2013. augusztus 28., szerda

Mindjárt...Lassan jutunk messzire 3.

Le szeretném írni a nyarlást, azt ami jó volt, de nincs erőm, ma rengeteget rakodtam, fájnak a kezeim, a Léna későn aludt el, de mégis írok egy kicsit. 
A kedvem rossz, drága Ancsikám aki mintha a kishúgom lenne és akinek apukája kollégám volt és barátom, elvesztette a 26 éves testvérét, a kollégám a fiát.Baleset. Tegnap óta tudom és nem térek magamhoz, minden gondolatomban és érzésemben benne van a dolog, ezért is lesz tárgyilagos ez a poszt, pedig boldog és vicces akart lenni.
Egy valamire megint rádöbbentem és sajnos így: írtam egy sms- t Ancsikámnak hogy bármi kell itt vagyok, felhívni nem merem, ez volt a válasz: " Aranyos vagy Virág, de senki nem tud segíteni!"

Ugye mekkora pofon ez az élettől?

Hogy mire jöttem rá? 
NINCSENEK PROBLÉMÁIM!!! 

Oké, akkor a nyaralás, nem, inkább külön poszt lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Sikerült beállítanom a megjegyzés rovatot, így mostantól könnyebb lesz Megjegyzést írni.Ha nem tudtok bejelentkezni a névtelen elnevezésű profilt válasszátok! :-)