2013. október 31., csütörtök

Szülészet Győr 2. - V. szülésélménye

A tegnapi posztot folytatva Sógornőm is elmeséli a történetüket. Íme.


Szülésem Története

     2013.februárjában,párom és családjaink legnagyobb örömére fogadtuk a hírt hogy első babánkat várjuk. Terhességem kilenc hónapja komplikáció és panaszmentesen, a legnagyobb boldogságban telt. Találtam egy nagyszerű orvost is (H.Z.) aki végig a legnagyobb odafigyeléssel vigyázott ránk.

     Október 8.-án délután 5 óra körül éreztem az első fájásokat, nem sokkal éjfél előtt már 10 perces gyakorisággal. Első terhességnél már ez is nagyon ijesztő és fájdalmas volt,ezért úgy döntöttünk bemegyünk a kórházba. Amikor odaértünk, egy nővér gúnyos mosolya fogadott minket, célozván arra hogy 10 perces fájásokkal még nem kellett volna bejönni. Miután megvizsgáltak azt mondták, maradjak reggelig és majd akkor meglátjuk hogyan tovább.

Lesétáltam a nőgyógyászatra vajúdni, egy kórterembe kísértek ahol két másik kismama is volt. Ott találtam hát magam az éjszaka közepén, görcsök közepette egy sötét és hideg kórteremben, páromat persze hazaküldték,nővért vagy orvost még a folyosón sem láttam. A mellékhelyiségben, a WC-ben és a mosdókagylóban szó szerint minden volt, csak WC-papír és szappan nem. Mivel aludni nem tudtunk, beszélgetve a két másik kismamával kiderült, hogy egyiküket a szülőszobáról fordították vissza, mert az ügyeletes orvos úgy látta hogy készen áll a szülésre, a szülésznő pedig nem. (az említett kismama csak 3 nappal később szülte meg a babáját) A másik kismama másfél napja vajúdott már a nőgyógyászaton.

A reggeli vizit idejére fájásaim 6-7 percesekre sűrűsödtek. Az akkor ügyeletes orvosok úgy döntöttek, mindhármunkat megvizsgálják, kiültettek hát minket a hideg és huzatos folyosóra, hogy várjunk ott türelmesen amíg a többi beteget is megnézik! Kb. 10 perc kínlódás után megláttam végre saját orvosomat, aki sietős léptekkel jött hozzám, kivett a sorból és azonnal megvizsgált a szülészeten. Azt mondta sajnos nem tágultam szinte semmit sem. Megkértem hogy ha lehet, hadd menjek haza vajúdni legalább pár órára hogy otthon, nyugodt környezetben a párommal lehessek és mivel nagyon közel lakunk, ha 3 percesekre sűrűsödnek a fájások, azonnal visszajövünk.Végül így is lett, annak ellenére hogy az osztályon mindenki akinek lehetősége volt rá elmondta hogy ez azért nem szokványos eljárás. Sűrű és roppant intenzív fájásaim ellenére örültem, mikor elhagyhattam végre a nőgyógyászatot és a kórházat. 

     9.-én este 6 órára fájásaim szinte elviselhetetlenek és 2-3 perces gyakoriságúak voltak. Félve ugyan az előző napok tapasztalatai miatt, de újra nekiindultunk a kórházba. Egy másik "kedves" nővér fogadott fogadott minket, aki rám nézve csak ennyit mondott: "Nem úgy néz ki mint aki annyira vajúdik". Akkor már 26 órája voltak fájásaim, nem ettem, nem aludtam semmit. Orvosomnak (H.Z.-nek) köszönhetően az akkor ügyeletes orvos már tudta hogy mi a helyzet velem, megvizsgált és értesítette őt, aki 15 percen ott is volt velünk. Magzatburkot kellett repeszteni, infúziót kaptam, H.Z. mindent részletesen és türelmesen elmagyarázott végül úgy döntött, hogy császárral kell világra segíteni kislányunkat Zsófiát, aki 20:25kor végre gyönyörű hangon felsírt a műtőben. 

