Vallomás egy nagyon szégyellni való tettről

Még múlt pénteken történt csak eddig nemigen akaródzott leírnom.
Pedig megfogadtam hogy őszinte blogot fogok vezetni.
Már annyiszor neki álltam ennek a blognak, soha nem volt rá időm, de most van és annyira élvezem.
Szóval csak őszintén, mert az őszinteség fél egészség.
Persze sajnos van amit nem írhatok le, vagy csak nagyon burkoltan, mert nem mindenki szeretne magára ismerni az interneten. Pedig azok a storyk kívánkoznának ki a legjobban. Talán találok majd erre megoldást.

Szóval múlt hét péntek. Elmentünk a Lili volt és a Léna leendő bölcsijébe ( nagyon megszerettük anno a bölcsis gondozót, ő hívott minket).
Elég nehezen megy még nekem a két gyerekkel való nekiindulás, vagyis lassan.
Ügyelnem kell rá hogy a Lénus rendesen egyen, böfizzen, pihenjen is a kis gyomra indulás előtt, legyen rajta megfelelő ruházat. Lili nagyon önálló.
Viszont mióta megvan a Bucus, folyton fel akarja hívni magára a figyelmet. Értsd: beszél! FOLYAMATOSAN. Az Anyuci szó másodpercenként hagyja el a száját. Sajnos egy idő után nagyon idegesítő. pedig tudom hogy azért van ez hogy jelezze ő is itt van ám. Nem lehet könnyű neki. 7 évig csak ő volt.
Még nekem a felnőttnek (koromnál fogva az vagyok) is tanulnom kell az új helyzetet. Mindemelett Lickám annyira rendes és annyira akar alkalmazkodni az új életünkhöz ráadásul imádja a Lénust! Igazából nagyon is büszke vagyok rá. Nagyon - nagyon.

A bölcsibe nagyon jól éreztük magunkat, az agyamban folyton nosztalgiáztam. Hogy a Lili is volt ilyen picuri és a Léna is lesz ilyen nagy.
:-)
A program után, mivel közel volt a Rossmann, nekünk meg kellett pelus,meg mert géppuskával kényszerítettek, bementünk. Léna aludt.
Persze ha én betérek egy drogériába pelenkáért, akkor nemcsak pelenkát veszek ám! Hanem egy csomó fontos dolgot!
Például cipő tároló zacskót (utazáshoz) mert hogy az milyen szuper és most milyen akciós, meg 24 tekercses wc papírt mert olyan szép lila színe van és különben is tökre leárazták és majdcsak elvisszük valahogy az autóig.
Lili mindeközben folyamatosan anyucizot, hogy figyeljek, vegyük meg ezt,meg azt, meg amazt (nem tudom kitől örökölte), ráadásul mindennél megmagyarázza miért kell (ezt sem tudom kitől örökölte). Komolyan mondom fogalmam sincs mikor vett levegőt a folyamatos dumától. Léna is felébredt és hamarosan bőgésre váltott. Siettem fizetni. Lili eközben is beszélt.
Én próbáltam csitítani a Lénát, válaszolgatni a Lilinek, pakolni és fizetni, ráadásul gyorsan hogy ne tartsam fel a sort. Na az idegbaj mérőm már itt kezdett kilengeni.
Majd felpakoltam a nagy csomag pelust, a 24tekercses wc papírt, a folyékony mosogatógép tisztítót (dupla csomag mert akciós) ,(amúgy miért hívják a folyékony mosóport, mosópornak, amikor az nem por hanem lötty?),meg még ezer apró szart, mert az mind kell természetesen.

Próbáltam egyensúlyozni a babakocsival, (Léna a cumi csodás hatására elhalkult), a Lilinek meg nem adhattam cumit ezért tovább mondta.

Mondta, hogy már biztos jó a dinnye, mert mennyit sütött a nap és hogy ő mennyire vágyik rá és egész télen azt a napot várta amikor majd újra dinnyét ehet.
Leesett aztán lassan nekem hogy mire megy ki a monológ...a sarki zöldségesnél látott dinnyét. Oké. Vettünk. + négy kiló került a hátamra egy nejlon zacsiba, éreztem hogy folyik a leve, végig a hátamon.
Az feszültség mérőm itt már erősen kilengett. Nagyon erősen.

Elindultunk a kocsi felé. DE. A Lili belekezdett a mindjárt éhen és szomjan hal előadásba. "Tudod anya ott az a pékség, tudod ott nagyon finom a kenyér. Van kenyerünk otthon? Szerintem nincs, meg mindjárt kiszáradok..."
Bementünk.( Mert nagyon oda kell figyelni a nagyra hogy ne higgye hogy csak a kicsi fontos.) Tényleg jó kis pékség. Kicsit elméláztam a választékon ...aztán a Léna sikítása vissza zökkentett a valóságba.

Léna sírt. Lili mondta. Én sorra kerültem, daráltam az eladónak mit kérek. A dinnyelé folyt a hátamon. A pelenkás zacskó füle vágta a csuklóm. A WC papírtól nem tudtam ringatni a babakocsit. Próbáltam szabaddá tenni ez egyik kezem hogy elő tudjam venni a pénztárcámat.

Én az eladóhoz:
- Tessék mondani még egyszer mennyit fizetek?
Lili velem egyidőben:
-Anyuci akkor abból a kakaós csigából is kértél, tudod aminek csokis a teteje?

.....és ekkor elszakadt a cérna, elszabta a feszültség mérőm mert már annyira kilengett...
Kiabáltam:
-A k....a életbe Lili fogd már be csak egy percre a szádat!

Mindenki engem nézett. Felhörögtem hangosan:
-Majd ha kimentünk szégyellem magam, de most fizetek!

Valahogy elvánszorogtam a millió cuccal , a kakós csigával, egy üvöltő babával és egy sértődött szomorú kislánnyal a kocsiig.
Bepakoltam...indultunk.
Aztán itthon megbeszéltük, bocsánatot kértem. Lili nem haragszik. De én magamra igen....

..... mert mióta kijöttünk a pékségből szégyellem magam.

Két sajnos nem túl jó minőségű fotó ide a végére.
Imádom őket.

A mosoly két oldala.:-)