Minden étkezés után fáj a gyomrom?epém?, valamim.
De nagyon. Most már napi szintű a fájdalom és mit mondjak ez eléggé megnehezíti a napjaimat. Hamar elfáradok. Görcs nem volt. Az legalább jó.
Tegnap este ültem, úgy éreztem valaki térdel a mellkasomon. Ekkor jutott eszembe: amikor terhes voltam az ikrekkel, folyamatosan hánytam. A végén már csak gyomorsavat, aztán az felmarta a nyelőcsövemet és ezért végén már vért hánytam.Iszonyatos fájdalmaim voltak, nem tudtam enni sem. Feküdni sem. Ülve tudtam pihenni. Mivel a Lili épp hogy másfél éves múlt akkoriban és én legyengülve nem tudtam ellátni, az Isti szabadsága pedig elfogyott, a nagyszüleimhez "menekültem". Ők segítettek mindenben.
Nos akkor, nem sokkal az ikrek születése előtt volt egy borzalmas éjszakám. Mart a sav, gyenge voltam, felállni nem bírtam, a kiszáradás miatt már pisilni sem. Felkeltettem a papát, aki velem volt és a jelenléte bizonyította hogy élek.
Mert életemben először ott éreztem hogy én is meg fogok halni, és csak bíztam benne hogy nem ott és nem akkor...
Hát megmaradtam és tényleg nem sokon múlt.
Talán érthető hogy miért volt számomra, számunkra katarzis a Léna születése és az egész léte.
Ez jutott eszembe ahogy kínlódtam tegnap a fájdalommal. Pontosan az hogy lehetne sokkal rosszabb is. Ennek majd vége lesz.
De a diétát igen unom!
Mondtam már hogy utálom a parizert?
Csajok és férj szerencsére jól vannak. Oltás megvolt, kicsit nyügiztünk.
Lénusom megtalálta a nagylábujjat! Olyan édes ahogy cuppogja. Folyamatosan ülni akar, pár percig meg is ül maga. Enni sem ér rá, annyira érdekes ez a világ! De azért hurkás ám, 6,38 kg.
Tudom hogy tartozom pár mesélnivalóval....igyekszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sikerült beállítanom a megjegyzés rovatot, így mostantól könnyebb lesz Megjegyzést írni.Ha nem tudtok bejelentkezni a névtelen elnevezésű profilt válasszátok! :-)