Másnap reggel behozták Zsófit, én szinte azonnal próbáltam szoptatni és ellátni őt is és magamat is a császár után, különböző kommentek és nem túl kedves vélemények kíséretében a nővérektől, hogy mindezt hogyan is kellene tennem. 
Nyugdíjas korú szüleim szerettek volna mielőbb meglátogatni, és mivel vidékről jöttek, a tömegközlekedés miatt 10 perccel 2 óra előtt ott voltak. A nővér minősíthetetlen stílusban közölte velük hogy a látogatási idő 2kor kezdődik, így várakoztak az előtérben, de a nővér még fél 3-kor sem szólt nekik, hogy most már bemehetnek. Ugyanezen a napon sógornőm és családja is meglátogatott, akiket szintén minősíthetetlen stílusban tessékelt ki a kórteremből ahol egyedül voltam, ugyanaz a fekete, rövid hajú nővér. Hozzá sem kell tennem, hogy velem is milyen hangnemben beszélt mindezek miatt. Segítőkészség és együttérzés nulla.

Pénteken este szintén meglátogatott sógornőm, ugyanez a kedves nővér volt az ügyeletes, aki nem engedte be őket hozzám. Kimentem hát én az előtérbe a picivel együtt, amit megint csak nem sikerült szó nélkül hagynia, mert szerinte ez nagy felelőtlenség volt. Nem is értettem hogy miért szól bele. Egy másik éppen arra tévedt orvos pedig azt kritizálta hogy a sógornőmmel volt a még nem 2 éves Léna is, ami szerinte felháborító este 8-kor!!

Lényeg a lényeg, nagyon nem szeretném azt gondolni hogy az egész szándékos volt, de ugyanezen az éjjelen hajnali 2-kor lakótársat kaptam, egy kb 50 éves kisebbségből származó hölgy személyében, akit miután betoltak a kórterembe, az előzőleg említett nővér a szemembe nézve,hangosan és egy gúnyos mosoly kíséretében további kellemes pihenést  kívánt  nekem. 
Nem kell részleteznem hogyan éreztem magam az utolsó két napon a "betegtárs" jelleme és egész családja társaságában!!!!    
Szerencsére az orvosom (H.Z), szavak nélkül is megértve a helyzetet biztosított róla hogy vasárnap (egy nappal korábban mint lehetett volna) mielőbb hazamehetek. Ő reggel 7-kor elő is készítette a papírjaimat és megvizsgált hogy ez tényleg így is legyen.

Hab volt csak a tortán hogy végül délutánig vártunk a gyerekorvosra akinek jóváhagyása nélkül még saját felelősségre sem hagyhattuk el a kórházat, majd egy újabb órát arra, hogy a baba kiskönyvét kiállítsák.
Az már pedig csak igazi nyalánkságnak számít, hogy lázmérőt a második napon kaptam csak, minden nap kétszer ugyan számon kérték tőlem hogy mértem e lázat, de annak eredményét soha senki nem kérdezte, a lázlapomat mégis rendszeresen vezették valamilyen adatok alapján. Az hogy az étkezésre 15 percet kaptunk, akkor is ha a baba éppen evett vagy sírt. A fürdetéseket nem kívánom kommentálni, sem a tisztaságot a kórteremben vagy az ágynemű-csere hiányát. A napi vizit pedig kimerült abban kérdésben hogy volt e székletem.

     Így zajlott tehát életem legcsodálatosabb 3 napja a Baba-barát győri Petz Aladár Megyei Oktatókórházban, nem tudom hogy a Megyei vagy az Oktatókórház gondolata riaszt jobban. Baba-barátságát igazolja baba-csomag, amit akkor kaptunk meg amikor 4 nappal távozásunk után végre megkaptuk a zárójelentést és a Születési Anyakönyvi Kivonatot, viszont mindezek mellé egy kellemes Szájpenészt is kapott Zsófi, életének első 3 hetét tehát sikerült Candida-gomba társaságában megélnie, hála ennek a fantasztikus Baba-barát Oktatókórháznak!!!
    Egyetlen pozitívum tehát a gyönyörű kislányunkon kívül orvosom, Horváth Zoltán, aki ÖNZETLENÜL- és ez a mai világban igenis nagybetűs szónak minősül-törődött velünk és tett meg mindent amire lehetősége volt értünk. Köszönjük neki mégegyszer az egész családunk nevében!!
 

2013. október 30., szerda

Szülészet Győr - Most már le merem írni

Két gyereket szültem itt.
Amikor az ember gyenge és kismami és dúlnak a hormonjai és éppen anyuka lett akkor nagyon érzékeny.
El kell mondanom hogy a szülésznőkről  akikkel találkoztam és a fiatal orvosokról csupa jót tudok mondani, meg a csecsemős nővérek nagyrészéről is.
De az "anyukás" nővérek ÚRISTEN, szerintem élvezik ha beszólhatnak, ha megbánthatnak....
Most külső szemlélőként  láttam ezt...és tudom, igen, nehéz munka kevés pénzért, nehéz emberekkel foglalkozni, de akkor kérem....tessék elmenni máshová dolgozni, mert a kiszolgáltatott helyzetben lévő 
anyukákkal ember módjára kéne bánni, de legalábbis nem úgy mint egy felmosóronggyal.

