Kórház

2012.10. 06.

Ugye ott kezdődött az egész hogy szombaton már nagyon nem jól voltam. Émelyegtem, szédültem fájt a gyomrom.
Estére aztán begörcsölt az epém. Fetrengtem megint a fájdalomtól, rengeteg görcsoldót vettem be mégsem múlt el, sőt, erősödött.
Isti kihívta az ügyeletes orvost. Ezzennel egy rendkívül alapos és kedves orvos jött.
Kaptam szurit, megvizsgált, mért vérnyomást is. Meg adott egy beutalót a sebészetre, mondván ha nem múlik el a górcs menjünk be, hátha a kő elzárt valamilyen epeutat vagy kezd kilukadni az epehólyagom.
Kicsit tudtam aludni, jobban voltam ugyan, de nem múlt el. Isti ragaszkodott a kórházhoz és ezzel mindenféle túlzás nélkül megmentette az életemet.
Anyuért ment el mielőtt elindultunk a kórházba. Míg nem ért haza, addig a szomszédasszonyom jött át, nem mertem magam maradni a gyerekekkel. Ezért nagyon hálás vagyok neki.
Amire a kórházba értünk már jól voltam. Vettek vért, egy órát vártunk az eredményre.
A laboros bunkó volt hogy felkeltettük.
A véreredmény egyértelmű elzáródást mutatott. Nem akartak haza engedni, én mégis jöttem. Fél háromra értünk haza és reggel fél hétre kellett vissza mennünk.
Az alap folt mindenütt hogy Léna a kórházba nem jöhetett és szoptatnom is tilos volt.

2012.10.07.

Megvolt az ultrahang.persze az ultrahangos sem mondott semmit. Leletet az osztályra küldték. Később megtudtam az epeputak nem tágabbak, de vettek vért is,és a májértékek 30x - ra nőttek. Tehát valahol vándorolt bennem egy kövecske.
Egy fiatal sebész vizsgált meg vagy hívott egy tapasztaltat akit Dadynek becéztek.
Nagyon rendes volt. Elmondta hogy egyszerűen itt van valami, meg kell nézni mert nagy baj lehet belőle. Sírtam, a Lénáért, aki reggel óta nem evett....anyu kísérletezett vele pürékkel, pépekkel, a tápszert és a cumisüveget nagyon határozottan elutasította.
A sebész nagyon kedvesen megsimogatta az arcom, mondta ne sírjak mert akkor elmegy a tejci, erről a betegségről én nem tehetek. Nagyon emberi volt. Nagyon hálás vagyok neki.
Átküldtek a gastrora.
Isti a hősöm mindenhova jött velem, egy centit nem tágított melőlem. Hogy mi van a Lénával arra gondolni sem mertem, Liliért annyira nem aggódtam, tudtam, okos, jó gyerek.
A gastron egy orvos ügyelt, járom emelet jutott neki, Dr. Kárász Tibor.
De hamar jött, elsőre nagyon nyersnek tűnt, de mikor elmondtam hogy otthon van a pici babám és bőgtem, mindent megtett értem.
Elmondta, sajnos két műtét kell, az epetükrözés, amire 36-an várnak, de ő mindent megtesz azért hogy előre vegyenek hétfő délutánra utána pedig kedden kivegyék a hólyagot. Soron kívül felvetetett a sebészetre.
Hazaengedett azzal hogy hétfőn nyolcra jelenjek meg.
Egész este nyeltem a könnyeim, együtt fürödtem a lányokkal.
Az az érdekes hogy egyátalán még egy ici- picit sem féltem sem a tükrözéstől sem a műtéttől. Csak a lányokra gondoltam.
Hétfőn hajnalban olyan rosszul lettem hisz szombat délben ettem utoljára és persze szoptattam mellette hogy Isti telefonált a mentőknek. Nem jöttek ki, de egy kis szőlőcukor és víz segített.
Aztán amikor hétfőn reggel ki kellett lépnem az ajtón, megszakadt a szívem.
Nem néztem vissza.

2012.10.08.

