nem szeretem hinni hogy kiket szerettem ott vannak a sötét urnában.
Nem szeretem gyertyával, virággal díszíteni a köveket, az én gyászom nem ilyen.
De ettől még emlékezem, ettől még tisztelem meghalt szeretteimet.
Mert én azt szeretem hinni és hiszem, hogy itt vannak kiket szerettem a szívemben,
a szívem melegében.
Mesélek róluk a gyerekeknek, mert így tartom őket örökre szépnek.
Hiszem azt is hogy vigyáznak rám fentről és óvnak, a gyerekeimet is. Főleg a dédi.
Hiszem ha eljön az ideje majd ők segítenek tovább menni ebből a világból és újra találkozunk.
DE ! Addig még rengeteg feladatom van.
http://m.youtube.com/watch?feature=fvwrel&v=4OZhhlovwew
A Padlás című musicalből:
Valahol, a fényeken túl
ami szép volt s elmúlt, újra vár
valahol, az árnyakon túl
újra befogad egy távoli táj
ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra
s az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények
ó régen várnak ránk az örökre szépek
nincs még rá szó,
milyen az a múlt-bolygó
valahol, az alkonyon túl
hova annyi fénylő csillag hullt
valahol az álmon is túl
már a harag is a múltba simult
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat
az a hely, mit nem hagy el a fény
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek
ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek
új ország vár vissza sose enged már
Ott van a múltunk egy távoli tájon
s az elveszett éveket el lehet érni újra
nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el
hogy élnek az emlékek még valahol
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek
Túl a fényeken, túl az árnyakon
Ott ébrednek ők az örökre szépek
új bolygó vár, egy földöntúli világ
másik, békés táj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sikerült beállítanom a megjegyzés rovatot, így mostantól könnyebb lesz Megjegyzést írni.Ha nem tudtok bejelentkezni a névtelen elnevezésű profilt válasszátok! :-)