Szívószál, fánk és habcsók

Szerencsére javulnak a gyerekek, Lili holnap már suliba is mehet. Gennyes hólyaghurutja volt, ami főként azért veszélyes,mert vigyázni kell többek között azokra a szerveire, amik majd nagymamává tesznek engem. Nagyon komolyan veszem, nem akarom hogy visszatérő legyen ez a betegség.
Léna is határozottan jókedvűen kelt, egész nap nem volt nyügi, szóval lekopogom,túl vagyunk a nehezén.
Buci megtanult szívószállal inni. Mikor beteg, non- stop cicin lóg. Nem tudom mennyit ihat/ehet így, de azért mégiscsak 9 kiló és majdnem 10 hónapos, én meg nem vagyok fejős tehén, meg a tej nem a legjobb szomjoltó, szóval azt vettem észre hogy a gyerek szomjas. Határozottan megkönnyebbűlt pár korty víztől. Na itt jött képbe a szívószál.
Ez azért fontos mert pohárból még nem tud tökéletesen inni, cumisüvegből nem tud, csőrös pohárból meg nem akar. De a szívószálazást még élvezi is. :-)

Tegnap, a sok napos bezártság (kisebb levegőzéseket leszámítva) és az esős (tél van miért nem a hó esik?)depis idő miatt, mindenki feszült volt, éreztem ki kell mozdulnunk, mert nagy veszekedés lesz ha nem vezetjük le a feszültséget olyan dolgokon, mint például hogy ragad a bevásárlókocsi kereke, hogy már megint hülyén parkolt a szomszéd vagy hogy nincs a méretemben a megaakciós sapkából.
Elmentünk a Tescóba (milyen kreatív). A következőket vásároltuk:
- 2 darab alsógatya akciós 550- ért
- 2 darab melltartó a LILInek, mert persze szügsége az nincs rá, de az olyan felnőttes, olyan menő! Hordani nem fogja, "mert kényelmetlen, meg különben is nekiem még nincs olyan nagy mint neked", ezeket itthon mondta már.
- 2 darab igen édes hajgumit hivatalosan a Lilinek, amúgy meg már lenyúltam, mert kicsi szőrmókok vannak ráragasztva, tök jók.
- 1 darab édes bodyt a Lénának
- savanyúságot
- kicsi üveges ásványvizet mert majdnem szomjan haltam
- szalvétát és papírzsepit
- ÉS fánkot, mert Licka nagyon megkívánta.
A fánk borzalmas volt. De én a hős anya, egyből elhatároztam hogy majd én sütök igazán finomakat.
Ma neki is álltam a szalagos farsangi fánk előállításának és azt kell mondjam hogy messze nem lettek olyanok mint anyué, a szalagok is bénák lettek, de az ízük az nagyon ott van. Fogyott rendesen, de azért pár szem maradt reggelire.
Ugyebár aki fánkot süt, annak tojásfehérje lesz a maradék mivel a szalagoskákba csak tojássárgája kell.
Tehát ma este nekem volt hat darab felesleges tojásfehérjém.
Ki kellett volna dobnom, de nagyon utáltam volna elpazarolni. Járt az agyam mi legyen vele, aztán döntöttem. Habcsók lesz belőlük.
Szépen felvertem a tojást, jól megcukroztam, tettem bele egy tonna diót. Bele töltöttem egy zacsiba hogy szépen kiynomkodom a masszát kis helyes kupacokba. Nem ment, túl folyós volt.
Ráadásul kifolyt a zacsin és összepiszkolta a nejlon oldalát, és ezek után már fogalmam sem volt róla hogy hol van a lyuk. Fogtam a masszát és kiöntöttem a zacskóból vissza a keverőtálba hogy majd halmokat kanalazok. Persze minimum a fele beleragadt a tasakba, tehát a tojásfehérjék fele a cukorral és a dióval együtt már így is menthetetlenül kárba ment.
A diót sajnáltam a legjobban mert az a papáék kertjéből való és a papa pucolta és darálta saját kezüleg. Szóval én lelkileg kötődtem ahhoz a dióhoz!
A kanállal sem sikerült kupackákat, csókokat készítenem. Szétfolyt az egész tészta.
Arról nem is beszélve hogy mindent összekenem vele és fél óráig suroltam a konyhapultot.
Egyfolytában a dióra gondoltam ezért megsütöttem. Gondoltam lesz ami lesz. Az íze? Az nagyon jó lett ezekenek a két milliméter vastag, lapos koronghabcsókoknak.
Ma egész nap zabáltam, holnaptól fogyózom és kész. Négy kilót kell fogynom a felsőtestémből és hármat az alsó részemből.

Még valami. A függöny ma megint leszakadt és én egyből megvarrtam.
Vállveregetés?