


Dr. William Sears

Annak érdekében, hogy jobban megértsd, hogyan tudod kellemesebbé tenni az elalvást és magát az alvást a magad és a gyermeked számára is, íme az alvás néhány fontos alapelve, amelyet minden új szülőnek fontos megértenie.

1. Hogyan alszanak a felnőttek?

A legtöbb felnőtt - miután átöltözött az alváshoz -, különböző rituálékkal segíti magát abban, hogy az alváshoz szükséges nyugodt állapotba kerüljön: olvas, zenét hallgat, tévét néz vagy szeretkezik. Amint elalszol, a felsőbb agyi központjaid pihenni kezdenek, és a non-REM-nek nevezett mély álomba kerülsz (non-REM: non rapid eye movement, vagyis nem gyors szemmozgás); ezt a szakaszt nyugodt alvásnak is nevezik. Az elméd és a tested ebben a szakaszban a legnyugodtabb. A tested nyugodt, a légzésed mély és egyenletes, az izmaid ernyedtek, teljességgel ellazult vagy. Körülbelül másfél óra mély alvás után az agyad elkezd „ébredezni" és munkához lát; Te pedig átkerülsz a mély alvásból a könnyű vagy aktív alvásba, melyet gyors szemmozgások jellemeznek, ezért nevezik REM-alvásnak. Ebben a szakaszban a szem mozog a szemhéj alatt, jelezve, hogy az agy működik. Álmodsz, mozgolódsz, megfordulsz, sőt, még a takaródat is elrendezheted anélkül, hogy teljesen felébrednél. Az alvásnak ebben a szakaszában történhet meg az, hogy teljesen felébredsz, hogy kimenj a mosdóba, majd visszamész az ágyba, és azonnal mély álomba merülsz. A könnyű és a mély álom váltakozó ciklusai kétóránként ismétlődnek az éjszaka folyamán, így egy átlagos felnőtt hat órát tölt nyugodt és kettőt aktív alvásban. Vagyis senki nem alszik mélyen egész éjjel, még akkor sem, ha úgy érzi.

2. Hogyan alszanak el a csecsemők?

Ringatod a babádat, sétálgatsz vele vagy megszoptatod, miközben a babának le-lecsukódik a szeme, és elszunnyad a karjaidban. Szemét teljesen becsukja, de a szemhéja továbbra is mozog és a légzése még rendszertelen. A keze és a tagjai még feszesek, riadtan felsóhajthat és arcán mosoly suhanhat át, amit alvási vigyornak hívnak. Akár remegés-szerű szopó mozgásokat is végezhet. Abban a pillanatban, ahogy „alvó" gyermekedet beteszed a rácsos ágyba, és megpróbálsz csöndben elosonni, a baba fölébred és sír. Most próbáld meg ismét végigcsinálni a bevált esti rituálét, de ezúttal folytasd hosszabban (kb. 20 perccel tovább)! Észre fogod venni, hogy a baba grimaszolása és mozgolódása megszűnik, légzése egyenletessé válik és elmélyül, izmai elernyednek. Ökölbe szorított kezét kinyitja, karja és tagjai súlytalanul lógnak. A csecsemő most már mélyebb álomban van, most már leteheted és elosonhatsz abban a kielégítő tudatban, hogy gyermeked végre kényelmesen pihen.

Az éjszakai szülői gondoskodás első leckéje: A csecsemőknek szülői segítségre van szükségük az elalváshoz, nem arra, hogy egyszerűen letegyék őket aludni. Néhány kisbabát le lehet tenni, amikor már elálmosodott, de még ébren van, és magától elalszik, míg másoknak szülői segítség: dajkálás, szoptatás kell az elalváshoz.

Ennek az az oka, hogy míg a felnőttek többnyire azonnal képesek mély álomba merülni, addig a csecsemők az első hónapokan először könnyű álomba kerülnek. Húsz perc vagy még hosszabb idő múlva lépnek fokozatosan a mély álom fázisába, amelyből nem könnyű őket felrázni. Talán Te is tapasztaltad, hogy ha gyorsan be akarod tenni a babát az ágyába, amikor ő még a kezdeti könnyű álom-periódusban van, akkor általában felébred. Sok szülő mondja nekem: „Az én gyerekemnek teljesen el kell aludnia ahhoz, hogy le tudjam tenni". A későbbi hónapokban a kisbabák egy része egyre gyorsabban jut a mély álom fázisába, kihagyva a hosszú könnyű álomszakaszt. Tanuld meg felismerni gyermeked alvási periódusait! Várd meg, amíg a baba mély álomba merül, mielőtt átvinnéd őt egyik alvóhelyéről a másikra, például a Te ágyadból a kiságyba, vagy az autósülésből a kiságyba vagy az ágyba!

