2013. szeptember 3., kedd

Eddig úgy tűnik oké

Vagyis átálltunk, lekopogom jó gyorsan.
Biztos lesznek kisebb kitérőink de az irány megvan.
Őszi napirendünket nagyjából zökkenőmentesen sikerült kialakítani (lekopogom ismét és nagyon ügyelek rá és jaj el sem kiabálom, csak mesélem :-)).

Mert ugye iskola, engem az nem is viselt meg annyira mit vártam, Lili meg egyenesen lelkes és boldog.
Tegnap délután is csak azért pityeredett el, mert apát megbíztuk hogy vegyen egy lecke füzetet a Müllerben, mivel hogy én azt a szuper lovasat eltettem "jó helyre", vagyis nincs meg ma meg már kellett. Na persze Licka nem ezért pityeredett el, hanem azon hogy apukája egy Verdás leckefüzettel jött haza.....megkeresem a csajos - lovast.

Lili háromnegyed hétkor kel, pikk- pakk elkészül és negyed nyolckor már indulnak is. 
Ahogy kiteszik a lábukat Lénus nyitja is a szemét. Mindenkit keres, de se Lili, se apa. :-( Majd megszokja.
Fél tizenkettőkor ebédelünk, aztán akszik, úgy kettő- fél háromig. Fél kilencre pedig kidől és simán elalszik. Azt hiszem most már tényleg csk egyszer alszik naponta.  Lili fél tízkor fekszik.
Tartanunk kell ezt a rendet, mert háromkor indulnunk kell a suliba a Liliért. Ugye négyig van most iskolába minding. Nem bánom, jobb ha megszokja, hisz ha majd újra dolgozom akkor így is úgy is négyig, sőt olykor fél ötig lesz majd a suliban. Annak meg egyenesen örülök hogy felsőben is lesz napközi. Mert bár igenis megbízom a gyerekemben és tudom azt is hogy ügyes, akkor sem akarnám hogy 11 évesen egyedül buszozzon haza, aztán sokáig egyedül várná hogy hazaérjünk. Mert órák után egyre semmiképpen sem fogunk tudni érte menni. Nem a gyerekben nem bízom mondom mégegyszer, hanem hát szép is, csinos is és annyi mindent hallanni.....én félős vagyok, féltem nagyon.
Jó helyen lesz a suliban, rengeteg szakkört és sportot is szerveznek nekik.
De most nagyon hiányzik, meg kell szoknom hogy nincs itthon.

El felejtettem mit akartam még, kicsit el vagyok szontyolodva.