Lassan integetünk a nyárnak

Most így éjfél után egy perccel elmondhatom hogy már csak egy nap és a naptár szerint ősz lesz. Vége a nyárnak.
Régen örültem ennek. A tavasztól kaptam a gyermekeimet ezért számomra ő különleges évszak. De, kövezzetek meg, én őszszerető és télimádó vagyok. Fókazsír rétegem lehetővé teszi a nagyon hideg könnyed elviseléset is. Imádom a havat, egy forró bögre teával a kezemben nézni a hóesést. De ugyanúgy szeretek hóangyalkát is formázni, magyarul fetrengeni a fehér áldásban. Szeretem a tél ünnepeit, az összebújós estéket. Valahogy rendszer kerül az életembe, megnyugszom és boldogabb leszek mikor lehullanak a fákról a levelek. Nem érzem szomorúnak, számomra ez nem elmúlás hanem megújulás.
A nyárban nem szeretem a viharokat, a kánikulát, a kullancsokat. Főként azt nem szerettem az utóbbi nyarakban hogy hosszabb az óvodai szünet mint amennyi szabadságnap egy szülőpárnak jár....( s hozzá a feladat: old meg hát mi lesz a gyerekkel! De úgy hogy együtt is szabadságoljon a család!)

EZT A NYARAT VISZONT SZERETTEM.
Itthon voltam. Együtt voltunk sokat. Hihetetlen hatalom az idő. Többet ér mindennél. Nekem pedig most van! Értékelem. Mert tudom milyen az amikor nincs ideje az embernek.
Nekem most van: kenyeret és sütit sütni, főzni, de főleg odafigyelni, gondoskodni és szeretni. Idő kellett.Erőt ad elhinni hogy képes vagyok igazi családanyává és társá lenni.
Szeretem hogy van időm. Hálás vagyok érte.

Hétfőtől nagy változások jönnek. Amellett hogy ősz lesz.
Lili iskolás lesz. Ma bekötöttem a tankönyveit.Olyan lelkes lettem! Most nagyon várom hogy iskolás legyen. Nemsokára olvasni fog. Már írom a listát a könyvekről mit adjak majd a kezébe. Hogy szeressen olvasni. Mert ha olvasni szeret akkor ezernyi csodát élhet meg.
Minden készen áll a sulikezdésre. Ünnepi ruha. Mosva és vasalva.
Iskolatáska, minden kellékkel. Csodás tolltartó, szuper ceruzákkal.Tornacucc és tisztasági csomag. Vasárnap pedig diós csigát sütök. Ezt kérte Lickám. Viszi tízóraira és uzsonnára.
Nézem a sok új eszközét. Szépen elrendezve, hétfőre várva. Lapozgatom a könyveit. Barátkozom a gondolattal hogy ilyen nagy, iskolás lányom is van. Ő pedig ül a tanszerek között és elmélyülten babázik. Babázik, pedig nem szokott. Mintha érezné hogy még pár nap és vége az igazi felelősség és kötelességmentes gyerekkornak. Új korszakot nyit. Már ciki a kézfogás, a nyílvános puszi. ( De jó hogy itt szuszog mellettem a Pici is! )
Ne bőgj Virág! Férjhez is fog menni. Mindkét lányod.

Apa munkahelyet vált. Ez is olyan izgalmas. Hú. Nagyon örül, én is neki.
Úgy érzem nagy szükség lesz itt rám a közeljövőben. Én leszek a támogató. A simogató.
Jó érzés.

Köszönöm mégegyszer akárki is adta hogy most nem kell rohannom és lopnom a perceket.