3. A csecsemőknek a felnőttekénél rövidebb alvási periódusaik vannak.

Állj oda alvó gyermeked mellé, és figyeld, ahogyan alszik! Körülbelül egy órával azután hogy elaludt, elkezd mozgolódni, kicsit nyöszörög, szemhéja remeg, arcizmai grimaszolnak, rendszertelenül lélegzik és izmai megfeszülnek. Újra a könnyű álom szakaszába lép. A mély álomból a könnyű álomba való lépés kritikus időszak, melynek során a kisbaba felébred, ha bármilyen kellemetlen körülmény vagy kényelmetlenség - mint például az éhség - megzavarja őt. Ha a baba nem ébred fel, akkor a következő tíz percben átmegy a könnyű álom periódusán, és visszasüllyed a mély alvásba. A felnőttek alvási ciklusai (könnyű álomból mély álomba, majd ismét könnyűbe) átlagosan 90 percig tartanak. A csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, 50-60 percig tartanak, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Amikor gyermeked a könnyű álom szakaszába lép, ébredés nélkül átsegítheted őt ezen a perióduson, ha a kezedet nyugtatóan a baba hátára helyezed, énekelsz neki egy megnyugtató altatódalt vagy egyszerűen csak ott vagy mellette, amennyiben a Te ágyadban alszik.

Az éjszakai szülői gondoskodás második leckéje : Vannak csecsemők, akiknek szükségük van segítségre a visszaalváshoz.

A csecsemők egy része képes átmenni ezen a kritikus perióduson anélkül, hogy felébredne, ill. ha mégis felébred, vissza tudja segíteni magát a mély álomba. Másoknak segítő kézre, hangra, vagy mellre van szükségük ahhoz, hogy visszasülylyedjenek a mély álomba. Az alvási ciklusok egyedi különbözősége arra tanít minket, hogy az éjszakai szülői gondoskodás egyik célja éppen az, hogy olyan környezetet teremtsen a babának, amely átsegíti őt az éjjeli ébredés kritikus periódusain, és hozzásegíti ahhoz, hogy felébredés nélkül visszatérhessen a mély álomba.

4. A csecsemők nem alszanak olyan mélyen, mint a felnőttek.

Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart nekik, mire elalszanak és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy kétszer annyi aktív (vagy könnyű) álmuk van, mint a felnőtteknek. Első ránézésre ez nem tűnik igazságosnak az egész napos gyermekgondozásban elfáradt szülőkkel szemben. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy ez a mód, ahogyan a csecsemők alszanak - vagy nem alszanak - életfontosságú fejlődési elven alapszik, akkor könnyebben megérthetjük a gyermek éjszakai szükségleteit, és olyan éjszakai gondoskodási stílust alakíthatunk ki, amely inkább segíti, mint sérti a baba természetes alvási ritmusát. Ezen a ponton nem értek egyet a modern alvástrénerekkel, akik egy sor praktikát és technikát ajánlanak, hogy segítsék a kisbaba minél mélyebb éjjeli alvását – és ennek ára, sőt talán kockázata is van.

5. Az éjjeli ébredések a túlélést szolgálják.

Az első hónapokban a legnagyobbak csecsemők igényei, ám ezen igények közvetítésének képessége ilyenkor a legkisebb. Képzeljünk el egy kisbabát, aki az éjszaka legnagyobb részében mélyen alszik! Néhány alapvető szükséglete kielégítetlen marad. Az aprócska babáknak aprócska gyomruk van, és az anyatej nagyon gyorsan emésztődik. Ha a csecsemőt az éhségérzet nem tudná könnyedén felébreszteni, az az ő túlélése szempontjából előnytelen lenne. Ha a csecsemő orra eldugulna, és nem tudna lélegezni, vagy fázna, és melegre lenne szüksége, de annyira mélyen aludna, hogy nem lenne képes jelezni a szükségleteit, akkor a túlélése veszélybe kerülne.

Egy dolgot megtanultunk a gyermekorvoslásban eltöltött éveink alatt: a csecsemők azért tesznek úgy, ahogyan tesznek, mert így vannak kitalálva. Az alvással kapcsolatban a kutatók arra jutottak, hogy az aktív alvás a kisbabákat védi. Képzeld el, hogy a gyermeked úgy aludna, mint egy felnőtt, vagyis túlnyomórészt mély álomban töltené az éjszakát! Csodásan hangzik! Neked, valószínűleg, de nem a kisbabának. Képzeld el, hogy a babának melegre, ételre vagy levegőre volna szüksége, de mivel annyira mélyen alszik, képtelen arra, hogy felébredjen, észlelje ezeket a szükségeit és ezeknek megfelelően cselekedjen! A kisbaba jólléte veszélybe kerülne. Úgy tűnik, hogy a csecsemők olyan alvási sémával születnek, amely lehetővé teszi számukra azt, hogy a jóllétüket fenyegető körülményekre válaszként felébredhessenek. Hisszük, és a kutatás igazolja ezt, hogy a gyakori aktív (REM) alvás szolgálja leginkább a babák fiziológiai érdekeit a korai hónapokban, amikor a jóllétük leginkább veszélyben forog.

