Mikor egy álom valóra válik

Szinetár Dóri és Lili

Lassan jutunk messzire - Ami igazán jó volt

iAmi igazán jó volt hogy együtt voltunk, hogy feltöltődtünk. Átálltunk a majdnem "nomális" életritmusra, fél kilenc felé kelnek a csajok. Én kicsit előbb. Ugyebár a hotel reggeliről nem akartunk lecsúszni! :-)

Igazán olyan boldognak láthattuk a gyerekeket ami sok időre erőt ad a mindennapokhhoz.

Van a hotelnak két cicája, a Lénus extázisba esett tőlük.

Nekem az volt király hogy nem volt főzés és háztartás, az Istinek volt a grill teraszon pihenés, a kötélpálya.

Lilinek minden jó volt. Pörgött. Legyőzte a magastól való félelmét és naponta többször végig ment a drótkötélpályán.

Lénus imádta a wellnest, boldogan totyogott a babamedencében, órákat üldögéltem ott vele.

Rakosgattuk a vödröket, spricceltünk és nevettünk.

Sokat voltunk levegőn, jó levegőn, éreztük a természet illatát.

A szálloda minden kényelmet megadott.

Aludtunk sokat, összebújva, mindenki mindenkivel.

Isti 10 perces ölharcot vívott egy lódarázzsal, mi addig a fűrdőszobában rettegtünk, Isti győzött.

Született pár előkapható vicces történet is, persze rólam, de nevetek velük mikor elmesélik valakinek.

Én ugyebár nemigen mozgok a muszájon felül. De most úsztam, három hosszot.Isti szerint olyan gyorsan azt hitte cápa van mögöttem.

Aztán azt látva hogy a Lili hogy szökell a faágak között beneveztem én is egy mászásra amagasban.

Mondtam is hogy nyugi, 1,5 perc alatt végigfutok én ezen a kötélpályán.

Beöltöztem, felmásztam, majd az első akadály előtt, ahol át kell kötélen lendülni a másik fához leblokkoltam. Gondolkodtam egy ideig hogy meghaljak vagy beégjek, inkább beégtem és lemásztam, hát tényleg másfél perc volt....:-)

Elmentem a gyakorló pályára,ami ugye alacsonyan van és ott kísérleteztem a kötélen, egyszer lógva maradtam, a teljes súlyom húzott lefelé, marha nehéz vagyok....

Másnap mindenem fájt és zsibbadt, még a nyelvem is,biztos szétcsúsztak a csigolyáim főleg a nyakamnál mert az most is fáj.:-)

Jaj fáradt vagyok írni, nem állnak össze a gondolatok, meséljenek inkább a képek.

De, a csalódások ellenére nagyon jó nyaralás volt! :-D

Mindjárt...Lassan jutunk messzire 3.

Le szeretném írni a nyarlást, azt ami jó volt, de nincs erőm, ma rengeteget rakodtam, fájnak a kezeim, a Léna későn aludt el, de mégis írok egy kicsit. 

A kedvem rossz, drága Ancsikám aki mintha a kishúgom lenne és akinek apukája kollégám volt és barátom, elvesztette a 26 éves testvérét, a kollégám a fiát.Baleset. Tegnap óta tudom és nem térek magamhoz, minden gondolatomban és érzésemben benne van a dolog, ezért is lesz tárgyilagos ez a poszt, pedig boldog és vicces akart lenni.

Egy valamire megint rádöbbentem és sajnos így: írtam egy sms- t Ancsikámnak hogy bármi kell itt vagyok, felhívni nem merem, ez volt a válasz: " Aranyos vagy Virág, de senki nem tud segíteni!"

Ugye mekkora pofon ez az élettől?

Hogy mire jöttem rá? 

NINCSENEK PROBLÉMÁIM!!! 

Oké, akkor a nyaralás, nem, inkább külön poszt lesz.

Áááááááá- update

A fenti képek már két órás munka után készültek, iskolára készítettük fel a gyerekszobát.

Több zacskó szemét került a kukába és minden bútor máshol van.

