Harmincnégy éves lettem én

Ma. Fél kettő körül.

Isti sajnos dolgozott, helyette egy kis univerzális ajándék ( pénz) és egy nagyon kedves levélke várt a konyhaasztalon. A múltkor kinéztem magamnak egy kabátot, de még vaciláltam a méreten ezért meg az ára miatt sem vettem meg. Ezért kaptam a zöldhasút, Isti egy órával akart volna meglepni, mert az nincs nekem. Isti ritkán ír, egy tíz éves szerelmes cetlijét meg a tavalyi karácsonyi levélkéjét a mai napig őrzök a pénztárcámban, ez a mai is odakerül.
Tavaly is pénzt kaptam meg, előtte is és hozzá szabadidőt. Egyedül csavargós, csak magamnak vásárolós, nézegetős, ráérős szabadidőt.
Megszoktam már hogy nincs hangos, bulizós születésnapom. Január másodikán mindenki még a szilveszteri mulatság és harmadnaposság illetve álmosság terhe alatt próbál létre térni.
Na meg az első munkanap az ünnepek és a szabadság után....
Ez van. Már megszoktam és szeretem a magam kis szülinapi óráimat.
Amikor Isti hazajött én neki is indultam a piroskabát beszerző kiruccanásnak a nagy Tescóba.
Aztán valahogy ma már nem kellett a kabát, olyan izének láttam magam benne.
Felpróbáltam egy csomó felsőt, egyik sem állt jól (az ünnepi kajálás, ugye- ugye...).

Gondoltam beugrom a Dechatlonba veszek inkább egy dzsekit, mert az nincs.
Aztán észre vettem egy ékszer üzletet és hirtelen nagyon vágyakoztam egy órára.
19:30- kor léptem az üzletbe. Csodálkozva néztem a sok ketyegőt.
Az eladónő beszélgetett a szomszéd üzlet eladójával.
Én már tíz perce nézegettem a vitrineket, amikor a szőke idősebb nő megszólított:
- Segítehetek? - Éles és ugyanakkor nagyon flegma volt a hangja.
- Igen, az az óra nagyon tetszik, csak pont nem látom az árát.
- Olyan 12 - 13 ezer körül van- felelte a nő.
- Felpróbálnám!
Nagyott sóhajtott és kelletlenül kinyitotta a vitrinajtókat.
Összesen négy órát néztem meg, talán ötöt. Kiválasztottam egyet, majd mondtam hogy azt kérem. A nő némán állt, nagyon zavarhattam.
Aztán amint a pulthoz mentünk hogy fizessek, megláttam egy órát és nagyon beleszerettem.
- Elnézést, most vettem észre, inkább azt kérem, nagyon tetszik!
A nő hangosan felszisszent, sóhajtozott, lecsapta az órát a kezéből és a vitrinhez trappolt.
Ránéztem, nagyon bunkó volt.
- Ha ötvenig nem írom be, akkor nem tudok órát eladni és akkor nem tudok nyolckor bezárni! Hadarta. Fogalmam sem volt miről beszél, ennyit mondtam:
- Tíz percet vártam, míg szóra méltatott mikor bejöttem.
Csapkodott, az órámat belevágta egy dobozba.
Elkértem a vásárlók könyvét, aztán mégse írtam bele. Elég volt a nő ijedt arca.
Negyvenhétkor jöttem ki az üzletből.

Holnap már a Lili is megy suliba és ezzel végérvényes vége van az ünnepeknek.
Sajnálom. Jó volt, dehát idén is lesz karácsony!
Még egy évem van és egy hónapom aztán Léna bölcsis lesz én meg dolgozó ember. Nem várom, szeretek itthon, ki fogom élvezni ennek az évnek minden pillanatát mert a tervek szerint több ilyen nem lesz.
Lénus nagyon mozgékony lett.Jön a hetedik- nyolcadik foga. Egyszerre megint. Közben az ötódik- hatodik is alig bújt ki még. Szóval fogzunk, nagyon fogzunk.