Az éjszakai szülői gondoskodás harmadik leckéje : Ha túl hamar arra kényszerítünk egy babát, hogy túl mélyen aludjon, az - túlélését és fejlődését illetően - nem szolgálja a legjobb érdekeit. Emiatt az újdonsült szülőknek, akiket elbizonytalanítottak az alvástrénerek javaslatai, melyek szerint rá kell venniük gyermeküket az éjszaka átalvására, nem kellene kötelességüknek érezniük, hogy túl hamar túl hosszú és túl mély alvásra bírják kisbabájukat.

6. Az éjjeli ébredésnek jótékony hatása van a fejlődésre.

Alváskutatók úgy gondolják, hogy a kisbabák „okosabban" alszanak, mint a felnőttek. Úgy vélik, hogy a könnyű alvás segíti az agy fejlődését, mert az agy a REM-fázisban nem pihen. Az agyi véráramlás valójában majdnem megkétszereződik a REM alvás alatt. (Ez a megnövekedett véráramlás különösen nyilvánvaló az agynak azon a területén, mely automatikusan ellenőrzi a légzést.) A REM-alvás alatt a testben megnövekedik bizonyos idegi fehérjék termelődése, melyek az agy építőelemei. Azt gondolják, hogy az aktív alvás periódusában tanulás is folyik. Az agy arra használja ezt az időt, hogy az éberen gyűjtött információkat feldolgozza, elraktározva azt, ami az egyén hasznára válik és eldobva, amire nincs szüksége. Néhány alváskutató úgy véli, hogy a REM-alvás alatt a fejlődő agy stimulálja magát, miközben hasznos képzeteket alkot, melyek az értelmi fejlődést mozdítják elő. A könnyű alvás szakaszában az agy magasabb központjai folyamatosan dolgoznak, míg a mély álom periódusában ezek a magasabb agyi központok kikapcsolnak, és a csecsemő alacsonyabb agyi központjai működnek. Lehetséges, hogy az agynak ebben az óriási ütemű növekedési szakaszában (az első két életévben a babák agya felnőttkori méretének majdnem hetven százalékára nő) az agynak alvás közben is tovább kell működnie ahhoz, hogy fejlődhessen. Érdekes megjegyezni, hogy a koraszülött kisbabák alvásidejüknek még nagyobb részét (körülbelül kilencven százalékát) töltik REM-alvásban, talán azért, hogy gyorsítsák az agyuk növekedését. Mint látható, az életnek az a szakasza, amikor az ember a legtöbb időt tölti alvással, és amikor az agy a legnagyobb ütemben fejlődik, ugyanaz az időszak, amikor a legtöbb időt tölti aktív álomban. Egyszer, amikor éppen arról az elméletről beszéltem, hogy a könnyű alvás segíti a csecsemők agyának fejlődését, egy nagyon élénk kisbaba fáradt édesanyja nevetve megjegyezte: „Ha ez igaz, az én gyermekem nagyon okos lesz".

7. Ahogyan nőnek, a babák alvása is egyre érettebb lesz.

„Ez mind nagyon szép," - mondod, - „megértem ezt a fejlődési rendet, de mikor alussza át a gyermekem az éjszakát?" Az az életkor, amikor a csecsemők "megnyugszanak" – ami azt jelenti, hogy könnyen elalszanak, és jól alszanak - széles határok között változik. Néhány baba könnyedén elalszik, de nem tud jól aludni. Másoknak nehézségeik vannak az elalvással, de jól alszanak. Más, kimerítő babák sem elaludni, sem aludni nem akarnak.

Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra. A kicsi babáknak kicsi a pocakja. Viszont általában összesen 14-18 órát alszanak naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba megnyugszik. Napközben hosszabb időszakokat töltenek éberen, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Háromtól hat hónapos korig 1-2 éjjeli ébredésre számíthatsz. Azt is látni fogod, hogy a mély álom periódusa meghosszabbodik. Az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusok száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud mély álomba süllyedni. Ezt hívják az alvás érésének.

Az éjszakai szülői gondoskodás negyedik leckéje : Fontos, hogy tudd: gyermeked alvási szokásai sokkal inkább a gyermek temperamentumától függnek, semmint attól, hogy hogyan gondozod őt éjjel. Ne felejtsd el: más szülők általában túloznak abban, mennyit alszik a gyermekük, mintha ez volna a jó szülőség fokmérője, pedig nem az. Nem a Te hibád, ha a kisbaba felébred.