Az eredmény:

Este ha lesz erőm leírom a nyaralás folytatasát is. :-)

"Lassan jutunk előre" 2. A csalódások

Amennyire szuper volt a hotel, annyi csalódás ért a kapuin kívül.

A betervezett látnivalók és helyi programok közül egyik sem jött össze.

Gyorsan leírom ezeket, túl akarok lenni rajta, mert aztán csak a szépre szeretnék emlékezni.

1. Kaptárkövek

Ősi temetkezési helyek, kelta sírok vagy a honfoglalók áldozati oltárai? Nézd meg te is a kaptárköveket!

"Ugrom" az ilyen látnivalókra. A hotel úgy hírdette hogy 20 méterre található egy a szálloda bejáratától.

Neki is induktunk, de kaptárkő még 2000 méterre sem volt, így szomorúan fordultunk vissza.

A hotel honlapjáról azóta lekerült a téves infó, igen szóltunk.

Aztán ma kiderült hogy van kaptárkő, Síkfőkúton.

2. Barlanglakások

"A XIX. század elejétől alakulhattak ki Noszvajon a barlang- és pincelakások. A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget és a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket. Ma a barlanglakások, kevés kivétellel, már lakatlanok, a falu délkeleti részén, a „Pocem”-ben lévők jó részében pedig alkotótelep működik. "

"Gépkocsival behajtani tilos! Barlanglakások 200 méter."

Állt egy kézzel írt táblán, egy igencsak kietlen, lelketlen vidéken. Én neki akartam ennek ellenére vágni, de voltak ott kóbor kutyák, na nem magamat féltettem, a gyerekeket. 

Azért egy fűvel benőtt lakást gyorsan megnéztünk.

Lehet nem akartam látni eléggé?

3. Szilvanap és hagyományos népi sütemények sütése a gazdaházban

Ezt nagyon vártam, de nagyon nagyon.

Láttam magam ahogy a helyi idős nénit nézem csillogó szemmel ahogy beavat az igaz cukor és tartósítószer nélküli lekvárfőzés titkába, népzene mellett megoszt velem pár receptet vagy trükköt nagyanyáink szakácskönyvéből.

Helyett szilvanap sem volt, áttették másnapra, vagyis lerövidítették egynaposra.

Süti az volt, kedves helyi néni is aki sütötte, meglehet venni, készen, mint a péknél.

Finom volt, de semmi extra. Se zene, se apró olcsó kis titkok.

Igaz a Lili azt mondta ilyen finomat még életében nem evett! :-) Ez a lényeg igaz?

A gazdaház szép, régi parasztotthon, középen a konyha jobbról balról meg a szobák, hatalmas kemencével. Imádom az ilyet, megrohan a múlt. Múzeumként is működik a ház, éppen ezért azt a nagy hűtőszekrényt nem oda kellett volna betenni...a korhű bútorok mellé.

4. Thummerer pince 

 " A PINCE

  A borászatunk központja Egertől 12 km-re, Noszvajon található. A 2000 m²-es, egykori uradalmi pincét több, mint 100 évvel ezelőtt kézzel vájták a vulkanikus tufa kőzetbe, melyet 2004-ben egy új 2200 m²  -es tufakőbe vájt pincerendszerrel bővíttettünk ki. A kiegyenlített klímájú pince ideális körülményeket biztosít a borok érleléséhez."

Szombaton 11- kor lehetett volna megtekinteni és csakis ekkor! Neki is indultunk, de nem találtuk a bejáratot, sehol egy tábla, egy jel, mi is bénák vagyunk...aztán meglett. Késtünk hat percet. Már elment a csoport. Kerestük az embereket hogy csatlakozzunk, de mindehol tilos feliratokba futottunk.Vártunk a bejáratnál 40 percet egy nagyon szimpatikus lengyel pár társaságában. Ők is késtek.

Aztán megjött a csoport, kértük had nézzük meg a pincét, csak egy kicsit. Kérte a lengyel pár is. A válasz nem volt. Nagyon határozott. Udvariatlan és elutasító. Egy kukkantást sem lehetett.

