Vita

Összekaptam a Lilivel. Próbáltam vele beszélgetni mikor hazaért, elég morgós volt (fáradt), minden kérdésemnél elutasított.
Aztán megkérdeztem tőle hogy örültek- e a suliba a hatalmas szatyor kupaknak, mivel hogy gyűjtés van, és Nyunyika hozta neki 50 km- ről, mert nagyon nyerésre áll az osztályuk.
Rám nézett és ezt mondta:
- Anya b@zdm...
Nem tudom hogy akarta folytatni, mert odamentem hozzá és szájon vágtam (előtte megnéztem hogy hová csapok, hátha van némi seb még a száján).
Aztán elpapoltam neki, hogy ugyanmár kérdezhessek már valamit, meghogy örülhetne hogy én még ezzel is törődök, a hülye iskolai kupakgyűjtő versennyel.
Isti szerint túl sokat dumáltam, a szájon vágás oké, mert ilyet nem mondunk, de ne alázzam a szövegeléssel.
Szerintem nem aláztam, viszont teljesen szembe mentem az elveimmel, mert a gyerek egyátalán nem kérte tőlem hogy gyűjtsem neki a kupakokat, nekem volt fontos, tehát nem kellett volna előadnom a mártírt.(Meg a gyereknek pofont adni is nagyon nem az én stílusom.)

Így átgondolva viszont teljesen jogos amit Isti mondott.

Fel kell készülnöm, lesz még tini is.

Lili hamar elaludt, volt ölelés is, békülés is.

Azért én nem tudok ilyen hamar túllépni a dolgon és keresem a miérteket.

Egyébként próbálom meggyőzni magamat arról hogy semmi köze a dolognak ahhoz hogy ma kedd volt. :-( Ez bánt a legjobban.

Beszív, kifúj, beszív, kifúj és visszatér önmagához.