8. A csecsemők továbbra is felébrednek.

Az, hogy egy baba mikor érik meg arra, hogy a felnőttekéhez hasonló alvásciklusai kialakuljanak, gyermekenként változik. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében eljutnak ebbe a szakaszba, sokan továbbra is felébrednek. Mi lehet ennek az oka? Gyakoribbá válnak a fájdalmas, kellemetlen állapotok mint pl. a nátha vagy a fogzási fájdalom. A nagyobb fejlődési mérföldkövek, mint az ülés, mászás, járás arra sarkallják a kicsiket, hogy álmukban is „gyakorolják" új képességeiket. Aztán egy- és kétéves kor közt, amikor a baba elkezdi átaludni a fent említett felébresztő hatásokat, az éjjeli ébredés más okai jelennek meg, mint a szeparációs félelmek vagy a rémálmok

Ès két alvós fotó a végére:


Egy ágyban a kullanccsal

Szó szerint!!!

Az ebéd után én is le szoktam pihenni a Lénával. Ekkor együtt alszunk a nagy ágyon.
Egyébként máskor mindig a bölcsőben alszik, de nekem egyszerűen kell ennyit a közelsége. Hétvégén ha van kedve a Lili is csatlakozni szokott.
Ma amikor felébredtem indultam kifelé a nappaliba (Lénus még aludt), észrevettem AZT!
Az ágy végében hevert egy bab nagyságú kullancs.
Isti, azonnal gyere ide! - visítottam pánik szerűen, ami nem volt túl kedves mert biztos megíjedt szegény hogy a Bucussal van baj.
Összeszedte a dögöt, mondtam tegye be valami üvegbe, mert veszünk kullancs tesztet.
Én közbe betettem Lénát a bölcsőbe és az összes ágyneműt lehúztam.
Mindent kimosok! Ágyneműt, ágytakarót, díszpárnát, a gyerekek textiljeit is beleértve.
Még most is dolgozik a mosógép.
Mindent fertőtleníttem amit csak értem.

Pedrónak van kullancs riasztója, sokszor fürdetjük, szárítjuk, át is szoktam nézni és mégsem találtam meg mocsok vérszívót. Egyrészt ez sokkolt, másrészt lekiismeret furdalásom is van miatta.
Ezek után tüzetesen átnéztem a kutyát, a szeme alatt van egy nagy piros dudor...hát ott volt ez a dög..még a helye is begyulladt.
Való igaz a szeme alatt nemigen szoktam nézegetni sőt a szőrét sem szárítom meg ott,
mert elég érzékeny a szeme.

Elmentünk kullancs tesztet venni.
Igazából asztalt indultunk venni a Kikába, mert 15%-os akció van a hétvégén. De azért a második gyógyszertárban lett teszt is, ami a Lime kórt képes kimutatni. Én már az úton elolvastam a használati útmutatót, amiben az az utasítás szerepelt, hogy a nagyobb kullancsot a mellékelt szúró szerszámmal fel kell darabolni.
Na, neeee..a feladat így az Istire hárult. (Én már a gondolattól is ökledeztem.)

Hazaértünk, összeraktuk az új asztalt ( hú de nagyképű vagyok, az Isti rakta), aztán megcsinálta a tesztet is.
AMI a 2800 forintjáért SEMMIT NEM MUTATOTT KI, mármint a kontrol csíknál sem jelent meg vonal....tehát rossz volt a teszt!
Tehát felesleges volt a kullancs szabdalás, a pénzkiadás, remeghetek két hétig hogy mi van a kutyával, lesz -e valami baja. Úgy sajnálom drága Pedrómat!


Legalább az asztal jó. Annyira okosan van megtervezve, hogy négyen kényelmesen elférünk nála, mégis sokkal kisebb mint a régi asztalunk, mert teljesen betolhatóak a székek. Nekünk meg nagyon pici helyünk van.
Amit nyertem vele?
Úgy tudom kinyitni a sütőt, hogy nem kell odébb tolnom az asztalt.
Holnap sütöm is a rebarbarás pitét!

Meg is beszeltük nagy vigyorok közepette, hogy minden adott a sütéshez:
1. Van klímánk ( tetőtérben lakunk, már írtam róla mit tesz velünk a meleg:
http://napomescsillagomarhiv.blogspot.hu/2012/06/meleg-van-kibaszott-meleg-van.html
2. Gond nélkül ki tudom nyitni a sütő ajtaját.

Basszus, ez egy nagyon drága pite lesz!

Az új asztal:

2012. június 8., péntek

Pünkösdi hosszú hétvége

Valaki azt mondta nekem,milyen jó nekem hisz most mindig hétvégém sőt hosszú hétvégém van.
Ez kérem nem igaz! Ugyanis, akkor van hosszú hétvégém amikor másnak is. Mert akkor van itthon Licikém és az Isti.

