Hosszabb és rosszabb volt mint a múltkor.
Nagyon félek, meg kell műteni. De én szoptatni akarok. Nagyon! Legalább hat hónapos koráig a Lénusnak.
Igyekszem előre nem parázni.
Ami fontos volt e gôrcs kapcsán az az, ahogy az Isti mellém állt.
Éjjel kezdődött. Felkeltettem mert nem bírtam.
Azonnal ébren volt. Velem volt. Orvos kellett meg injekció.
A földön fetrengtem fájdalmamban. Felnyaltam kínomban a szőnyegről a koszt.Szó szerint. Ügyelet, injekció. Ez segített.
Hihetetlen a férjem odaadása és gondoskodó szeretete.
Nagynak és erősnek látom. Én óriásom akinek vigasztaló szava is fájdalmat csillapítanak.
Megint csak megköszönni tudom neki.
Licikám átaludta az egészet. Ma értesült a dologról.
Iszonyatosan gyenge vagyok és még mindig nagyon fáj. Főleg a hátam.
Léna ma a legmintább minta gyerek volt, mintha tudná hogy anya nincs jól.
Pürésítettem magamnak krumplit és sovány husit. Isti vett nekem egy csomó könnyen emészthető kekszet.
Szedek egy gyógyszert is, elvileg lehet....de akkor is utálom a szoptatás mellett.
A legmeghatóbb és legszebb dolgot a végére hagytam. Lili rajzolt nekem. Mellékelem. A rajzon én vagyok látható, amint elszáll a hasfájásom és újra mosolygok. Elég sokat sírtam ma. ( Ja és nekem van hajam! ) Imádom a nagylányomat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sikerült beállítanom a megjegyzés rovatot, így mostantól könnyebb lesz Megjegyzést írni.Ha nem tudtok bejelentkezni a névtelen elnevezésű profilt válasszátok! :-)