Javulok alvásilag, ami jó hír, mertugye kisBuci most már visszatért a viszonylagosan normális este fekszünk (nem éjjel), reggel kelünk (nem délben) akvásmintához.
Ő váltott, én meg lemaradtam és nemigazán tudok elaludni, csak lesek és marhán hiányzik a délelőtti szunyókálás. Nagyon- nagyon.
De már javulok, most is lassan leragadnak a szemeim (csak a hülye szél ne rázná úgy a redőnyt).
Ha pedig többet alszom, akkor nem vagyok hétfejű sárkány, hanem csak háromfejű.
Lili matek, újabb felmérő, újabb 100%. Ez van, ilyen ügyes. Én meg dagadok a büszkeségtől (sajnos nem mellben). Lénus meg annyira nem csecsemő már. A minap kinézte a számból a pörköltet, én lemostam egy darab húst és adtam neki. Ma mutogatott a már elmosogatott pörköltes vájlingra hogy kér, én meg mutattam neki hogy üres, csak lesett rám nagy csodálkozó szemekkel.
Kedden bölcsibe iratom a Kicsit. Tudom hogy jó helye lesz (köszi Andi, köszi Edina), tudom hogy még messze van, na de akkor is....bruhaha, megvisel, igyekszem nem gondolni rá.
Jövő hétre megint havat mond meg szelet, akkor viszont Balaton törölve, ha a legkisebb esély is van arra hogy bekövetkezzék az ami a múlt hétvégén, akkor inkább itthon maradunk.
Majd szomorkodunk egy kicsit aztán azt csináljuk megint amit a legjobban szeretünk.
Na de tényleg, helló, természet, március vége van, én imádom a havat, DE télen.
(Biztos megint Csingilling kavart hogy egyem a kis szárnyait.)
Update vagyis ezt elfelejtettem tegnap:
Isti üldögél Lénával az ölében a "kutyaól" feletti fotelban. Aztán szagolgatja a Bucit, akit előtte tettem tisztába. Az nem lehet hogy újra megtöltötte a pelust.
Megkérdezi mit csináltam az előző peluscsomaggal.
Mondom hát kidobtam. Azért odapillantok a kukához, tényleg nincs mellette a használt pelus.
Majd szemem a fotel alá vetődik és észreveszem hogy a szóban forgó pelenka mégsem a szemetesvödörben (szelektív) pihen, hanem a Pedró lenyúlta! Sőt! Nemcsak lenyúlta hanem épp bontogatja!
ÁÁÁÁÁ! Gyorsan elszedtem tőle, ilyet még soha nem csinált. Kérdőjelek ugrálnak előttem.
Még mindig fúj a szél.
Olyan jó hallani, hogy nem minden anya a gyereke genetikai adottságára a legbüszkébb :D Mármint arra, hogy "büszke vagyok a SZÉP gyerekeimre"... hanem a tudására, szorgalmára. :D Mert a gyerek szépségéért csak hálás lehet lenni a géneknek és nagyon nagyon örülni neki :D de büszke??? tudom, ez csak afféle makrancos kötekedés :D de el kellett mondanom.
VálaszTörlésNem akarok szelet meg havat meg hideget már! Nagyon fárasztó!! Örülök, hogy Léna visszaállt, siess Te is utána! És akkor ezek szerint éjjel jól is alszik, ami egy Istenáldása! :)
VálaszTörlésPelus-sztori nagyon jóóóóóó!!!!! :D :D