:-)
Hát rajta!
Előző este már hallottam hogy séta közben a gazdiék sutyorognak valamit arról, hogy kirándulni mennének. Sajnos nem tudtam figyelni, mert egy macska, inkább még kiscica, egyfolytában meg akart pofozni. Nem tudtam eldönteni hogy most játszani akar-e velem, vagy meg akar-e verni. Mindenesetre nem hallottam a pontos terveket, mert iszonyúan kellett koncentrálnom hogy mikor ugorjak el a macsek elöl és még így is behúzott párat. Hiába ugattam, nem ijedt meg. Szerintem belém szeretett. Mondanom sem kell, viszonzatlanul.
Aztán reggel, - ah reggel, ezeknek? Délelőtt! - fél tízkor felébredtek, lassan az egész család. Marhára tud idegesíteni a kávé mániájuk, hogy morog a masina, meg aztán a fő gazdi olyan elégedett pofákat tud vágni mikor kortyolja a csészéből azt a barna folyadékot. Olyan gyorsan öltöztek fel, amilyen gyorsan egy lajhár megtesz egy kilométert.
Egyfolytában ott köröztem a lábuk alatt, de nem vették a lapot hogy én mennék már, á dehogy, csak folyton rám léptek.
Amikor a mosógépet is elindították azt hittem kisül az agyam (mert igenis van).
A gazdimami nyekerget hogy Lénuska ( egy picike ember, nemrég vették, szerintem még chipe sincs) egyen ( szoptat, nem hiszitek el, szop - tat- ja), meg büfizzen ( ők így hívják, én kocsmahangnak), meg nincs - e melege. Szóval gazdimami nyekerget meg pakolt. Nem tudom mi a francot tett el, de öt teli táska lett, illetve lehet hogy több, de én csak ötig tudok számolni.
De végre aztán negyed tizenkettőkor pórázt kaptam! Indulunk! Éljen!
Nem még teregettek....
Aztán csak neki vágtunk, azt mesélték a Lilinek ( őt már előbb beszerezték mint engem, kicsi ember még ő is, de ő a kedvenc gazdim ) hogy Szépalmára megyünk, a Bakonyba mert ott biztos nincs olyan meleg mint idehaza. Mondjak valamit? Ott is dög meleg volt.
Gyorsan odaértünk. Azért szeretem az autóutakat, mert a gazdimami ölébe ülhetek és olyankor csakis velem foglalkozik, mert a kicsi kétlábúak ülésbe vannak kötözve.
Szépalmán vártak ránk, barátok Lui és kis kétlábúja Zsombor.
Gazdimami most kifelé pakolt meg osztotta az észt ki hova álljon, mit csináljon,mivel kenje be magát, mit vegyen fel. Még én sem, tehát a kutya sem figyelt rá. De nem gáz, szerintem már megszokta.
Aztán mikor a Baba is belekerült a kerekes tolható izéjbe, akkor elindultunk ebédelni. Ezek mindig esznek. Hihetetlen.
Az étellel kiszolgálós nagy teremben meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyedül hagytak, betettek a Léna tologatósába és eltűntek. Pánikoltam. Persze mindenki engem nézett, elve hogy egy baba helyén ülök furcsa, de még hogy nyávogok is mint egy macska az nem volt hétköznapi látvány.
De visszajöttek. Jóízűen falatoztak, még nekem is csurrant cseppent. De bezzeg a gazdimami abból a szuper illatú, meleg, citromos túrótortából nem adott. Olyan irigy....
Aztán sétáltunk az erdőben. Megálltunk egy helyen, minden ember meredten nézett három dombocskát még kiabáltak is hozzá: " nézd már mekkora malac"!
Nem értettem, egyrészt a malac az lapos, rózsaszín és ki szokták klopfolni, másrészt mi az érdekes három dombocskán?
Aztán képzeljétek, felálltak a dombok! Ráadásul röfögő hangot hallattak mint egy traktor!
Azonnal ugatni kezdtem, hogy rögvest menjünk innen, gyorsan- gyorsan,mert itt mindjárt baj lesz. De nem hallgattak rám, sőt ki is nevettek.
A séta felénél kipurcantam, megálltam jelezvén, én aztán innét egy tapottat se megyek ( akkora már bejártam velük az arborétumot is). Mit tesz ilyenkor a gazdi, a gazdimami kérésére mely így hangzott: Tedd be a babakocsi aljába! Hát képzeljétek így hívják a tologatóst. Így kerültem én az aljába. Jó volt. Kényelmes és lehetett lustálkodni.
Amúgy összesen csak kétszer vesztem el, de mindig megtaláltak. Mert ha én észre veszem hogy nem vagyok meg, azonnal megállok és várok hogy mikor lelnek rám. Azért izgultam hogy még sötétedés előtt meglegyek.
Este hat körül indultunk haza. Gazdiék görkoriztak, játszótereztek, bicóztak, sétáltak, szóval nagyon jól érezték magukat.
Igazából nekem is csodás nap volt, csak itthon ne lett volna az aprólékos kullancs átbogarászás meg a fürdés. De tudjátok mit? Még így is megérte. :-)
Szerencsére úgy hallottam újabb kiruccanást terveznek.
:))))
VálaszTörlés