Ezt fogom tenni a szoptatás után

Kérem senki ne értse félre majd amit most leírok. Szeretném leszögezni hogy az anyaságot egyátalán nem érem meg teherként. Sőt! Ha valaki itt és most (vagy bárhol és bármikor) garantálná hogy a lányaim egészségben, békében és boldogan élnek száz éves korukig, ha én ezért odaadnám az életem, azonnal odadobnám értük. Gondolkodás nélkül.

Mérhetetlen a szeretet amit irántuk érzek.

Nagyon jól akarom csinálni . Mármint a nevelésük, gondozásuk. Sokszor túlpörgöm és hibázok is a témát illetően. De ezért vagyunk ketten az Istivel . Mindig hiszek abban hogy együtt megoldjuk és jó, boldog és kiegyensúlyozott gyermekeket sikerül felnevelnünk.

Igen sok mindenről lemondtam az anyaságért. Nem mertem bevallani magamnak hogy igenis LEMONDTAM dolgokról. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ez nem is lemondás ez az anyaság természetes vele járója.

Most bevallom és leírom. De én ANYA igenis lemondtam a következőkről:

Imádtam cigizni, nem tehetek róla. Illetve azt imádtam amit adott. Öt perc szünetet, lenyugvást, beszélgetéseket barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal. Hol tartalmasakat hol felületeseket. Tudom ennek mennie kell cigi nélkül is...de mégis úgy más volt. Valószínüleg csak a fejemben van így.

Szeretem a kávét. Kell a vérnyomásomnak. Most reggel iszom csak egyet.

Szerettem egy filmet az elejétől a végéig egyhuzamban végignézni.

Szerettem csak úgy lenni és lesni a plafont, akkor amikor kedvem volt hozzá.

Szerettem órákig drogériákban bámészkodni.

Szerettem mélyen aludni. Mióta anya vagyok nem alszom mélyen, mindig ugrásra kész vagyok.

Szerettem minden este az Istivel feküdni és minden reggel vele kelni.

De amit legjobban szerettem hogy nem féltem és aggódtam ennyit.

Szerettem a mozit, úgy hogy nem szorongattam közben mobiltelefont.

Nem érdekel már a karrier.

Ha fáj valamim nem veszek be gyógyszert.

Nem eszek borsót, babot, epret és málnát.

Kevesebbet látom a kollégáim, barátaim.


Igen ezekről lemondtam, de NAGYON megérte és nem adnám oda a mostani éltemet semmiért mert a lányok sokkal többet adnak nekem.
Mindent. Imádok őket. Nekem ők a cél, a karrier, az élet, tőlük kapok energiát, miattuk mem adhatom fel soha.
És igen, néha elegem is van belőlük, de azokban a pillanatokban is elmondhatatlanul nagy a gyermekeim iránt érzett szeretetem mértéke.

Mégis van egy de. Egy picike de. Egy valamit várok azért.
Ha a Lénuskám már nem szopizik (Lili 15 hónapos koráig szopizott, Lénát szeretném legalább egy éves koráig szoptatni).
Naponta egyszer, egyedül szeretnék lemenni a kávézóba, kérni egy kávét, leülni egyedül egy asztalhoz és elszívni egy cigit....negyed óra naponta...és naponata csak egy szál vékony mentolos....
Negyed óra elég" kipakolni" magamból mindent ami nem a lelkembe való.
Nem tudom miért kell ehhez a cigi. Lehet most azért érzem így mert most tilos rágyújtanom és ha majd újra szabad lesz akkor már nem is fog kelleni....