Hiánypótló bejegyzés

Lili születését még nem írtam le. Valahol megvan amit a szülés után lejegyeztem, de a hangsúly jelen esetben is a "valaholon" van.
Majdnem 8 év telt el azóta, de emlékszem. Az egészre sajnos nem tisztán, de vannak részletek amik nagyon megmaradtak.

Úgy ahogy Lénánál sem, semmi jóslófájásom nem volt.
A kiírt időpont után az orvosom nézett magzatvizet. A vizsgálat nagyon fájt, mivel a méhszáj még zárt volt. Véreztem is rendesen. Ez pünkösdhétfőn volt.
Emlékszem aznap rengeteget sétáltunk és nagyon jó idő volt.
Este aztán Isti lefeküdt, én nem, már akkor is éjjeli bagoly voltam.Rejtvényt fejtettem.
Az első fájás 0:26- kor jött. Hirtelen hasított belém, nagyon felkaptam rá a fejem.
Aztán húsz perc múlva jött mégegy. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert azt mondta egy barátnőm akkor menjek be a kórházba ha annyira fáj hogy lekaparom a csempét a falról.
:-)
Bekapcsoltam a tévét, 'Jafar visszatér' című Disney fimet játszották, a közepéig bírtam nézni, utána már nagyon fájt. Beültem egy kád vízbe, de a fájások erősebbek lettek és öt percesek.
Alig bírtam kimászni. Hajnali öt óra lehetett.
Milliószor elképzeltem hogy fogom elmondani Istinek hogy "itt az idő".
Összeszedtem magam, szóltam neki:
- Isti valaki nagyon szeretne veled találkozni!
Hajnali öt lévén persze mélyen aludt. Felemelte a fejét, rám nézett, a fal felé fordult és durmolt tovább.
Ekkor már nem voltam túl gyengéd és talpra állítottam.
Gyorsan elolvastuk a terheses könyvemben hogy tényleg szülünk - e. Isti felhívta az orvost majd fél hét felé 3 perces fájásokkal bementünk a kórházba.
Felvettek, kaptam kórházi hálóinget, megvizsgáltak...a vizsgálat közben pedig elfolyt a magzatvíz!
Lili elindult kifelé. Igaz még egy ujjnyira sem voltam nyitva.
Hosszú vajúdás volt, nagyon fáradt voltam, hisz már éjjel sem aludtam, nagyon fájt.
Kaptam egy EDA- t fél 12 felé hogy legyen erőm majd nyomni.
Rengeteg oxitocin folyt le hogy táguljak, kaptam cukros infúziót is mert Lili aludt a pocakomban és nemigazán vett részt a születésében (szerintem ez az infúzió hat még neki mindig).:-)

Mivel RH negatív a vércsoportom, Lili vércsoportját is meg kellett születése után állapítani.
Hoztak egy laboros papírt, nekem kellett kitölteni. Anyja neve rublikához simán,automatikusan beírtam anyu nevét. Még jó hogy átnéztem a papírt. Hisz az én lányom anyja nevéhez az én nevemet kell írni!!!
Azt hiszem ott akkor abban a pillanatban esett le igazán hogy ANYA leszek!!!

Aztán egyszercsak 12 után végre eltűnt a méhszáj, szülhettem.
Folyamatosan kérdezgettem az orvost kb. mennyi idő múlva leszünk már túl rajta.
Ő biztatott, mondta kb. fél óra.
Erre én: Varrással együtt?
Erre ő: Mi vagyok én Singer?
Volt erőm nevetni rajta. :-)
Tolófájásokat nem igazán éreztem, csak az hogy fáj folyamatosan.

Aztán 13:08- kor előbújt az én édes kicsi LÁNYOM és én ANYA, Isti pedig APA lett.
Gyönyörű volt, rózsaszín, maszatos, apró, puha,meleg hajasbaba.
Hihetetlen érzes volt mgamhoz ölelni.
Emlékszem azt sem tudta hol vagyok, Isti fogta a Kincsünk, kezembe nyomta a fényképezőgépet a szülőágyon és kért egy fotót. Sikerült.:-)
Aztán rendbe tették, megkaptuk és már szopizott is.

Lili születése ugyan sokkal hosszabb volt, de nem fájt annyira mint a Léna világra jötte.
Isti végig velem volt. Támogatott. Csodálatos ember.
Fantasztikus érzés volt anyává válni, a mai napig beleborzongok a csodába.

Hálás vagyok a családomért.