Elmúlt a szívritmuszavarom

Ha! Igen, újabban, amióta NORMÁLISAN mérek és nem a térdemre támaszkodva, és mocorgás valamint duma nélkül kibírom, akkor TÖKÉLETES a vérnyomásom.
Hipochondria, na ez van, vagyis majdnem csak lett nekem, mert megráztam magam és úgy döntöttem hogy jól vagyok. Hát jobban is vagyok. Az összes testi tünetem a lelki hullámvasútam valamint a kimerültség okozza (tudom hogy lassan megy a másik blog, de majd igyekszem, kell az erő hozzá).
Na de miért merültem ki, illetve mik a kimerültség tünetei?
Merthogy pár kivételtől eltekintve azért Kisbuci ugyancsak jó alvó gyerek.

Nem akarok mindig az epémre hivatkozni, most már leszokom róla, de amikor megoperáltak, akkor ugye Buci 5 és 3/4 hónapos volt, lelkileg nagyon megviselt és azóta félek a betegségektől.
De kezdjük az elején:

1. Végigrettegett ( nem melléles hogy a 32. hétig dolgoztam és + 100 órával jöttem el) teresség.
2. Szülés, gyerekágy.
3. Szoptatás.
4. Epegörcsök, szigorú epediéta a szoptatás mellett.
5. Rövid idő alatt sok fogyás a diéta miatt. (Jött vissza.)
6. Epeműtét.
7. Hasnyálmirigy gyulladás, null diéta, nem evés, nem ivás.
8. Műtét utáni lábadozás és anyatej mennyiségének visszaszerzése (sok energiát vett el, de sikerült!!!)
9. 2012 végéig epediéta.
10. Decemberben többször beteg gyerkőcök, sok éjszakázás, Léna alvásának kitolódása.
11. Ünnepi hajrá és nem alvás.
12. Nemalvások fogzás miatt.
13. Nem alvás internezetés miatt ( mert barom vagyok.)
14. Folyamatos kitekeredés a szopi miatt, kényelmetlen fekvés, valamint Buci cipelése a bal oldalamon.
15. Stressz.
16. Ha babám, gyerekem van, nem akkor alszom amikor fáradt vagyok, vagy akarok. Sokszor ezért túlpörgök aztán lesek az alvó gyerekek mellett.

Szóval, na most nem sajnáltatom magam, ellenkezőleg!!!! Le kellett írnom ezeket hogy ne érezzem magam nyominak azért mert az utóbbi időben kicsit kimerültem: hányingerem volt, szédültem, szorított a mellkasom, zsibbadtam, a bal oldalam is fájt, bár azért mert meghúztam és elfeküdtem. Már vezetni se akartam, mert mi lesz ha rosszul leszek, aztán hátul meg ott van a gyerek/ ek.
A fenti tünetekből azt gondoltam hogy hú milyen beteg lehetek és majd megint kórházba kell mennem, ezeken aztán úgy felhúztam magam hogy szó szerint rosszul voltam.
Aztán elkeztem tudatosan lazítani, na nem egyedül vagyok ilyen ügyes hanem egy PROFI kineziológus segített. Most sokkal jobban vagyok, tudom hogy nincs semmi testi bajom, csak kicsit összejött, kicsit "sok" volt. Valamint tudom az értekeimet, megtanulok nem foglalkozni a " jó akarókkal" ,olyanokkal akik nem számítanak. Az életem, a gondolataimat én irányítom. CSODÁS gyerekeket kaptam az élettől, nagyon HÁLÁS vagyok értük.
Sokan szeretnek és sokszor amikor magányos vagyok egy hosszú nap után, akkor leülök és azokra az emberekre gondolok akik velem vannak, akiket felhívhatok, ha erre gondolok megnyugszom. NEM VAGYOK EGYEDÜL. Itt van nekem a FÉRJEM az én CSODÁLATOS férjem, aki mindenben támogat, aztán itt az anyu, a testvéreim, a nagypapám. Bölcsis Andi barátném (bocs Andi ez a neved nálunk) aki sosem felejtett el, Évi akivel egyre jobb a kapcsolatunk, Nyunyikám, Csilla, Anita a fóldszintről,Ancsikám, Másik Évi, Anikó, Krisztáék, akiket fényévente ugyan de azért találkozunk, aztán Móni aki akkor sietett a segítségemre amikor a legjobban kellett. Nem akarok kihagyni senkit, mert vannak még akikel nem olyan szoros a viszony, de mindig jól esik találkozni, hátba veregetni úgy mint Gyuluskámat és a többi kedves kollégám. Vagy akik még a tini koromból vannak, akiket millió évente látok és mégis ugyanott tudjuk folytatni ahol abbahagytuk, DR.BB, T. Andi és a többiek.
Meg itt vagytok Ti is, akiki kiváncsiak vagytok rám és elolvastok és van hozzám pár jó szavatok. KÖSZÖNÖM!