Ma én mentem a Liliért. Háromra. Egészkor lehet elhozni a gyerekeket, tehát ha nem értem volna oda érte, akkor négykor jöhetett volna csak el. Én meg azt ígértem neki hogy háromra ott leszek. Megszakadt volna a szívem.
Fél háromra terveztem az indulást pocit megcsúsztam. A forgalom nem volt vészes csak a sok töttyöggős, ráérős sétakocsikázós (nem vagyok gyorshajtó). Három helyen is állt rendőr. Ellenőriztek, mértek. Csigalassúsággal haladtam, ráadásul minden lámpánál pirosat kaptam. 14:55- kor még nem voltam a sulinál. Köröztem körülötte parkolót keresve. Egy távolabbi utcában sikerült megállnom. Előkaptam babakocsit beletettem a Lénát hordozóstól és olyat csináltam amit igen - igen ritkán FUTOTTAM. Félig rádőltem a hordozóra nehogy túl rázzam a Bucit.
Aztán a sulihoz érve felkaptam a babakocsit, felrohantam vele a lépcsőn.
Már folyt rólam víz. A víz a hátamon, a tej meg a mellemen. a szívemet meg minduntalan vissza kellett nyelnem a torkomból a helyére.
Pont hármat harangoztak amikor beléptem az iskola ajtaján.
Lickám meglátott, átölelt.
Majd estig mondta és mesélt. Elég vegyes a beszámolója, hol szereti az iskolát, hol meg nem. Majd kialakul.
Mindenesetre megfogattam, nem számolom ki többé ennyire az időt. Előbb indulok. Sokkal előbb. Betáraztam a táskám könyvekkel. Ha várnom kell hát és Léna alszik akkor majd olvasok. Ha Léna ébren van, akkor pedig sétálunk, mondókázunk.
Utálok várakozni. De ezzel megszüntettem a holtidőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sikerült beállítanom a megjegyzés rovatot, így mostantól könnyebb lesz Megjegyzést írni.Ha nem tudtok bejelentkezni a névtelen elnevezésű profilt válasszátok! :-)