A sógornőm egy nagyon határozott, karakán ugyanakkor kedves lány.
De most 27 órás kemény vajúdás után lett császár és utána anya...első gyereke született..(kicsi Zsófiánk)..
V. nem az a fajta aki elhagyja magát, hamar felkelt, ellátta magát, a gyerekt is.
Nagyon akart szoptatni, nagyon becsülöm érte! 
Második kórházi napján mesélte, hogy miután kiengedték az őrzőből (ahol nagyon rendesek voltak vele) és végre megkapta a gyermekét, próbálta mellre tenni, úgy ahogy tőlem látta. 
Ekkor lépett be egy nővér és kiosztotta nagyon nem oké stílusban hogy császáros így nem szoptathat...
Aha, mondta neki valaki hogy csinálja, hogy kell???Meg ha mondta volna is...
Nők beszélnek így nőkkel? Undorító!!!

Egyik nap a látogatási idő végen olyan stílusban raktak ki és cseszték le a sógornőmet hogy nem részletezem, mert azonnal felmegy a vérnyomásom.

V.annyit kért tőlünk hogy amennyit csak tudjuk látogassuk, mert nagyon nem szereti a kórházat. Igen senki sem szereti, de V. nagyon nem.
Egyik este az öcsém tejfakasztót tartott, Isti odament, mi meg anyuval bementünk a kórházba hét óra körül. Vittük a csajokat is, mert nem volt kire bízni őket, Lili amúgy is oda volt meg vissza a kisbabától.
Bemenni persz nem lehetett (V. egyeül volt a szobában) így az előtérbe jött ki hozzánk.
Lénus lépcsőzött. Senki nem volt rajtunk kívül ott, senkit nem zavartunk.
Aztán előkerült egy doki KSZ Úr és nem emberi hangon a Lénára mutogatva közölte hogy szerinte nem normális hogy "ez a nem két éves" gyerek ilyenkor itt van...
Szerintem meg az nem normális hogy százezret simán zsebre rak egy szülésért a doktor Úr (ezt most konkrétan tudom). De persze nem szóltam, mert V. még ott kellett hogy maradjon.
Arról nem is beszélek hogy csesznek ágyneműt cserélni, lázmérőt adni, hogy a főorvosi vizit előtt rendet rakatnak a kismamákkal, hogy eldugatják a cumit.
Tudom hogy le lehet őket kenyerezni (pénzzel, sütivel, kávéval)  de nem mindenkinek van erre módja és enélkül is normálisan kéne viselkedniük, mert ilyen alapon minden bölcsis néni / óvó néni is tarthatná reggelente a markát hogy normálisam bánjon a gyerekünkkel. Például. Mégsem teszik és mégis tisztességesen bánnak a gyerekekkel.


2013. október 29., kedd

Szellemekkel NEM suttogó

mMióta tudom hogy a házbam amit veszünk (egyre reálisabb a dolog ugyanis elkelt a lakásunk!!! :-), hú basszus rengeteg a papírmunka) meghalt valaki, egyre inkább érzem hogy egy tértisztítást szeretnék végeztetni. Nem a szellemektől félek, hanem mint már írtam a negatív, esetlegesen a házban maradt energiáktól. Hisz minden emberi érzelemnek, örömnek és bánatnak egyaránt nyoma és érzete van és marad is egy ideig. Szóval lehet hogy hókusz- pókusz de az én lelkemnek akkor is jót fog tenni.
Szoktunk mesélni ismerősöknek erről a dologról, Isti meg a legrendesebb férj a világon mert úgy tesz mintha velem hinne és mindenben maximálisan támogat.
Na de hol is akarok kikötni a mondandómmal....
Mostanában, nyílván az én tértisztítós mesélésem kapcsán egyre több szellemmel és túlvilággal kapcsolatos történetek találnak meg bennünket. Én már éjjel újra félek is ha Isti nincs itthon.
Pedig így nappal és józan ésszel tudom és hinni akarom hogy szellemek nincsenek. (Na jó, őrangyalok vannak.)
A múlt éjszaka megszólalt a Léna piacos sárga macis gagyi zenélős játéka, tök hallkan aztán egyre hangosodott ( vagy én lettem egyre éberebb). A furi az hogy kimostam a játekot és eddig nem működött.Nyílván akkorra száradt ki a mosás után, a gombja meg be volt ragadva és azért szólalt meg.Isti is felkelt rá és nézett érdekesen.

