A minap mondtam a tesómnak kössünk már neki egy szerződéses mobil számlát mert ez kész hogy sosem tud telefonálni, mert mindig lebeszéli az egyenlegét. Ami nem csoda mert nagyon húzósak a kártyás perc díjak.
Azt mondta nem akarja, mert fél hogy elszállna számlailag.
Hát erről jutott eszembe a következő történet.
Anno én is marha sokat telefonáltam.
Középiskolás koromban, elválaszthatatlan Eszti barátnőmmel órákig tudtunk dumálni késő délutánonként. Természetesen telefonon és azért délutánonként, mert délelőttönként mellettem ült a suliban. :-)
Aztán egyszer kaptak anyuék egy bazi nagy számlát, nem hittek a szemüknek, ezért kértek egy részletes hívás listát. Abból kiderült hogy Esztivel 82 órát beszéltem telefonon az adott hónapban. ( Amikor én hívtam.)
Jól leszúrtak, mert ugye egyrészt a számla, másrészt ha állandóan telefonáltam akkor mikor tanultam!?
Anyu nem bízott a " soha többé nem telefonálok"szövegemben. ( Vajon miért? :-))
Nem bennem nem bízott, hanem tudta, a telefon függőségről leszokni, nem két nap lesz.
Ugye mobil telefon akkoriban nem volt. Sőt, nekünk még a vezetékes sem nyomó gombos volt hanem tárcsás.( Basszus most meg érintő képernyős, internetes, okos telefonok vannak!! És nem vagyok 100 éves!)
Ott tartottam hogy tárcsás telefonunk volt. Anyu meg vett egy lakatot és egyszerűen az utolsó tárcsa lyuknál lelakatolta a készüléket!!!!
A kulcsot meg eldugta. ( Sosem találtam meg.)
Tehetetlen voltam és szenvedtem. Egy darabig. Lestem a lakatot, próbálkoztam, hátha lakatostól is lehet telefonálni. Nem lehetett.
Aztán egyszer valami boltban megláttam egy ugyanolyan lakatot ami elválasztott engem a telefonálás boldogságától.
Megvettem, fillérekért....és a kulcsa passzolt a telefon lakatjába! Így hát újra használhattam Bell találmányát. Persze csak módjával, feltűnő lett volna a nagy számla.
Később anyuék modernizáltak és lecserélték a kis zöld tárcsást (elég macerás volt a lakatolás) egy nyomógombos bordó készülékre.
Hogy elkerüljék a magas számlát, mindig magukkal vitték a telefont és a kagylót összekötő zsinórt.
Amatőrök, azt hitték nem fogok tudni egyet beszerezi?? :-)
Gimis koromban én is nagy számlát tudtam csinálni barátnőmmel.Viszont az az érdekes hogy csak én hívtam.Valamilyen oknál fogva folyton olyan batárnőkre találtam akik szívesen kihasználtak aztán csak úgy otthagytak.Ez még egy rejtély számomra.
VálaszTörlésEz de jó kis nosztalgikus bejegyzés volt! :)
VálaszTörlés