Téma : családalapítás

Ezzel a mondattal kezdődött a beszélgetés:
- Majd 2014- be megyünk Toscanaba (nagy álmom), arra nagyobb lesz a Lénus.

Ezzel a mondattal pedig folytatódott:
- Arra már lehet hogy öten leszünk.
Kajánul mosolygott a férjem.

Nem! - feleltem én határozottan.

Később aztán rákérdeztem:
- Te tényleg akarsz mégegy gyereket?
A valasz nemleges fejrazás volt, nem túl meggyőző nemleges fejrázás.
Mégegyszer megkérdeztem:
- Akarsz mégegy gyereket?
Válasz:
- Egy fiút.
Állam leesett, kérdeztem újra?
- De biztos?
Bizonytalan felelet:
- Nem, mire helyre jönnék anyagilag, jöhetnél újra gyesre.

Megnyugodtam, én már nem akarok több babát. Vágyaim szerint szülnék még, nem is egyet. De ott vannak az észérvek mellette. A korom, a munkahelyem, a világ helyzete, az idő amiből kevés van, mert rohanuk, sajnos rohan a jelenkor. A telekommunikáció felgyorsult és vele gyorsult minden.Mire gondolok: Régen kapott az ember levélben egy feladatot, elolvasta, válaszolt rá, postára adta. Eltelt legalább három nap a két levél között. Most rohannak az emilek, nem három naponként hanem három percenként. Telefonfülke, mint létező tárgy, van még?
Szóval őket szeretném, a két lányom, egészségben, tisztességgel felnevelni.

Le akarom zárni a témát ezért mégegyszer rákérdezek:
-Teljesnek érzed az életedet a két lányoddal?
A válasz egyértelmű IGEN.

Azért utánam szól:
-Ha "becsúszna" megtartjuk!