Na de most komolyan, ha van is szellem, akkor is pont azzal a gagyi, ronda, zenélős macival akarna játszani???? 

Mindenesetre mostanában nem akarok egyedül maradni éjszaka.

u.i. NINCSENEK SZELLEMEK! Itt a bizonyíték:
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/bebizonyitottak-nincsenek-szellemek-2003652

(Zárójeles kiegészítés a www.homeopatia.info- ról.

Ha jön a zsákos bácsi – gyerekkori félelmek

Amikor egy gyermek nem tud elaludni, mert fél, hogy éjjel szellemek másznak elő a szekrényből, akkor a megoldás nem az, hogy letorkolljuk, hogy szellemek pedig nincsenek, inkább vizsgáljuk meg, milyen a szoba éjszakai látványa az ágyból, az ő szemszögéből. Lehet, hogy a dolog megoldása, hogy az utcai lámpa furcsa árnyékokat vet a falra, és egy vastag függöny elkergeti a rémisztő lényeket.

Gyakori a félelem a sötétben is. Ha testvérek alszanak egy szobában, a dolog ragályos is lehet. Az egyik fél, így elkezdi a másik is. Ha egy életkorra jellemző félelem nem tűnik el, ahogy a gyermek nő, hanem állandóvá válik, akkor már fóbiáról beszélünk, ami kezelést igényel.

Az alábbi szerek jellemzőek egy-egy félelemre, de a kezelést bízzuk homeopátiás orvosra!
Félelem (mitől, hol, mikor)
Betörők az ágy alatt: Arsenicum album ( a gyermek általában pedáns és fázós)
Egyedüllét éjszaka: Stramonium (félelem a sötétségtől)
Meghal, ha egyedül van: Arsenicum album
Árnyékok: Calcium carbonicum
Emberek: Barium carbonicum
Magas helyen szédül: Argentum nitricum (a félelem gyomorproblémákat okoz)
Fekete kutya: Pulsatilla (anyás, vigasztalást kereső gyermek)
Kutyák, általában: Belladonna (hisztis, harapós gyerek)
Kísértetek: PhosphorusChina (vérszegénységre hajlamos)
Kígyók: Lachesis (nem bírja a nyaka körül a szoros érintést)
Villámlás: Phosphorus (nagyon érzékeny a légköri változásokra), Belladonna
Tű, éles tárgyak: Silicea (otthon uralkodó, társaságban szégyellős gyerek)
Szél: Chamomilla
Madarak: Natrum muriaticum (visszafojta az érzelmeit, gyakori a székrekedés)
A pontosan leírt fóbia homeopátis kezelése nagyon eredményes. Az esetfelvételkor azonban figyelembe kell venni a gyermek étkezési, alvási szokásait, általános érzelmi és fizikai állapotát, és családját is. A gyerekek apró indikátorként  gyakran szüleik problémáit jelenítik meg betegségek vagy fóbiák formájában. Így, ha már az anyuka is izzadó tenyérrel fog kezet vizsgálat előtt, érdemes az egész családot kezelni, alkatuknak megfelelően.)


2013. október 28., hétfő

Süti

Sütök valami sütit! Kiálltottam fel szombat délután.
Lili nézte a tévét, fel sem nézett úgy szólt hozzám:
- Anya minek sütsz sütit ha úgyis te eszed meg az egészet?

Isti azóta is röhög.

2013. október 24., csütörtök

Rövidke büszke poszt

Lili ma öt darab ötössel tért haza, ebből kettő csillagos! :-) 
Eddig egy darab négyese van tesiből (Cooper futás). 
Hihetetlen maximalista és hihetetlenül okos, valamint nagyon logikusan tud gondolkodni.

Léna új szavat tanult:
Lénuska mit iszik apa?
"Ört "(sört)!  - és nevet...majd hozzá teszi .."egyet"!

2013. október 12., szombat

Levél a sógornőtől

Ma megint volt pár pillanat amiért érdemes élni, meg meg szabad hatódni!