A lengyeleket jobban sajnáltam, ők messzebről jöttek.

5. De la Motte kastély

Mivel a többi napokon rendezvény miatt délben bezárták, amúgy is csak négyig van nyitva, ma hazafelé akartuk megnézni. Az információnk szerint mivel kicsi a kastély nem kell vezetésen részt venni, öt terem látogatható. A vezetés 3/4 órás, na az a Lénával nem megy, de még a Lilivel se, de látni azért akartam, mert imádom és külömben is micsoda kontraszt ez a gazdaházhoz képest.

A biztonsági őr fogadott, vagyis ült a kastély előtt. Fényképezni 1000 forintért lehetett volna.

Mondtunk bemennénk. Á azt nem lehet majd 35 perc múlva ha kijön a csoport.

De nem akarunk vezetést, mondtunk. Nem baj, akkor is várni kell, hátha nem szeretik ha bemegyünk, meg majd csak vezetéssel egybekötve mehetünk, ha nem jön több ember akkor anélkül is.

Számoltam 35 perc várakozás+ 5 perc jegyváltás+ 45 perc veztés. Két gyerekkel.....Lénus már kezdett elálmosodni is.....

Kértem akkor had menjünk a csoport után, az jó lenne.Nem lehetett. Ráadásul a biztonsági őr jókat kucogott egy idős páron aki szintén nem várta ki hogy megnézhesse az épületet."Ha- ha nem jött meg a nyugdíj?"Hozzáteszem, se egy pad, se semmi ahol várhatunk volna. A barokk kastélykert is tabu volt.Úgy rohantam ki a kastély udvarából mint akit fojtogatnak. 7 órát utaztunk ide! Összesen.

Azt éreztem csessze meg ez a rugalmatlan falu a kastélyát, a gazdaházát, a pincelakásait, a köveit! Most már lenyugodtan és belátom önmagam gyarlóságait is, na de akkoris, mégiscsak én voltam a kíváncsi turista. Túlreagálom?

Holnap jövök azzal a mi jó volt, szerencsére abból volt a több! :-)

Lili annyira szomorú hogy véget ért a nyaralás hogy a képekre sem tud ránézni. Sírt a drágám hogy vége. Mondtam neki oké, de aztán örüljön inkább annak hogy átélhette. :-)

"Lassan jutunk előre." - Első rész UPDATE KÉPEK

Lassan jutunk előre. 

Ez a noszvaji emberek jelmondata. Most tanultam, merthogy itt vagyunk Noszvajon, az ország legtisztább levegőjű településén,már ötödik napja. De holnap már megyünk haza. A navi szerint 2,5 óra az út, gyerekekkel a valóságban meg 4 óra.

Én persze előre elterveztem mindent még otthon, minden napra kitaláltam valamiféle programot, egy dolog valósult meg belőle, a délutáni alvás. Merthogy KisBucival minden nap édesen aludtunk három órát délutánonként.Simára aludtam a fejem. Mondtam is Istinek, hogy nézze már meg milyen sima vagyok.

Ő nézett és azt mondta hogy inkább kerek a fejem. Meg is sértődtem hogy árnyaltan, íly módon lekövérezett, de aztán kiderült hogy ő a sima szót keveri a lapossal. Kiröhögtem, aztán megmagyaráztam hogy sima vagyis ránctalan vagyok mint akit kivasaltak. Ebből is látszik hogy ő nem szokott vasalni. Na de komolyan simát keverni a lapossal?? Be vagyunk lassulva rendesen. :-)

Na de kezdjük az elején.

Én még anno nagyon jó pénzért 50% - os akcióban plusz gyerekeknek ingyenesen lecsaptam a csakegynap.hu- n erre a nyaralásra.

A Hotel Oxigén erdei hotelben vagyunk és mit mondjak leesett az állunk amikor beléptünk a hotelba, aztán amikor megláttuk a szobánkat csak azért nem ájultunk el mert az én kezemben volt a Léna,a Lili nem ájulós, az Istinek meg mégiscsak égő lett volna.

