Mama 1. rész

Az anyai nagymamámnak ma van a 73. születésnapja.
Kb. Tíz perce nézem az előzőleg leírt mondatot.
Annyi mondanivalóm lenne róla és mégsem áll valahogy össze, valahogy nem kerül papírra....
Kezdem az elején.

Kisvárosban nőttem fel. Annak is falusias részén.
A mamának volt egy kis dohány boltja, a kocsma, az iskola, a játszótér és az élelmiszer bolt négyese által alkotott központban ( bocs ott volt a buszmegálló is).
Híres volt ez a trafik, családi örökség, még a dédijé volt. Állandó randi és baráti összejövetelek kiinduló pontja. Még szinte ma is hallom hogy valaki a suliból felkiállt:
"Akkor ötkor a trafik előtt!" Meg persze hír-és pletyacsere állomásként is működött.
Gyónni, panaszkodni és dicsekedni is a trafikba jártak, főként középkorú háziasszonyok.

Nagyon picike kis üzlet volt,mint egy mai újságosbódé, csak téglából épült,hófehérre vakolva és igazi piros cserepek voltak a tetején. Mélyzöld volt az ajtó, az ablak és a külső zsaluzinok is,amik a betöréstől óvták a kis ékszerdobozt. Soha nem törtek be.
Berendezése egy hatalmas polc volt, elfoglalva a teljes falszélességet tele dohányárúval, egy nagy asztal középen, azon egy édességes polc. Az asztal egyik oldalán a mama széke, a másikon meg egy vendégszék volt, az aktuális pletyizőnek. Gondolhatjátok ,a szék soha nem volt üres.
Volt még egy álló polc is, játékoknak, újságnak, apróságoknak. De a polc már annyi helyet elfoglalt hogy a mama nemigazán hízhatott,mert akkor nem tudod volna odaférközni a székéhez, amúgy is csak féloldalasan tudta megközelíteni, a polc és az asztal között.:-)
Barna sophit, Fecskét, Munkást,Kossuthot árult.
Olcsó babát, olcsó kisautót meg egy ideig újságot. Volt nála amíg nem gépiesítették totó, lottó is, meg sorsjegy. Na és természetesen Sport szelet, Kapucíner, Duna- és Tiszakavics Frutti meg savanyúcukor.
A fő - fő árúcikk a gyerekeknek, a DONALD RÁGÓ volt.
Bécsbe járt árúért, onnét hozta.
Gyerekként alig vártuk hogy menjen Bécsbe. Más idők voltak, dugdosta a schillinget hogy ne vegyék el a vámosok és "egzotikus" dolgokkal tudja megtölteni a kis gyöngyszemet.

Hat éves koromtól szinte minden szabadidőmet ott töltöttem. Imádtam ha kiszolgálhattam.
Pici ablakon kersztül kellett. Öt percnyi sétára laktunk a trafiktól, de a mama így is mindig elkésett reggelente, pedig biciglivel járt. Bár mindenki tudta nyolckor úgysem nyit ki, majd tíz perccel utána.
A mama soha ne dohányzott és soha nem használt számológépet, papíron adott össze. Tízfilléres árréssel dolgozott, szerintem lelkiismeret furdalása volt hogy kereskedik. Nem volt neki való. A trafik többet vitt mint hozott. Azért a mama onnét ment nyugdíjba. De után bezárt és le is bontották az épületet, a helyadó miatt.
Gyakorta, míg meg nem halt,a dédi is kiszolgált még, egész öregen is, az élete része volt a mini vállalkozás. Sokszor ha otthon vagyok ( nagyszülői ház) és kimegyek az utcára még mindig látom a dédit ahogy a trafik helye felé sétál kendőben, kockás kis kosarával. Olyankor nagyon melege van a szívemnek.
Nagyon hiányzik nekem a TRAFIK csupa nagybetűvel. Az illata, a lelke, az emberek. Ahogy ezt írom rengeteg emlék bújik elő, valahonnét nagyon távolról és mélyről, de belőlem.
Talán fel kellene építeni újra, berendezni újra, ugyanúgy,talán még emlékeznek rá.....csak sajnos a dédi nem térne már vissza vele.