2012.04.10.

01:15

Meg kéne ennem anyósom által készített diótortát, mert megromlik.
De tényleg csak azért mert megromlik. Ahoz viszont fel kéne állnom.
De azt nem akarok,lusta vagyok. A Pedró miért nem tudja idehozni?
Ma bevallotta a Kispapám, hogy iszonyatosan fél a szüléstől.
Mondtam neki, állj!- itt ő az aki megnyugtat majd engem.
Aztán felidéztük a Lili születését, hogy az élet legszebb pillanata az, amikor az ember először meglátja a gyermekét.
Ezt a pillanatot pedig fájdalom előzi meg.
DE EZ NEKEM FOG FÁJNI ÉS NEM NEKI!
Szegény férjecském most is percenként fordul az ágyban. Tényleg oda van.
:-)
Egyébként mindenről a szülés jut az eszembe.
Pl. Lépcsőház:
Lépcső, megbotlás, hasraesés, kórház, szülőszoba, szülés.

08:45

Én annyira félek, mi lesz ha a magzatvíz kukuccstól megreped a burok?!?
Had induljon már meg ez a szülés magától!
Én akkor is haza jövök. Nem akarok ott kínlódni ki tudja mennyit a kórházban.
Nem akarok várni, telefonokat felvenni, kérdésekre válaszolni, aggódó anyám hazazavarni.
" Nem akarok, nem akarok semmit!"

Szomjas vagyok- víz- magzatvíz-burokrepedés- szülés.

Léna ezerrel kepeszt. Rock and rollozik. Bezzeg majd NST vizsgálaton beveri a szunyát. Ma rossz kedvem van.

15:03
Szívhang 10-es. 23 mozgással.
Aminoszkópot megúsztam, kértem hogy ne.
Mondtam az orvosnak, hogy körömcipőbe és nejlon zokniba vagyok, biztos akarja? Holnapig kaptam haladékot.
Mika doki volt, mindig meg akarom simogatni, mert olyan kisfiús hogy anyai érzéseket hoz belőlem elő.


A jelenben pedig ezerrel tervezek és szervezek! ;-)