Kapaszkodó

Tegnap iszonyatosan el kezdtem magamat sajnálni (szánalmas vagyok).
Imádok enni. Most meg azt sem lehet. Pedig már semmi káros szenvedélyem nem volt az evésen kívül. Az is persze mértékkel, "szoptatós" diétát szigorúan betartva.
Amíg cigiztem, kávéztam, zabáltam, hétvégente pezsgőztem kutya bajom sem volt. Több mint egy éve teljsen szerény életet élek a fenntiek tekintetében és tessék...
Bőgtem megint egy sort. Ami azért furcsa mert igazán nem szoktam sírni az utóbbi időben. Az Isti sajnálkozva nézett rám és mégis próbált viccelődni.
Nem vettem a lapot. Viszont nem akartam hogy a Lili megint könnyezni lásson ezért bevonultam a hálóba.
Az Isti azt hitte haragszom rá. Pedig dehogy is! Ő az én hihetetlen nagy támaszom. A kapaszkodóm. Remélem soha nem kell visszaadnom neki azt ahogy most bánik velem, remélem soha nem lesz beteg!!!
Csak gyönge vagyok testileg lelkileg. Szombat óta alig eszem. Nem merek.
Krumpli, rizs, parizer, keksz, kevés kenyérke. Korog a gyomrom.
A tejem meg mint ha kevesebb lenne. Ez a legborzasztóbb! Egy szoptatós anya nem diétázhat. Most ahogy írtam jutott az eszembe. Írok egy volt osztálytársamnak. Ő dietetikus. Mikre nem jó egy blogg!
Most örülök!
:-)