Szállodai élmények

A nő szemei annyira a fakó arca szélein ültek, hogy ijesztőnek tűnt amikor a csontos állkapcsát szólásra nyitotta. Magas volt és rettenetesen vékony, csontos mintha a bőre alatt nem is lenne hús. De nem ez volt a zavaró benne. Hanem az  ápolatlan haja. Durván ápolatlan haja.
Virágos kinyúlt blúz volt rajta és földig érő testhez simuló szoknya.
Lefele ment a lépcsőn egy kisfiú kezét szorongatva. A gyerek az ő fia volt, az rögtön látszott a szemein, bár a kis szőke, négy- öt év körüli kópé még így is bájos volt.
Mögötte loholt egy hosszú loboncú tini:
- Anya! Várjmá meg hallod???
Aztán ültek az étteremben. Pocakos apuka tartozott hozzájuk és egy harmadik gyerek is. A hosszú hajú lány arcát szemüveg keretezte, szőrös volt a szája felett, látszott a szájában a félig megrágott étel ahogy bőszen magyarázott valamit az öccsének.
A legkisebb fel - alá futkozott csontos anyja meg utána:
- Állj meg fiam, nagyon rossz vagy! Nézzd meg még a kisbaba is jó! - Mutatott a Lenára.
Nem szeretem ha a gyerekeimmel példálóznak.
Lestem ki a fejemből és nem tudom miért lettem iszonyatosan ideges.
Ha ideges vagyok az kiül az aromra, így szoktam kitenni a homlokomra a ' ne zavarjank' táblát.
Ennek ellenére hozzám hajolt egy nő amint a tejszínes ragulevesemet kanalaztam:
- Van benne tejföl? Kérdezte.
-?????
- Nem ehetek tejfölt. Folytatta.
- Nem tudom! - válaszoltam. Biztosra tényleg nem tudtam.

Éjjel a Léna nem aludt. Órákig. A betegség és az ünnepek teljesen felborítottak az alvását.Én ültem vele a sötét szobában, halkan hogy az Isti és a Lili tudjanak pihenni.Az éjszakázásban az a rossz hogy az ember nagyon magányosnak érzi egy idő után magát.

Reggel persze nem bírtam felkelni így nélkülem mentek sétálni.
Másnap a csontos nő velem szemben ült a szálló kandallójánál elhelyezett kanapékon.
Egy régebbi laptop volt a kezében és nagyokat sóhajtozott ütögette az egeret. Megborzongtam.
Valamiért viszolyogtam, zavart a jelenléte. A haja ugyanolyan volt mint előtte nap, koszos és fésületlen. Ruhát sem cserélt.
Egyszercsak megjelent a pici fia. Láthatóan zavarta az asszonyt hogy ott a gyereke.
Felugrott és megjátszott negédes hangon közölte a gyerekkel:
- Máté ha rossz vagy a boszorkány kijön a kemencéből és akkor lesz neked jaaaaj!
Aztán felüldte a fiúcskát:
- Menj fel és mond meg apádnak hogy vele maradsz!!!
Este frankfurti leves volt és a tejfölös nő megint engem talált meg a kérdésével. Sőt harmadnap is, azt akarta tudni hogy tudom- e melyik a baracklé.

Második éjjel sem aludtam. Reggelre fájt a fejem, nagyon, mintha satuba szorítánák láthatatlan kezek. Rossz kedvem volt és nem is titkoltam. Csesztettem a családomat.
Utálom ilyenkor magamat és mégsem tudok órákig kiemelkedni az önsajnálatból.

Aztán kialudtam a bajaim.
Most már javában tüzijátekoznak mindenfelé.
Pedró ugat, a fotel alól. Nagyon bátor kutya.
Nagyon sokáig gondolkodtam, feltegyem- e ide a videót amit karácsonyra készítettem.
Felteszem, ezzel kívánok Nektek

NAGYON BOLDOG ÉS EGÉSZSÉGES ÚJ ÉVET!!!!!!
Itt láthatjátok! BUÉK!