Jobb kedvűen

Az utóbbi napokban a lelki állapotomat a következő jellemezte:
-bőg és bőg, pánikol és közben sajnálja magát.

Tegnap még a derekam is fájt, féltem is rendesen hogy ez az epeelzáródás első jele...aztán éjjel észrevettem pár csepp vért pisilés közben. Éljen, gondoltam. Megjött, szülés óta először. De legalább tudtam miért fáj a derekam. Aztán reggelre tiszta maradt a betét és elmúlt a derékfájás is.
Basszus! Nekem pete érésem van! Azt jelezte a pár csepp vér. Ovulációs vérzésem volt, amúgy a többi peteérés jel is megvan.

Ma egyébként jobban vagyok.
Reggel anyu már nyolckor itt volt. Szerencsére, mert nem indult az Audi, az opel meg kellett nekem hogy el tudjak menni az ultrahangra. Így el kellett vinnem az Istit dolgozni.
Miután elfuvaroztam mindössze tíz percem maradt itthon. De pont elég volt hogy megszoptassam a Lénát.
Mikor leparkoltam a rendelő előtt, nagyon izgultam. Akkor és ott eszembe jutott mi van ha rákos vagyok? Beleborzongtam a gondolatba, abba hogy milyen rossz lenne az a Lilinek ha megtörténne velem a legrosszabb (Léna nem fogná fel). De mint tudjuk csalánba nem üt a ménkű! Meg egyébként is, nekem még igen sok dolgom van!

Nagy bátran bementem. Pár perccel előbb be is hívtak a rendelőbe.
Egy nagyon édes doktornő fogadott, aki bemutatkozással kezte. Ritka.
Nagyon megnyugtató kinézete volt, kicsi szemüveget hordott és nagyon meleg volt a tekintete. Mary Poppins ( a könyv végi formája) jutott róla az eszembe.
Kellett is ez a jó érzés mert nagyon féltem volna, ez nem olyan ultrahang volt amikor a Lénust mentünk megkukkolni. Ott is izgultam az első vizsgálatokon hogy minden oké legyen, de a terhesség közepétől nagyon élveztem a babmozit.
Kardos doktornő kérdezte elmúlt -e a gyermekágyi folyásom. Én erre nagy büszkén mondtam, hogy tegnap már ovulációs vérzésem is volt.
Erre ő mosolygott és azt mondta mindjárt meglátjuk! Megláttuk.:-)
Nagyon alaposan megvizsgált. Nagyon. Minden irányból, hason, háton, állva. Le a kalappal előtte. Az eredmény minden oké a köveket leszámítva.:-(
Azt mondják a kicsik rosszabbak mert elzárhatják az epe vezetéket.
Na én utána jártam ennek. Az epe vezeték kb. négy milliméter átmérőjű, nekem a legnagyobb kövem három milliméteres. Tehát nem tudja elzárni a vezetékem, hangsúlyozom SZERINTEM. Bízom benne. Még meg is "szülhetem" egy görcssel a követ, de én attól a fájdalomtól jobban félek mint a műtéttől.

Egyébként a méretükből adódóan nagyon új kövek ezek, mert egy epekő átlagosan 8 mm -t nő évente. Két oka lehet a kezdeti szobrosodásomnak: Léna nyomta míg Pocaklakó volt az epehólyagot, ami epepangáshoz vezetett és kialakultak a kövek. Vagy a stressz. Mert ez is egy pszichoszomatikus betegség. Ha nem az lenne, minden duci embernek lennének kavicsai, a soványaknak meg nem. Nálam mind a két lehetőség fennállt.

Jövő héten beszéljük meg a házi orvosommal a tovabbiakat.
Én azt szeretném ha mielőbb megműtenének. Azóta nem félek a beavatkozástól mióta tudom hogy nem kell miatta abba hagyni a szoptatást.
Szóval szeretnék túl lenni rajta, ha lehet mielőbb, szeptemberre mire kezdődik a suli fitt akarok lenni. Meg ez a hülye diéta is kikészít. Annyira imádok enni!!!

Székely káposztáról almodom megy nagy, csupa csoki tortáról! Pedig eddig nem is szerettem.....