Szegény ember vízzel főz, a hülye meg víz nélkül

"Siker szériám" folytatódik.
Reggel kitaláltam, ha már úgyis el kell mennem a postára betérek egy-egy boltba hozzávalókért egy szuper ebédhez. Ma svéd ebéddel készültem, mert az Isti nagyon szereti a mandula tortájukat. Ha pedig lúd akkor legyen kövér, gondoltam, csinálok svéd húsgombócokat is.
Lénus ma ötkor felébredt (kettőig neteztem) és már nem tudtam visszaaludni. Így reggel, nem sokkal fél nyolc után, már úton voltunk Babócámmal a postára, a gyógyszertárba és az élelmiszer boltokba. Természetesen gyalog.
A környék összes boltját megjártam, de most sem kaptam darált mandulát.

Tizenegyre értünk haza, Lénus épp megunta a túrát és kezdett nagyon meleg is lenni.
Bucusom hamar elaludt, mondjuk úgy, én sem voltam toppon. A több mint három órás gyaloglás és a hajnali kelés lehorgasztotta a sütés iránti lelkesedésemet.
Feltettem a krumplit főni. Közben beszedtem a ruhát a teregetőről, megetettem a kutyát. Felhívtam anyut vele beszéltem, amikor égett szag csapta meg az orromat.
- A fraaancba, a krumpli!
Gyorsan letettem a telefont ugyanis bevillant, hogy nem tettem a krumplihoz vizet és úgy tettem fel a lángra.
Gyorsan kijavítottam a hibát, ami komoly súrolással és újabb zöldség hámozással járt.
Aztán neki álltam a mandulát ledarálni, hús klopfolóval. Mert darálóm nincs, a botmixer meg a múltkor sem jött be. De most egész jól működött a dolog, lett apróra ütögetett mandulám.
Kikevertem a torta alapot. Betettem sülni. Kényes tészta, maximum 20 percig lehet a sütőben különben kiszárad.
Ezért ránéztem az órára és memorizáltam, 12:02 volt.
Léna közben jelezte hogy enne már. Kényelmesen lekucorogtunk a kanapé sarkába, aztán arra ébredtem hogy megy a sütő.
Arra gondoltam, vajon miért kapcsoltam be, hisz a fasírtokat nem sütőben akarom sütni.
Aztán leesett.....bameg! Ez nem lehet igaz? Hány óra? 12:42....
Gyorsan kivettem a tortát a sütőből.
Hát el nem égett, de kellően kiszáradt így nem tudtam ketté vágni. Darabjaira hullt.

Ekkor jobbnak láttam,hogyha ezek után alszom egyet, mielőtt még több kárt teszek.
Fogtam Lénusomat, beszélgettem vele, vártam hogy elálmosodik. Mikor már ásítozott, betettem a bölcsőbe. Aztán én is lefeküdtem. De nem ment az elalvás. Járt az agyam minden félén, a végén már fájt a fejem, nagyon akartam aludni. Nem ment, na ilyen lehet a túlpörgés a gyerekeknek. Borzalmas! Ráadásul legalább ötször kimentem megnézni hogy tuti elzártam-e a gázt, lekapcsoltam-e a sütőt, bezártam-e az ajtót.
Végül mégiscsak bealudtam, négykor ébredtem, Léna még szundikált.
Összeszedtem magamat, megfőztem a vanilía kremét, megkentem a tortalap darabokat vele és megszórtam szeletelt mandulával.
Magyarul sütöttem svéd mandulatorta falatkákat.

De legalább az íze jó....