Szóval ezen a közös hosszú hétvegén úgy döntöttünk csavarogni fogunk.
Tavaszvégézni fogunk. Meg együtt lenni, Lilit kényeztetni, mert azért na, megviseli ez a tesó dolog.
Kicsit féltem tőle hisz Lénuska mégiscsak Pinduri még.
De aki mer az nyer...
Szombaton tízkor nekivágtunk Fertődnek és Kapuvárnak.
Bucusom (Léna), nagyon jól bírta az utat. Magyarul, aludt.Oda-vissza.
Fertődön Isti Keresztanyjánál voltunk. Kapuváron fagyiztunk meg a papáéknál ebédeltünk. A mama mindenhová követett folyamatosan beszélt, tanácsokat adott. De annyira boldogok hogy van még egy dédunokájunk hogy kibírtam komolyabb beszólás és vita nélkül hogy ne mérgezzem meg az örömüket.
Délutan Hövejre mentünk apu víkend telkére halászlevezni. Én persze csak levegőzni mert a halászlevet utálom. Elvoltunk a friss levegőn, ami a Lénát nagyon elnyomta és szinte csak aludt. Ennek persze megvolt a böjtje utána éjszaka. De kibírtuk. :-) Lili borsót evett, focizott apuval, élvezte a napot.
Este kilenckor értünk haza. Jó volt.

Vasárnap gyereknap lévén apja elvitte a nagylányát a hüllő showra. Lili választotta ezt a programot.Este pedig elsétáltunk Csanakon az Isti nagybátyjához.
Általában mikor sétálunk, Lili rollerral jön velünk. Ez most is így volt.
Hazafelé az Isti elkérte tőle és királyi manőverek közben akkorát esett vele mint a nagykabát. Szerencsére nem lett baj, nevettünk jókat rajta. De azért a babakocsit nem engedtem tolni neki......:-)

Hétfőn meg csomagoltunk és elzúztunk Lipótra az Orchidea hotelba.
Most már bánom hogy csak egy éjszakát mertem bevállalni, mert Lénuska hat órát aludt egyben az éjjel.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Fürödtünk jókat, ettünk jókat, pónit simogattunk, sétáltunk, csodáltuk a Holt Dunát.
Hazafelé a Hédervári kastélyban ebédeltünk és bejártuk a parkját.

Nagyon jó kis hétvége volt.
A baki annyi, hogy Pedró ezalatt (csak hétfő éjjel), anyunál volt.
Egy napig nem állt szóba velem, még a májkrémet sem fogadta el tőlem, pedig az a kedvence.

2012. június 7., csütörtök

A nagy zöld sáska, a varázsló meg a táltos

Avagy Anyám bepasizott :-)

Én már annyira szeretném ha lenne anyunak egy hozzá illő normális pasija!
Talán most!

Nemrégiben felhívott az anyu és színt vallott. Bepasizott. Hurrá.
Azt mondta hogy az ember egy bácsi és a kórházban ismerte meg Gabi néni ( szomszéd, jó fej, öreg) látogatása során. A bácsi , a 93 éves anyukáját látogatta. Innen a szerelem.

Én osztottam szoroztam, ha az anyuka 93 éves, és az ő korában bizony 18 évesen , Isten ne adj már 16 évesen szültek, akkor a Bácsi legalább 75 éves! Basszus mint a nagypapám! Vagyis az anyám pasija (bácsija) az apja, nekem meg öregapám lehetne.
Eme aggodalmamat megosztottam az Istivel, aki annyit mondott hogy anyu is öreg már nyugi. Anyu nem öreg, anyu 52.

Aztán találkoztam a Bácsival, nevezzük Bélának. (Mert így hívják.)

Épphogy összefutottunk, anyu előtt találkoztunk, mert mi csak leadni vittük a kutyát mert wellnesselni indultunk két napra. Igen, a pár hetes
Lénuskával, de csak Lipótra, el fogom mesélni.:-)

Épp parkoltunk amikor megjelent egy zöld régi vw kisbusz, elsőre egy bazi nagy sáska jutott róla az eszembe...aztán kiszállt belőle anyám, a varázsló jelmezében mert előadásról jött (rendezvényeken lép fel, interaktív mesét játszik a néző gyerekekkel)....aztán kiszállt Béla is, aki egyáltalán nem nézett ki 75-nek, sőt 65-nek se, viszont a hosszú ősz befont hajával olyan volt mint egy táltos. (Sokáig kerestem a táltos hasonlatot, végül a Lili óvó nénije nevezte így először.)

Béla szimpatikus ember nagyon. Jó lesz. Anyunak a hódításáért gratulált a Gabi néni, hogy ez mekkora siker mert a nyolc ágyas kórteremben, a Béla anyukáját leszámítva mindenki Bélát akarta. És (éssel nem kezdünk mondatot) mindenki nyolcvan felett volt.:-)

Ezek után telefonon megkérdeztem anyut, hány éves a Béla.
Béla 66 éves.
Na én a helyébe tuti megsértődnék hogy lebácsiztak.

