Csend a hegyek között

Nagyon tartottam ettől az úttól. Egyrészt azért mert nagyon messze utaztunk el (ca. 500 km) a gyerekek meg mégiscsak kicsik még, másrészt tudtam hogy lesz hó,amit minden esetben szeretek, kivéve a szerpentineken.
Még nyárról maradt el ez a kirándulás, akkora már nem volt szabad helye a szállodának mert túl későn akartam foglalni.
Nagyon akciósan vettük az utat, 39 000 forint volt a két éjszaka négyünknek, szállás 3 csillagos hotelben félpanzióval, wellness használattal, üdvözlő itallal, a gyerekeknek ajándék fagyival. Szóval meg úgy is megérte az árat hogy a Léna nem vette igénybe sem a félpanziót, sem a fagyit, de még a wellnest sem.

Első nap

"Kilenckor indulunk. "Mondta az én drágám. Magamban persze mosolyogtam, tudtam én hogy nem lesz belőle semmi.
Azért elég korán ébren voltunk. Márhogy magunkhoz képest.
Isti bevarázsolta a kocsiba a csomagjainkat, én rendeztem a gyerekeket és elpakoltam az elemózsiát az útra (naaaagyon finom sajtos- virslis utazó kifliket sütöttem).
Valamikor, tíz után indultunk (egész jó), anyunak elvittük Pedrónkat, érzékeny búcsút vettünk tőlük majd nyakunkba vettük a Rauris felé vezető irányt.
Mivel útba esett a szülővárosom bementünk a papáékhoz is. Ettünk ebédet.
Fél egykor pedig már tényleg Rauris volt a cél.

Meg kell mondjam büszke vagyok a gyerekekre.
Lili nagyon türelmes volt sőt még élvezte is az alagutakat. Néha azért nyüglődött, de szerintem ez abszulút belefért.
Sokat beszélgettünk és csak egyszer álltunk meg pihenni, pelust cserélni, Lénust etetni, kávézni.
Buci egybként végig aludta az egész utazást.
A táj egyre szebb lett, nőttek a hegyek.
Hét óra után értünk a hotelhoz. Tök sötétben. (Ennek még lesz jelentősége.)

Gyors kipakolás után vacsiztunk.
Még nem voltunk, " jaj de jó kiràndulunk" hangulatban.
A szobánk átlagos volt, kicsit zsúfolt és emeletes ágyas ( Lili nagyon díjazta), viszont mega nagy erkély tartozott hozzá.
Isti elaludt. Mi nem, mivel Lénus végig aludta a kocsiban a napot éjjel négyig bírta és jókedvűen eljátszogatott. :-)

Miután Léna elszindított én még mindig ébren voltam. Olyan csend volt hogy már szinte zavart. Hihetelen. Semmi zaj, csak a néma csend. Körül ölelt.


Második nap

Reggel felkeltünk....kinéztünk az ablakon....és óriási pelyhekben szakadt a hó!
Gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni.
Az étterem falai és a plafon üvegből készültek, ezért olyan érzésem volt mintha a hóesésben enném a zsemlémet.
Nagy élmeny volt.

Az hozzá tartozik a történethez hogy őszölésünk időpontja dátumilag nem a legjobb volt. A nyári szezon elmúlt, a felvonókat bezárták, a Grossglockner (Európa leghíresebb hágója) is behavazott ezért nem lehetett megközelíteni, az élményparkok és sóbányák szintén kitették a zárva táblát, a síszezon pedig még nem kezdődött meg. Gyakorlatilag csak a mi szállodánk működött, az éttermek nagy részén is lakat volt, kicsit kihalt a város, a környék.

Azért mi elindultunk az egyik nagyon kedves pincér javaslatára a völgy vége felé, hogy felmenjünk amilyen magasra csak lehet.

Kimentünk a parkolóhoz és leesett az állunk, mert ugye világos volt és láthattuk a körénk és fölénk táruló természetet. A csodaszép táj és a szépséges hó lepte hegyek ledobták magukról éjszakai sötétségből font takarójukat és megmutatták nekünk milyen csodálatosak, hatalmasak és tekintély parancsolóak. A friss levegő pedig leírhatatlan volt.
Mindkét gyerek náthája elmúlt egy nap alatt.

Most már nagyon fáradt vagyok, holnap folytatom az élmény beszámolót, mert azt mindenképpen el kell mesélnem hogy kiderült, milyen gyáva nyuszi vagyok! :-)