Most gonoszkodó leszek

Előre bocs. Nem vagyok másokat kinevető ember, rossz indulatú meg főleg nem!
De most mégiscsak elnevettem magam. Hangosan röhögtünk az Istivel, na persze nem ott és nem akkor ahol a "sértett" hallhatta.

Telefont mentünk venni. Számhordozás miatt elsőként a régi szolgáltatóhoz mentünk be.
Sorszámot kellett húzni, elég sokat vártunk. Az üzlet picike volt és széktelen, egymás nyakába lihegtek az emberek.
Minden ügyfél és "páciens" közötti beszélgetést hallgatózás nélkül lehetett hallani.

A középső pultnál egy fiatal ügyfélszolgálatos srác dolgozott ( a továbbiakban ÜS), szembe vele pedig egy középkorú úr, az ügyfél állt ( a továbbiakban ÜÚ ).

A következő képpen hajlott le a beszélgetés ( kis részlet):

ÜÚ: Nekem olyan kérdéseket tegyen fel amire igennel vagy nemmel tudok felelni.
ÜS: Rendben. Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mi?
ÜS: Hozzá járul - e a hívószámának kijelzéséhez?
ÜÚ: Mármint az egyémhez?

Így leírva nem is olyan vicces. Lehet hogy várakozós türelmetlen kínunkbam volt csak az?
Mindenestere minden elismerésem az ügyfélszolgálatosoké.
Bár ezt az iszonyatos fejlődést a telekommunikációban nagyon nehéz követni.
Például fogalmam sincs mi az a 3G hálózat....

Persze vártunk a másik szolgáltatónál is. Ott volt legalább szék. Lilivel végig nyomkodtuk az összes telefont. Meg volt egy icipici laptop is. Azt nekem sikerült úgy kikapcsolnom, hogy visszakapcsolni már nem lehetett ( és még én nevetek másokon).
Mikor az Isti rákérdezett miért kapcsolgattam én csak annyit mondtam neki hogy azért, mert értek hozzá.
Erre a mellettünk lévő srác kacagott fel hangosan.
Kölcsön kenyér visszajár.:-)


Nem mellesleg, Lénus négy fogú és elkezdett kúszni. Keresi a kutyát a helyén, ha nincs ott körülnéz. Határozottan okosodik. Sőt okos. Összefüggéseket észrevesz.
Lili mindent leír és elolvas amiben van: a, m, o és i betű.
Isti meg még mindig tökéletes.
Imádom őket.