Amúgy Béla építőmérnök, egyetemen fog tanítani ősztől, gyógynövényt gyűjt és éveket töltött Afrikában, hidakat és utakat építve a legnagyobb nyomorban.
Szóval ha lesz egyszer egy kalapom, Béla az elsők között lesz, aki előtt megemelem.( A legelső az Isti lesz.)

2012. június 6., szerda

Hathetes kontroll

.....vagyis hét. Mert a múlt héten elfelejtettem elmenni, ezért terveztem be mára.
Már a reggeli láb vakargatásnál (érdekes módon ébredés után mindig viszket a vádlim) konstatáltam, hogy bizony gyantáznom kell mert ugyebár nőgyógyászhoz csak úgy nem megy az ember. Mármint csakúgy szőrösen nem megy.
Van egy új kütyüm, gyantázó gép.Féláras megakcióba szereztem be.
Igazából annyi hogy felmelegíti a gyanta patront így nem kell meleg vízben áztatni gyanta folyósítása céljából.
Én nagyon okosan már az ebéd főzés előtt bekapcsoltam, hogy ebéd után rögtön neki állhassak az önkínzásnak.
Rákentem a forró gyantát a lábamra és mivel időt akartam spórolni egyből körbe az egész lábszáramra.
Képzeljétek full rózsaszín volt a gyanta. Biztos Hello Kitty rajongó tiniknek készült. (Egyébként nincs bajom a macskával csak nem értem miért olyan népszerű.)
Miközben azon gondolkoztam hogy a tinik vajon gyantáznak-e, reflexből nyúltam a gyanta lehúzó papír csíkért......ami nem volt a helyén!!! Basszus! Ott álltam egy darab rózsaszínre kent lábbal, nődokihoz készülve, lehúzócsík nélkül.
Mindent feltúrtam a fürdőbe, hogy legalább egy ilyen papírfecnit találjak, mert anélkül fogalmam sem volt hogy tüntethettem volna el a pink ragadványt magamról "szőröstül", de nem "bőröstül".
Szerencsére megtaláltam a papírkákat és lehúzkodtam vele a csirizt a lábamról.
Franc tudja miért, talán mert sokáig a lábamon voltak, nem igazán akartak lejönni. Elég sok maradt a térdem alatt.
Próbáltam mindennel, vízzel, körömmel, olajos kendővel még a grill tisztító szivaccsal is, ami igencsak fájt.
Minden erőfeszítésem ellenére jó pár pötty maradt rajtam.
Mindezek után a másik lábamat természetesen leborotváltam, a 'biztos ami tuti 'elvre hivatkozva.
Bíztam benne hogy a gyanta pöttyeimet nem veszi észre az orvos, de rájöttem hogy tuti látni fogja mert ő is nőnemű. Amúgy egy tündér csak nincs szárnya. (Elég érdekesen nézne ki szárnyakkal. :-))
De megérte elmennem, mert megtudtam hogy a belső női szerkezetem teljesen visszaállt eredeti állapotára. A doktornő így fogalmazott:
"Mindent csinálhat, amit csak akar!"
A Spar -os storymat most nincs erőm leírni, meg a Léna igencsak szopizna, a Lili meg holnap kirándulni megy és szendvics készítés céljából korán kell kelnem...hiába is szeretnék délig fetrengeni...

Mert, hát azt csinálhatom amit csak akarok.:-)



Mióta megszülettél

- észreveszem a hullámzó még zöld búzamezőket
- minden nap boldogabb vagyok
-hiszek újra az életben
-imádom hogy van egy nagylányom (is)
-imádom a lányos anyaságot, főleg hogy ketten vagytok
-szerelmes vagyok apátokba
-nyugodt a lelkem
-élvezem és nem siettetem a perceket
-kortalan vagyok

2012. június 5., kedd

Kórházban töltött éjszaka

Ki kell írnom magamból.