A beteg felvételen kórházi beteg lettem. Aztán vártunk mert nem volt ágy. Senki nem mondott semmit. A nővér telefonjaiból következtettünk dolgokra, meg a Lili óvó nénijének anyukája, nagy beosztású volt a kórházban ő kérdezett rá mindenre és tájékoztatott.
Izgultam hogy meg legyen az az epetükrözés és mielőbb mehessek haza.
Aztán mehettem délre a tükröző központba. Lefektettek. Enni inni nem szabadott. Semmit. Isti nem maradhatott.
Aztán fél kettő felé jött a professzor úr. Szinte számon kérte mért vettek engem előre.
Mondtam félek hogy kiszárad a babám,nem nagyon fogad el semmit.
Azt mondta erre: " azért vannak a gyerekorvosok hogy ezt megoldják".
Kösz.
Háromkor telefonáltak hogy menjek a röngenbe. Ott lesz a vizsgálat.
Na ott még kb. Negyven percet ültem, a prof nem jött csak egy másik doki.
Aki pécsi csak most itt van győrbe.
Befújták a szám lidocainnal, kaptam egy szurit, felig nyugtatót, félig bélmozgás csökkentőt. Aztán dugták a csövet. Hát köhögtem de a Bucira hondoltam. Az nagyon rossz volt mikor éreztem hogy tekereg a cső a hasamban, mikor a gyomorból a nyombélbe nyomták ütöttem az asztalt.
Aztán egy kisebb csövet dugtak a nagycsőbe, epegörcsöt hoztak létre és kontraszt anyaggal töltötték fel az epeutakat. Fájt. Feszített. Rossz volt. De én csak a gyerekekre gondoltak. Végül bementek a hasnyálmirigybe, na az az érzés vitte a pálmát.
Alig vártam hogy kifelé jöjjön az a cső, megváltás volt mikor kihúzták.
Mehettem vissza az osztályra. Beteghordó tolt fel.
Isti és Lili meglátogattak ekkor. Aztán amikor menni készültek el kezdett fájni, a hasam, a gyomrom, a hátam, a vállam. Azt hittem epegörcs. Kimasztam gyógyszerért. Kaptam vénásan Algopyrint meg nospát. A fájdalom erősödött, üvöltöttem, lekapartam a lepedőt az ágyról. Ha valaki azt mondja fejbe lő, megköszönöm neki. A két szülésem és a négy epegörcsöm egybe gyúrva nem fájt annyira mint ez a borzalom. Azt mondta a nővér tűrjek már egy kicsit. Ha-ha. Morfint kaptam, összesen hármat, így is lassan múlt. Vettek vért, kiderült hasnyálmirig gyulladás. Míg nem múlt el addig nem műthettek és még null diétáznom is kellett.Vagyis se enni se inni nem szabadott semmit. Bőgtem. Éjjel is keltem fejni, többször is, nagyon féltettem a tejem.
A szobatársak jó fejek voltak, rengeteget vigasztaltak.
Az amiláz szintem, ez a hasnyálmirigy gyulladás, hogy is mondjam mérőszáma, 1970 volt.
Rengeteget aludtam aznap.

2012.10.09.

Amiláz 1780, lefejt tej 10 dl, étel, ital semmi.
Védőnő hívott ne aggódják a férjem és anyum csodásan ellátják a gyerekeket.mindketten kiiratták magukat.
Léna megkedvelte a répát, almát és a gyümölcsös tejpépet.
Esténként egyszer pedig elvitték szopizni egy ismerősöz akiknek pár hetes a babájuk. Léna elfogadta az idegen cicit. Furcsa érzés volt de nagyon örültem.
Nem tudom hogy fogom meghálálni ennek a lánynak a jóságát. Megszoptatta a gyermekem. Léna már szépen el is aludt éjjel egyszer sem kelt, tíz órákat aludt egyben.
Anyu rengeteget sétált Lénával meg tanult a Lilivel. Főzőtt. Isti takarított, mosott, jött hozzám. Lilit nem engedték suliba, nagyon izgult értem.A tanárnéni most nagyon rendes volt, naponta küldte a leckét.

2012.10.10.

Amiláz 304, lefejt tej 8 dl, étel, ital semmi.
Műthető állapotba kerültem. De nem fértem bele a programba.

2012.10.11.

Amiláz 80. Tökéletes érték. Elmúlt a gyulladás. Lefejt tej fél deci.
Ettől bepánikoltam.Apadt. Közben Lénának teljesen kijött a foga és megtanult csip- csip csókázni. Anyu azt mondta mindenki példaértékűen viselkedik még a kutya is. Mintha tudták volna hogy jól kell viselkedni.

Viziten megkérdeztem hogy mikor operálnak, mert apad a tejem.
A főorvos rám üvöltött: mit képzel, örüljön hogy él , a hasnyálmirigy gyulladásba sokan belhalnak és akkor a gyerekem árva lenne a férjem meg özvegy.
Megállt a szobában a levegő.
Ekkor egy nővér és pár beteg saját tapasztalata alapján, el kezte mondogatni fogadjak orvost, vagy amíg csak tudják elhúzzák a műtétet.

Ekkor már hatodik napja nem ettem és ötödik napja nem ittam.De a legrosszabb a gyerekek és az Isti hiànya volt.

Fáradt vagyok, folyt köv. Köszönöm hogy gondoltatok rám.