"Kis tündérfülű...
Benyomtam az utolsó szendvicset is, nagyon finom volt (az uborka is). 
Mégegyszer köszönöm Neked/ Nektek a lelki és egyéb támogatást az elmúlt napokban és úgy általában véve, az egész csodás 9 havi projekt alatt! 
Imádlak benneteket!

Sok puszi"

Azt szeretném elmondani hogy a babaóca a tündérfülű és nem én!

2013. október 9., szerda

Nagynéni lettem

Ma este fél kilenckor az Öcsém apuka lett! 
Megszületett az első unokatesó!

Zsófi 3570 g/51 cm.

A tesóm csak nézte és nézte kicsi Zsófit és az egy igazán csodás pillanat volt. 
Vera ANYA meg hős volt ma, nagyon - nagyon nagy hős! 

Nagyon jó érzés! Boldogok vagyunk!

2013. október 8., kedd

Csicsiss Bubu

Vettem az Ikeában még a nyáron egy plüsst a Lénusnak, hogy majd azt hozza neki a télapó.
Aztán voltunk a bölcsiben bevinni egy papírt és akkor szóba került hogy van- e bújós állatkája Kisbucimnak,mert az segíthet neki a beszoktatáskor. Jelentem van neki, én vagyok az, meg a Pedró.
Engem méretemnél fogva, meg csendben sem tudok nagyon lenni nem vihet magával a gyerek a bölcsibe. A Pedrót meg nem engedi a köjál. (Lénus egyébként bölcsis látogatásunkkor ott toporgott mellettem addig a pillanatig amíg meg nem hozták az uzsonnát, akkor  viszont leült a kis asztalhoz enni, ebben nagyon rám hasonlít, azért ebben a szituációban nekem nem volt pofám el enni a gyerekek elől a vajaskenyeret.)

Na de ezekután elhatároztam hogy valami "társat" kerítek a gyereknek.
Elő vettem az ikeás szarvast. Édesen ölelgettem hogy ő Bubu és milyen aranyos, és vele fog aludni a Lénus, mert ő majd jól vigyázz rá, mert ő CSICSISS BUBU.
Léna nézett rám olyan furcsán mint aki kételkedik abban hogy van- e eszem. (Jogos felvetés.)
Aztán levette Bubu zokniait és a saját lábaira húzta.
Meg is ijdetem hogy ez a gyerek majd zoknit visz magával a bölcsibe, vagy az apja cipőjét mert mindig abban sétál. Ettől függetlenül én is és Lili is már majdnem Isteni magaságokba helyeztük Bubu nagyszerűségét és minden alváshoz odatoltuk a kisebbiknek. Aztán ma végre megtört a jég, délután Kisbuci magához ölelte Csicsiss Bubut,majd megmarkolta a szarvát és úgy aludt.

Lilire meg igen büszke vagyok, de ezt legközelebb, mert jelenleg a ciklusomban a progeszteron az uralkodó hormon és ilyenkor igen jól alszom.

Ő Bubu, csak már nincs zoknija:

Gyes Betegség

Kezd rajtam eluralkodni a gyes betegség, a Szomszédok 146. fejezeténél tartok a youtubon.
A szereplőket kívűről fújom. Lenke nénitől meg tök kivagyok.:-)

2013. október 7., hétfő

Kész

Az abszulut fáradtság egyik jele az, ha a kutyának adsz jóéjt puszit, a gyereked fülét meg megvakargatod. 

2013. október 3., csütörtök

Vagyok

íNagyon köszönöm a biztató megjegyzéseket nagyon jól estek!
Több okból is nem írtam, egyrészt a fáradtság miatt,másrészt a rossz kedvem miatt, harmadrész marhára szemtelennek éreztem magam hogy nekem "csak" ez a bajom miközben mások olyan problémákkal szembesülnek mint hogy a kislányukat megoperálják, a kislányuk korábban születik vagy nem sikerül a baba,sőt eltemetik a testvérüket és sajnos még sorolhatnám.
Az én problémám ehhez képest kutyanudli, semmi és engem most mégis kicsit takaréklángra tett.