Vasárnap este, a jó levegőre hivatkozva még lementünk sétálni.
Igazából én mindenképpen el akartam vinni a napok óta gyűlő göngyölegünket a szelektív konténerekbe mert nagyon zavart már a kupac. Igaz a lépcsőházban tároljuk és igazából nem is látom, de a tudat hogy ott van az is zavart.
Szóval lehordtam a kocsiba a cuccost, kell a testmozgás címszóval, mentem szelektívet szelektálni.  Hamar visszaértem ekkor kis családom már lent nyomult az utcán, Isti babakocsival, Lili rollerral. Ismerősökkel futottak össze és beszélgettek. Csatlakoztam én is a kellemes beszélgetéshez.
Jó kedvünk volt. (Miért olyan idilli mindig a hangulat mielőtt baj történik?)
Mert ekkor felnéztem és láttam hogy a Lili ezerrel jön a babakocsi felé, át is suhant az agyamon hogy nem fog megállni, de a következő pillanatban már bele is csapódott a hátuljába.
Hatalmasat rándult a babakocsi és benne a Léna feje is. Olyan volt egy pillanatra mintha rugóból lenne a nyaka. Aztán üvöltött. Keservesen és hangosan.
Az Isti a Lilire förmedt. - Normális vagy?
Én is nagyon mérgesen indultam feléje. Magyaráztam neki, hogy mondtam már hogy figyeljen, bla, bla...ahelyett hogy kivettem volna a Lénát a kocsiból.
Így utólag tudom, nem akartam szembesülni vele hogy van-e valami baja. Az Isti vigasztalta, de csak sírt és sírt.
Átvettem, sírt. Betettük a kocsiba, sírt. Kivettük, sírt. Hazasiettünk,sírt. Vigasztalhatatlanul. Ismerőseink a halálra vált Lilit vigasztalták, meg néztek ránk szúrósan  miért csesztük le ennyire. Na ja..., lehet nem kellett volna.
De ott és akkor nagyon mérges voltam rá, nem ez volt az első figyelmetlensége a tegnapi napon. Szóval van hogy leesik a pohár és eltörik, kit érdekel. De van hogy megsérülhet egy hét hetes. A kettő nem ugyanaz.

