Miért kell hidegben melegen öltözni?

Már említettem, hogy régen én magam által kitalált meséket meséltem a még bölcsis Lilinek. Olyan történeteke találtam ki, ami éppen aktuális volt nálunk, ami nagyon izgatta a kis fantáziáját vagy ha éppen félt valamitől.
Voltak tengeri malacaink, őket nagyon szerette és mindig szeretett volna egy kopasz malacot, amit nem vettünk meg neki a borsos ára miatt. Ennek ellenére ő is mesék szereplője lett.
Ma megkérdeztem a Lickám, emlékszik- e a malacos mesékre, a válasz határozott igen volt. Ebből arra következtettem hogy számára fontosak voltak a kis történeteink, amiket olykor együtt alakítottunk.
Nagyon mélyre kell nyúlnom hogy elő bújjanak a régi mesék, keresem hozzá a hangulatot. A mai esős idő a segítségemre volt és eszembe jutott hogy mennyit küzdöttünk az öltözéssel ha hűvösebbre fordult az idő. Lili egyszerűen a poló, szoknya, szandál együttest tudta elképzelni magán. Ez most annyiban változott hogy a szoknyából rövid gatya lett.
Sokszor meséltem a mesét amit most leírok és rengeteg változata volt.
Akkor kellett volna leírnom, most valahogy nem olyan, nem jut eszemben hogy is volt pontosan. :-( De ez tudom hogy ez volt a leghosszabb mese.
De akinek van kedve olvassa el, szertettel vetem papírra ( vagyis gépelem le és töltöm fel a netre). :-)

Miért kell hidegben melegen felöltözni?

Volt egyszer három tengerimalac. A mindig morgós és kócos tarka - barka Lujza és a szelíd fekete szőrű Jenő. Egy Lili nevű kislánynál laktak.
Lili nagyon aranyos volt, de öltözködni azt nem szeretett.
A harmadik malacka kopasz volt, egyátalán nem volt neki szőre ami melegítse a testét.
Skininek hívták és egy állat boltban éldegélt, jó barátja volt a Jenő malacnak.
Jenő egyszer meghívta vendégségbe a ketrecükbe Skinit.
Esős szeles napon kelt útra a kis kopasz malac. Ezért mindegyik lábára húzott egy meleg zoknit ( összesen négyet) és cipőt, felvett egy nadrágot, egy trikót,pólót és végül egy kabátot. Sőt még sapkát is húzott és sálat is kötött a nyakába.
Persze a tengeri malacok apró kis lábaikon nem tudnak hosszú utat megtenni. Az állatkereskedés pedig nagyon messze volt a kislány otthonától.
Ezért a malacok tündére volt olyan kedves hogy egyszerűen odavarázsolta Skinit a vendégségbe.
Lujzi malac, ahogy meglátta Skinit, hangosan kacagni kezdett:
- Hát te meg hogy nézél ki? Mi ez a sok ruha rajtad?még cipőt is húztál?
Skini nagyon elszomorodott, bánatában lerúgta a cipőit, földre szórta a ruháit és elindult inkább haza. Gyalog, varázslat nélkül.
Esett az eső, fújt a hideg szél és bizony ami Skini malacunk mire a ház sarkához ért már úgy fáztak a talpacskái és olyan hidegek lettek a fülecskéi hogy sírva fakadt és visszaindult inkább Jenőékhez. Míg lépdelt diderget és nagyon rosszul érezte magát, olyan rosszul mint amikor beteg volt és a torka és a füle fájt.
Mire visszaért a meleg ketrechez, Lujzi is elszégyelte magát és megígérte hogy soha többé nem nevet ki senkit, mert az csúnya dolog.
Skini malac pedig megfogadta, hogy ezentúl mindig felöltözik rendesen.