Kezdődött ott hogy szeptember elején, pontosabban harmadikán, azon a délutánon, miután délelőtt megírtam az "Eddig úgy tűnik minden oké" című bejegyzésemet.
Egyszerűen csak elmentünk sétálni, úgy ahogy eddig is jó messzire. Aztán hazafelé éreztem hogy rosszul vagyok és mindjárt el fogok ájulni. Tipikusan a kimegy a talaj a lábam alól erzés volt.
Egyből bepánikoltam persze hogy mi lesz a gyerekkel ha én eszméletemet vesztem...bele ne lökjem a betonozott árokba, el ne vigyék, meg ne ijedjen.......ezekre a gondolatokra persze még rosszabbul lettem. Elmentem egy kisboltig, szóltam hogy mindjárt végem, kérem vigyázzanak a gyerekre.Nagyon rendesek voltak. Aztán hívtam az Istit, ő meg húsz perc alatt jött is és összeszedett.
Szédültem, vérnyomásom a 160- at nyaldosta.Nekem,aki 90/70- el élek.
Másnap is szarul voltam, meg harmadnap is. A házi orvos nagyon rendes volt mert házhoz jött.
Azt mondta rettenetesen sápadt vagyok, nyálkahartyáim is. Szerinte vérszegénység, de vegyünk vért.
Tényleg van egy kis vérszegénységem az eredmények alapján, de éppen hogy.
Nagyon "erős" a vérem, sokat adtam vért, valószínű már ezt a változást is megéreztem.
Másrészt kiürültek a vitaminraktáraim is, figyelmeztett ezzel- azzal a szervezetem de nem vettem komolyan. Gondolok például az éjszakai lábikra görcsre és a szívdobogásra ami ugye magnézium hiányra utal. Észre vehettem volna ezt a vas dolgot is a hulló hajam es töredező körmöm, a nagy fokú fáradtság kapcsán, a feszültség és a nehezen elalvás pedig b vitamin hiányra utalt. Ennek oka egyrészt hogy a nyáron totál elhanyagoltuk az egészséges életmódott, másrészt Lénus még aktívan szopik.
Nos már egy hónapja szedek erős vitaminokat és erős vastablettát amit az orvos írt és már nem szédülök, nincs lábikra görcsöm valamint ha letesz a párnára a fejem szinte azonnal elalszom. 
Szuperjó ( de tényleg) házi orvosunk azt is mondta hogy van egy kis gyes betegségem is. Én meg utána néztem és van ilyen, igaziból úgy hívják gyes neurózis és nekem tényleg van:
http://tablet.femina.hu/gyerek/egy_szegyenletesnek_tartott_kismamabetegseg
Valahol logikus én mindig is egy nagyon emberek között létező valaki voltam. Most pedig attól is megijedek ha valaki nyitni próbál felém és bent szorongok a csigaházamban.
De ez is megoldódik mert hívtak dolgozni. Januárban kezdek, egy hónapig távmunkában míg Lénus beszokik a bölcsibe, aztán februártól élesben megy már a dolog. Őszintén megvalva várom.
Tudom Léna is szeretni fog a bölcsiben és ami nagyon megkönnyíti a dolgom az az,hogy olyan emberekhez kerül akikben maximálisan megbízom. 
Teljesen máshogy tekintek most a "maradék" három hónapra.
Vissza kell majd szoknom a pörgésbe, a mindennapokba, de menni fog akkor is ha az eleje nehéz lesz.

Istivel volt nagy vitánk konkrétan a semmin, vagyis azon hogy mindenki fáradt és feszült és kialvatlan, a maximalista Lilink is.De még ez is jó volt mert bőgtem egy csomót, ami rendkívül jó stressz oldónak bizonyult és igazan jó volt beszélgetni és csak úgy összebújni.
Szóval most már minden sokkal de sokkal jobb, sőt jó, de ezt mégegyszer nem vagyok hajlandó elkiabálni.

Mégvalami, a ház amit veszünk. Na ott van egy kis gubanc. Sajnos egyik tulaj meghalt.Hétfőn temették.Most várjuk a hagyatékit, mert míg nincs tisztázva az örökösi viszony addig nem tudunk szerződni (eddig előszerződésünk van illetve foglalóztunk). Most nagyon örülök hogy nem adtuk el a lakást, mehetnénk albérletbe ki tudja meddig.Ami pozitív benne hogy a tolódás miatt én már dolgozni fogok, így jogosult leszek a munkahelyi lakásvásárlási támogatásra, gyed alatt nem adták volna oda pedig nem kis pénz.
De kell is most az idő, fel kell dolgoznom hogy valaki meghalt ott a házban, ráadásul önszántából.
Nagyon sajnáljuk a bácsit, őszintén. De nekem ezt akkoris fel kell dolgoznom.

Mostmár leszek rendszeresen, köszönöm a türelmet.

    Léna és a "babája"