Visszakanyarodok a történethez. 
Hazaértünk, a szívem a torkomban dobogott, olyan volt a félelmem mintha egy baszott nagy cölöpöt lenyomtak volna a torkomon és nem tudtam volna mozdulni és lélegezni.
Felhívtam a védőnőt meg anyut. Egyértelműen jött az utasítás mindegyikőjüktől.
Irány az ügyelet. Mondjuk magunktól is vittük volna. Megszoptattam. Evett. Jó jelnek tituláltam. Elindultunk. Én vezettem mert az Isti megitta már a porszívózás előtti és pórszivózás utáni sörét is. Anyu közben betelefonált az ügyeletre, vártak bennünket.
A húgom meg a Lilit várta a kórház előtt hogy vigyázzon rá míg bent leszünk. Lili rettenetesen aggódott. Kérte adjuk örökbe annyira szégyelli magát. Nagyon szívszorító volt, de nem tudtam vele foglalkozni.  Most is érzek irányába valami  harag félét pedig a fél éjjel azért bőgtem hogy mi lehet a Lickámmal, mennyire viseli meg az érzékeny kis lelkét a történet. Lehet csak a fáradtság, mert ugyanúgy imádom és egyáltalán nem akarok haragudni rá sem okolni őt.
Szóval mi bevittük a Picurit a doktor bácsihoz,aki közben elaludt, a Nagyom meg átsétált a Mekibe a Szandrussal. Előtte még mielőtt kiszállt a kocsiból nagyon megöleltem, mondtam hogy szeretem és nem haragszom és könnyeztem vele egy pillanatig. Tényleg nagyon bánkódott, aggódott.
Soron kívül bementünk és senki nem nézett emiatt csúnyán. Nagyon jó fej doki volt, próbált viccelődni, gondolom látta hogy őrült táncot jár körülöttünk az idegbaj. Illetve körülöttem.
 Az Istibe az a jó , hogy rettenetesen higgadt tud maradni. Ami nekem Pánik Gizinek nagyon kell. Azt hiszem én már nem tudnék nélkül a Pasi, a Pasim nélkül létezni. Rajta utólag jön ki az izgalom. Azt mondta a Doki bácsi, szerinte 99 % hogy minden oké, de fogalma sincs mit kéne tudni egy hét hetesnek, de ha fájna a nyaka még most is sírna.
Kért egy gyerek orvosi konzíliumot. Felmentünk a C épületbe a gyerek osztályra.
Zárójelben jegyezném meg, hogy a győri kórház sürgősségi osztálya egy picit sem hasonlít a Vészhelyzetben látottakhoz, inkább olyan mint valami régi diákszálló. De! Az ellátás és az emberség kifogástalan volt.
A gyerekosztályon már várt egy nagyon fiatal és nagyon kedves csupaszív doktornő. Jól megnézte és megvizsgálta  minden irányból a Puncust.  Aki sírdogált.  Aztán mondta, nem lát bajt, figyeljük. Ha hányna, bealudna azonnal menjünk vissza. Kint vártunk egy ambuláns lapra és arra hogy mehessünk haza. A doktornő míg írta a papírt, ki tudja miért meggondolta magát és mondta hogy mégiscsak kéne egy koponya ultrahang másnap reggel és maradjuk éjszakára mert ki tudja mikorra kerülünk sorra, legyünk kéznél.Így lett.
Biztonságosabbnak éreztem ha maradunk. Kaptunk egy ágyat, fejenként egyet. Még lementem elköszönni a Lilitől, kellett hogy lássam.
Hívtam anyut hozzon nekem gyorsan papucsot, olvasnivalót, vizet. Az osztályon Lénuskának vérnyomást mértek, hőt és meztelen súlyt. 4995 gr. Tiszta husi aranyom.:-) Betettem az ágyába csak úgy járt a feje annyi látnivaló volt! De nem aludt.
Megjelent anyukám hófehéren. Az Istit már kiakasztotta annyit beszélt, nem hiába,öregszik. Hozott: 2 db törölközőt, pizsamát!, fürdő köntöst, papucsot, fésűt, fogkefét, fogkrémet, arctörlőt, wc papírt, poharat. Olvasnivalót meg NEM! Brrrrr... Visszaküldtem mindent.
Mondtam igen szép vagyok én itt a csodálatos kutyasétáltatós szabadidőben és húsz éves toppomban. Inni meg tudok üvegből, wc-re nem megyek mert én nem hagyom itt egyedül egy pillanatra sem a gyereket, inkább kiizzadom. Beszélgettünk és én a nagy önálló és mindent egyedül megoldó rettenetesen örültem hogy ott van velem, mert olyan picinek éreztem magamat abban a kórteremben hogy a Léna mellettem óriás volt.
De aztán anyu is elment és ottmaradtunk kettesben én meg a kis hurkásom. Aki nagyra tárt szemekkel nézett hogy most mi van. Kettőre aludt el. De egyáltalán nem sírt.Mellettem aludt.Nem bírtam betenni abba kórházi ezeréves ágyba. Úgy éreztem mintha apró lelkek lennének mindenütt és az én Lénamat akarnák.
Az éjszaka borzasztó volt. Gyereksírós. Olyan sírásokat hallottam amiket a fájdalom szült. Annyira sajnáltam őket. Olyan nyomasztó volt, olyan rossz hangulatú. Olyan fájdalmas. Bőgtem a kis betegek miatt, a Lili miatt, meg örömömben is hogy nekünk csak ilyen pici bajunk van. Azt hiszem jövök mégiscsak egy imával az ég felé. Míg ott voltam kétszer állt meg valamelyik apróság szíve. Rettenetes amikor a csendbe belehasít a monitor éles, sípoló monoton hangja...aztán rohanó lépéseket hallani. Nem tudja az ember mi történik ilyenkor, elmegy - e egy manócska, vagy sikerül-e visszahozni. Azt mondogattam  csak magamban, a gyerekek nem halnak meg. Nem halnak meg, az nem lehet.:-( 
Sok sírdogáló anyukát és apukát is láttam.
Amikor elszenderültem  volna, megint tologattak valami tuli  kocsit. Mint  a szülészeten minden éjjel...hány kocsijuk van ezeknek? Vagy direkt nekem tologatják mert tudják hogy úgy szeretem?  Láttam magam előtt amint egy titkosügynök betelefonál a kórházba hogy érkezem, készítsék  a kocsit.
Öt óra felé éreztem hogy éhes vagyok. Nagyon fájt a gyomrom. Előző nap ebédje volt az utolsó étkezésem. A folyosón kávé illat szállt úgy éreztem meghalok egy kávéért.
Anyu fél kilenc körül jött , vigyázott a Lénára míg én ettem, ittam, kávéztam. Azt mondták 11 - 12 előtt nem lesz vizsgálat. 
Jött a takarítónő. Mint a szülészeten...durr bele...szerintem workshopokon képzik őket.
Aztán jött a nővér mérjek meztelen súlyt.( A gyereknek.) Mértem 5000 gr. Senki nem kérdezett rá utána Jött egy főorvosos vizit. Megvizsgálta főorvosul és mondta irány haza. Utána a doktornő mondta nem, előbb a vizsgálat...vártunk.
Jött még egy vizit, mondta mehetünk, nem lesz ultrahang hozzák a papírt, csak ki kell nyomtatni. Hívtam az Istit, jöjjön,zombi voltam már a fáradtságtól. Isti jött, papír nem.
De jött még egy főorvosos vizit. Ugyanazzal az orvos csapattal.Elfelejtették hogy már voltak egyszer? Mehetünk mondták, nem lesz vizsgálat, hozzák a papírt.  Tényleg hozták.
Egyébként le a kalappal előttük mert nagyon kedves és mosolygós , alapos volt mindenki!

Beugrottunk a Liliért az oviba most itthon vagyunk. Nem merek aludni, lesem a Lénust.
Arra gondolok biztos valami sokkal nagyobb bajt előztünk meg ezzel, mert a Lili kigurulhatott volna egy autó elé is....
Ebből az esetből meg biztos megtanulta hogy egyszerűen figyelni, vigyázni kell. Ha pedig ez így van, akkor pedig megérte virrasztanom ma éjjel a győri gyerekosztályon.
Megyek megölelgetem a Lilit, aztán jól kibőgöm magam.
Rám fér.

U.i. A hibákért továbbra is a kutya a felelős.