Rossz álom?

Valami érdekes helyen voltam álmomban.
Egy hosszú, nyitott tetejű folyosón toltak végig egy kórház előtti úton. Olyan volt mint anno amikor az epe műtétemnél a műtőbe igyekeztek velem. Hordágyon feküdtem. Most viszont egy cirkuszi sátorhoz érkeztünk, csak egy pillanatba láttam be a nézőtérre. Tele volt izgatott emberekkel.
Aztán a hordágyat toló férfi elköszönt tőlem, én meg néztem rá, de nem láttam az arcát, csak a hangját hallottam. Elmondta,hogy már nem fogok élve kijönni a cirkuszból hisz meghalni megyek oda. Úgy formálta a szavakat és olyan nyugodt volt a hangja mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélni. Ekkor tűnt fel hogy a cirkuszi sátor bejáratán tolják be a koporsómat.(Ezt most iszonyatos rossz volt leírni.)
Nagyon rossz érzés volt hogy ennyi, vége volt, arra gondoltam milyen iszonyú hogy véget ér az életem és hagytam hogy egyre közelebb toljanak a végcélhoz. Aztán egyszercsak felugrottam és közöltem hogy NEM, ERRŐL SZÓ SEM LEHET, ÉN NEM AKAROK MEGHALNI!
Leszálltam a hordágyról és elsétáltam. Senki nem tartóztatott fel, inkább emberek vettek körül és elismerően néztek rám,sőt büszkén, támogtva hogy jó döntést hoztam.

Ébredés után egyátalán nem vert a víz, nem remegtem, sőt határtalan nyugalom szállt meg. Abban erősített meg az álom ( épp dilemáztam valamin) hogy én döntök a saját életem felett, hogy jogom van bizonyos döntéseket meghozni és jogom van, természetesen bizonyos keretek között, azt tenni amit akarok.
Megértettem az álom üzenetét, de egyenlőre nem akarok több ilyen álmot, mert hát mégis csak jobb Álomföldjén idilli környezetben, totál karcsún, a hízás fenyegetése nélkül finom ételeket habzsolni (például).