Na ez pont két olyan pillanat volt amiért érdemes élni

Lili

A kávézó teraszán ülünk, társaságban.
Lilin látom hogy tétovázik, de aztán mégis megkérdezI:
"Anya vehetek magamnak mégegy gumicukrot?"
Ránézek, látom nagyon akarja.
Mondom neki: "oké persze, hozz mégegyet".
Ugrál örömében, majd közli hogy szeret.
Ránézek, egészen halkan szólok hozzá hogy más ne hallja:
"Ne ezért szeress!"
Rámnéz, elkomolyodik, átöleli a nyakamat, majd a fülembe leheli:
"Azért szeretlek, mert vagy."
Én is ezért szeretem őt, mert van, végtelenül szeretem, úgy ahogy van.

Léna

Ma megint elcsúsztunk alvásilag. Vagy csak megébredt félálomban és felélénkült. Nem tudom, de mindegy is.
Játszottunk, aztán hozzámdőlt, elkezte simogatni a kezem, szopizott. Nagyon békés, meleg érzés volt. Aztán elfektettem, ő elfordult, kicsi hátát tartotta felém, megsimogattam, erre visszafordult, nyitva volt még a kis szeme, de láttam rajta hogy már az ébrenlét és az álom határán van.
Lejebb csúsztam, szemem egy síkba került az övével, néztük egymást. Elmosolyodott. Csodás kicsi gyeremeki mosoly ült a csöpp szájára. Én is mosolyogtam, mondtam neki hogy szeretem.
Nem mondtam hogy mennyire, azt hiszem tudja anélkül is.
Aztán elaludt a mosollyal az arcán.


Azt hiszem ezeket a pillanatokat, ezt az estét nem fogom soha elfelejteni.