Bár elfáradtak az biztos.
Lénus beleszeretett az összes faliórába, papa gyűjti őket.Minden egészkor órától- óráig futottunk hallgatni a bimm- bamm- okat. Lénus bamm- bamm - nak mondja, nagyon édesen. Itthonról telefonon keresztül hallgatjuk a harangokat, de már ha csak meghallja a papa hangját mutat felfelé és mondogatja hogy bamm- bamm.
Lili katonai rangokkal ruházta fel a kutyákat és önmagát, ő maga közlegény lett. :-) Úgy játszottak.
Papának van egy pulija, minimum 5 éve már. Rendszeresen látjuk. Én nagyon kutyás vagyok, etettem, kedves voltam vele, de valahogy eddig Boncos mégcsak meg sem engedte simogatni magát. Pedig tavaly nyáron is ott voltunk egy hetet. Aztán mielőtt hazajöttünk megtört a jég. Odajött hozzám, leült és adott egy pacsit! Teljesen oda voltam meg vissza a boldogságtól.
Tudnék a mamáéknál szerzett élményekről hosszabban is írni, de most más is kívánkozik belőlem.
Tegnap itt volt egy fiatal ingatlanos lány. Kedvesen fogadtuk, szimpatikus volt.
Beszélgettünk a lakásról, az eladásról. (Egyébként egy ideig aggódtam de most már biztos vagyok benne hogy hamar el fogjuk tudni adni a lakást.Sok ingatlanos megkeresett bennünket a hírdetésünk alapján, nyílván ha úgy gondolnák nem eladható a lakás nem tennék, nem ölnének bele pénzt a hírdetésekbe, kiszállásokba. Illetve jelenleg ez az egy kicsi de mégis két hálószobás, klímás, egyedi fűtésű nem drága, jó állapotú tégla lakás van a környéken. Van egy fiatal lány, aki meg is venné, arra vár átveszi- e Győri székhelyre a munkahelye.)
Aztán szóba jöttek a gyerekek. Nem volt nehéz hisz Lénus körülöttünk tipegett fel- alá.
Szó szót követett, aztán egyszer csak azt mondta hogy az ő kisfia nagyon nyügös volt sokszor, de elment az öccse és most megerősödött, már nem nyügösködik.
Néztünk értetlenül. Aztán dőltek a lányból a szavak, mi pedig meghallgattuk. Februárban bölcsőhalálban meghalt a fél éves kisfia. Nagyon megérintett a története, nem akarom részletezni, nem akarom hogy bárki ráismerjen, nem vagyok felhatalmazva hogy leírjam a történetét. Mindenesetre nem térek magamhoz.
Ilyenkor érzem hogy nincsenek problémáim.
Van egy dolog (témaváltás) amin jár az agyam tegnap óta és "izének" és bizonytalamnak érzem magamat. Lilinek van az utcában egy kis barátnője. Nagyon aranyos kislány, nagyon kedvelem, jó lelkű szófogadó. Nagyon örülök hogy a Lilinek van barátja, mert az nagyon is fontos dolog, főleg egy ilyen kedves kislány. Tegnap felmerült, az anyukája mondta a Lilinek, hogy délelőtt had jöjjön át hozzánk, mert ő akkor dolgozik és a lány egyedül van. Aztán én is beszéltem az anyukával telefonon, nekem azt mondta menjen át hozzájuk délelőtt a Lili mert egyedül van a kislány. Én ezt értem, de a délelőttök nekük nem jók, aki olvassa a blogomat az tudja miért. Nem szereteném lekötni magam, meg hát nagy felelősség is, meg annyira vártam hogy végre itthon legyen a Lici és végre legyen időnk egymásra.
Úgy pedig nem engedem sehová hogy nincs szülői felügyelet, mert még kicsinek tartom hozzá.
Azt sem szeretném ha egész nap az utcán lennének.
Szóval naponta délután pár órát nem bánom én, sőt örülök neki ha barátnőznek, vagy ha jön hozzánk a kislány, vagy ha rollereznek. Lelkiismeret furdalásom is van, mert értem a nyári szünet problémáját és sajnálom hogy egyedül van a kislány. Most "izé" vagyok?
Szerintem egyáltalán nem vagy izé! Tényleg elég nehéz a nyár ilyen szempontból (sógorék is nehezen tudják megoldani az iskolás fiuk felügyeletét), de szerintem is még picik, hogy hosszú órákat legyenek egyedül, felnőtt nélkül.
VálaszTörlésDe édes neve van Boncosnak. :)
Szerintem sem vagy izé. Tudom, mennyire vártad már, hogy együtt legyetek, emellett meg nem kérheti Tőled senki, hogy szittelj egy másikat egész nyáron...
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy jól éreztétek Magatokat a dédszülőknél, nagyon kellenek ezek feltöltő időszakok! :) És akkor Lénus már megy egyedül? Erről nem tetszett tájékoztatni!! :)
A "reméljükvásárló" csaj történetén pedig lefagytam. Tudtam, hogy nem így van, de csak remélni mertem, hogy ez a bölcsőhalál dolog amolyan városi legenda és ma már ebben nem veszít el senki babát... Nagyon ijesztő és nagyon borzasztó. Nem irigyellek, hogy végig kellett hallgatnod egy anyukát, aki ezt átélte...:((((
Igen, énuska egy ideje tipeg már, nagyon óvatosan vágott neki, nagyon hasonlit KisBóbitára ebben a tekintetben! :-) Most már szalad is.
Törlés