Fúria (igazaból amazon) koszos törölközőben

Az van hogy az alattunk lévő lakásba új lakók költöznek és most felújítanak.
Előre mondom nem bántottak, kedvesek egy fiatal és igazából szimpatikus pár.
Na mármost, vasárnap reggel (másoknak délelőtt) fúrásra keltem ami igencsak rosszul esett a fél hármas elalvásom miatt és hát Buci sem tudott aludni amitől persze borult a napunk és a szülinapja végén, vendégek ide vagy oda el kellett vinnem aludni, kitolódott az alvása aminek az lett az eredménye hogy megint éjjel aludt el.
Aztán persze hétfőn irgalmatlan kopogásra keltem, mindenkinek reggeli időpontban.
Nyugtattam magam hogy ez van, mégiscsak meg kell csinálniuk a lakást.
Aztán amikor kiléptem a lépcsőházba, a h. kutyánk ( ilyenkor nem Pedró) lefutott a lepcsőn és én hiába hívtam vissza nem jött, csak visszanézett rám és rohant le a tavaszba. Esküszöm csak azért nem emelte fel a középső ujját bemutatva nekem, mert nem tudja. Gyorsan mérlegeltem és a gyereket magára hagyva utána loholtam, és a szívem ezerrel vert és csak a gyerek járt az eszembe, mert mint tudjuk a nagy bajok akkor történnek amikor anyuka egy pillanatra nem figyel...
Szerencsére baj az nem lett, de az idegállapotomat negatívan befolyásolta a ház előtt cigarettázó és kaput tárva- nyitva hagyó jó munkás ember, aki bámulta hogy éppen lelép a kutya majd simán letegezve megérdeklődte hogy énenyém - e az eb.

Aztán délután megint szét akartak verni valamit és egy üres lakás az kong, a gyerek meg nem alszik tőle. A folytonos ajtócsapkodásról és hupogásról nem is beszélve.

Aztán ma megint éktelen zajra keltem, nagyon reggel. Vagyis keltünk. Gyorsan rendet raktam és sétáltunk és sétáltunk és sétaltunk....hazatérés után nem sokkal, 16:37- kor, a harmadik visítva kelés után, amit a flexelés és egyéb ismeretlen eredetű puffanó zajok okoztak, idegtől remegve lementem és kopogtam:
- Helló, meddig tart még? Itt a tulaj? (Az asztalos volt ott.)
- Nincs, hát a hangos része úgy egy órát.
- Nem, na ne haragudj én értem hogy meg kell csinálni meg ilyenek, de itt családok laknak, munkából megtérve pihennének, én nem bírok többet sétálni és volna itthon dolgom, de a gyerek meg aludna, mert ha ma is éjjelezni fog mert este nyolcra tolja a délutáni pihit, akkor én leszek az agresszív kismalac, ja és kérem tessék már elállni a ház kocsibeállójáról mert ha hazajön a férjem hol fog parkolni? (Igen, nem vagyok rá büsze de ezt mondtam, de nem bunkón inkább könyörögve.)
Csend lett, gyors altatásba keztem a francia ágyon, ledobtam az össze utcai ruhám (mert azzal nem fekszem ágyneműbe, mert nekem kérem elveim vannak), lehúztam a redőnyt is.
Léna két perc alatt félálomba volt, de a cicim még nem adta vissza.
Erre kopogtak. Gondoltam én ki nem megyek basszus, végre csend van, végre alszik a gyerek.
Megint kopogtak, aztám megint. Erre kihúztam a gyerek fogai közül a bimbóm, égető és fájdalmas érzések közepette.
Magamra tekertem egy törölközőt, ami azért is gáz volt mert a szennyesből húztam ki és tök redva volt, így nyitottam ajtót.....az új lakónak.
Nyugis a srác mert nem menekült el visítva, vagy mégse vagyok annyira rossz esztétikai látvány.
Mondta beszéljük meg, én valami ilyet zúdítottam rá:
Ne haragudj, de itthon is van dolgom nem érek rá egész nap flangálni, vasárnap ismi volt, nem aludt a gyerek, a szülinapján (erre azt mondta hogy dehát csak fél órát fúrt, honnan is tudná, hogy ezzel borult a napunk) meghogy én értem őt, de miért egész nap és én sem fogom majd megengedni hogy a gyerek éjjel kettőkor a feje felett motorozzon (bár ez a Léna sebességét tekintve minimális zajjal jár) vagy merőkanállal üsse a padlót mert este 11- kor frissen kel azt gondolván hogy a délutáni alvásán van éppen túl.
Szegény srác csak nézett és láttam rajta hogy nem érti, még megkértem az előbb említett parkoló szabadon hagyására is, mert marhára beállt már a bal oldalam, mert a Léna 50 gr, híján 10 kg és nem mindegy mekkora távon cipelem, általában több reklámszator társaságában.
Ja és mondtam olyanokat is hogy már remegek a fáradtságtól és értsen meg. Arról persze kussoltam hogy nem hallom a sorozatomat, a Gyanú árnyékában címűt (tudom ez már a megagáz kategória). MINDEZT KOSZOS TÖRÖLKÖZŐBE CSAVARVA!!!!! MEZÍTLÁB!
Szóval én voltam a totális hisztikirálynő sőt fúria és most marhára nem vagyok rá büszke.
Az új szomszéd kért még öt percet, amire mondtam hogy persze- persze mert tényleg nem akarok kicseszni vele, meg külömben is ki vagyok én hogy az engedélyem kelljen. (Sűrgősen elő kell vennem a Lili " Ly vagy j? " című gyakorlóját mert a neten néztem meg hogy írják hogy engedély, amúgy sem írok helyesen de a legtöbb elírás a h. érintőkepernyő miatt van, a mobilalkalmazáson meg nincs javító program.)

Istinek mailben beszámoltam nagyon röviden, ez volt a mail váltás:
"Itt volt a srác normális volt, parkolót is megbeszéltem vele."
Válasz:
"akkor az előbb kivel beszéltél? melóssal?
mindjárt indulok
PUSSSSZZZZI te zsoké!!!!!"

ZSOKÉ? Minimum amazon, azért mert nincs olyan testem akkor már nem is lehetek az?

Igazából épp most szokom le arról hogy azon agyaljak ki mit gondol rólam, de ahogy az asztalos srác rámnézett.....