Ha valamelyikünk előbb meghal én felköltözöm Győrbe

Szombat délután csavarogtunk egy jót, este megnéztük az x- faktort, aztán egy filmet is. Valahogy igen jó kedvünk volt.
A gyerekek is jól bírták, igencsak elvoltunk.
Lilit jó későn parancsoltuk ágyba, mondtuk neki hogy igenis le kell feküdnie mert nem lehet vasárnap délig hemperegni,hisz akkor este nem tud elaludni és bizony akkor a hétfő reggel az kínszenvedés.

Istivel sokáig fent voltunk. Régen volt ilyen. Én ugyan jól bírom az éjszakázást, én bagoly voltam világ életemben, de Apuci inkább a pacsirta fajta. Vagyis inkább nem is, mert reggel is meg este is nagyon szeret aludni. (Az melyik madár?)

Egyszercsak ránézett családunk egyetlen hímnemű tagja az órájára és nőnemű módon felvisított:
- Basszus, két óra van ( éjjel)! Nem baj, nem számít majd alszunk délig a Lilit meg felkeltem! Elnevettük magunkat, mert persze ha alszunk, Lilit sem tudjuk felkelteni.
Aztán Isti folytatta:
Na ez most olyan volt mint amikor öreganyád azt mondta öregapádnak (ők még a szülővárosomban laknak):

" Aptya, ha valamelyikünk előbb meghal, én felköltözök Győrbe!"