Én ilyen csodás hotelszobában még nem voltam, pedig a munkám révén nagyon sok szállodában megfordultam, de ez a szoba mindent vitt. A fürdőszobáról most nem is szólnék mert akkor sírva fakadok hogy nem fér be az Isti bőröndjébe se (pedig az nagyobb) és nem tudjuk hazavinni.

Bár legszivesebben a matracot vinném, csak túl feltünő lenne kiszambázni vele a recepción.

A szobában az ablak előtt van egy fürdőkád, lehet belőle nézni az erdőt, meg a tévét. Elsőre kicsit bizarr talán, de nagyon kényelmes dolog. A gyerekek imádták. 

A hotel megagyerekbarát. Az étteremben van bébiétel is kitéve (ingyen), van gyerekmenü külön. Rengeteg etetőszékkel, pelenkázóval (szobánkba is kaptunk) rendelkeznek. Külön épületben van a játszóház, ahol minden nap délelőtt és délután is vannak szervezett gyermekprogramok, kivéve a játékos úszásoktatást, az a gyerekwellnesnél van. Mert igen az is van, gyerekszauna, gyerekjóga, baba- mama szoba, gyerekmendence, babamedence. Rengeteg játék.

A hotel erdejében van kis tó, játszótér jó nagy, relaxációs kert, labirintus, mini kresz pálya, egy mini favár ÉS! erdei kötélpálya. Ahol a Lilit megtanította a szakképzett oktató a magasban biztonságosan közlekedni. Licka jelenleg a drótkóteleken él és gyorsabban közlekedik a magasban mint egy mókus. Én is megpróbáltam, háromszor, nem ment...ez van, talán holnap.

Isti is ügyes volt persze és végig ment többször is pályákon.

Mindezekért pedig nem kell plusszban fizetni, semmennyit.

A felnőtt wellnes is jó, szuper hangulatos este a medence (tízig nyitva van), lehet meditálni, japán teaceremónián részt venni. 

Minden nap a szabad ég alatt ettünk, reggelit, ebédet, vacsorát. Egyébként ettünk már jobbat is, de legalább nem nekem kellett mosogatni, meg főzni sem, úgyhogy most befogom a szám, meg azért voltak nagyon finom falatok, úgyhogy keddtől fogyózhatom megint. De az a somlói, az minden csípőre felszedett zsírt megért.

Lilinek meg minden a legfinomabb volt a világon.

Azt viszont leszögezném, hiába van az ember ilyen szép helyen akkor is csak anya marad, meg apa.

Értem ezalatt hogy attól még nem tudja komótosan elfogyasztani a vacsoráját, nyugodtam meginni az italát, nem úszkálhat kényelmesen órákig, vagy meditálnat nyugodtan és a romantikáról már nem is beszélek, mert a gyerekekre attól még vigyázni kell, ráadásul extrán.

Nekem ez tiszta volt, Istinek nem annyira, össze is kaptunk. Aztán megértettem őt, én hozzá vagyok ehhez szokva, neki viszont a "nincs öt percem" érzés nagyon koncentrált volt. 

Be kell valljam, én is kicsit ideges lettem amikor már egy órája áztattam a nem kicsi hátsóm a harminc centis baba medencében és ezredszerre magyaráztam el a Lénusnak hogy a 34 fokos, fertőtlenített vízből akkor sem iszunk a játékmerőkanállal ha előtte jól megfújjuk a vizet hátha forró és meg ne égesse a szánk. Mindezt úgy hogy közben vágyakozva pislogtam a jakuzzi felé. 

De persze aztán nagyon gyorsan összecsiszolódtunk és élveztünk mindent. Ha belegondolok ahogy Lénus kacag és boldog hogy van neki való pancsoló, már mardos is a lelkiismert hogy egy pillanatig a felnőttekhez vágytam a jakuzziba. 

Képek lesznek, meg folytatás is. :-)

A szobánk

A kád

Apa szerelmeivel

Lili a magasban

Csak egy mondat

Ma megint meg kellett állapítanom hogy a félhomály határozottan jól áll nekem.