Csend a hegyek között 2.

Ott tartottam hogy neki vágtunk meghódítani a számunkra reális magasságot.Semmiképpen sem a csúcsot, mert az alacsonyabbik csúcs is 3106 méter magas és egy kisgyerekkel meg egy babával nem mászik sziklát az ember.
Nagy köd volt, ami lenyűgözött engem. Olyan volt messziről mintha a hegyek vastag sállal tekerték volna körbe magukat, elrejtve ezzel a csúcsokat, a völgyeket és a szakadékokat. Közelről persze semmit sem láttunk csak autóztunk óvatosan a tejfehér párában.
Hamarosan felértünk egy turista csomóponthoz. Nagy parkolót és egy zárva lévő fizetős bódét találtunk. Ettől a magasságtól ugyanis fizetősek az utak. Gondolom drága a fenntartásuk. Persze a pénztár zárva volt,de a sorompó nyitva. Ebből arra következtettünk hogy szabad az út felfelé. Itt már volt hó. Elmentünk egy "aranymosó" vidámpark mellett, ahol nyáron valóban lehet a kristály tiszta hegyi patakban kincseket keresni. Nagyon jó program lehet, nyáron vissza kéne menni....
Kúsztunk felfelé, szó szerint kúsztunk, mert nehezen bírta az autó a 10 fokot emelkedő és 10 centi hóval lepte utat. Én nagyon féltem, szakadékok mellett mentünk el a keskeny úton. Aztán egyszer csak nem ment tovább. Vissza kellett fordulni. Na, hát én rettenetesen beremegtem. Talán csak azért nem pisiltem be mert az összes altáji izmommal görcsösen kapaszkodtam a kocsi ülésébe.
Megszólalni sem bírtam csak vártam hogy túl legyünk rajta.... keskeny út, havas, lejtős, csúszós, előttünk szakadék, hátul meg a két gyerek. Brrr...persze az Isti tudta mit csinál.
Vissza óvatoskodtunk a parkolóba, ott kiszálltunk élvezni a havat és a levegőt. Imádtam a fehérséget, a fenyőket, a csörgedező patakok hangját, a tisztaságot és a nyugalmat. Hógolyóztunk, aztán azt vettük észre hogy kisüt a nap, felszárítja a ködöt és lassan- lassan megmutatják magukat a hegyek, először csak egy kicsit, aztán egyre inkább. Hihetetlen volt, csak úgy kapkodtuk le a képzeletbeli kalapunkat a természet előtt.
Aztán az éhség vissza kergetett minket a faluba. Azt viszont eldöntöttük hogy délután, ha már eloszlik teljesen a köd, újra felmegyünk .
Én kikötöttem hogy kizárólag csakis a parkolóig, mert én azon a szerpentinen soha többé nem vagyok hajlandó végig menni, se gyalog, se autóval, de még hótolóval sem.
Rauris nagyon kedves, hegyi városka. Régi épülettekel illetve a jellegzetes hegyi fa burkolású házakkal.
Egy kis vendéglőbe voltunk. Nagyon nem voltunk éhesek, azért Lickám egy pici pizzát mi pedig rétest ettünk. Az étterem hangulatos volt, a pincér kedves, természetes, a rétes meg isteni.
Lénust is megettem, átpelusoztam, majd észre vettem az ablakból hogy az egyik drogéria nyitva van!
Igen, kövezzetek meg én abba a csodavidékben is megörültem a drogériának és be is mentem. A bébiételek és tejpépek sokkal olcsóbbak mint nálunk!! Illetve találtam, csomagolás sérült ( itt - ott gyürött papírdoboz és celofán) márkás krémeket 90%- kal leértékelve. Királyság. Mellesleg jegyzem meg hogy Sparban is voltunk és kávéfőzőt is vettünk mert két harmad volt az ára az itthonihoz képest.

Vissza a hegyekhez.
Annak ellenére hogy megbeszélük hogy csak a parkolóig megyünk, Isti mintha nem látta volna meg hogy elmegyünk a sorompó mellett,tovább hajtott.
Ugyanis az utat letakarították! Én nem szóltam, majd meg haltam a félelemtől de tudtam mennyire fontos neki hogy felmenjünk a tisztáshoz, oda ahová még autóval menni lehet, 1600 méterig.
Épségben, részemről leizzadva felértünk.
Mit írjak? MEGÉRTE! Még fantasztikusabb levegő, még több téli fenyőerdő, még nagyobb csend, sokkal több igazi puha fehér hó és kezüket felénk nyújtogató, mosolyogva ránk kacsintó hegycsodák vendégei voltunk odafent.
Csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni az élményről a táj fantasztikumáról és arról a békességről ami ott uralkodik. Mintha nem lenne fájdalom és keserűség a világban, abszulut lélekterápia és milliónyi nemes és szentimentális gondolat az erőről és a múltról amikor még nem foglalt el az ember ennyi helyet a földből.
Extázisban voltunk.

Lénus felébredt. Isti úgy kapta ki a kicsi lányát a kocsiból mintha az élete múlna rajta mert ezt " neki is látnia kell! "
Persze Buci nem igazán értette minek örülünk.:-)
Lili persze annál jobban élvezte. Millió hóangyal készült az érintetlen hóban.

Sokat nem maradtunk mert én a legnagyobb békében is para királynő tudok lenni. Tartottam egy esteleges behavazástól, mert ugye odafent tíz perc alatt eshet tíz centi. Havas úton meg nem igazán tudtunk volna lemenni. Túrázni gyerekekkel a nagyon ismeretlen, embermentes terepen nem akaratunk.
Most jutott eszembe, lehettek ott az erdőben farkasok? Hát medvék? Basszus, de jó hogy akkor nem aggódtam emiatt.

Telepakoltuk a testünk lelkünk mindennel ami jó volt a tisztáson aztán leiindultunk a városkába, a hotelhoz.

Hamar este lett. Vacsiztunk, beszélgettünk. Gyerekek kidőltek, gondolom az oxigéndús levegő miatt.

Másnap reggeli után haza indultunk. Lemondtam róla hogy bemenjünk Salzburgba, anélkül is hosszú út várt ránk.
Megbeszéltük egyenesen haza megyünk. Bár lett volna ezernyi látni való még, nem akartunk vissza élni a gyerekek türelmével. De nem bánom, mert örülök hogy együtt voltunk.

Itthon Lénus nagyon örült " rég " nem látott játékainak. Mi meg a képeknek. Többször megnéztük.

Összefoglalva örülök hogy elmentünk. Köszönöm hogy átélhettem.