A lustaság összeragasztja az ember szájszélét

A minap történt hogy észre vettem hogy függöny bigyója amibe a karnisrudat kell dugni, elszakadt.
Én igazán nagyon lusta voltam hogy előszedjem a varrókészletet, felmásszak az ablakba, leszedjem a függönyt, megvarrjam, a varrás miatti gyűrődéseket kivasaljam majd persze nyútózkodásos technikával vissza is tegyem a helyére azt a fránya ablaktakarót.
De marhán zavart ahogy ott lógott. Nagyon szomorú volt szegény függöny.

Legyőztem a lustaságom felét, felálltam egy székre és félig megbillentettem a karnist hogy elérjem a szakadt részt. Tű és cérna helyett egy pillanatragasztó volt nálam gondolván összeragasztom a hibát, varrás helyet.
Persze a pillanatragasztó tetejét nem tudtam letekerni, mert már rég odaragadt a tubushoz (mert mindig rettenetesen hanyagul tekerem vissza a kupakot).
Ezért megpróbáltam elcsavarni a ragasztó testét, hogy az oldalán jöjjön ki a ragasztó.
Sikerült, ráfolyt a kezemre és összeragadt két ujjam. Sikerült ugyan szétnyitnom őket, de nagyon fájt. Újra kinyomtam egy cseppnyi ragasztót és mivel fájtak az egyik kezemen az ujjak, a másikkal meg le kellett emelnem a függönyt, betettem a pillanatragasztó cseppes tubust a számba hogy szabaddá tegyem a kezeimet.
Hát így ragadt össze a szám (széle).
Nem részletezem, nagyon fájt amikor hosszú percek után rászántam magam hogy szétnyissam az ajkaimat.
A vége meg az lett hogy előszedtem a varrókészletet és megvarrtam a függönyt.