Havi 1

Legalább havonta egyszer kéne írnom és akarok is.

Annyi minden történik velünk, annyi mindent szeretnék emlékként megtartani részleteiben is.

Rohannak velünk a napok, minden este elalvás előtt torlódnak a gondolataim hogy na ezt meg ezt kéne leírni,olyan jól össze is fűzöm a szavakat csak olyankor már nincs nálam se toll, se papír, se táblagép.....

Jó dolgozni, nagyon jó dolgozni, felnőttek között lenni és nem mellesleg szeretm amit csinálok, szerencsém van. Erősen múlnak a halálos betegségeim is, azért olykor felfedezem magamom némely végzetes kór tüneteit.

A minap például megint azt hittem hogy állkapocs rákom van, de aztán rájöttem hogy hihetetlen sokat beszélek, hadarok és képzeljétek NEVETEK, hogy attól zsibbad az álkapocs izületem. 

Van egy szuper kolléganőm, szerencsére több is, de én most konkrétan Kittire gondolok, akivel a legtöbbet együtt kell dolgoznom és úgy érzem kihúztam vele a lottó ötöst.

Már az is nagy szó volna hogy elvisel,mert még önkritika sem kell ahhoz hogy belássam tényleg nem áll be a szám és folyamatosan csacsogok, mintha be kéne pótolnom a gyeden eltöltött viszonylag szótlan napokat.

Egyik reggel Kitti talált egy 30 éves kis füzetet (főnökünk nyugdíjba megy és szanál), többeknek nagyon tetszett a benne lévő tanítás ezért én mondtam hogy majd bescannelem és elküldözgetem e- mailen.

Kivettem a gemkapcsot a füzetből (fogalmam sincs miért, boríték méretű lapokból állt, tehát még automata scannelésre sem helyezhető a gépbe), pedig csak simán lapozgatva kellett volna a gépezetbe helyezni.

Komolyan megkínlódtam vele, melyik lap, miután jön, kevertem- kavartam. Aztán sikerült, márcsak azt a fránya gemkapcsot kellett volna visszahelyezni a közepébe, de a tűzőgép nem ért el odáig...

Akkor még lazán közöltem hogy én ezt majd megoldom, és elővettem a nagy kapcsozót.....az akkora nagy gemet vágott a füzet közepe mellé fél centivel, hogy majdnem sírva fakadtam amikor megláttam.

Ekkor már tudtam hogy vesztésre állok: 

Füzet kontra Virág, 1:0

Kerestem egy kapocs kiszedőt, egy vadiúj került a kezembe, amit sikeresen kettétörtem, egy nyanvadt mozdulattal. Egyre feszültebb lettem, hol felálltam, hol leütem, majd egy életem egy halálom alapom nekiálltam körömel kiszedni az óriási gemkapcsot. Hát nem sikerült, és egy hatalmas lyukat szakítottam az erekje közepébe. Még ekkor is azt hajtogattam hogy : megoldom, megoldom, megoldom....pedig már tudtam hogy végérményesen csatát vesztettem 100:0- ra.

Még bepróbalkoztam egy jó adag celluksszal, de Kitti elvette tőlem a füzetecskét es egy laza mozdulattal simán összekapcsozta....

Léna übercuki, egyre többet dumál, okos, önállósodik, imád a bölcsiben erről tervezek írni, hosszan, részletesen, igyekszem.

Lili is jól van, igazi nagylány, olyan ügyes!De neki is jár egy külön bejegyzés.

Keveset vagyok velük, sokat szomorkodom emiatt és olykor hatalmas vágyat érzek megölelni őket......főként az éjszaka közepén.

Nem mellesleg 16 nap múlva költözünk....a dobozolásba pedig ott tartok hogy van már dobozom.....

húha...nagyon neki kéne állni. :)